Litván György

1929. február 19-én született Budapesten.
1946-50 között a budapesti tudományegyetemen történelem-politikai gazdaságtan szakon tanult, majd 1952-ig sorkatonai szolgálatot teljesített. 1957-ig középiskolai tanárként dolgozott, illetve a Huba utcai vendéglátó-ipari technikum igazgatóhelyettese volt. 1947-1956 között az MKP, majd az MDP tagja volt, aktívan részt vett előbb az ifjúsági, egyetemi mozgalomban, később a pártoktatásban. 1954-ben csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1956. március 23-án Budapest XIII. kerületének aktívaülésén elsőként követelte nyilvánosan a jelen lévő Rákosi Mátyás eltávolítását a hatalomból. Felszólalt a Petőfi Kör történész- és pedagógusvitáján.
A forradalom alatt csatlakozott a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságához, és tagja volt a XII. kerületi nemzeti bizottságnak. November 4. után tevékenyen bekapcsolódott az úgynevezett revizionista és szociáldemokrata értelmiségiek ellenzéki mozgalmába. Részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom létrehozásában és annak tevékenységében. Ezért a Mérei Ferenc és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság 1959. április 1-jén hat év börtönbüntetésre ítélte. 1962-ben szabadult.
1963 és 1971 között az Árpád Gimnázium könyvtárosa, illetve tanára volt, majd az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. 1981-ben részt vett a forradalom történetét tárgyaló, több hónapon át tartó, illegális kerekasztal-beszélgetésen. 1986 decemberében Eörsi István lakásán rendezett illegális '56-os konferencia egyik szervezője volt. A nyolcvanas évek elejétől részt vett a Soros Alapítvány munkájában.
1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottsága alapító tagja volt. 1991-től az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézetének az igazgatója. 1995-tól az ELTE Szociológiai Intézetben egyetemi tanár. Kutatási területe a század eleji magyar társadalmi és politikai gondolkodás, a Trianonhoz vezető politikai és diplomáciai folyamatok, az 1956-os magyar forradalom és az elmúlt fél évszázad történelme.
Számtalan díjban, elismerésben részesült a rendszerváltást követően. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, 2006-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki.
2006. november 8-án meghalt.