|
|
|
Fotó részletes adatok |
Fotó címe - |
Árnyékos ablak |
Fotográfus - |
Balla Demeter (Életmű) |
|
|
Műfaj - |
csendélet |
Készítés ideje - |
2001. |
Készítés helye - |
Magyarország |
Földrajzi hely - |
Budapest 1161 Budapest, Pálya u. 77.
|
Eredetiség - |
eredeti negatív |
Méret - |
6x6 cm |
Színesség - |
ff |
Hordozó - |
negatív |
Állapot - |
hibátlan |
Fájl neve - |
00016159bd.tif |
Jogtulajdonos személy - |
Balla Demeter |
Fotó leírás - |
KK: Ez az árnyékos ablak, amit itt csináltál 2001-ben. Ezek az utolsó képeid, amik benne voltak a Titanicban, ugye?
BD: Igen.
KK: Már akkor ki volt válogatva az anyag, és akkor ez pluszban jött még, pluszban csináltad.
BD: Hát arra nem emlékszem, mert nekem természetes volt, hogy te válogatsz.
KK: Ez a szobor, aminek az árnyékát itt látjuk, az milyen szobor vagy kisplasztika?
BD: Az Marton László szobra.
KK: És ez a tiéd? Neked adta?
BD: Nekem adta.
KK: Jóban voltatok vele, vagy munkáért cserébe?
BD: Hát ezt őtőle kéne megkérdezni, lehet, hogy már meg is bánta.
KK: Gondolod?
BD: Brezsnyev portréjáért kaptam.
KK: Tényleg? Ez általános volt, hogy kaptál az általad fényképezett művészektől műtárgyakat?
BD: Általános volt, de legtöbbször azt mondtam, hogy majd, és ottmaradt.
KK: Mi volt az, ami hozzád került? Arra emlékszem, hogy a Számadóban sokkal több műalkotás volt a nagyszobában.
BD: Igen. Egy részét válásom után eladtam.
KK: Tudod, hogy ezek kiktől voltak legalább?
BD: Bartsay Jenő, aztán Reich Károly és nem tudom még. Van ám azért sok minden, ami megmaradt.
KK: Melyik az a képzőművészeti műtárgy, ami legközelebb van hozzád még most is, tehát ami ajándékba hozzád került?
BD: Barcsay volt, de azt eladtam.
KK: Az rajz volt, vagy olajfestmény?
BD: Olajfestmény. Molnár Edit azt mondta nekem, hát, ezért nagyon irigyellek, mert nekem nincs Barcsaytól semmim.
KK: Hogy emlékszel vissza erre a képre, erre az árnyékos ablakra? Ezt csak megláttad, vagy rendezted is?
BD: Rendeztem. Azt a szobrot én raktam oda meg azt a virágot, ami a függönyön belül van. Tudod, ez a régi alapvető dolog, hogy előtér, középtér, háttér. Legyen valami szerkezete a dolognak.
KK: Meg is akartam kérdezni, Demeter, hogy csak én láttam bele, vagy valóban volt egy váltás benned, hogy a világ dolgai egyre kevésbé érdekeltek, és a magad körüli dolgokat emelted föl művészetté? Tehát hogy ez tudatos dolog volt, vagy te magad is csak észlelted, hogy egy idő múlva már nem érdekelnek a történések?
BD: Nem is tudom, hogy erre hogyan tudnék válaszolni. Engem igazából mindig az agyamból belülről érdekeltek a dolgok. Ha kaptam egy impulzust egy képre, akkor gondolkoztatott(…?) és lassan összeállt a tárgyi feltétel.
KK: De ez még akkor is így volt, amikor riportra mentél ki, amikor portrékat csináltál? Akkor is belső képek próbáltál megvalósítani? Vagy ez inkább az utóbbi időkre vonatkozik?
BD: Ez mindig így volt. Amikor írókat kezdtem fényképezni, korábban is olvastam, de ráolvastam, hogy amikor találkozunk, valahol találjak valami fogódzót a személyiségéhez.
KK: Ez azért volt, hogy föl tudd oldani, tehát hogy beszélgettetek róla, a művéről, azért, hogy tudd fényképezni, vagy pedig másért?
BD: Hát ezt nem tudom. Ez olyan dolog volt: megérkeztem valahová, az első, hogy megkérdeztem, mennyi ideje van. És amint becsöngettünk, én körülnéztem, hogy hol fényképezzek, ahol nemcsak a tárgyi feltételek, hanem a világítás is a legoptimálisabb volt.
KK: Kit volt a legnehezebb fényképezned így portréban. Szóval aki nem működött közre vagy nem segített vagy ellenséges volt?
BD: Az Illyést azért volt nehéz fényképezni, mert nem segített. Odaadta magát, aztán essünk túl rajta. Neki, soha nem mondta, de az orrával volt baja. Nagy orra van. És hogy ez ne látsszon.
KK: De ezt mondta neked?
BD: Nem. Nem mondta, csak azok a képek, ahol az orra az arca arányában jelent meg, az neki nem tetszett.
|
Kapcsolódó honlap - |
Fotográfus eletművek |
|
|
|
|
| |
|
|