Minden bizonnyal az illegális pártmunka tanácskozó testületei szolgáltatták a mintát Rajk Lászlónak, aki a magyar közigazgatásban elsőként, 1947 végén a belügyi tárca szakmai vezetése színvonalának emelése és a kommunista párt irányelveinek megvalósítása érdekében kollégiumi testületet hozott létre. A kollégium elnöke Rajk László, a megbízhatóság alapján összeállított testület titkára Tőkés Ottó, tagjai Fischer Gyula, Szebenyi Endre, Péter Gábor és Vida Ferenc lettek. A kollégium feladata volt a minisztérium ügykörébe tartozó szakkérdések megvitatása, véleményezése. Rajk nagy súlyt helyezett arra, hogy a kollégium eredményesen dolgozzon, és messzemenően támaszkodott a kollégiumi testület véleményére. A kollégiumi ülések anyagait a miniszteri titkárság elnöki csoportja készítette elő.

A minisztérium politikai kollégiuma Rajk László belügyminiszteri tisztségéből történő leváltását követően, Kádár János belügyminisztersége idején is működött. A Rajk László vezette belügyi kollégium testületének üléséről – tudomásunk szerint – írott dokumentumok nem maradtak. Kádár János belügyi ténykedése idején, az 1948. november 13.–1949. november 14. közötti időszakban tartott ülésekről készített feljegyzéseket a Történeti Hivatal őrzi. Az 1949. március 7-i ülésen Kádár János napirend előtt jelentette be, hogy az MDP KV Politikai Bizottságának határozata értelmében minden minisztériumban felállítják a politikai kollégiumokat, amelyeknek a Honvédelmi Minisztériumban és a Belügyminisztériumban kizárólag csak párttagok lehetnek a tagjai. A kollégiumoknak rendszeresen kell üléseket tartaniuk, és itt az adott minisztérium fontosabb ügyeit megtárgyalniuk, de ezek csak akkor válhatnak jogerőssé, ha azzal a miniszter is egyetért. Ismertette továbbá a Politikai Bizottság által jóváhagyott belügyi kollégium tagjainak névsorát: akik Kádár János, Péter Gábor, Zöld Sándor, Beér János, Tömpe István, Veres József, Balassa Gyula, Tőkés Ottó, Székely Lajos, Vári József és Sándor Imre lettek. A lényegében párttestületként működő politikai kollégiumi ülésekről készített jelentésekben Kádár János a párt aktuális politikájának hűséges szószólójaként és megvalósítójaként mint erőskezű belügyminiszter jelent meg. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint a politikai kollégiumi üléseket rendszeresen hetente egyszer, hétfőn tartották. Az ülésekről készített dokumentumok arra utalnak, hogy az 1948 szeptemberétől 1949. december végéig a „Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága” névvel ténykedő ÁVH működésének kérdéseit is megtárgyalták. Ismeretes, hogy 1949 decemberének végén a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságát és a Honvéd Határőrséget összevonták, ekkor lett önálló főhatóság az Államvédelmi Hatóság. A rendelkezés értelmében az Államvédelmi Hatóság a Minisztertanács alá tartozott, vezetőjét a Minisztertanács előterjesztésére az Elnöki Tanács nevezte ki, illetve mentette fel. Ekkor a rendőrséggel való szervezeti összefüggése megszűnt, felügyeletet közvetlenül a Minisztertanács egyik tagja, Kádár János belügyminiszter gyakorolt felette. Állománya hivatásos és sorozott beosztottakból állt. Az ÁVH beosztottjainak egyenruhája, rangjelzése megegyezett a honvédségével, azonban a belső karhatalmi alakulatok tányérsapkáján körbefutó szalag és váll-lapjuk színe kék volt, a határőrségnél pedig a sapka és váll-lap színe zöld volt. 1950 tavaszán az ÁVH-nál is létesült egy ún. kollégiumi testület, amelynek az volt a rendeltetése, hogy segítse az ÁVH vezetőjének munkáját döntései előkészítésében, a vezetők beszámoltatásában és ellenőrzésében. Az ülésekről fennmaradt kivonatos döntéseket tartalmazó dokumentumok alapján nem vállalkozhatunk érdemi munkájuk bemutatására.

