Forró ősz a hidegháborúban – Magyarország 1956-ban
ismeretterjesztő dokumentumfilm

Mink András: A forradalom 56 sűrű percben

Azt hihetnénk, hogy nekik könnyű. Mögöttük áll a forradalmat kutató intézet teljes stábja, és a kezük ügyében mindaz a tudásanyag, amit az utóbbi két évtized munkájával felhalmoztak. De nem. Nem könnyű. Ez a film alapvetően különbözik mindazoktól, amelyeket e sorozat keretében tárgyalunk. Nem egy eseményre, személyiségre, kevésbé ismert momentumra fókuszál, hanem reprezentatív összegzése kíván lenni mindannak, ami az 1956-os forradalomról ma értelmesen, kompakt, leszűrt tudásanyagként és a szélesebb közönség számára közérthetően elmondható a kemény korlátként önként megszabott 56 percben. Mindezt úgy, hogy érintetlen maradjon a bemutatott események komplexitása, világossá váljon az a belpolitikai és világpolitikai összefüggésrendszer, amelybe 1956 ágyazódott. Ráadásul úgy, hogy a film ne fulladjon unalomba, a régóta bevett fordulatok, frázisok és vágóképek ismétlésébe, és a sok száz megjelent könyv, tanulmány és dokumentumfilm megjelenése után is friss, újszerű benyomást tegyen a nézőre. Nem fokoznám tovább az izgalmat: ez a munka első osztályú, remek darab. (...)
A teljes recenzióra itt kattinthat

Ötvenhat az ötvenediken, kritikai szemle a magyar forradalaom félévszázados évfordulójára megjelent művekből, 2007. december

Boronyák Rita: Ne túl távol – túl közel se

A Kóthy Topits rendezőpárosnak sok munkájába került, hogy az 56-os és az ismeretterjesztő film becsületét visszaadja. Az alkotók ízlésvilágát és látásmódját tükröző ötletesség (50-es évekbeli falfirkát idéző címgrafika), a jól alkalmazott zajok, zörejek megelevenítõ ereje a néma képsorok alatt, a pontos illesztések és vágások a rendezőpáros számlálhatatlanul sok apró találmánnyal dúsította a látványt és a hangot. Az átadni szándékozott tudásanyag Kútvölgyi Erzsébet tárgyilagos, de mindvégig meleg, érző, érzékeny hangján szólal meg. Rainer M. János a történelmi, pszichológiai, sőt ritkaság! retorikai eszköztár pontos aránytudású használatával úgy írta meg a narrátorszöveget, hogy könnyen befogadható, élőbeszédszerű, mégis hajlékony, árnyalt legyen. Frázis- és tudálékosságmentes, eleven és elegáns.

Muszter, A Magyar Nemzeti Filmarchívum lapja, 2007. március

Ron Holloway: 38th Hungarian Film Week Budapest, 30 January – 6 February 2007

For those readers not familiar with the historical events that led up to the Hungarian revolution, Judit Kothy and Judit Topits’s A Fiery Autumn in the Cold War – Hungary in 1956 is highly recommended. This vital summary of the Cold War, with its complex political maneuvering in Central and Eastern Europe following the death of Stalin in 1953, is important in particular for its analysis of the reasons behind the hesitation of Western Powers to come to the aid of the Hungarian revolutionary leaders. Rediscovered film clips from film and television archives in Russia, France, Germany, Great Britain, and the United States make A Fiery Autumn in the Cold War – Hungary in 1956 a moving visual experience. Towards the end of his hour-long documentary, we can feel the despair of a failed revolution in the faces of those left the country as well as the pain of reprisals for those who chose to remain. (...)

http://www.gep.de/interfilm/englisch/interfilm3850_53538.htm

Film.dok – Szembenézni a múlttal
(a Csíkszeredai Román- Magyar Filmfesztiválról)

Szakmai díjak közül a legjobb rendező díját Kékesi Attila vitte el, A forradalom arca – Egy pesti Lány nyomában című filmjéért. Bálint Arthurt találta a zsűri a legjobb operatőrnek, három filmje is bejutott a film.dokra (Gömöri cigányok, Nők a hinta körül, Kisvárosi mozi). A legjobb szerkesztésért járó díjat a Forró ősz a hidegháborúban című filmért a Kóthy Judit – Topits Judit rendezőpáros kapta.

Szintén nem tartalmaz kommentárt a Forró ősz a hidegháborúban, amely az ’56-ról szóló korabeli magyar, angol, amerikai, francia és orosz rádióműsorokra, újságcikkekre és filmtudósításokra épül. „’56 a filmesek és a sajtó számára is sokáig tabutéma volt. Amikor ’89 után a témát már fel lehetett dolgozni, sok filmes is belevágott, így természetes, hogy az eltelt 15 év alatt több száz film készült Magyarországon. Ezek főképp személyes emlékekre épülnek. Az általunk készített ismeretterjesztő film Rainer M. János történész, a korszak legelismertebb kutatója segítségével készült. Kizárólag korabeli dokumentumokon alapul. Világpolitikai összefüggésben mutatjuk be ’56-ot, és minden kocka, minden felvétel ott és akkor készült, amikor az események is történtek” – fejtette ki lapunknak a tegnap Kóthy Judit, aki Topits Judittal együtt rendezte ezt az ismeretterjesztő történelmi dokumentumfilmet.

