|
Kopácsi Sándor: Az újrakezdés, a megújulás, az életakarat programja támadt fel
Az elmúlt 14 évben sok emigráns társammal együtt e nap eljöveteléért harcoltam. Tudtam, éreztem, hogy az 56-os forradalom kivégzett vezetőinek és harcosainak a sírját nem lehet megkerülni, ha a nemzet túl akar lépni azon a szakadékon, amelybe a sírba eresztők taszították áldozataikat és az országot. Tudtuk, nemcsak a végtisztesség, de a történelmi igazságtevés napjának is jönnie kell.
Maléter Pál az 1958-as júniusi tárgyalás egyik szünetében azt mondta: "Sándor, te valószínűleg életben maradsz. Eljön számodra is az igazi nagy tanúságtétel ideje. Ne feledd: Tököl, Sashalom, Gorkij fasor, Fő utca és ..." Igen, a tőrbecsalás helyétől az utolsó állomásig: Kozma utca, kisfogház-udvar, a gyalázatos kivégzés színhelyéig. Most eljöttem feleségemmel a tanúságtevésre. Megbékélt szívvel, bosszúvágy nélkül, a változás reményét hordozó Magyarországra, hogy tisztelegjek a mártírok emberi és politikai nagysága előtt, amikor az ország templomaiban megkondulnak a harangok. Őértük, akik életüket adták az ország megújulási eszméjéért, akik tudatosan vállalták az áldozatot a nemzet jövőjéért. Most itt állunk és fejet hajtunk az ismeretlen szabadságharcosok jelképes koporsója, halálba küldött vádlott-társaim, Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter, Losonczy Géza államminiszter, dr. Szilágyi József, a miniszterelnök titkára és Gimes Miklós újságíró koporsója előtt.
Hiszem, hogy Nagy Imre politikai programja és végakarata támadt fel ezen a napon, és ez az, ami kivezetheti országunkat a válságból. Az újrakezdés, a megújulás, az életakarat programja.
Június 16-át az 56-os forradalom és szabadságharc gyászünnepének tekintjük, melynek a megbékélés napjává kell magasodnia. A bűnbakkeresés és a bosszúállás helyett a megbékélés szellemére, társadalmi békére van szükség. Ez nemcsak nemzeti érdek, de ezt követeli egyre növekvő hírünk, nevünk is a világban. Miért ne a magyar nemzet legyen ebben is példamutató, amely oly elszánt és nagyvonalú tudott lenni forradalmaiban, jelesül az 1956-os októberi napokban is.
A család akarata, hogy Nagy Imre a 301-es parcellában, az egyszerű szabadságharcosok között találjon végső nyughelyet. Jelképe ez annak a szolgálatnak és áldozatnak, amelyet a magyar népért, a jövőért hozott.
Ezt az összeforrást fejezte ki az a lány - akit a Széna téri csoportban "Vadmacskának" neveztek, és aki most Izraelben él -, amikor az elmúlt évi párizsi jelképes temetés napján fát ültetett Jeruzsálemben, Jad Vasemben, az Igazak Kertjében Nagy Imre és Maléter Pál emlékére. Ezeket a fákat pár hónappal ezelőtt szentföldi zarándokutamon láttam, ahogy élnek, lombosodnak és terebélyesednek.
Harmincegy év a búcsú hosszú folyama volt. Imre bácsi! Megértük, hogy eszméd és magatartásod a magyar történelem példájává magasztosult. Harcostársaiddal körülvéve nyugodjál békében!
|