19881215_kb1 - Fejti György 7.58
Fejti: Kedves Elvtársak! Egy meglehetősen nehéz és politikailag kényes kérdésben kell szóbeli előterjesztéssel élnem, és közösen álláspontot kialakítani ebben. A kérdés a következő: az 1956-os ellenforradalmi cselekményekben résztvevő, és emiatt halálra ítélt és kivégzett személyek hozzátartozói közül a közelmúltban többen, közöttük Nagy Imre lánya is, azzal a kéréssel fordultak az illetékes igazságügyi szervekhez, hogy állapítsák meg kivégzett családtagjaik eltemetési helyét, sírhelyét, és járuljanak hozzá ahhoz, hogy a földi maradványokat kiemeljék és méltó körülmények között eltemethessék, síremléket felállíthassanak.
Az eltelt több mint harminc évre való tekintettel, illetve emberiességi és kegyeleti szempontok alapján, ezeket mérlegelve, a Politikai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést, meg kell vizsgálni ennek valamennyi aspektusát, jogi aspektusát, politikai aspektusát, és hogy kivitelezésnek a lehetséges módját, feltételrendszerét.
A vizsgálat során megállapítást nyert az, hogy az abban az időben érvényes jogi szabályozásnak megfelelően - ami 1967-ig volt érvényben -, a halálra ítélt és kivégzett személyeket - jelenlegi ismereteink szerint 285 főről van szó - jeltelen sírokban temették el, nagyobbrészt Budapesten, a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es számú parcellájában. Kisebb részüket vidéken, ezekben az esetekben az eltemetés helye jelenlegi ismereteink szerint megállapíthatatlan.
A vizsgálat során ugyanakkor kiderült az is, hogy Nagy Imre, valamint a Nagy Imre-perben halálra ítélt és kivégzett Maléter Pál és Gimes Miklós feltételezett sírhelyéről elfogadható pontosságú ismeretekkel rendelkezünk. Ez alatt azt kell érteni, hogy az eltemetés időpontjában helyszínrajzok készültek, és ezért nagy valószínűséggel az azonosításuk megoldható. Szilágyi József sírhelyéről megközelítő adatokkal rendelkezünk, míg a vizsgálati fogság idején elhunyt Losonczy Géza eltemetésének a helyéről csak hozzávetőleges és pontatlan információk állnak a rendelkezésünkre.
Ezzel együtt is a megnevezett személyek exhumálásának elvben fennáll a lehetősége, bár nyilván ez nehéz és nem túl kellemes procedúrát jelent, több sírt fel kell bontani, és illetékes szakértőknek a véleményét is meg kell… igénybe kell venni az ügyben.
A Politikai Bizottság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, és ebben kéri a Központi Bizottságnak az egyetértését, hogy az illetékes kormányzati szervek hozzanak létre egy munkacsoportot, Nagy Imre és a Nagy Imre-perben halálra ítélt és kivégzett személyek exhumálásának és újra eltemetése feladatainak az áttekintésére. Ennek a munkacsoportnak a vezetője lépjen kapcsolatba a megnevezett személyek hozzátartozóival, és lehetőség szerint a jövő év elején kerüljön sor a földi maradványok átadására.
Eltemetésükről pedig a szintén a hozzátartozókkal lefolytatott konzultáció után természetesen a ma érvényes általános szabályoknak és rendelkezéseknek megfelelően kerüljön sor. Ezt a javaslatot annak tudatában terjesztjük a Központi Bizottság elé, hogy számolnunk kell azzal, hogy a kihantolás, az azonosítás és az újra eltemetés nem lesz könnyű és politikamentes aktus, és nem kizárólag a családok szándékán fognak az események múlani majd. Egészen pontosan kiszámítható köröknek, csoportoknak érdekükben áll, hogy ezt az eseményt áthangszereljék, politikailag felhasználják, kiaknázzák.
Ezzel együtt is ezt a javaslatot elfogadhatónak tartjuk. És úgy gondolom, hogy később kell visszatérni arra, hogy hát azt a helyzetet, amit ez a lépés teremt, hogy lehet megfelelő formában politikailag kezelnünk majd. Amennyiben a Központi Bizottság ezzel a javaslattal egyetért, úgy nagy körültekintéssel és gondossággal a döntésről, és a döntés okáról, körülményeiről tájékoztatnunk kell a párttagságot és a szélesebb közvéleményt, ennek során világossá téve azt, hogy nincs szó sem politikai, sem jogi rehabilitációról, nincs szó az '56-os eseményeknek az átértékeléséről. Hanem a társadalmi megbékélést célzó lépésről, tehát alapvetően emberiességi és kegyeleti megfontolásokról van szó.
Ugyancsak tájékoztatni szükséges a közvéleményt arról is, hogy a további kivégzettek, személyek azonosításának igen kicsi az esélye. Vagyis a hozzátartozóknak csak elvben van így lehetősége arra, hogy a hamvakat átvegyék. Arra viszont szükség lenne lehetőséget biztosítani, hogy a már említett Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában - ami egy elég nagy kiterjedésű hely -, aki erre igényt tart, fejfát állíthasson.
Végezetül szeretném tájékoztatni a Központi Bizottságot arról, hogy az illetékes igazságügyi szervek a közelmúltban úgy rendelkeztek - és ez nagyobbrészt megfelel az érvényes nemzetközi gyakorlatnak -, hogy a jövőt illetően a halálra ítélt és kivégzett személyek földi maradványait, függetlenül a kivégzés okától, az ítélet okától, amennyiben a hozzátartozók ezt szükségesnek tartják, átvehetik, és csak abban az esetben kell jelzett sírokban állami részvétellel a temetést lebonyolítani, amennyiben családtag nincs, vagy nem vállalja az eltemetést.