1919. március 9-én született Magyarókereken (Románia).
1943-ban Kolozsvárott, 1962-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát.
1944-ben Magyarországra települt, novemberében belépett a Demokrata Néppártba, 1946-1949-ben a végrehajtó bizottság tagja, 1947-1948-ban a párt országgyűlési képviselője volt. 1948-ban megfosztották mandátumától.
1943-44-ben a Magyar Dolgozók Hivatásszervezetének titkára volt Kolozsvárott. 1945-47 között a Belügyminisztériumban fogalmazó. 1949-50-ben háziipari harisnyakötésből tartotta el családját, majd 1950-től az Új Ember kiadóhivatalában pénzbeszedő, fűtő. 1953-ban megszervezte a Solidaritas Háziipari Szövetkezetet, amely az egykori szerzeteseknek biztosított munkalehetőséget. 1963-89 között a Szent István Társulat jogi szakértője volt.
1956-ban tagja volt a budafoki forradalmi bizottságnak, és részt vett a DNP újjászervezésében, ezért 1957-ben négy hónapi internálással büntették.
A Kereszténydemokrata Néppártnak 1989. márciustól tagja, a szervezőbizottság vezetője, majd a párt elnöke, 1990-97 között tiszteletbeli elnöke volt. 1989-ben részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein és a háromoldalú tárgyalásokon pártja képviselőjeként.
1990. május-augusztusban, majd 1994-98 között országgyűlési képviselő volt. 1990-94 között a Magyar Köztársaság vatikáni és a Máltai Lovagrendhez is akkreditált nagykövete volt. 1994-98 között országgyűlési képviselő. 1997 októberében a KDNP-n belüli ellentétek miatt felfüggesztette párttagságát.