1930-1945-ig a Szovjetunióban élt, hazatérve a Külügyminisztériumban, a Földművelésügyi Minisztériumban, majd a Kulturális Kapcsolatok Intézetében dolgozott. 1952-1955-ig a Vengrija-Hungary szerkesztője volt. 1955-ben eltávolították a MÚOSZ-ból, az Akadémiai Kiadó szerkesztője lett. 1956-ban édesapjával együtt Snagovba deportálták, csak Nagy Imre kivégzése után, 1958-ban térhetett haza. Különböző helyeken fordítóként, szerkesztőként dolgozott, 1978-1982-ig a Népművelési Propaganda Iroda munkatársa volt. 1988-ban a TIB egyik alapító tagja volt, 1992-ben a szervezet elnöke lett, de tisztségéről fél év múlva lemondott. 1992-ben létrehozta a Nagy Imre Alapítványt, amelynek elnöke lett. Ugyanebben az évben megalapította a Nagy Imre Társaságot, amelynek ő az örökös elnöke.