| Fotográfus - |
Tarczai Béla |
| Kép címe - |
Trattoria Frascatiban |
| |
|
| Műfaj - |
enteriőr |
| Készítés ideje - |
1969 |
| Készítés helye - |
Olaszország |
| Földrajzi hely - |
Frascati |
| Készítés körülményei - |
magáncélra |
| Eredetiség - |
eredeti negatívról készített utólagos szerzői kópia |
| Méret - |
40x30 cm |
| Dedikáció - |
hátlap: névbélyegző: TARCZAI BÉLA, Miskolc, Kandó Kálmán u. 8.*Trattoria (kézírás) |
| Színesség - |
ff |
| Hordozó - |
papírkép |
| Állapot - |
hibátlan |
| Fájl neve - |
00014893.tif |
| Jogtulajdonos személy - |
Tarczai Béla |
| Publikáció - |
Több kiállításon szerepelt, legutóbb: Tarczai Béla életmű-kiállítása, Miskolci Galéria, 2002 |
| Képleírás - |
Na igen, hát ez Frascatiban, Olaszországban készült, egy trattóriában, tehát egy vendéglőben, ahol akkor egy turistacsoporttal voltunk a feleségemmel egy olaszországi túrán. Ebben a vendéglőben ebédeltünk, és az ebéd előtt a társaság ott szórakozott, beszélgetett. Magának egy olasz étteremnek a képe volt érdekes, ahogy belógtak a szalonnák, meg a fokhagyma, tehát a kínálat a térbe, ez érdekes módon ott jelent meg. Ez nem csak Olaszországra jellemző, mert ilyen típusú vendéglőt láttam például Bécsben is, ahol sonkák voltak felakasztgatva étvágygerjesztőnek. Magyarországon így nem szokás kirakni ezeket. Engem ez fogott meg, és amellett kicsit ellenfényben a fényeknek a játéka is érdekelt. Ezt meg kellett csinálni. / – A felesége rajta van a képen? / – Nincs. / – Ezen a képen is keveredik az a típusú gondolat, hogy egy emlékkép, egy személyes emlék egy útról, ugyanakkor egy megkomponált és roppant hangulatos felvétel. / – Igen, általában mindig arra törekedtem, hogy csak olyan képeket csinálok, ami több, mint egy levelezőlap. Ha egy ilyen utazásról van szó, akkor általában levelezőlapokat csinál az ember. Én le is írtam egy tanulmányomban, hogy ha az ember egy ilyen utazáson vesz részt, akkor vegye meg a képeslapokat a boltban, az biztos, hogy jó, ne iparkodjon képeslapokat fényképezni, mert azt talán jobban megcsinálták azok, akik kiadták. Én is úgy vagyok, hogy megveszem a képeslapot, leporellókat, hogy meglegyen az emlék, de azon kívül én csak azokat csináltam meg, azokat a képeket, amik engem különösebben érdekeltek. Tehát ezt úgy fogalmaztam, most is azt mondom, hogy nem képeslapot fényképezek. / – Ezeknél az utaknál – elég sokat utazott – nem állított össze olyan albumokat, amik kvázi az út vizuális tapasztalatát adják vissza? / – Ennek az útnak is, meg a hadifogolyútnak is megvan az albuma. Meg nem csak ennek, több útnak is, amikor volt időm, megcsináltam. Jelenleg öt ilyen kész albumom van. / – Ennek az olaszországinak is megvan az albuma? / – Igen. / – És ezek így kiállítási formában aztán nem kerültek össze? / – Egyik, másik kép, amit olyannak tartottam. Két dolog van, egyik az, hogy legyen egy emlék az útról. Én ezt sajátosan oldottam meg, mert nemcsak fényképek vannak benne, hanem benne vannak a buszjegyek, meg a mindenféle fecni, ami adódik, a kávécsészének az alátétje, szóval valami, ami utal arra, hogy itt voltunk és kávéztunk, vagy a szállodai szappannak a csomagolása…, szóval ilyen hülyeségek is benne vannak. Ez olyan bizarr is, megjelenik az egész út még egyszer. A nyugat-európai út, tehát a hadifogolyúttal kapcsolatban mindenütt megvan a szöveg, tehát kvázi a fogság története ismétlődik meg, de a modern – mai, illetve az akkori – városképben vagy szituációban. / – És azt nem is tervezi, hogy ezek az olasz, görög képek nagyon sajátos karaktereket adnak vissza, hogy ezekből akár csak egy ilyen kis kamara típusú anyagot összeállít? / – Például az olasz útról csináltam, és be is mutattam, egy kiállításon összehoztam az olasz anyagot, de aztán más formában vagy más alkalommal nem foglalkoztam vele. |
|