A Minisztertanács 1953 májusában döntött arról, hogy a minisztériumokban a miniszter mellett véleményező és tanácsadó testületként kollégium működjön: az adott minisztérium vezetésében felmerülő, a párt- és kormányhatározatokból adódó feladatok kimunkálásával és a minisztérium egészét vagy egyes területeit érintő, legfőbb elvi kérdésekben állásfoglalásával segítse a miniszter munkáját. A Politikai Bizottság 1953. július 15-i ülésén elfogadta az új, 11 főből álló belügyi kollégium tagjait, akik közül heten államvédelmi rendfokozatú tisztek voltak. A fennmaradt iratok szerint a BM-ben 1952-ben is működött a kollégiumi testület, ahol a rendőrség továbbképzésével, fegyelmi helyzetével, a BM fegyveres és egyenruházott testületeinek egységes illetményrendszerével, a statisztikai munkával, az ipari üzemek tűzrendészeti helyzetével, a büntetés-végrehajtási főosztály politikai csoportjának munkájával stb. foglalkoztak. A BM 1953. február 10-i keltezésű működési szabályzatának III. fejezete a kollégium feladatairól és működéséről szól. Ebben olvasható, hogy a „kollégium a miniszter tanácsadó és véleményező szerve, mely a miniszter által kijelölt állandó és állandó jelleggel meghívott tagokból áll”.

Az 1953 nyarán moszkvai utasításra bekövetkező belpolitikai változások során az Államvédelmi Hatóság a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe tagolódott, a megyei államvédelmi osztályok a megyei rendőrkapitányságok – akkori nevükön megyei főosztályok – alárendeltségébe kerültek. Az úgynevezett egységes Belügyminisztérium Gerő Ernő vezetésével 1953 augusztusában alakult újjá. 25 központi szervezeti egysége közül 13 osztály az államvédelmi munkával foglalkozott, ezek állományában 2214 fő dolgozott. A fennmaradó 12 szerv közé tartozott az Országos Rendőrkapitányság, létszáma 608 fő, a Börtönügyi Osztály, létszáma 235 fő, valamint az Országos Tűzrendészeti Igazgatóság és az Országos Légoltalmi Parancsnokság, mindkettő több mint 100 fős létszámmal. A minisztérium központi szerveiben összesen 4574-en dolgoztak a felsoroltakkal együtt. Gerő Ernő 1953. július 22-én 01. számú belügyminiszteri parancsában nevezte ki a minisztérium központi szerveinek vezetőit: a 31 fő közül 27-en az ÁVH rendfokozatát viselték, ketten rendőrtisztek voltak, egy-egy fő pedig a légoltalom, illetve a büntetés-végrehajtás vezetője volt.

A 19 megyei és a budapesti főosztályvezető közül az átszervezés előtt 11 fő dolgozott államvédelmi vonalon, 9 fő rendőri munkaterületen – olvashatjuk a Politikai Bizottság 1954. április 28-i ülésére készített, az átszervezés utáni helyzet tapasztalatairól szóló belügyi jelentésben. Ugyanebben a jelentésben olvasható az, hogy „a Belügyminisztérium államvédelmi operatív munkáját, főleg a vidéki munka fejlődését nehezíti, hogy az átszervezés során igen nagy számban kellett beállítani rendőr elvtársakat járási, városi osztályvezetőknek, akik most a rendőri feladaton túl az államvédelmi operatív hálózati munkát is kell hogy irányítsák. Például 125 járási osztályvezetőből 64 fő rendőr, 61 fő államvédelmi tiszt. A rendőrtiszt elvtársakat folyamatosan, rövid 3 hetes tanfolyamon igyekszünk átképezni, tanítani az államvédelmi operatív hálózati munka ismereteire, aminek van is bizonyos eredménye, de már most látható, hogy közülük jó néhányan nem fognak beválni az államvédelmi munka irányítására.”

