1927. december 26-án született Budapesten.
1945-től jogot hallgatott, majd történelem és szociológia szakon bölcsészeti tanulmányokba kezdett a budapesti tudományegyetemen. Belépett az MKP-ba, 1945-46-ban a párt ifjúsági lapszerkesztője, 1947 márciusától a Szabad Nép újságírója, később külpolitikai szerkesztője volt. 1953-tól a Nagy Imre-vonalat támogatta. 1954 októberében a Szabad Nép pártszervezetében tartott lázadásszerű taggyűlésen támadta a lap szerkesztőinek és a párt vezetésének politikáját, ezért 1955 elején eltávolították a laptól, és Szegedre helyezték át. A forradalom kitörése után az október 30-án először megjelenő Magyar Szabadság című lap egyik szerkesztője volt. Novemberben és decemberben Gimes Miklós mellett az Október 23-a című illegális ellenállási újság írója és szerkesztője. A letartóztatási hullám elől menekülve Magyarországot 1957. január végén hagyta el.
A forradalom után Párizsban telepedett le, ahol szociológiai doktorátust szerzett. Egyik összeállítója volt 1958-ban, a később több nyelvre lefordított, Az igazság a Nagy Imre-ügyben című dokumentumgyűjteménynek. 1959 és 1964 között a brüsszeli Nagy Imre Intézet munkaközösségének tagja. 1978-ban megalapította a párizsi Magyar Füzeteket, annak szerkesztője 1989-ig. 1962 és 1989 között párizsi Irodalmi Újság politikai cikkírója. 1983-tól az Emberi Jogok Magyar Ligájának alelnöke. Mint tudományos kutató, politikai szakíró és egyetemi tanár dolgozott 1993-ig, a Francia Állami Tudományos Központtól (CNRS) vonult nyugdíjba. 1993-tól rendszeresen tanít az ELTE BTK-n és a Századvég Politikai Iskolán. Az MTA külső tajga. Az 1956-os Intézet Kuratóriumának elnöke.
2005-ben Nagy Imre-érdemrenddel tüntették ki.