|
|
|
| Photo details |
| Photo title - |
Haláltánc |
| Photographer - |
Balla Demeter (Lifes’s work) |
| |
|
| Genre - |
csendélet |
| Made date - |
1999.02.01. |
| Country - |
Magyarország |
| Made place - |
Budapest 1118 Budapest, Számadó utca 6.
|
| Genuineness - |
eredeti negatív |
| Size - |
6x6 cm |
| Color - |
ff |
| Carrier - |
negatív |
| Status - |
hibátlan |
| File name - |
00016168bd.tif |
| Copyright related person - |
Balla Demeter |
| Photo description - |
KK: Éppen véletlen sorrendben az a Haláltánc című kép jön.
BD: Ó, mily gyönyörűek a növények, mikor elengedik magukat, és felveszik utolsó formájukat, ahogy a víz kiszárad alóluk, hogy csak megfelelő formában kell elhelyezni, és nagyon tartalmassá, drámaivá lesznek.
KK: Ezt csináltad 92-ben, tehát több mint tíz éve. Akkor foglalkoztatott már az elmúlás, a halál, vagy nem különösebben?
BD: A halál engem nem foglalkoztat ma sem igazán, csak körülöttem a kortársaim hullanak, és van, aki elhív, hogy közeledek. De nem foglalkoztat. Abszolút barátságos dolognak érzem, hogy az ember elmegy a földi létből. De egy csoda dolog, hogy te engemet kivittél a Kerepesi temetőbe Magdihoz, és mindenki a Farkasréti temetőbe temetteti magát, rangja van neki. Én azt mondtam magamban: szeretnék ott feküdni, ahol a Magdi. Az ember él, ő már megbékél. Valahogy míg az ember él, úgy gondolja, hogy akkor is közel van valakihez, amikor már kiszállt ebből a világból.
KK: Hát ez így is van. Merthogy nem a világban van benne, hanem belül az emberben. Amíg az ember gondolkozik meg él, addig ezeket az embereket hordja magában, akkor is, ha élnek, akkor is, ha nem.
BD: Így van.
KK: A Haláltáncot azt ihlette valami tánc vagy zene?
BD: Zene.
KK: Tudod, hogy melyik?
BD: Van a Saint Saëns-nek egy Holland tánc című műve, ami korai ifjúságom óta a kedvencem.
KK: De te nem úgy csináltad, mint a Gink, hogy szólt a zene, és arra, hanem csak belül, belső zene ment?
BD: Nem. Csak belső.
KK: Hogyan ismertél meg fiatalon ilyen zenéket? Hiszen ott a Szentes környéki tanyavilágban Saint Saëns nem nagyon általános.
BD: Amikor 19 éves koromban fölkerültem az Ikarusba, egy ilyen hangerősítő stúdióba kerültem, ahol rengeteg komoly zene volt, hogy munkakezdés után és munkavégzés után a dolgozók zenével hagyták el a gyárat.
KK: Komolyan, Mátyásföldön szólt a zene, amikor elmentek? Komoly zene szólt, nem induló? Ez kinek az ötlete volt?
BD: Ott eléggé értelmes kollega volt, akinek, gondolom, volt zenei műveltsége, és őneki köszönhető, hogy korai ifjúságomban a komolyabb zenét megismerhettem. Azt követően hangversenybérletem volt a Zeneakadémiára. A múltkor már említettem a Bächer Mihályt. 56-os időben őt hallgattam, egy másik Haláltáncot, a Lisztét.
KK: És ezt a Bächer zongorázta?
BD: Igen. Egyszer itt volt az Iván, és elővettem neki az 56-os Liszt Haláltánc lemezt.
KK: És nem hallotta még?
BD: Iván? Hát Ivánnak az apja volt!
KK: Jó, de ő hallotta ezt otthon?
BD: Biztos, hát gyerek volt.
KK: Jár még hozzád az Iván?
BD: Az Iván nem jár, Iván hívott, de amióta ilyen szédelgős vagyok, nem megyek sehova.
|
| Related homepage - |
Lifes’s work of photographers |
|
|
|
|
|
| |
 |
|