Erdélyi Tibor

 
Budapesten született. 1944 márciusában a bombázások elől anyjával és húgával Erdélybe menekült. Anyja 1946-ban elhunyt, ő tartotta el testvérét. 1949 októberében kiutasították Romániából, mivel úgy vett részt az 1947. évi választásokon és szavazott a Magyar Népi Szövetségre, hogy nem volt román állampolgár.

Budapesten vízvezeték-szerelő szakmunkás-bizonyítványt szerzett, a szakma kiváló tanulója volt. Mivel Erdélyben állampolgárság híján iskolába sem járhatott, Magyarországra visszatérve középiskolai bizonyítványt szerzett, majd 1952-ben leérettségizett. 1952-ben felvették az MDP-be. 1952-1956 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészhallgatója, az egyetemi DISZ-szervezet vezetőségi tagja, a marxizmus-leninizmus tanszék instruktora. 1956-ban Mohácson a DISZ-tábor parancsnokaként vezette az árvíz utáni helyreállítást.
1956 októberében tért vissza a fővárosba. Az egyetemen részt vett a diákság követeléseinek a megfogalmazásában, majd a 22-i nagygyűlésen. A másnapi tüntetés egyik szervezője, október 25-től a Budai Nemzetőrség 1. sz. zászlóaljának a parancsnoka. November 4-e után a szovjet hatóságok rövid időre őrizetbe vették. Részt vett a szellemi ellenállásban. Társaival felújították a MEFESZ működését, az országos választmány tagja lett.
1956 végén összeállítottak egy fényképes dokumentumanyagot, amit megpróbáltak külföldre juttatni, de megbízottjukat letartóztatták. Együttműködött a munkástanácsok és az Írószövetség képviselőivel, 1957 februárjában segítette a Bécsi Magyar Forradalmi Tanács küldöttét, Renner Pétert. Február 25-i letartóztatásakor fegyvert találtak nála. 1957. október 31-én életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, amit másodfokon 1958. február 3-án tizennyolc év börtönbüntetésre mérsékeltek. 1963 márciusában szabadult.

Bár nem védhette meg diplomáját, mérnökként dolgozhatott. Első munkahelye a XIV. kerületi tanács volt. 1964-től városrendező Szekszárdon. 1974-80 között a Budapesti Építőipari Vállalat, majd 1987-ig a Budapesti Építőipari Szövetkezet osztályvezetője, majd 1989-ig GAMESZ-főmérnökként dolgozott. 1986 decemberében részt vett az Eörsi István lakásán rendezett illegális ötvenhatos konferencián. 1988-ban a Történelemi Igazságtétel Bizottsága alapító tagja, Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésének egyik szervezője, 1990-1992 között a TIB gazdasági bizottságának vezetője volt.

Kitüntetése: Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1992).