Mécs Imre

1933. szeptember 4-én született Budapesten.
Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte 1952-57 között, villamosmérnöki oklevelét csak 1975-ben szerezhette meg.
1956-ban jelen volt a Petőfi Kör vitáin, részt vett a nemzetőrség megszervezésében, majd a forradalom bukása után az ellenállásban. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban halálra ítélték, 1959-ben az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1963-as szabadulása után mérnökként dolgozott.
Az 1970-es évek második felében kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1981-ben részt vett a forradalom történetét tárgyaló, több hónapon át tartó, illegális kerekasztal-beszélgetésen. 1983-ban egy volt halálraítélt bajtársa temetésén mondott beszédéért munkahelyéről elbocsátották. 1984-89 között a Duna Mozgalom tagja volt. Egyik szervezője volt Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésének. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapítója, 1998-99-ben pártja ügyvivője volt.
1990 óta országgyűlési képviselője, 2006-ig az SZDSZ, azóta pedig az MSZP tagjaként.
1996-ban Nagy Imre-emlékplakettel tűntették ki.