|
Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások, 1989. május 2. (részlet)
Mécs Imre: A június 16-ról van szó. A Történelmi Igazságtétel Bizottságon kívül a független szervezetek is részt kívánnak venni ennek a megrendezésében. Tekintettel arra, hogy itt ez egy nemzeti ügy, össznemzeti ügy. Az eredeti elképzelés az, hogy kinn, a Köztemetőben lenne a temetés. De ott rendkívül kicsi a hely. Tehát a szakértőink megnézték, és körülbelül 30 ezer ember fér ott el, a parcella közvetlen közelében. Magában a temetőben sincs olyan nagy szabad terület, ahol 200 ezer, vagy 150 ezernél több ember egyáltalán elférne. Na most, a probléma az, hogy az emberek, tehát ez az óriási tömeg megjelenik ott, szeretnének ott valamiben részt venni, szeretnének egy történelmi eseménynek a tanúi lenni. Szeretnének egy korszakot lezárni, és várják egy új korszaknak a nyitását. És ezzel szemben egyszerűen technikai, fizikai problémák lesznek. Óriási torlódások, az egész a sarokban van, tehát oda beszorulhatnak az emberek, szerencsétlenség történhet. Ezért javasoltuk azt, hogy ketté kell választani a dolgot.
Tehát kell egy ravatalozást és egy társadalmi eseményt csinálni, és magát az eltemetést a helyszínen és a ravatalozást azt pedig valami nagy köztéren kellene. Ilyen köztér kettő található Pesten. Az egyik a Parlament előtt van, a másik a Hősök tere. Tehát az első változat az volt, hogy a Hősök terén legyen a fölravatalozás, ott legyen meg a megemlékezés... (Kónya László: Végtisztesség.) Igen, végtisztesség, megfelelő program szerint, és utána pedig hát egy szűkebb rész, tehát csak 30 ezer ember vonuljon ki a Köztemetőbe, de itten lehet végeredményben ilyen spontán szelektálódás, hogy az, akinek még van ereje oda kimenni rá.
Na most, ma délután az SZDSZ ügyvivői tárgyaltuk ezt a kérdést, és továbbfejlesztődött ez a gondolat. Mégpedig úgy, hogy jó lenne, hogyha menet lenne. Tehát menet lenne, úgy mint Kossuth Lajos temetésén, vagy Ady Endre temetésén, vagy Rákóczi..., de nem, Rákóczit nem itt, Kassára vitték, tehát az lenne az elgondolás - de mondom, ez teljesen még a levegőben lóg -, hogy a Kossuth téren fölravatalozni az országzászló alatt, onnan átvonulni a Hősök terére, a Hősök terén az Ismeretlen katona sírját megkoszorúzni, mert hiszen ismeretlen felkelőkről is szó van. És akkor onnan megint csak egy kisebb rész menne tovább a temetőbe.
Tehát most énnekem az a kérésem, hogy a szervezetek ezeket a gondolatokat tárgyalják meg és próbáljanak valamilyen álláspontot kialakítani, hogy melyik variációba tudnának belemenni, hiszen itt egy csomó politikai kérdés is van, és továbbá még a hatalommal is kell tárgyalni. Az elképzelés az, hogy az államminiszterrel kellene tárgyalni és megvilágítani azt, hogy itt mindenképp egy robbanásos állapot alakulhat ki. Ezt a robbanásos állapotot vagy úgy mint a robbanómotorokban, levezetjük egy szabályozott robbanássorozatban, vagy pedig fölrobban, mint a gőzmozdonynak a sapkája, tehát, hogy gépészmérnöki hasonlatokat mondjak. Tehát, ha a temetőbe kivisszük az embereket, és egy óriási elégedetlen tömeg alakul ki, akkor kiszámíthatatlan, hogy az a tömeg hova fog menni, és mit fog csinálni. (Sólyom László: Kiszámítható...) (Derültség.) Most az államminiszterrel beszéljük meg... Igen, ha viszont szabályozott keretek között és megfelelő méltósággal csináljuk, tehát - azért mégiscsak Magyarország utolsó abszolút legitim miniszterelnökéről van szó - tehát a Parlament előtt való indítás, ha ebbe belemennek, az nagyon szép volna. A Hősök tere is szép. És közben azért végigvonulunk a városon. Továbbá a hatalmat is meg lehet nyugtatni, hogy kifele megyünk, tehát nem a... (Közbeszólás: A koporsók...) Akkor a koporsókat is elvinnénk a Hősök terére, és onnan már autókkal mennének ki a temetőbe.