A Politikai Bizottság 1955. március 24-i ülésén tárgyalta a BM államvédelmi szerveinek 1954. évi munkájáról szóló jelentést. Ekkor bízták meg Vég Bélát, a PB tagját, Piros László belügyminisztert, valamint Egri Gyula belügyminiszter-helyettest, hogy dolgozzanak ki két variánsból álló javaslatot az 1953-ban létrehozott, egységes Belügyminisztérium kettéválására. A mindhármuk aláírásával jegyzett javaslat első változata azt tartalmazta, hogy jöjjön létre az Államvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium, a második változat szerint – a szovjet mintát másolva – létesítsenek a közigazgatás néhány területével foglalkozó Belügyminisztériumot és a Minisztertanács mellett Államvédelmi Bizottságot. A kettéválasztás indoklása szerint a minisztérium jelenleg túl nagy, a bonyolult jellegű szervek irányítását a vezetők tökéletesen nem tudják megoldani sem a központban, sem a megyei szerveknél, továbbá a minisztérium irányításának sokoldalú feladata elvonja az államvédelmi szervek erejének nagy részét a legfontosabb kérdésekről, ezért nincs lehetőség arra, hogy az államvédelmi szervek a megnövekedett követelményeknek eleget tehessenek. Az addig erényként elkönyvelt operatív módszerek elterjedését most hibának minősítették, és azt is nehezményezték, hogy a titkos operatív módszereket a BM egyéb szervei, beosztottai megismerhették, vagyis az államvédelmi szerveknél meglazult a konspiráció. Nagy Imre – még a Minisztertanács elnökeként – 1955. március 1-jén írt levelében ugyancsak felvetette annak megvizsgálását, hogy célszerűbb lenne-e az államvédelmet „külön szervként kezelni a Belügyminisztériumtól, hogy feladatát jobban elláthassa”. „Többé soha ne fordulhasson elő – írja –, hogy az államvédelmi szerveket párt- és népellenes célok szolgálatába állítsák.”

A Belügyminisztérium kettéválasztására vonatkozó javaslatot a Politikai Bizottság 1955. július 16-i ülésén vita után elvetették, „mert a jelenlegi viszonyok között politikailag nem tartják helyesnek a két minisztérium létrehozását. Továbbra is egy egységes minisztériumot kell fenntartani, de a BM keretén belül jobban szét kell választani az államvédelmi munkát a többi feladattól”. 1955 decemberében Piros László belügyminiszteri utasítást adott ki a belügyi államvédelmi kollégiuma és a belügyi kollégium önálló testületként való működésére, valamint a Belügyminisztérium Rendőri Bizottsága ügyrendjére. A három testület 1956 januárjában kezdte meg tevékenységét. A BM államvédelmi kollégiumának első üléséről fennmaradt jegyzőkönyv szerint Piros László a következőket mondta: „Ez az első kollégiumi ülés. Az ügyrendből látható, hogy a legfontosabb államvédelmi ügyeket az államvédelmi kollégium ülésén fogjuk megtárgyalni. A kollégium létszáma viszonylag szűk, tudatosan azért, hogy tárgyalóképesebb legyen [...]. Az eddigi kollégiumi ülések túlságosan hosszúak voltak. A fő kérdéseket kell megtárgyalnunk: az apróbb kérdésekkel ne töltsük az időt [...] bár az előző ügyrendben is benne volt, hogy a kollégium tagjait külön-külön felelőssé kell tenni, [ezt] a régi kollégiumnál igen ritkán alkalmaztuk, most az áv. kollégiumánál következetesen alkalmazni kell: egy-egy feladat kidolgozásáért a kollégium tagjait felelőssé tesszük”.

A Belügyminisztérium szétválasztásáról szóló javaslat előzményeit kutatásaink során nem találtuk meg, sőt a belügyminiszteri utasítással létrehozott három testület működési körülményeivel foglalkozó előterjesztéseknek sem akadtunk nyomára. A kollégiumi ülések sorrendje folyamatos, és üléstervük sem tartalmazta e témájú előterjesztések napirendre tűzését. A fentiekből arra következtetünk, hogy a BM kollégiuma nem tárgyalta meg ezeket a javaslatokat. Ez megegyezik a kor szokásaival, mert a döntéseket az MDP országos operatív vezető szervei hozták, határozataik kizárólagos hatállyal bírtak, esetleg az előkészítésbe vonták be az állami és más szervek első számú vezetőjét.

