|
Lőcsei Pál: Nincs nemzeti megújulás a politikai erkölcs megújhodása nélkül
Szilágyi József koporsóját mindmáig az ellene elkövetett bűnök átláthatatlan sötétségbe borítja. Jogi képzettségével hozzájárulhatott volna a törvényalkotás és a törvénykezés európai ihletésű új rendjének felépítéséhez. Felnőttként szerzett tudásával részese lehetett volna a mezőgazdaság műszaki korszerűsítésének. Férji hűségével, odaadó gondoskodásával támasza lehetne ma is a hozzá mindenben méltónak bizonyult, megfáradt feleségének.
Szilágyi József sem maga, sem mások által nem ártott senkinek, s a napokig győztes forradalomtól semmivel sem kapott többet, mint az ország bármely tisztességes, bűntelen polgára, szabadságjogokat és lehetőséget az emberhez méltó élet elkezdéséhez. Mégis vesztőhelyen végezte életét, mert vizsgálati fogsága idején vallatóinak, politikai terrorpere során pedig, vérbíróinak szemébe vágta a teljes és tiszta igazságot a magyar forradalomról, annak külhatalmi leveretéséről és a szovjet fegyveres erők segítségével összetákolt bábállam bűneiről.
Szilágyi József tiszta fogalmakban gondolkodott, s úgy is beszélt. A szovjet hadsereg november 4-én elkezdett intervenciója - az ő szóhasználatában nem internacionalista segélynyújtás volt, hanem hitszegő támadás, katonai agresszió a törvényes magyar kormány és a magyar nép ellen. A forradalom magas állású dezertőrjeiben ő nem a munkás-paraszt kormányt, hanem a hazaárulók egy maroknyi csoportját látta. A népbírósági különtanácsot sem az igazságszolgáltatás letéteményesének, hanem a jogi köntösbe öltöztetett bosszú, a politikai ellenféllel való leszámolás hitvány eszközének tekintette. Bátor szókimondásának előzményei pontosan követhetők ifjúkori közéleti szerepléseiben is. Már ifjú joghallgatóként teljes nyíltsággal állt ki a nagybirtokok felosztásáért. Nem hátrált meg az irredentizmus mindent elborító áradata elől sem, hivatásos politikusokat megszégyenítő bölcsességgel figyelmeztetett: a hitleri birodalom kezében kapott területi revízió szerencsétlenséget hoz az országra.
Szilágyi József 41 éves korában, életét áldozva mondott ítéletet a XX. századi Európa nemzeteket és népeket pusztító szégyentanácsáról, a sztálinizmusról és a sztálinizmus uralmát november 4. után Magyarországon visszaállító bűnszövetségről. Ha politikának nevezhető mindaz, amellyel az utóbbi 50 évben a magyar nemzetet, a magyar társadalmat kormányozták, az tízszeresen, sőt százszorosan idegen volt Szilágyi József szellemi alkatától. Nála erélyesebben ugyanis senki sem vetette meg, és el nem utasította azt a politikát, amelynek kelléktárában kiemelt szerepe volt - és sajnos, még mindig van és lehet - a tanknak és a vízágyúnak, a hazugságnak és népcsalásnak, az ármánynak és szószegésnek, a tárgyalóasztalok alá rejtett tőrnek és méregnek. Ugyanakkor alkati adottsága, alaptermészete volt Szilágyi Józsefnek az a másik, ma még csupán pozitív utópiának számító politika, amely őszinte és jóhiszemű, bizalmat előlegező és követelő, igazságtudatában szilárd, de mindig erőszakmentes, a szegényekről, az elesettekről, a közügyekbe beleszólni képtelenekről soha meg nem feledkező. Ez a politikai eszmény indította el az ifjú joghallgatót közéleti pályáján, s ehhez tért meg pár éves úttévesztés után, ennek jegyében vállalta és szenvedte el a vértanúságot hazája és népe boldogulásáért.
A nagyhatalmi kapcsolatok óvatos elmozdulása egy merőben új, magasabb rendű kapcsolatrendszer felé - keserves évszázadok után - talán először teremt kedvező külső feltételeket Magyarország felemelkedéséhez. Ezt a nagy történelmi alkalmat csak akkor sikerülhet megragadnunk, ha mind a hatalom, mind pedig az ellenzék felelős vezetői megértik, átérzik a Szilágyi József által megszemélyesített politika-eszmény lényegét, és kölcsönös jó szándékkal felemelik a mindennapi politika gyakorlatát a tisztességes emberi foglalkozások színvonalára. Szilágyi József, megrendítően tiszta mártíriumával együtt, évezredes hagyományokkal szakító, magasztos politikaeszményt hagyott ránk, emlékeztetve bennünket: nincs nemzeti és társadalmi megújulás a politikai erkölcs megújhodása nélkül.
|