Csíki Hírlap, 2007. május 17–20.

Interjú Kóthy Judittal és Topits Judittal a Katolikus Rádióban

Lázár Fruzsina, műsorvezető: A forró ősz a hidegháborúban című film, a nemzetközi politikai események közé ágyazva, történelmi előzményeivel együtt mutatja be az 56-os forradalom eseményeit. Az 1956-os Intézet megbízásából készült alkotás DVD formátumban már jó ideje kapható. A film készítői közül elsőként Kóthy Juditot kérdezem. A DVD ismertetőjében az olvasható, hogy ez a film egy hiánypótló összefoglalás. Miért van szükség hiánypótlásra?

Kóthy Judit: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc témája, köztudottan a rendszerváltásig kényes, majdhogynem tabunak tekintendő téma volt a nyilvánosságban is, az oktatásban is. Amikor a téma fölszabadult, az újságírók és különösen a dokumentumfilmesek rögtön rá is vetették magukat. Természetes és értelemszerű, hogy elsősorban az események egykori résztvevőit, tanúit, keresték fel, akik még éltek, vagy élnek. Így aztán tizenöt év alatt több mint hatszáz magyar dokumentumfilm született az 1956-os forradalommal kapcsolatban. Ezeknek túlnyomó többségére azonban jellemző, hogy elbeszélik, felidézik az egykori szereplők ezeket az eseményeket, amely megidézés nagyon fontos, de hát ezt kellő kritikával és távolságtartással kell - nyilván - kezelni. Én személyesen, mint filmkészítő, és az 56-os Intézet munkatársai is, már jó ideje szükségét éreztük, hogy készüljön egy olyan, szigorúan a tényekre támaszkodó, szigorúan korabeli archív anyagokat felhasználó összeállítás, amely ráadásul nemcsak a mi hagyományos nézőpontunkból, hanem világpolitikai összefüggésekben mutatja be a magyarországi eseményeket.

Mv.: A filmben elhangzanak olyan információk, amelyeket nyilvánosságra hoztak ugyan, de valahogy mégsem kerültek be a köztudatba. Hogy csak egy példát említsek: pl a Rákosi-rezsim alatt 40 ezer embert börtönöztek be, több tízezret internáltak vagy kitelepítettek, félezret kivégeztek, csupán politikai okokból. Ezeket az adatokat ma sem hangoztatják, holott tények.

KJ: Sőt, százezreket - még ez az adat is elhangzik a filmben - büntettek meg a gazdasági parancsuralom megszegéséért, ez alatt érthető, és a fotókon látszik is például a padlás lesöprése, az úgynevezett árurejtegetők megfenyítése, megfélemlítése. Az 56-os Intézet vállalkozásának az egyik legtiszteletreméltóbb és legnagyszerűbb eleme, hogy az Intézet felismerte azt, hogy akkor tudja a történészi kutatások eredményeit a nagyközönséghez is eljuttatni, hogyha ezt egy olyan eszközzel, egy olyan nyelven és olyan korszerű technikával teszi, mint például ez a DVD kiadás.

Mv: A film és kép- és hanganyagát tekintve számos újdonságot láthatnak a nézők. Hol bukkantak az amerikai, francia, német angol és orosz egykorú televízió és rádió tudósításokra?

Topits Judit: Nagy adóssága a dokumentumfilmes szakmának, hogy 17 évvel a rendszerváltás után nem készült ilyen összefoglaló. Tudtuk, hogy lennie kell anyagoknak külföldön és voltak ismereteink is, hogy hol kell ezeket keresni. Egyrészt vannak magyar anyagok, ahol látszanak olyan TV-stábok, amelyekről tudtuk, hogy érdemes majd ott keresni ezeket az anyagokat, másrészt egy kutatás zajlott itt nálunk az 56-os Intézetben. Az volt a címe, hogy "Tudósítók a forradalomban". És kiderült - nagyon nagy ez a szám - 130 tudósító volt Magyarországon a forradalom alatt. Azt gondoltuk, az anyagi forrásainkat figyelembe véve, megpróbáljuk ezeket az anyagokat valahogy begyűjteni. Vannak például olyan németországi anyagaink, amelyek a menekültekről szólnak, nem azok, amelyeket ismertünk. Aztán vannak olyan orosz anyagaink, amelyek Magyarországon egyáltalán nem voltak itt ismertek, és nem a forradalom alatt készültek, hanem november 4-e után. Volt itt két szovjet operatőr, ennek pl. azért van jelentősége, mert akkor a magyar operatőrök már nem voltak Magyarországon, ők már külföldre távoztak. Aztán nagyon sok anyagunk származik a "Pathé- Gaumont" archívumból, ezek szimpátiatüntetésekről szólnak, tehát külföldi reakciókról és nagyon megrendítő volt számunka végignézni, hogy a forradalom alatt és után hogy mennek az emberek az utcára Amszterdamban, Berlinben, Rómában, Koppenhágában. Ezek az anyagok sem nagyon voltak ismertek, vagy csak részben voltak ismertek Magyarországon. Úgyhogy ezeket megpróbáltuk összegyűjteni, próbáltuk azokat kiválasztani amik a legérdekesebbek, legunikálisabbak és amelyeket ki tudunk fizetni, mert az is egy szempont volt. Tudjuk, hogy vannak még máshol anyagok. Rómában, az NBC-nél vannak még, de erre futotta most.

