A kormány tűzszüneti határozata után
A történtek meglepetésként érték 28-án déltájban Ekrem Kemált, aki a támadáskor nem tartózkodott a Széna téren. A bámészkodóktól értesült arról, hogy a felkelőket szétkergették a katonák, és átvették a környék ellenőrzését. A csoport huszonöt-harminc fiatal tagja (mindannyian ipari tanulók) azonban a bázis visszafoglalására készült. ők azért is el voltak keseredve, mert az volt az otthonuk, az utcán áztak-fáztak, hajlék nélkül maradtak. Ekrem le akarta beszélni őket a támadásról, mert veszélyesnek ítélte az akciót. Ebben segítségére volt az egyik Széna téri vezető, Csecskán Sándor is. Végül este abban állapodtak meg, hogy ők ketten felkeresik a Bem laktanya parancsnokát, és tárgyalásos úton próbálják visszaszerezni a Széna teret. Ha viszont este tízig nem térnek vissza, az ipari tanulók megtámadják a Széna téren lévő honvéd egységeket.9
A tárgyaláson Kővágó alezredes ismertette a kormány tűzszüneti felhívását, Ekremék pedig az ipari tanulók szándékát, és küldetésük célját. Kővágó a feletteseitől kért instrukciókat. Kovács István vezérőrnagy (Borus százados közvetítésével) utasította a Bem laktanya parancsnokát, hogy fogadja el a felkelők követeléseit: engedjék őket vissza a bázisukat, ha ennek fejében együtt járőröznek majd a katonákkal, és a tizenhat évesnél fiatalabbakat hazaküldik.10
Ekkor félbemaradt a tárgyalás, hogy Ekrem és Csecskán visszatérhessen, és megnyugtassa, tájékoztassa a fiatalokat, majd másfél óra múlva, tizenegykor ültek le ismét a tisztekkel. Ekkor már velük volt Sesler Ottó is, aki ekkoriban szintén a Széna tériek egyik vezetőjének számított. Kővágó alezredes-parancsnok mellett Tóth Béla és Fábián Jenő századosok, valamint Deák Ferenc őrnagy foglalt helyet a tárgyalóasztalnál.
Nagy Imre tűzszüneti felhívását Ekrem a gyengeség jeleként értékelte. Így lényegesen kedvezőbbnek ítélte a tárgyalási pozícióját: „A tűzszünetet nem mi kértük, hanem az Önök kormánya, a feltételeket én fogom megszabni, mert én hiába kötöm meg az egyezményt, ha az egységeim nem mennek bele.” Emellett teljesen elfogadhatatlannak minősítette a kormány összetételét, nemhogy Nagy Imrét, de még Kovács Bélát sem ismerte el.11 A konszenzus reménytelennek tűnt. Ekkor Butkovszky Emánuel, a Forradalmi Szövetség vezetője telefonon kereste Ekremet. Előbb Deák őrnaggyal beszélt, aki arra kérte, hogy hasson valahogy a Széna téri küldöttek frontemberére, hogy ne erővel próbálja a kérdést megoldani, mert ez kudarcra van ítélve a katonák képzettségével és technikai fölényével szemben. Butkovszky – hasonlóan a korábbi tárgyaláshoz – továbbra is a fegyverletételt sürgette, és nyomatékosan felhívta Ekrem figyelmét arra, hogy amennyiben ilyen magatartást tanúsít, a Forradalmi Szövetség semmiféle felelősséget nem vállal érte. Ekrem iránta sem mutatkozott barátságosabbnak: kijelentette, hogy semmilyen utasítást nem fogad el tőle, és semmi szüksége sincs a Forradalmi Szövetségre.12
Mindezek ellenére – nem tudjuk, minek a hatására – Ekrem lehiggadt, és megkezdődött a tárgyalás konstruktív szakasza. Több órás vita után a felek elhatározták, hogy írásos megállapodást kötnek. Így készült el a nyolcpontos Tüzet Szüntess Egyezmény az alábbi szöveggel:
„1. Budapest II., Széna téri földalatti felvonó területét a pf. 7015 alakulat csapatai 1956. október 29-én 02. 00 óráig kiürítik, és átadják azt rendelkezésének, illetve rendeltetésére.