Őry Csaba: Imre, az nem merült fel nálatok, hogy ha van egy ilyen nagy demonstratív temetés, meg menet, hogy akkor utána szűk családi körben lehet magát eltemetni. [sic!] Mert az, hogy fokozatosan redukálni és szelektálni a népet, az sokkal nehezebbnek tűnik egyszerűen technikailag.
Kónya László: Menet közben nőne a tömeg. (Egyszerre többen beszélnek.)
Mécs Imre: Azt tudatosítanánk, hogy a temetői rész, az már egy intimebb valami. Tehát a család...
Őry Csaba: 30 ezer és a 200 ezer, 30 ezer (néhány szó nem érthető).
Mécs Imre: És a spontán dolgokra gondolok, hogy kifáradnak az emberek.
Varga Csaba: Ez nem...
Őry Csaba: Nem lehet tudni. Hát május elsején a Jurta Színházban este 10-ig ott voltak az emberek, egész nap politizáltak, és még késő este is ott voltak. (Egyszerre többen beszélnek.)
Orbán Viktor: Senki nem tudja ezt megmondani pontosan.
Mécs Imre: Jó, hát voltak olyan ötletek, hogy kellene kontingenseket meg (nem érthető szó) adni a szervezeteknek, meg egyéb ilyen. (Többen: Nem, nem lehet megcsinálni.) Na most, még egy van, azt is meg lehet csinálni, mert az eredeti elképzelés az, hogy mikor rájöttek arra a veterán barátaim, hogy ez nem fog menni, hogy odavigyünk ennyi embert, hanem egy elvonulás legyen ott,
tehát úgy alakítanák ki a dolgokat, hogy a tömeg odavonulna, letenné a virágját, és eljönne. Na most, ezt még fönn lehet tartani akkor, hogyha már volt előzőleg egy élmény, volt egy jelentőségteljes esemény. De hogyha csak ez pótolja azt az eseményt, abból történik a baj. (Egyszerre többen beszélnek.)
Orzó Katalin: Munkanap van pénteken...
Magyar Bálint: Nem lesz, szerintem nem lesz, majd nem mennek el... A temetés az olyan kettő körül lenne...
Mécs Imre: Na most, hát azért júniusban hosszú ideig van fönn a nap. Eredetileg három órára volt elképzelve a temetés. (Kónya László: Milyen nap? Péntekre esik?) Péntek, igen.
Vigh Károly: És gondolod, hogy a hatalom, az megengedi ezt a temetést, hogy végig a Kossuth Lajos tértől a Hősök teréig? Gondolod, hogy megengedi? (Egyszerre többen beszélnek.)
Kónya László: A hatalom a Hősök terét megengedi...
Orbán Viktor: A tárgyalásoknál mik a pozíciók? Nem úgy van, hogy ti diktáltok?
Mécs Imre: Nem, mert nem könnyű a helyzet, egyrészt bizonyos fokig a hozzátartozóknak vétójoguk van, tehát nem lehet a Nagy Imre lányának és a többieknek... Na most, a másik dolog, hogy azért nekünk is van eszköz a kezünkben, mert mi azt mondhatjuk, hogy jó, hát akkor ravatalozás nélkül csináljuk mindezt végig. De hát akkor ez egy politikai esemény, de hát ez az egész most alakul így. Én azért mondom, hogy ez teljesen képlékeny még. Ezek az elgondolások vannak. Az elvi hozzá... tehát, hogy látjátok ezt a dolgot, ezt szeretném, hogy ezt hányjátok-vessétek meg.
Zétényi Zsolt: Egy kérdés: a másik... ismeretlen... illetőleg kevésbé ismert személyek eltemetéséről nincs szó?
Mécs Imre: Eddig még az Igazságügyi Minisztérium nem nyilatkozott. És nem kaptunk Németh Miklóstól sem választ a telexünkre. Azonkívül sajnos megoszlik a TIB-nek az álláspontja, azt mondják, hogy ne erőszakoskodjunk, hogy [erőszakoskod]jak, mert akkor ottan az nehéz, az Igazságügyi Minisztériumnak a dolga, meg hogy ott a sírokat feldúlják, satöbbi. Én attól függetlenül arra gondoltam, hogy a miniszterelnöknek kell egy levelet írni, és azt nyilvánosságra kell hozni, ebben az ügyben. Na most, a Göncz Árpinak az a közbeeső javaslata volt, hogy ha nem sikerül ezt az öt "nem prominens" barátunkat kihantoltatni, akkor két üres koporsót vinnénk az öt mellett, az egyikben a névtelenek, a másikban az ismeretlenek, tehát ez lenne ráírva, és akkor hét sír lenne, és kettő olyan, amire le lehet a gyertyákat tenni.
|