Mv: Mi volt a legnagyobb unikum a fellelt archív anyagok között?

TJ: Biztos, hogy nem ez a legfőbb erénye a filmnek, de én nagyon szeretem azt a részletet, amikor verik szét a Sztálin szobrot. Voltak magyar snittek erről az eseményről, de az érdekesség a filmben talán az, hogy találtunk egy hanganyagot, amely az ORF felvétele, ahol az osztrák tudósító németül beszél arról, hogy verik szét a szobrot, és hallani a kalapácsok ütését a felvételben. Az egyik snitt amit ehhez a hangfelvételhez hozzápárosítottunk, az Párizsból jött, a másik Krasznogorszkból, a harmadik Németországból, a negyedik Amerikából, a az ötödik Magyarországról jött, és így állt össze, mintha kép és hangfelvétel lett volna egyszerre, de hát azt mi állítottuk elő tulajdonképpen. De nagyon életszerű lett így. A hangja hiteles, a képe hiteles, csak az nem egy kép és hangfelvétel volt egyszerre.

KJ: Ezeknek a most először látható külföldi anyagoknak számomra legmegrendítőbb darabja az a rövidke részlet, amit a film végére szerkesztettünk. A magyarországi forradalom eseményei időben egyrészt egybeestek a szuezi válsággal, a filmben erről is bővebben van szó, másrészt az Egyesült Államokban ekkor elnökválasztási kampány zajlott éppen egyidejűleg és novemberben volt a magyar forradalom leverése után közvetlenül az ottani elnökválasztás, ahol Eisenhowert ugye újraválasztották. Az újraválasztását követő első sajtótájékoztatóján készült az a filmfelvétel, amelynek egy részletét a film végén láthatja a közönség, ami nagyon-nagyon meglepő és nagyon fájdalmas abból a szempontból, hogy miközben a magyar forradalmárok és szabadságharcosok egyfolytában az amerikai segítséget, meg az ENSZ segítséget várták és remélték - nem utolsósorban a Szabad Európa Rádió félreértelmezhető műsorai vagy bíztatásai kapcsán - közben Eisenhower világosan és egyértelműen közli velünk és világgal, hogy bár a szívük szakadt meg Magyarországért és a magyar forradalmárokért, és mindent megtettek, ami tőlük tellett, de sem most, sem a múltban nem biztattunk kelet-európai rab népeket arra, hogy föllázadjanak, olyan erő ellen, amellyel szemben, esélyük sincs a győzelemre.

Mv: A film egyik technikai újdonsága, hogy két ablakban futnak a filmkockák. Ez nemcsak izgalmasabbá teszi a történetet, hanem dupla annyi információhoz is jutunk.

KJ: Nagyon sűrű, nagyon sok, ha úgy tetszik, rejtett képi információt tartalmaz, amelyek nincsenek megmagyarázva, s az a tapasztalatom, de ennek örülök, hogy második-harmadik megnézésre fedezik fel az emberek ezeket a további információkat, amik az első megnézéskor talán föl se tűnnek.

Topits Judit: Sok vetítést láttunk már, ahol középiskolások ültek és nagyon unták a dokumentumfilmeket. Az is lebegett a szemünk előtt, hogy az a korosztály, akiknek szánjuk, ők ne unják! Ők egy új képvilágban nőttek már fel, ők már nem nézik órákon keresztül a beszélő fejeket, ez ma már nem megy. Olyan tempójú és képvilágú filmet szerettünk volna létrehozni, ami nekik jó.

Mv: Hány nyelven készült el a DVD?

TJ: Eredetileg azt szerettük volna, hogyha ez a DVD kiadvány magyar nyelven kívül németül és angolul is lenne, de miközben mi még szerkesztettük a filmet nyáron, valahogy a magyar kulturális intézetek ezt megtudták, és szerették volna, ha ez az ünnepi műsorukba bekerülne. Végül sikerült olyan megállapodásokat kötni velük, hogyha lefordítják a filmet, akkor mi betördeljük és akkor egy plusz nyelv kerül a DVD-re. Így lett végül is a magyar mellett angol, német, francia, szlovák, román és olasz felirattal a film.

Mv: Kik juthatnak hozzá és hogyan, és egyáltalán kiknek szánták ezt a DVD-t?