2. Rádiónak és a sajtónak sem a szabadságharcosok, sem a pf. 7015 alakulat részéről valóságnak nem szolgáltattunk [sic], továbbá javaslatot teszünk, hogy valótlan híreket ne közöljenek.
3. Biztosítjuk a szovjet csapatok és [a] honvédségi alakulatok szabad elvonulását, kivéve az ÁVH-t.
4. A Nemzetközi és Magyar Vöröskereszt által nyújtandó segítségképpen küldött javak átvételét korlátozás nélkül biztosítjuk. (Kivételt képez a fegyver, [a] lőszer és a robbanóanyag.)
5. Megegyeztünk abban mindkét fél részéről, hogy egy-egy fő járőr párt [sic] indítunk a térképen megszabott vonalon. Úgy a szolgálat alatt, mint a szolgálat után kölcsönös garanciát vállalunk, hogy az egymás birtokában lévő fegyvereket és lőszert sem erőszakos, sem más egyéb formában egymástól el nem sajátítunk [sic], illetve el sem veszünk, és nem cserélünk.
6. A járőr párok kijelöléséért, eligazításáért a pf. 7015 alakulattól Nagy Imre [Nagyimre Imre] fhdgy. felelős, a szabadságharcosok részéről Ekrem Kemál alparancsnok felelős. A járőr katona tagja egyenruhában, géppisztollyal, a szabadságharcos tagja pedig polgári ruhában, piros-fehér-zöld karszalaggal és géppisztollyal fog közlekedni.
7. A járőrök menetvonala: Széna térről kiindulva – Vérmező út – Várfok utca – Keleti Károly utca – Marczibányi tér – Lövőház utca – Fény utca – Retek utca – Várfok utca bezárólag. A 7-es számú katonai körzethez tartozó területre indítandó járőrök csak a 7-es számú katonai parancsnok jóváhagyása után indulhatnak.
8. Jelen szerződés mindkét fél részéről érvényben marad a rend teljes helyreállításáig. A szabadságharcos csoport fegyvereit, lőszerét felsőbb szervek utasítására az akkori kijelölt alakulatnak fogja átadni.
Érvénybelépés ideje az aláírás pillanatától. Budapest, október 29-én.
Aláírók: Ekrem Kemál, Csecskán Sándor, Sesler Ottó, illetőleg Kővágó Sándor alezredes, Tóth Béla százados, Deák Ferenc őrnagy.”13
A felkelők visszakapták a bázishelyüket, és már hajnalban közösen járőröztek a Bem laktanya katonáival. Szabó János főparancsnok azonban nem akarta elfogadni az egyezséget, és emiatt súlyos vitába keveredett Ekremmel, aki viszont hangsúlyozta, hogy be kell tartani az aláírt megállapodást.14 Szabó elsősorban azt sérelmezte, hogy a felkelők nem kapták vissza elkobzott fegyvereiket. Délelőtt be is ment a Bem laktanyába, és azzal fenyegetőzött, hogy ha a fegyvereket nem adják vissza, a szerződést hatálytalanítja. Kővágó alezredes közölte, hogy a Széna tériek fegyvereit a katonák már beszállították a Honvédelmi Minisztériumba. A II. kerületi rendőrkapitányság jelen levő három tisztje amiatt elégedetlenkedett, hogy az egyezség szerint a rendőrség nem vesz részt a közös járőrözésben. Éppen az új összetétel lehetőségét kezdték volna megvitatni, amikor berohant valaki: „Ti itt tárgyaltok, a Köztársaság téren meg gyilkolják a magyarokat!” A disputa félbeszakadt, Szabó „bácsi” felugrott, és a hírnökkel együtt elrohant.15
Ezzel értek véget a Széna tériek tűzszüneti tárgyalásai. A csoport ezután betagozódott az egységes nemzetőrségbe, és a felkelők fő sérelme is megsűznt azzal, hogy ismét fegyverhez juthattak.
