Jegyzőkönyv az MSZMP Központi Bizottság üléséről (részlet), 1989. január 31.

 
<<előző audió: 8 / 24 következő>>

1989.01.31.
MOL 288.fond 1989 Kazettaszám: M 284 19890131_pb1 - Grósz Károly 3.36
 
 

19890131_pb1 - Grósz Károly 3.36
Grósz: Tisztelt elvtársak! Az ülést megnyitom. Azért kértem a Politikai Bizottság tagjait, és az állandó meghívott elvtársakat, hogy egy konzultációt folytassunk le arról a helyzetről, ami mindenek előtt a pártmozgalmon belül az elmúlt napokban kialakult. Pozsgay elvtárs 168 órában elhangzott nyilatkozata után, amely a történelmi albizottság vitájára épített következtetéseket tartalmazza, a Központi Bizottsághoz sok telex, tiltakozó levél és telefon érkezett.
Több megyei pártbizottság testülete nevében, vannak, akik csak az információs jelzésekből, területi és városi, illetve üzemi pártbizottságokra hivatkozva jelezték, hogy nem értenek egyet Pozsgay elvtársnak azzal az értékelésével, amely a történelmi albizottság értékelése, hogy 1956-os eseményeket az ellenforradalmi minősítés helyett népfelkelésnek minősíti.
Továbbá a levelek sok kérdést tartalmaznak, hogy megváltozott-e a párt hivatalos álláspontja, valamint mennyire van ez összhangban azzal az információnkkal, amit a közelmúltban adtunk a Nagy Imre temetésével összefüggésben, hogy ez nem jelenti sem az '56-os események újraértékelését, sem pedig az érintett személyek politikai rehabilitációját.
Kettősséget látnak e nyilatkozat és a mi korábbi állásfoglalásunkban. Megítélésük, a levélből… a levelekből, táviratokból, ahogy így kitűnik, megítélésük szerint - és ez már a következő gondolatkör - a vezetés bizonytalan, a Politikai Bizottság elsősorban - ez több helyen név szerint is meg van nevezve - bizonytalan, nem képes a politikai folyamatokat irányítani, elvi engedményeket tesz. Itt két indok található, felváltva vagy egyszerre. Egyrészt a tőkés világ adósságállományának kezelése érdekében, újabb hitelek érdekében elvi és ideológiai engedményeket teszünk. Másrészt pedig az alternatívokkal való közmegegyezés és kapcsolatfelvétel érdekében megtagadjuk önmagunkat, korábbi álláspontunkat.
Nagyon s… markánsan érződik az a kritikai elem, hogy amennyiben van is ilyen átértékelés vagy egy új álláspont, ehhez miért nem kérjük ki a párttagok véleményét, és miért nem párttestület - tehát itt a Központi Bizottság, ebben az esetben - foglal állást.