Nagy Imre 1956. október 28-i rádióbeszédét követően a volt államvédelem október 30-án szervezetileg is megszűnt. Az állomány jelentős része a szovjet csapatokhoz csatlakozott, másik része illegalitásba vonult, közülük több személyt őrizetbe vettek. Az állomány kis százaléka, főleg irodai és technikai beosztottak, a forradalom felhívására, ügyük tisztázása végett jelentkeztek az ügyészségeken. 1956. november 4-e után a többség – Budapesten és vidéken egyaránt – szolgálattételre jelentkezett. Nagy részük karhatalmi szolgálatot vállalt, belőlük alakultak meg az első karhatalmi egységek. Sokan közülük az MSZMP útmutatásának megfelelően megalakuló politikai nyomozó osztályok munkatársai lettek. 1956. november 8-án az Országos Rendőrkapitányság központi ügyelete néhány vidéki város rendőrkapitányságának továbbította a – nyilvánosságra soha nem hozott – Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 5003/1956. (XI. 7.) BM számú rendeletét az egyes vidéki államvédelmi szervek visszaállításának betiltásáról.

Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. november 11-i ülésén Biszku Béla azzal zárta hozzászólását, hogy „Van egy javaslatom: meg kellene kezdeni a kormánynak a fegyveres szerveknek, a politikai rendőrségnek a felállítását. Egy olyan politikai rendőrséget kell felállítani, ami az ellenség ellen és nem a mi kommunista elvtársaink ellen harcol.” Kádár János az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága 1956. november 21-i ülésén, a napirenden szereplő „Jelentés a karhatalom szervezéséről” vitájában fejtette ki véleményét: „mi feloszlatjuk az Államvédelmi Hatóságot, mert nem ér semmit, mert rossz módszereik voltak, nem azért, mert az ellenség követeli, hanem azért, mert nem tartjuk célravezetőnek [...] a magunk számára figyelmeztetőül szolgál, hogy a vizsgálati és nyomozó szervek tisztikarát ne vegyük át. De azok között is voltak tisztességes emberek, akik 1953 után kerültek oda. Nyomozó szervet fel kell természetesen állítani, nagy szelekcióval lehet volt államvédelmi nyomozók közül is beosztani, mert ilyen minden országban van. A volt államvédelmi nyomozók egy részét pedig bűnügyi vonalon jól lehet használni. Az államvédelmiek elleni tömegharag két forrásból származik: saját hibájuk, hogy mindenfelé nyomoztak, szimatoltak, túlzások részesei voltak, a másik a fontosabb, hogy szították ellenük a reakciósok a tömeget, mert halálig kitartottak becsületből a párt mellett, mert teljesítették a parancsot. A hatóság ne működjék, de a volt beosztott dolgozhat valahol”.

Münnich Ferenc, a kormány elnökhelyettese és egyben a fegyveres erők minisztere, valamint Szénási Géza legfőbb ügyész 1956. november 27-i 5004. számú rendeletükben intézkedtek a volt államvédelmi beosztottak elbocsátásáról, és tevékenységük felülvizsgálatáról. A rendelet a megszüntetett államvédelmi szervek beosztottainak minősítette az államvédelmi nyomozó, vizsgáló és kisegítő szerveknél, a KEOKH-nál, az útlevélosztályon és a kormányőrségnél szolgálatot teljesítőket, valamint a belső karhatalom hivatásos és továbbszolgáló állományát. A felülvizsgálatnak az volt a célja, hogy megállapítsák, vajon az egykori államvédelmi állományú beosztott részese volt-e a megszüntetett államvédelmi szervek által elkövetett törvénytelenségeknek (hamis vallomások kikényszerítése, hamis bizonyítékok készítése, eljárások indítása és kezdeményezése koholt vádak alapján, törvénytelen fogva tartás, bántalmazás, alaptalan korlátozó rendelkezések – rendőri felügyelet alá helyezés, kitiltás, internálás – kezdeményezése, törvénytelen fegyverhasználat, a hivatali hatalommal való visszaélés egyéb esetei és más bűncselekmények). 1957. február közepéig a bizottságok az 1956. október 15-én 5823 fős államvédelmi testületből 4986 volt ÁVH-st vizsgáltak meg, közülük 4971-t igazoltak.