KJ: A film kiadásának és közlésének van egy korlátja. Mégpedig az, hogy a külföldi archívumokkal az anyagi lehetőségek szűkössége miatt arról sikerült megállapodni, hogy 10 ezer példányban közoktatási, közművelődési célra az Intézet ezen a bizonyos hétnyelvű DVD-n kiadhatja, és korlátlanul rendezhet ún. non-profit vetítéseket, illetve ilyen célra a DVD-t rendelkezésre bocsáthatja. A DVD itt az 56-os Intézetben megvásárolható, illetve megrendelhető e-mailben és postán is elküldik. A könyvesboltok egy részében is kapható, remélem, hogy majd egyre több helyen. A film bemutatását követően az Oktatási Minisztérium úgy döntött, és ez már megtörtént, hogy valamennyi magyar középiskola könyvtára számára egy példányt megvásárol és ezt még az ötvenedik évforduló körüli ünnepségek időszakában szét is küldték valamennyi magyar középiskolába.

Katolikus rádió, Műpártoló
2007. március 9.

Forró ősz a hidegháborúban - Az év filmje
(...) Az indoklás szerint a film alapos és szakszerű kutatás eredménye. És különleges értéke, hogy az 1956-os forradalmat szélesebb történelmi kontextusban mutatja meg. A forgatókönyv írója, Rainer M. János történész arról mesélt, hogyan készült a film.  (...)

Kossuth Rádió, Szonda című tudományos műsor
2007. február 10.

Kiosztották a 38. filmszemle díjait
A 38. Magyar Filmszemle Tudományos-Ismeretterjesztő filmes zsűrijének döntése

 (...) Az év legjobb tudományos-ismeretterjesztő filmjének járó díjat Kóthy Judit-Topits Judit: Forró ősz a hidegháborúban című alkotása kapja, elismerve ezzel az alapos és szakszerű kutatást, a pontos szerkesztést, a film objektivitását, s nem utolsó sorban azt a koncepciót, amely az 1956-os magyarországi forradalmat szélesebb történelmi kontextusban mutatja meg. (...)
Népszabadság, 2007. február. 6.

Elégedetlen a zsűri a tudományos és ismeretterjesztő filmekkel
A tudományos és ismeretterjesztő filmek zsűrijének nem volt könnyű helyzete a 38. Magyar Filmszemlén; az alkotók megelégedtek a múlt megőrzésének vágyával és lemondtak arról, hogy a jelen feszítő problémáit feltárják - közölte a testület elnöke. "Kiábrándító volt szembesülni azzal, hogy az általunk látott művek nyomasztó többsége készülhetett volna akár 1972-ben, vagy 52-ben, vagy 38-ban is - mondta Réz András filmesztéta a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen jelen volt a zsűri másik két tagja, Rák József, rendező, operatőr és Mosonyi Szabolcs rendező is. Réz András hangsúlyozta: döbbenetes és meglepő volt látni, hogy a filmek mintha nem is vennének tudomást arról, a filmnyelv folyamatosan megváltozott.

"Sőt, mintha az alkotók látványosan utasítanák el azoknak a televíziós csatornáknak a szemlélését, amelyek tudományos- ismeretterjesztő filmeket mutatnak be, másként világos lenne számukra, hogy ennek a műfajnak a nyelve időközben tökéletesen más lett" - tette hozzá.

A 38. Magyar Filmszemle versenyprogramjában kilenc tudományos és ismeretterjesztő alkotás szerepel. A filmek egyebek mellett az 1956-os forradalomról, a pécsi ókeresztény emlékekről, a városházák építészeti jegyeiről, a kalapkészítés mesterségéről szólnak.

Réz András kiemelte, hogy mindenki bölcsész hozzáállással fogott az alkotáshoz, az értékmentés, művészettörténet szemléletmódjával. A természettudományok és a technológia problémáival nem foglalkoztak a művek. "A múlt megőrzésének vágyával megelégedtek az alkotók, és radikálisan lemondtak arról a lehetőségről, hogy a jelenben lévő, feszítő problémákat tudományos tisztességgel feltárják. Pedig a műfaj lényege az lenne, hogy a be nem avatottak számára tegyen hozzáférhetővé tudományos tényeket és megfigyeléseket" - mutatott rá.

Azt a kérdést is felvetette, hol jelenhetnek meg a látott alkotások. Mint mondta, moziban egyre kevésbé, a televízióban pedig terjedelmüknél fogva nem vetíthetők, hiszen nem voltak ritkák az egyórás alkotások sem. Réz András hangsúlyozta: bizonyos tartalmakat hasznosabb lehetne más formában - könyv, album, brosúra, multimédiás internetes felület - elkészíteni, nem filmet csinálni. Sokszor az egyébként értékes kutatómunka eredménye semmire nem használható - fogalmazott.

