Zimányi Tibor

Törökszentmiklóson született. 1940-től a József Nádor Műszaki és Gazdasági Tudományegyetem hallgatója, 1948-ban szerzett közgazdászdiplomát. 1944-ben a Demokratikus Diákfront nevű ellenállási csoport szervezője, a Magyar Diákok Szabadságfrontjának egyik alapítója. A nyilasok 1944. december 21-én letartóztatták, de megszökött. 1945 januárjában belépett az MKP-ba, majd három hónap után kilépett a pártból. 1945 és 1947 között rendőrtiszt. 1948-ban letartóztatták, Kistarcsára, majd Recskre internálták. Kiszabadulása után, 1952 és 1955 között segédmunkásként dolgozott. 1956-ban a Bács-Kiskun megyei MÁG pénztárosa, pénzügyi, majd beruházási előadója volt. 1956-ban részt vett a MÉFB munkájában. Október 31-én Dudás Józsefet képviselte a Kilián laktanyában azon az értekezleten, amelyen létrehozták a Forradalmi Karhatalmi Bizottságot. 1957-ben letartóztatták, a dr. Kovács Zoltán és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság 1958. augusztus 29-én öt év börtönbüntetésre ítélte. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1960 és 1962 között hegesztőként, később kisiparosoknál fröccsöntőként dolgozott. Műszaki fordításokat vállalt. 1970 és 1973 között a Vilati propagandaosztályának munkatársa, majd 1973 és 1975 között a Lakásépítő Kisipari Szövetkezet pénzügyi osztályának vezetője. 1975-től 1989-es nyugdíjazásáig az Universal Kisipari Szövetkezet főkönyvelője. 1988-ban a TIB egyik alapító tagja, 1988-ban a Recski Szövetség megszervezője, 1994-ig főtitkára, ezt követően elnöke. 1989-től a Pofosz társelnöke, 1991-1992-ben alelnöke, 1992-1993-ban ügyvezető elnöke, 1993-1995-ben elnöke. 1991 és 1995 között a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség, 1991-től a Független Rehabilitációs Bizottság elnöke. 1989-től az MDF tagja. 1990 és 1994 között az MDF országgyűlési képviselője.