„1956. november 8-án kezdtük meg az ORFK Politikai Nyomozó Főosztálya, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya, majd november végén a megyei rendőr-főkapitányságok politikai nyomozó osztálya[i] szervezését” – olvasható Mátyás László rendőr ezredes, főosztályvezető 1957. február 8-án írott összegző jelentésében. A főosztály húsznapos (1956. november 8-tól 28-ig tartó) munkáját a következőképpen értékelte Mátyás László 1956. december 17-én: „A tárgyalt időszak alatt a Politikai Nyomozó Főosztály munkáját számos kezdeti nehézség fékezte. Például az operatív állomány jelentős része hatása alatt állt az október 23-a során kialakult helyzetnek. Ennek következtében cselekvőkészsége nem volt egységes. Sokan közülük önvédelmi kérdésekkel foglalkoztak, vagy időnként hatása alá kerültek azoknak a félhivatalos vagy hivatalos nyilatkozatoknak, melyek tovább üldözték ennek a szolgálatnak tagjait. Csak egészen az utóbbi időkben lehet tapasztalni az állomány soraiban magasabb szervezettséget és nagyobb önbizalmat”. A jelentés szerint a főosztály szervezeti keretébe tartozott a kémelhárító osztály, amely 30 fős létszámmal, „konspirált lakásokban” (sic!) kezdte meg munkáját, a hírszerző osztály „összes külföldön lévő rezidentúrája a Külügyminisztériumba[n] bekövetkezett ellenforradalmi cselekmények miatt dekonspirálódott” – olvasható a jelentésben. A belső reakció ellen harcoló osztály (32 fő), az ipari és közlekedési szabotázselhárító osztály (30 fő) szintén konspirált lakásokban kezdte meg munkáját. A 300 főt foglalkoztató figyelő és előállító osztály november 10-től körülbelül 500-600 személyt állított elő, ez az osztály a forradalom előtt „fedés” alatt, titkos állománnyal működött, tevékenysége elsősorban az amerikai, az angol, a francia követségeken dolgozó hírszerzők figyelésére terjedt ki. A vizsgálati osztály 60 fővel kezdte meg munkáját a hírhedt régi Fő utcai helyiségekben. A Politikai Nyomozó Főosztály szervei november 8-tól 1000 főt állítottak elő a vizsgálati osztályra, közülük vizsgálat után 550 főt szabadlábra helyeztek. A 387 fős technikai osztály a telefon- és levélellenőrzéssel, rejtjelmegfejtéssel, rádióbemérő állomások működtetésével, szobalehallgatásokkal foglalkozott.

A Politikai Nyomozó Főosztály feladata kezdetben a belső reakció elleni harc, az ipari, közlekedési szabotázselhárítás és az államellenes bűncselekmények vizsgálata volt. Külön utasítások alapján hozzákezdtek a hírszerzés pozícióinak helyreállításához, az államvédelmi szervek leszakadt hálózatával való kapcsolatfelvételhez. Munkájukat nehezítette, hogy a forradalom ideje alatt a titkos iratokként kezelt államvédelmi anyagok jelentős része a különböző felülvizsgálatokkal is foglalkozó forradalmi bizottsághoz került, így az ügynökök nagy része dekonspirálódott (például Heves és Somogy megyében). A főosztálynak fontos szerepe volt a forradalmi csoportok tagjainak letartóztatásában. 1957. január 16.–február 16. között 559 főt, február 16.–március 16. között már 2652 főt internáltak. 1957. március 15-e előtt, Budapest 20 legnagyobb üzeméből a munkástanácsok „ellenséges elemektől való megtisztítása” címén 112 főt vettek őrizetbe.

Közvetlenül a forradalom után az MSZMP jelentős számban küldött a politikai nyomozó apparátusba régi, tapasztalt, a pártpolitikai munkában jártas kádereket, akiknek jelenléte biztosította a párt célkitűzéseinek megfelelő politikai ítélőképességet. A pártmunkások munkába állítása jelentős ellenállást váltott ki a „régi” állomány körében. A politikai nyomozó osztályok vezetői ugyanígy idegenkedtek a karhatalmistáktól, a régi állományhoz még abban az esetben is ragaszkodtak, ha az illető személynél politikai vagy szakmai problémák adódtak.