A zsűri elnöke az alkotások közül kiemelte a Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956-ban című, Kóthy Judit és Topits Judit által készített filmet. Az 1956-os forradalom témáját feldolgozó film értékét abban jelölte meg, hogy a mai, politikailag túlfűtött közegben az alkotás középen marad, nem áll be egyik oldalra sem, és tudományos alapossággal, tisztességgel, tárgyszerűséggel mesél el egy összefüggésrendszert, elképesztő kutatómunkával a háttérben. Rák József hozzátette: a filmkészítés ebben a műfajban is csapatmunka, a csapat legfontosabb tagja a rendezőn kívül a terület tudományos szakértője. Ebben az esetben ez egy szerencsés találkozás volt - közölte.
 2007. február 2. (MTI)

Boronyák Rita: A parancs követése Abszurdisztánban
(Az 1956-os magyar forradalomról készült dokumentumfilmekről)

(...) Mert a néző, ha hagyják, néz, mert alapvetően nézni akar. 56-os témában nézhetné például Kóthy Judit és Topits Judit Forró ősz a hidegháborúban című munkáját (2006). Ez a munka olyan összefoglalás, amelyre nagy szükség van, mert a süvölvény-szabad forradalom rugalmas bölcsességgel való megközelítése. Szó sincs nagypapásításról. Élményt adó, tisztességes, végiggondolt, izgalmas alkotás. Titka: csak archív felvételek használata, némi technikai trükk, narrátorszöveg és okosság. Azoknak, akik nem drámát vagy személyes történetet akarnak látni, átfogó, letisztult képet nyújt a többi filmben  kusza és ad hoc jelleggel ismertetett életekről, sorsokról a történelem távlatában. Ötletességét jól érzékelteti, hogy főcíme 56-os falfirkák mintájára íródik föl. Elegáns az a megoldás is, amikor a Sztálin-szobor ledöntésének néma képsorai alá bejátssza az ORF rádióriporterének helyszíni közvetítését. Magyar kép, nemzetközi hang. A szovjet propagandisztikus híradó és a nem sokkal kevésbé orientálni akaró amerikai filmes tudósítás pedig saját hangvételével jellemzi az adott nagyhatalmat, nincs szükség kommentárra. (...)

Muszter (A Magyar Nemzeti Filmarchívum lapja) 2007. január, 6–7. o.
 

Forró ősz a hidegháborúban – Magyarország 1956-ban
dokumentumfilm

A történelem felemelő vagy tragikus eseményei az utókor számára évfordulókká, emlékezéssé szelídülnek. Vagy mégsem? Az 1956-os magyar forradalom utóélete azt sugallja, 50 év sem elegendő egy 20. századi katartikus történelmi esemény higgadt és tárgyilagos megörökítéséhez. Pedig emberi léptékkel mérve az 50 év sok idő. Az akkor születettek is túl vannak lassan életük delelőjén. A tízmillió magyar kétharmada gyermekfejjel sem élte át a szabadság rövid eufóriáját, a bukás veszteségét és a megtorlások tragikumát. A ma 50 évnél fiatalabbak abba a mély hallgatásba születtek, amelyet a forradalom után restaurált rendszer kényszerített az emberekre. 1989-90-ben megtört a tabu, de azóta sem válhatott közös hagyománnyá ez a forradalom.

Pedig a kutatók szorgosan tették a dolgukat, gyűjtötték, rendszerezték, elemezték az események minden apró részletét. Ezerszámra készítettek interjúkat a résztvevőkkel és a szemtanúkkal. Dokumentumok, tanulmányok, monográfiák sokasága látott napvilágot. A legfiatalabbak többsége mégis úgy jön ki az iskolából, hogy szinte semmit sem hallott a fél évszázaddal ezelőtt történtekről. Elemi ismeretek híján zavartan kapkodják fejüket az évfordulók táján menetrendszerűen fellángoló viták kereszttüzében. Nem értik az indulatokat, amelyek riasztják és elfordítják őket a forradalom emlékétől is.

Ilyen tapasztalatok késztették a Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956- ban című dokumentumfilm készítőit, hogy világpolitikai összefüggésekben mutassák be az 1956-os magyar forradalom történetét. A film forgatókönyvét Rainer M. János történész írta. Az ő közreműködése tette lehetővé a legfrissebb kutatási eredmények megismerését és felhasználását is. Az összefoglaló áttekinti a 2. világháború utáni nagyhatalmi status quo kialakulását, a hidegháborús korszak sajátosságait, a magyar forradalom kelet-közép-európai és hazai előzményeit. Bemutatja a forradalom eseményeinek és bukásának egykori külföldi visszhangját, a nagyhatalmak politikai megfontolásait és magatartását. Számba veszi a forradalmat követő elvándorlást és a megtorlás áldozatait.

Az alkotók kizárólag korabeli dokumentumokkal (elsősorban mozgóképpel és fotóval) elevenítik fel a történteket. A magyar operatőrök által készített és jobbára már ismert képsorokat jelentősen gazdagítják az amerikai, francia, német, angol és orosz archívumokban újonnan felkutatott filmtudósítások. Sokat merítettek az 1956-os Intézet által működtetett fotóadatbázis anyagából is.

Ez az alkotás a történelmi ismeretterjesztés nemes hagyományait követi, de készítői elsősorban az ifjabb nemzedékekhez kívánnak szólni. Dinamikus, pergő képsorokkal és képkombinációkkal igyekeznek megragadni azok figyelmét, akik már a 21. század vizuális környezetében nőnek fel. A film szikár közlésmódja nem akadálya annak, hogy nézőiből élményt, sőt érzelmeket váltson ki. Hogy a forradalom méltó emléke végre mindenkié lehessen.

