MOL 288.fond 1988 5/1028. ő.e.;
Kazettaszám: M 263

19880614_pb1 - Fejti György 4.28
Fejti: A következő dolog: június 16-án lesz Nagy Imre kivégzésének a harmincadik évfordulója. Ismert előttünk, hogy mind külföldön, mind itthon az évforduló kapcsán bizonyos erők - hát külföldön elsősorban az emigráció, ezen belül nagyobb részt a jobboldali emigráció és bizonyos nyugati polgári körök is - készülnek az évfordulóra. Ennek az egyik exponált helye Párizs lesz, ahol a polgármester jóvoltából, a Jacques Chiracnak a jóvoltából, és egy nemzetközi emlékbizottságnak a jóvoltából, hát emlékhely felállítására is sor kerül.
Ezeket a külföldi törekvéseket diplomáciai úton próbáltuk befolyásolni. Hát ennek ellenére ezekre sor kerül.
Na most, itthon is, és nem csak ebben az évben, az ezt megelőző években is ilyesmire sor került. Hát valami megemlékezés készül. Ennek a koordinálására egy tört… úgynevezett Történelmi Igazságtétel Bizottság alakult, akik egy felhívást tettek közzé, harmincheten írták alá a felhívást. És a felhívás megszületésétől részben a Szabad Európa, BBC végez szervező munkát, részben pedig minden olyan eseményt, alkalmat, ahol a felhívás tartalmának és a megemlékezés szükségességének hangot lehet adni, az érintettek felhasználnak.
Hát a felhívásnak a szövege helyenként szélsőséges, nem pártszerű, a dolog jellege miatt. A tartalma az egy teljes revíziójára irányul az '56-os események értékelésének, és hát az áldozatoknak a teljes politikai, jogi, erkölcsi rehabilitálására - én a részletekre nem szeretnék kitérni -, beleértve egy méltó eltemetést, illetve egy nemzeti emlékmű felállítását, amely a sztálini önkénynek és a vele szemben vívott harc, szabadságharc áldozatainak az emlékműve lenne.
Az aláírók között családtagok, illetve olyan személyek vannak, akik érintettek valamilyen összefüggésben, sajnálatunkra közöttük olyan személyek is, akiknél nem volt szokás ilyen szélsőséges hangvételű nyilatkozat aláírása. Keressük a megfelelő formát arra, hogy azokkal a személyekkel, akikkel más ügyekben kontaktálni szeretnénk, tisztázzuk a pozíciójukat, és hát a felhívás szövegéhez, tartalmához való viszonyukat. Hát megemlíteném a Hankiss Elemért, Fekete Gyulát, Újhelyi Szilárdot, mind Mensáros Lászlót, Darvas Ivánt, de lehetne mást is említeni a névsorból.
Na most, megint csak a korábbi évek gyakorlatával megegyezően van demonstratív jellegű formája is a megemlékezésnek. Szeretném előre bocsátani, hogy erről is konzultáltunk, és arra jutottunk, hogy hát van tennivalónk. Mindenek előtt a párttörténetnek, történettudománynak, hogy árnyaltabb értékelést adjon eseményekről, személyekről, hát anélkül, hogy az alapmegítélését az '56-os eseményeknek ez érintené. És vannak bizonyos mérleg… mérlegelendő emberiességi szempontok is, amit megint megfelelő időben rendeznünk kell.