1957 nyarán a Politikai Nyomozó Főosztály 4809 fős létszámából 2933 főnek csak általános iskolai végzettsége volt, 460-an érettségivel, 232-en egyetemi, illetve főiskolai végzettséggel rendelkeztek. Miután az összlétszámnak mindössze 18,4ű-a rendelkezett közép- és felsőfokú végzettséggel, az állomány általános műveltsége alacsony színvonalú – állapították meg önkritikusan. A hálózattartók 52,5ű-a csak elemi vagy általános iskolát végzett. Az állománynak 68,7ű-a dolgozott 5 évnél hosszabb ideje állambiztonsági területen, ezen belül a hálózati operatív állomány 75ű-a. A vezetők közül – a 317 osztály- és alosztályvezetőből – 134 főnek volt 10 éves vagy ennél hosszabb szakmai gyakorlata. Az iskolázottság hiányosságait bizonyos mértékig pótolta, hogy az elemi iskolai végzettségű hálózattartók 72ű-a végzett párt- vagy 3 hónaptól 1 évig terjedő szakmai iskolát. Nehezményezték azt is, hogy általában hiányzik az önszorgalom, a kezdeményezés, az adott területen szakértővé válás igénye: „Ritka az olyan beosztott, aki mélyen és alaposan elemezni tudná az adott imperialista ország politikai, gazdasági helyzetét, ismerné kultúráját, történelmét, és mint egyik alapvető követelmény, beszélné nyelvét”.

A forradalom után az állomány körében nagyfokú bizonytalanság mutatkozott. A vezetőket és beosztottakat egyaránt az a gondolat foglalkoztatta, hogy a párt, a BM felső vezetése nem bízik meg bennük, ideiglenesnek tekintették beosztásukat, várták elbocsátásukat. A személyzeti apparátus dezorganizációja miatt minden ellenőrzés nélkül, személyi, baráti alapon nemkívánatos elemek is bekerültek az állományba. A belügyminiszter 1957. május 12-én kelt 16. sz. parancsa kimondta, hogy „a Belügyminisztériumban csakis olyan beosztottak dolgozhatnak, akik szilárdan képviselik a párt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikáját”. Ennek érdekében az egész személyi állományt felülvizsgálták, és az apparátus létszámát csökkentették. A BM szerveinél dolgozó vezetők és beosztottak megadott szempontok szerint, bizottságok előtt adtak számot tevékenységükről. Azokat bocsátották el, akik tevőlegesen részt vettek a forradalomban, segítették bármilyen formában – például fegyverrel – a felkelőket, agitáltak a forradalom mellett, vagy ilyen nézeteiket nyilvánosság előtt hangoztatták, a „semleges Belügyminisztérium” mellett érveltek, tagjai voltak a forradalom alatt létrejött pártoknak és forradalmi bizottságoknak, szolgálati helyükön a forradalom időszakában elfogadható indok nélkül nem jelentek meg, társaikat cserbenhagyták, fenntartással fogadták a párt és a Kádár-kormány alapvető politikai elveit, szakmai munkájukat hanyagul végezték, vagy közeli hozzátartozójuk disszidálását nem jelentették. E parancs alapján a Politikai Nyomozó Főosztály állományából 79 tisztet bocsátottak el, 35 főt politikai okokra, 44 főt iszákosságra, erkölcstelen életmódra és alkalmatlanságra hivatkozva.

1957. augusztus 18-án a belügyminiszter első helyettesének felügyelete alá helyezték a Politikai Nyomozó Főosztályt. Ekkortól a felsorolt osztályokon kívül a katonai elhárító osztály, az operatív nyilvántartási osztály, az országos rejtjelközpont és a kormányőrség tartozott a főosztályhoz.