A tárgyalások résztvevői közül a felkelők két vezetőjét, Szabó Jánost és Ekrem Kemált 1957-ben halálra ítélték, és kivégezték, Kővágó Sándor alezredest másfél évre ítélték, Deák Ferenc őrnagy ellen nem indítottak eljárást.
1 A Corvin köziekkel folytatott tárgyalásokról a Corvinisták 1956 című kötetemben írtam (Budapest, 2001, 1956-os Intézet).
2 Kovács István vezérőrnagy parancsát Sűzcs Miklós ezredes vagy Zólomy László ezredes tolmácsolta.
3 Kővágó Sándor jkv. 1957. február 8. Történeti Hivatal (TH) V-150006/2; Suri János jkv. 1957. május 9. TH V-150381/5.
4 Kővágó Sándor jkv. 1957. február 8. TH V-150006/2.
5 A Forradalmi Szövetségről kevés adatunk van, akárcsak más forradalmi szervezetekről, amelyek október 28-a előtt jöttek létre. Butkovszky Emánuel már az első napoktól részt vett a forradalmi eseményekben, később a Fő utcai Katonai Ügyészség és Bíróság épületében berendezkedett fegyveresek parancsnoka lett, a forradalom leverése után pedig emigrált. Kovács Dénes személyéről, tevékenységéről alig van információnk.
6 Az október 27-i tárgyalás részleteit – a sok résztvevő ellenére – csaknem kizárólag Deák őrnagy tanúvallomásaiból ismerjük. Szabó és Bán kihallgatásai során erről nem történt említés, Ekrem pedig tagadta a részvételét. Tekintve, hogy a Deáktól származó ellenőrizhető információk távolról sem mindig megbízhatóak, itt nagyobb a tévedés lehetősége, mint e dolgozat más részeinél.
7 Deák Ferenc jelentése d. n., tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1957. január 2; tanúvallomás, 1957. január 8. Hadtörténeti Intézet Levéltára (HL) 00115/56; tanúvallomás, 1957. július 15. FB 2383/57.
8 Kővágó Sándor jkv. 1957. február 8. TH V-150006/2; Suri János jkv. 1957. május 9. TH V-150381/5.
9 Ekrem Kemál önvallomása 1957. február, jkv. 1957. május 10. FB 2383/57.
10 Kővágó Sándor jkv. 1957. február 11. TH V-150006/2; Ekrem Kemál önvallomása 1957. február; Szabó József tanúvallomása 1957. július 22. FB 2383/57.
11 Deák Ferenc jelentése d. n. HL 00115/56; Ekrem Kemál–Deák Ferenc-szembesítési jegyzőkönyv, 1957. május 13., Deák Ferenc tanúvallomása 1957. július 15.; Szabó József tanúvallomása 1957. július 22. FB 2383/57.
12 Ekrem Kemál–Deák Ferenc-szembesítési jegyzőkönyv, 1957. május 13., Ekrem Kemál tárgyalási jegyzőkönyv, Deák Ferenc tanúvallomása 1957. július 15. FB 2383/57.
13 Az Ekrem Kemál emlékezete szerint hat példányban készült egyezséget Szabó József őrnagy gépelte le. Kettőt a kormány kapott, kettő a laktanyában maradt, egy-egy pedig Szabó János parancsnoknál és nála (önvallomása 1957. február, FB 2383/57).
14 Ekrem Kemál tárgyalási jegyzőkönyv, 1957. július 3. FB 2383/57.
15 Szabó József tanúvallomása 1957. július 22. FB 2383/57; Deák Ferenc tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1957. január 2. HL 00115/56; Kővágó Sándor jkv. 1957. február 11. TH V-150006/2. Évkönyv X. –2002, Budapest, 1956-os Intézet, 335–340.o.
|