Contour magazin, 2006. október, 18–19. o.

Sztankay Ádám: Forradalom az E betűnél
1956 rejtett képei

Forró ősz a hidegháborúban – Magyarország 1956-ban címmel készült hiánypótló dokumentumfilm az 1956-os Intézet gyártásában. Az egyedülálló alkotás ismert és még sosem látott korabeli film- és fotódokumentumok alapján idézi fel a történetet – világos képet adva a korszak világpolitikai összefüggéseiről is. Forgatókönyvét az intézet főigazgatója, Rainer M. János írta. Rendezői Kóthy Judit és Topits Judit, utóbbi az intézet munkatársa. Elmondták: New York, Párizs, Krasznogorszk szakintézményeiből könnyebb volt ötvenhatos dokumentumokhoz jutniuk, mint a Magyar Nemzeti Filmarchívumból; az unikális alkotás országos tévépremierjére pedig még a forradalom ötvenedik évfordulóján sem kerülhet sor.

168 óra, 2006. október 26.

Magyar ATV, Generációk

Molnár Henrietta: „ Ez már egy ismeretterjesztő dokumentumfilm, amelynek a forgatókönyvét az Intézet igazgatója Rainer M. János írta, az ő közreműködése tette lehetővé a legfrissebb kutatási eredmények megismerését és felhasználását. A film elsősorban a fiataloknak szól. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy keveset tudnak erről a korszakról.

Rainer M. János: „ Azt szerettük volna, hogyha minden érdeklődő, de kivált a fiatalok, akik előszeretettel nyúlnak a mozgóképhez, mint ismeretszerzési forráshoz, kapnának egy alaptörténetet, hogy mi történt 1956–ban. Nemcsak abban a két hétben, október 23-ától november 4-ig, nem is csak azon az őszön és mondjuk télen, hanem egy tágabb perspektívában, Magyarország háború utáni történetében. A történet vázát az egykorú mozgóképek alkotják: archív filmek. Ezek alatt pedig egy narrátor beszél, arról, hogy mi történt.

Ismereteket szerettünk volna szolgáltatni, egy történet alapvonalait, amelyből aztán az ítéleteit és a véleményét kinek-kinek magának kell megalkotni úgy, hogy ez a film nem pótolja „ nem is pótolhatja „ az olvasást. Akit ez a dolog mélyebben érdekel, reményeink szerint ez után a könyvtár felé veszi az irányt, vagy a könyvesboltba tér be, megpróbál beszerezni dolgokat, könyveket, adattárakat, vagy leül a számítógéphez és böngész az interneten, amelyből választ kaphat a kérdésekre. Kérdéseket generálni, kiváltani a cél, és aztán aki kérdez, előbb-utóbb kíváncsi lesz a válaszra, és megtalálja azokat a lehetőségeket, aminek alapján meg tudja alkotni a saját válaszait.

Molnár Henrietta: „ Mi az oka annak, hogy a fiatalok keveset tudnak ötvenhatról?

Rainer M. János: „ Én nem tudom, hogy a fiatalok keveset tudnak-e ötvenhatról. Azt gondolom, némi tanári tapasztalat alapján is, hogy a fiatalok kevés dolgot tudnak minden történelmi eseményről, és nem biztos, hogy bizonyos adatszerűségek ismerete hű képet ad arról, amit a történelemről gondolnak. Mert ez nem azonos azzal. Ha megnéznénk, hogy az 1848-as szabadságharc eseménytörténetét mennyire ismerik a fiatalok, attól félek, hogy ott sem jönnének ki valami nagyon jó eredmények.

Magyar ATV, Generációk, 2006. október 23.

Dénes Balázs: Újabb dokumentumfilmek 56-ról. Naplófilm és Forró ősz a hidegháborúban

Kínálja magát párhuzamos bemutatásra az a két ’56-os film, amelyet az 1956-os Intézetben mutattak be október 17-én. A Naplófilm- 12 voltam ’56-ban teljesen szubjektív módon, egy fiatal fiú visszaemlékezésein keresztül meséli el a forradalom történetét 1957. március 15-ig. A Forró ősz a hidegháborúban mind időben, mind térben nyit, a második világháborútól kezdve a nemzetközi politikai események közé ágyazva mutatja be a történteket.

(...) Forró ősz...: nemcsak oktatáshoz
A Naplófilmmel szemben a Forró ősz a hidegháborúban „áttekinti a második világháború utáni status quo kialakulását – olvasható a sajtóanyagban –, a hidegháború sajátosságait, a magyar forradalom kelet-közép-európai és hazai előzményeit. Bemutatja a forradalom eseményeinek és bukásának egykorú külföldi visszhangját, nagyhatalmi politika megfontolásait és annak a következményeit. Számba veszi a forradalmat követő elvándorlást és a megtorlás áldozatait.”