A folyamat leegyszerűsítetten úgy összegezhető, hogy az 1953 nyarán bekövetkezett belügyi átszervezés lezárta a klasszikus, a kiegyezéssel létrejött, önálló magyar Belügyminisztérium történetének korszakát. Az 1848: III. és az 1867: VII. törvények alapján létrejött magyar királyi Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott az ország belviszonyainak irányítása, az ezzel összefüggő közjogi hatáskörök gyakorlása és a kapcsolódó törvény-előkészítő tevékenység. A minisztérium feladatköre kiterjedt a rendészeti, a közegészségügyi, a közjóléti, a sajtó-, az egyesületi, a választójogi, valamint a munkaügyi kérdések irányítására is. A Horthy-korszakban a Belügyminisztérium irányította, felügyelte és ellenőrizte a közrendészeti feladatokat ellátó rendőrség és csendőrség szerveit – ez utóbbi katonai szempontból a Honvédelmi Minisztériummal is kapcsolatban állt. Hatásköre kiterjedt a vármegyei és városi törvényhatóságok (ezeken keresztül a megyei városok és községek), tehát az ország közigazgatásának és az egészségügyi igazgatásának szerveire is. Az 1944-es Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumának ügykörébe három nagy igazgatási ágazat irányítása, ellenőrzése és felügyelete tartozott: az ország közrendészete, közigazgatása és közjogi ügyei. Ez a tagozódás lényegében 1953. július közepéig megmaradt, amikor is a közigazgatási ügykör teljes egészében a Minisztertanácshoz, a közjogi teendők egy része pedig az 1950-ben létrehozott helyi tanácsokhoz került át. Az átszervezéssel létrehozott ún. egységes Belügyminisztérium feladatköre leszűkült a rendőri és az állambiztonsági szervek irányítására, és a belügyi munka egésze érzékelhetően az államvédelmi tevékenység irányába tolódott el. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az ÁVH és a BM egyesítésével az új Belügyminisztérium az államvédelem minisztériuma lett. Az 1956-os forradalom következményeként formálisan megszűnt belügyi államvédelmi szervek: főosztályok és osztályok, először az Országos Rendőrkapitányság Politikai Nyomozó Főosztálya elnevezés alatt, majd a BM Politikai Nyomozó Főosztályaként, 1962-től a BM Politikai Főcsoportfőnökségeként folytatták a „szocialista rendszer ellenségeinek”, az ügyek, az események kivizsgálására, a gondolatszabadság letörésére törekvő operatív tevékenységüket az 1989-es rendszerváltásig.

Az állambiztonsági szervek létszámának alakulása 1945–1962 között:

A Budapesti Rendőr-főkapitányság politikai nyomozóosztály operatív helyzete, szervezete és a kerületek munkája

I.

A Budapesti Politikai Nyomozó Osztály elmúlt évi munkájáról

A BRFK politikai nyomozó osztálya 1956. november 10-én igen nehéz körülmények között kezdte meg munkáját, melyet az ÁVH-ellenes hangulat jelentősen megnehezített. Az osztály munkájának jellegét a még nyíltan jelentkező ellenforradalmi csoportok szétverése, akciók letörése, a szovjet csapatok, a karhatalom által átadott bűnös elemek őrizetbe vétele adta meg. Ebben az időszakban a karhatalmi jellegű feladatok voltak a jellemzőek, mint az egyes fegyveres ellenforradalmi csoportok felszámolása a szovjet csapatokkal és a karhatalommal karöltve, a fegyverek összeszedése, az ellenforradalmi vezetők őrizetbe vétele, a december 11–12-i sztrájk letörése, az iskolákban mutatkozó ellenforradalmi megnyilvánulások leszerelése.

A párt útmutatása szerint kezdettől fogva harcot folytattunk a munkástanácsokba tömörülő ellenforradalmárokkal szemben. Dezorganizáltuk az ellenséges összetételű munkástanácsokat, ezzel elősegítettük a termelés beindulását az üzemekben.

Osztályunk már novemberben megkezdte az ellenforradalom előtti ügynökség felszedését, és 1957. január 1-jén 70 tagú ügynökséggel rendelkeztünk. 1957 márciusától az osztály munkájának jellege megváltozott, a karhatalmi jellegű feladatok helyett megkezdődött a bűnös ellenforradalmárok, valamint az ellenforradalom után legálisan és illegálisan működő ellenforradalmi csoportok felszámolása, a közbiztonság teljes konszolidációja, nyílt nyomozati munka révén. Ezt az időszakot az ellenforradalmi erők restaurációs kísérleteinek visszaverése, március 15-i, április 4-i és május 1-i biztosítások jellemezték. Nagy feladatot jelentett a június 17-i akció, amelynek során 420 személyt internáltunk, illetve adtunk át vizsgálati feldolgozásra a II/8-as osztálynak.

Az illegalitásba szorult ellenforradalmi csoportok és ügynökök felszámolására szükség volt az osztály munkája jellegének megváltoztatására. Ezért augusztus 12-én osztályértekezletet tartottunk, amelyen az egész állomány részére a hálózati operatív munkára való áttérést, tűztünk ki [sic!] feladatul

Az áttérés fokozatos volt, és az ellenforradalom óta a legmagasabb fokot az év végére ért[ük] el, amikorra 589 fős hálózattal, 46 lakással rendelkeztünk. Jelentős fejlődés volt az ügyszerű munkában, amit bizonyít, hogy 148 operatív dossziét nyitottunk meg, 353 fővel, amelyből 26 dossziés ügyet 58 fővel realizáltunk.

