Jegyzőkönyv az MSZMP Politikai Bizottság üléséről (részlet), 1989. május 26.

 
<<előző audió: 20 / 24 következő>>

1989.05.26.
MOL 288.fond 1989 5/1066. ő.e.; Kazettaszám: M 299 19890526_pb3 - Fejti György 3.44
 
 

19890526_pb3 - Fejti György 3.44
Fejti: El lehet-e zárkózni attól, hogy a Hősök terén egy ilyen kegyeleti szertartásra sor kerüljön? Ma már nehéz, mert ezt bejelentették, és így tovább. De még mindig megvannak az alátámasztható, érvekkel alátámasztható lehetőségei annak, hogy egy ilyen elzárkózás megtörténjen. De én magam nem javasolnám ezt, mert akkor is, hogyha a kegyeleti szertartás a temetőben lesz megvalósítva, akkor is számítani lehet arra - hogy milyen méretű politikai rendezvény alakul ki, azt megbecsülni nem lehet -, de akkor is számítani lehet arra, hogy vagy a Hősök terén, vagy másutt politikai szervezetek demonstrációra készülnek. És akkor az nyilván már egy tiltó magatartással szembeni demonstráció, aminek a kezelése adminisztratív eszközökkel majdnem lehetetlen, vagy legalábbis nagyon aggályos.
Ezért én úgy viszonyultam ehhez a kéréshez, hogy miután nagyon komoly szándékot lehetett tapasztalni a család részéről, a Történelmi Igazságtétel Bizottság részéről is együttműködésre és kölcsönös garanciák keresésére, hogy inkább ezt kellene vállalni, hogy együttműködés és kölcsönös garanciák. A kölcsönös garanciákba azt is beleértve, hogy legyen világos, hogy túl a Történelmi Igazságtétel Bizottságon, mik azok a politikai szervezetek, amelyek egy ilyen kegyeleti aktus mögé felsorakoznak, és akik szintén garanciát vállalnak arra, hogy senkinek nem áll érdekében, hogy a megbékélés helyett… hát nem kívánatos jelenségeknek legyen 16-án a főváros a színtere.
És van sok szervezetben a vezetők részéről is hajlam arra, hogy személyükben exponálva televízióban, rádióban, másutt, megfelelő formában elhatárolódjanak attól, hogy itt nem kívánatos jelenségek 16-án az utcán történjenek.
A dolog azért is fontos, túl a nagyszámú külföldi résztvevőn, mert szerintem korán, de bejelentésre került az, hogy a Televízió egyenes adásban közvetíti a szertartást. Ilyen esetben én például elkerülhetetlennek tartom, hogy a beszédekről tételesen és szó szerint a hatóságok informálódjanak. Azt én elképzelhetetlennek tartom, hogy egyenes adásban, látatlanul beszédeket közvetítsenek. És ez a világ elég sok országában - nem merem mondani, hogy minden országában, de hát elég sok országában - így van, hogy meg kell beszélni, hogy mi az, ami elhangozhat, ha a televízió egyenes adásban közvetíti, és mi az, ami nem hangozhat el. Akkor is, hogyha Király Béla mondja a beszédet, akkor is, ha Rácz Sándor.
És persze, lehet, hogy a dolog úgy alakul, hogy nézetkülönbség van, de ezt jó áthidalni és kompromisszumot találni. És látok is kompromisszumkészséget abban, hogy hát a televízió közvetítés függvényében egy elemi minimumot, közlési minimumot ezek a beszédek elérjenek. Hát nem kerülhetünk lehetetlen helyzetbe.