Világtörténelembe ágyazottan...
Kóthy Judit, a film társrendezője – Topits Judit mellett – elmondta, hogy az alkotás 20 millió forintból készül, ami dokumentumfilm esetében komoly összeg. A forradalomról már látott hazai képek mellett többnyire ismeretlen felvételeket látni(!), továbbá amerikai, francia, német, angol és orosz archívumok anyagai kerültek a filmbe. A Forró ősz... hagyományosabb ismeretterjesztő darab, itt már nincs lehetőség arra, mint a Naplófilm esetében, hogy az események apró, személyes részletei is képre kerüljenek. A Forró ősz... dinamikus, pergő, sokszor párhuzamos képsorokkal igyekszik szólni a mai vizuális környezethez szokott fiatalokhoz. Ugyanakkor az alkotók célja, hogy a pedagógusok számára is segédanyagként legyen használható az iskolai oktatásra való felkészülésben, és oktatásban. Ezt technikailag megnehezíti a több, mint 50 perces hossz, viszont ennél rövidebben nagyon nehéz szólni a témáról a maga teljeségében. Ugyanakkor külföldi magyar kulturális intézetek is érdeklődtek a film után, hogy annak segítségével – és a hét különböző nyelven elkészült feliratokkal – szóljanak a forradalomról a külföldiekhez.

Alapvetően a két alkotás eltérő megközelítésének köszönhetően jól kiegészíti egymást, nemcsak az iskolai oktatásban, hanem az eseményeket megismerni kívánó átlagos érdeklődő tájékozódása során is.

magyar.film.hu, 2006. október 20.

Kultúrház

Erdős Gábor, műsorvezető: Hasznos és érdekes lehet akár a magyar nézőknek is, főleg a fiataloknak, a Forró ősz című, napokban megjelent DVD, mely eddig egyedülálló módon mutatja be a forradalom eseményeit.

Narrátor: Forró ősz. Egy újabb '56-ot tárgyaló film. De vajon mi újat lehet még a forradalomról elmondani? Mindenesetre az ’56-os Intézetben úgy gondolták, hogy szükség van egy összefüggéseket bemutató és kizárólag korabeli dokumentumokat használó filmre. Topits Judit, a film egyik rendezője elmondta, hogy még arra is figyeltek, hogy ki legyen a narrátor: Kútvölgyi Erzsébet.

Topits Judit: Kútvölgyi Erzsébetet nagyon szeretjük, nagyon szép hangja van, és azt gondoltuk, hogy ő a mi emberünk.

EG: Nagyon sok külföldi filmtárban kutattak, és bár megdöbbentő új filmrészleteket még a krasznogorszki orosz archívumban sem találtak: ez így is egy egyedülálló munka.

TJ: Ez egy régi, „birodalmi” épület, de a kutatás nagyon egyszerű, ha az ember jól tud oroszul, mert az adatbázisuk fönn van az Interneten. Tehát ott lehet keresni, és tulajdonképpen a fotelből, innen, Budapestről, az íróasztalom mellől meg lehet találni ezeket az anyagokat.

Kútvölgyi Erzsébet, a film narrátora: A Rádiónál már ropogtak a fegyverek, amikor a város másik pontján ledöntötték a parancsuralmi rendszer szimbólumának tekintett Sztálin-szobrot.

AZ ORF tudósítója, németül: Jetzt, meine Damen und Herren, stehe ich direkt auf dem Stalin-Denkmal, oder, besser gesagt: auf dem ehemaligen Stalin-Denkmal.

EG: Ezeken a felvételeken az ORF tudósítóját halljuk. Topits Judit számára ez az egyik legizgalmasabb része a filmnek.

TJ: A tudósító közvetíti, hogy éppen mi történik, ott áll éppen a szobron, és a nép veri szét különféle eszközökkel ezt a Sztálin-szobrot, hallatszanak az ütések. És a snittek, amelyek fölötte vannak, az egyik Moszkvából van, a másik New Yorkból van, a harmadik Londonból van, a negyedik Párizsból van, az ötödik Magyarországról van. Szóval, ez egy komoly munka volt.

EG: A Forró ősz elsősorban oktatási céllal készült. Ezért a készítők megpróbálták úgy összeállítani a filmet, hogy az izgalmas legyen egy mai középiskolásnak is. A pontosan 56 perces dokumentumfilm ezért tele van izgalmas és megrázó jelenetekkel.

TJ: Például Eisenhower 1956. novemberi beszéde, amelyben azt mondja, hogy sosem bátorított elnyomott népeket, hogy legyőzhetetlen ellenféllel küzdjenek – ez nagyon megrázó számunkra, így, az ötvenedik évfordulón.

EG: Rainer M. János szerint tanítási szempontból könnyebb lenne, ha az eseményeket, mondjuk, egy forradalmárhoz lehetne kötni – bár a főszereplő kiléte így sem kétséges.

Rainer M. János: Hogyha névhez kötik a forradalmat, akkor – bárki bármit mond – az csak Nagy Imre lehet.

