1969. június 30-án újságíró diplomát kapott a MÚOSZ Újságíró Központjában. 1966-tól 1968-ig a Budapester Rundschau újságíró gyakornoka, majd szerkesztője és a lap filmkritikusa. 1968 augusztusában, Csehszlovákia megszállását követően, önszántából lemondtott a lapnál betöltött állásáról, s irodalmi szerkesztőként a Magvető kiadónál helyezkedett el. Innét 1970-ben, egy - kéziratok "illegális" terjesztése és a '68-as okkupáció "nyilvános" elítélése miatt kapott - rendőri figyelmeztetés következményeként eltávolították, s csak 1990-ben helyezkedhetett el újra. Az 1956-os Intézet megalapítását megelőző húsz évben foglalkoztatási és publikációs tilalom alatt állt Magyarországon.
Az 1981/1982-es tanévben, a New York-i Soros Alapítvány támogatásával kutatási ösztöndíjat kapott a New York Universityre és a Columbia Universityre; mindkét egyetemen az '56-os forradalom nyugati recepcióját tanulmányozta, illetve a Columbián, vendéghallgatóként bejártam a "journalism" tanszékre, modern újságírást tanulni. Ugyanebben a periódusban készítette elő Bibó István összes munkáinak kiadását a svájci Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadója számára. 1986-ban Szabó Zoltán özvegye és az OSZK között létrejött szerződés jóvoltából a franciaországi Josselinbe utazott, ahol Szabó Zoltán mintegy 25600 oldalas kézirathagyatékát előrendezte és hazaszállította a nemzeti könyvtárba.
1990 óta az 1956-os Intézet tudományos munkatársa.