Válogatás Boros Géza: Emlékművek 56-nak című könyvének kritikáiból
„Minden a helyén, és még rendesen illusztrálva is van. Lenyűgöző ez a teljességre törekvő precizitás: nem öncél, hanem az elemzés, a tipizálás eszköze."
Szőnyei Tamás, Magyar Narancs, 1998. február 5.
„Szilárdan megalapozott, részletekben gazdag munkáját a tárgyszerű szakmaiság és az őszinte erkölcsi azonosulás egyszerre jellemzi."
Székelyhídi Ágoston, Hajdú-Bihari Napló, 1998. március 17.
„A lexikális anyag pontos és megbízható, mint egy jó lexikon, a feldolgozás pedig sokszor olyan olvasmányos, mint egy lebilincselő (művészet)történelmi regény."
Sarkady Sándor, VÁRhely, 1998/1.
„A szerző érdekes és monumentális leltárat hoz létre, amelyben egyaránt helyet kap a naiv emléktáblától, az egyszerű, feliratos kőtömbtől a sokrétű és igényes műalkotásig számtalan, a forradalmat és a megtorlást idéző, az áldozatokra emlékező munka. Eközben akarva-akaratlanul is megcsodálhatjuk a plasztika minden műfaját és alfaját az éremtől, a domborműtől a szobrászat számtalan elképzelhető változatán át a mobilig, (...) a szerény zománctáblától az obeliszkig és a kombinált emlékműig."
Kováts Albert, Élet és Tudomány, 1998. október 23.
„«Angolos» hidegvérrel, méltányosan, szigorúan a források tényeire támaszkodva, kétségbeesés és indulatok nélkül, gazdagon informál egy nemzeti szociokulturális jelenségről."
Ungváry Rudolf, Élet és Irodalom, 1998. július 24.
„Szépen kivitelezett, példamutató gondossággal, alapossággal feldolgozott történeti, művészettörténeti összefoglalás. (...) Nemcsak kalauzt ad a jelek és jelképek erdejében, hanem gyakran az eddig ismeretlenségben rejlô motívumokra is felhívja a figyelmet. (...) Összefoglalását a tematika egysége és sokrétűsége, az alig több mint negyvenéves történeti ív, az átfogó történeti szemlélet, a szerteágazó művészettörténeti-ikonográfiai elemzés, a precíz regisztráció avatja egyedivé."
Wehner Tibor, Hitel, 1998/10.
„Elsősorban megbízható és elmélyült filológus, akinek eszébe sem jut esztétikai, világnézeti vagy urambocsá' politikai vitákba bocsátkozni, mégis a leglényegesebb kérdést exponálja könyvében."
Pályi András, Élet és Irodalom, 1998. október 23.
„Az Emlékművek '56-nak című szép kivitelű, és jól szerkesztett könyv melegen ajánlható mindenkinek, aki jelenünkre és közelmúltunkra kíváncsi, és nem egy közhelyek szerinti nemzetismeretre törekszik."
Sinkó Katalin, Új Művészet, 1998/10.
„Boros Géza könyve komoly, eddig tulajdonképpen kevéssé átgondolt feladat elé állítja a közeljövő művészettörténetét: ezt az anyagot, illetve az ezután készülő emlékműveket minden generáció a saját emlékezés-fogalmai szerint kell, hogy elemezze. Mert az állandó «újraolvasás» az éntudat tisztaságának záloga."
Götz Eszter, Új Magyar Építôművészet, 1998/3.
„Tapasztalataim szerint a magyar társadalmon valamiféle fásultság vett erőt a forradalommal kapcsolatban. Ehhez nagyban hozzájárultak a veteránszervezetek civakodásai és exhibicionizmusa, valamint a politika törtető kisajátítása és blazírt ostobaságai. Az Ön könyve üdítő oázis az ájult érzelgősség és a sivár cinizmus sivatagában."
Szűcs Ákos történelemtanár levele (Budapest) |