1930. október 4-én született Budapesten.
1949-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, 1953-ban közgazdász- és tanári oklevelet szerzett.
1953-57 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanársegéd volt. 1945-től a Madisz tagja volt, 1946-ban belépett a Magyar Kommunista pártba, illetve a Magyar Dolgozók Pártjába, részt vett az ifjúsági mozgalomban, az Eötvös József Gimnázium diákszövetségi titkára volt. 1953-tól támogatta a Nagy Imre-féle politikai irányvonalat. 1956-ban a Petőfi Kör egyik titkáraként a Petőfi Kör vitáit szervezte, több vitát vezetett. 1956. október 23-án reggel a Petőfi Kör nevében sikertelen tárgyalásokat folytatott a pártközpontban a tüntetés engedélyeztetése érdekében. A forradalom alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságában tevékenykedett. November 4-e után határozottan szembefordult a szovjet megszállással és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal. 1957-ben fegyelmi úton távolították el az egyetemről. Egy évig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. 1958 októberében letartóztatták. A Mérei Ferenc és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság 1959. április 1-én két év börtönbüntetésre ítélte. 1960-ban szabadult.
Egy ideig munkanélküli volt, fordításokat vállalt. 1963-78 között különböző ipari kutatóintézetekben dolgozott beosztott közgazdászként. 1978-ban a Felsőoktatási Pedagógiai Központ, a nyolcvanas években a Közép-kelet-európai Akadémiai Kutatási Központ munkatársa lett. 1979-ben aláírta a Charta '77 csehszlovákiai polgárjogi mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot. Emiatt állásából elbocsátották. 1981-ben lakásán gyűlt össze az a 12 egykor '56-os, akik egy kerekasztal-beszélgetésen első ízben mondták el emlékeiket a forradalomról. 1985-ben Kozák Gyulával megalapította az Oral History Archívumot. 1986 decemberében Eörsi István lakásán rendezett illegális '56-os konferencia egyik szervezője és korreferátora volt. 1988-ban lakásán alakult meg illegális körülmények között a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, amelynek titkára, később ügyvezető alelnöke lett. 1992-ben kivált a TIB-ből. Egyik szervezője volt Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésének. 1990-től az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézetének ügyvezető igazgatója, 1999-től tanácsadója volt. A rendszerváltás után rehabilitálták, s docensként az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén tanított.
2001. június 27-én elhunyt.