EG: Rainer M. János, a Forró ősz forgatókönyvírója érdekességként elmondta, hogy akkoriban teljesen más módszerekkel dolgoztak a filmesek, mint manapság. A felvételek közt több beállított jelenet is van – de ettől ezek még abszolút hitelesek.

RMJ: Máriássy Félixnek valami nem tetszett. Nem tudta rögtön visszanézni ott, akkor. De valahogy a szeme, az olyan volt, hogy ő ezt látta. És akkor elmondta – ezt ötször megcsinálták –, és akkor azt mondta, hogy „na, ez most jó lesz”.

EG: Mindenkit foglalkoztat a kérdés: hogyan lehetett volna másképp? Rainer M. János szerint október 23-án eldőlt, hogy milyen irányt vesznek az események, de történhettek volna másként is a dolgok. Akkor azonban minden eldőlt, amikor a felkelők fegyvert ragadtak.

RMJ: A legradikálisabb résztvevők, a legmerészebbek, a legbátrabbak, és akiknek a legkevesebb vesztenivalójuk volt, fegyvert ragadtak ebben a helyzetben, mert úgy érezték, hogy nincs más kiút, és az a helyzet, ami életre hívta a tüntetést, tovább eszkalálódott, és nem lehet mást tenni.

EG: A másik nagy kérdéskör, amivel a film foglalkozik: a külföld és az ENSZ reakciója, valamint az, hogy az Amerikai Egyesült Államok miért nem tett semmit.

Narrátor: Az ismeretterjesztő dokumentumfilm talán legnagyobb erénye, hogy nem a megszokott és unalomig ismert képanyaggal dolgozik, hanem újonnan felkutatott külföldi filmrészleteket használ.

MTV, Kultúrház, 2006. október 10.

Frankfurtban is jelen volt a magyar 56

Gyakorlatilag minden számottevő magyar kiadó képviseltette magát a frankfurti könyvvásáron, képviselőik bemutatkoztak, tárgyaltak, jogokat vásároltak, s döntöttek megjelenésről, fordításokról - összegzett a világ legnagyobb nemzetközi könyvseregszemléjének zárónapján, vasárnap Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója.

Az ötnapos, immár ötvennyolcadik vásár idején a Németországban ismert és rendszeresen megjelenő magyar szerzők kiemelkedő figyelmet kaptak. A megjelent magyar írók közül a legnagyobb név Nádas Péter volt. Kiadója, a Berliner Verlag az elmúlt napokban számos rendezvény keretében mutatta be őt.

A magyar standon a hangsúly az 1956-os forradalom irodalmának a bemutatásán volt. A stand összegyűjtötte és megjelenítette az 1956-ról szóló könyveket, s számos beszélgetés zajlott le a forradalomról. Az 56-os program egyik csúcspontját jelentette annak a dokumentumfilmnek a bemutatása, amelyet az 1956-os Intézet igazgatója, Rainer M. János állított össze Forró ősz - hidegháború címmel.

A magyar könyvkiadók, nyomdák és egyéb cégek az MKKE igazgatója szerint eredményes tárgyalásokat folytattak, amely megerősíti azt a kulturális tárcának már előterjesztett javaslatot, hogy a fordítástámogatást - tehát a magyar szerzők külföldi megjelenését segítő támogatást - "meg kellene tízszerezni".

1956 irodalmának és a kortárs magyar irodalomnak a bemutatkozásán kívül további cél volt az is, hogy új írókat is megismerjen a német közönség. Az MKKE igazgatója szerint ezt a célkitűzést is sikerült teljesíteni, példaként említve Závada Pál, illetve nagy sikerű regényének, a Jadviga párnájának a bemutatkozását.(MTI)

Népszabadság, 2006. október 9.

Hamvay Péter: Film, színház, muzsika 1956-ról
Több száz program, művészeti alkotás készül az ötvenéves évfordulóra

Több, mint egy millárd forinttal támogatást nyújtott az állam az Oktatási és Kulturális Minisztérium közreműködésével az 1956-os forradalomra emlékező képzőművészeti alkotások, irodalmi művek, dokumentum- és játékfilmek, közművelődési programok, konferenciák létrejöttéhez. A németoszági magyar kulturális évad, az Ungarischer Akzent központjában is a forradalmi megemlékezések állnak.

Minden magyar középiskola három, az 1956-os forradalom tanításához felhasználható segédanyagot kap - jelentette be Hiller István oktatási és kulturális miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján. Az Országos Széchényi Könyvtár által összeállított adattár CD-rom formájában jut el az iskolákba. A másik ajándék, a "Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956" című majd' egy órás dokumentumfilm a történelmi ismeretterjesztés nemes hagyományait követi. Készítői elsősorban az ifjabb nemzedékekhez kívánnak szólni. Az 1956-os Intézet által készített film dinamikus, pergő képsorokkal igyekszik megragadni azok figyelmét, akik már a XXI. századi vizuális környezetben nőnek fel. Rainer M. János forgatókönyve, a film képi és hangzásvilága átélhetővé és élményszerűvé teszi a történelem szikár tényeit. (...)

Népszava, 2006. október 7.