Az elmúlt évben végzett munkát a vizsgálati munka adatai szerint lehet leginkább lemérni. 1957. december 31-ig 2905 fő ellen folytattunk eljárást, ebből 902 főt internáltunk, 500 főt ref. [rendőri felügyelet] alá, 639 főt preventív őrizetbe helyeztünk. Előzetes letartóztatásba vettünk 864 főt, amelyből 506 főt adtunk át [a] bíróságnak.

Legfontosabb vizsgálati ügyek az elmúlt évben pld.: Tóth Ilona és társai, Folly Gábor és társai, újpesti, budafoki, Nagy Gábor és társai fegyveres ellenforradalmi szervezkedések, H. F. kémkedési ügye.

Az egyes ügyekben végzett helyes vizsgálati munka mellett az első félévben előfordultak felületes őrizetbe vételek is, ez főleg [az] 1957. júliusi akciónál mutatkozott meg, de ennek befejeztével az ilyen hibákat az előzetes letartóztatások megszigorításával megszüntettük.

II.

Az operatív helyzet és az ügynökség munkája

Budapesten rendkívül erős ellenséges kategória helyezkedik el. Az 1956-os októberi események idején Budapesten volt a legerősebb az ellenforradalmárok tevékenysége, és ha ehhez hozzávesszük, hogy nagyszámú huligánréteg helyezkedik el a fővárosban, akkor világosan látható Budapesten ellenséges elemek által való fertőzöttsége [sic!].

Belső reakció területe:

A miniszter elvtárs 23. sz. parancsa, miszerint a belső reakció alosztály elhárítást végez a fővárosi színházak, könyvtárak, múzeumok, sportklubok, tudományos intézetek, ügyvédek, orvosok, kerületi plébániák, esperesi hivatalok, gimnáziumok, technikumok, főiskolák, volt tőkések, arisztokraták huligán elemek között és a Fővárosi Tanács területen [sic!].

Az alosztály 59 ügynököt, 23 informátort és 2 rezidenst foglalkoztat.

Az ügynökség megoszlása a főbb területeken:

Az alosztályon jelenleg 26 operatív tiszt dolgozik, 1 operatív tisztre 4 hálózati személy jut, de meg kell jegyezni, hogy 10 olyan elvtárs dolgozik az alosztályon, röplap- és más vonalon, akik nem tartanak rendszeres hálózatot, hanem alkalmi, társszervtől átvett hálózatot foglalkoztatnak.

Az alosztályon jelenleg 11 ügyben folytatunk operatív munkát, amelyre ügydossziét is nyitottunk. Az ügyek jellege:

ellenforradalmi: 5

szervezkedés: 3

illeg. cserkészcsapat: 1

röpcédula: 2

Ügyekben és ügyszerű jelzésekben 18 hálózati személyt foglalkoztattunk.

Jelzéseink szerint az ellenséges elemek a hozzánk tartozó területeken különböző módon, a maguk sajátosságaik [sic!] szerint tevékenykednek.

Egészségügyi terület:

Idetartozik [a] 12 legnagyobb egészségügyi objektum. Több olyan jelzésünk van, amelyek ellenséges tevékenységre utalnak.

A Péterfy Sándor Utcai Kórházban több orvos és más személy van, akik az ellenforradalom előtt és alatt nyíltan hangoztatták ellenséges nézeteiket. Ezen személyek egyrésze disszidált, s az itthon maradtak szoros kapcsolatot tartanak fenn egymással, s már két ízben kaptunk olyan jelzést, hogy külföldi útjuk alkalmával társaikat felkeresték. Az otthon lévők gyakran összejárnak, és őrizetbe vett társaik hozzátartozóit anyagilag támogatják. Pl. Káldor Verát, Obersovszky menyasszonyát. Az ügyben egy informátor dolgozik, két ügynök beszervezése pedig előkészítés alatt áll.

Az Országos Korányi TBC Gyógyintézetben dolgozik dr. Erdős Tamás, aki aktív tagja volt a[z] MÉFT-nek. Az intézetben több olyan személy dolgozik, aki rokoni kapcsolatban állt a[z] MÉFT volt más vezetőivel vagy a Nagy Imre-kormány letartóztatott tagjaival. Pl. Markos Györgyné, Losonczyné, Bohó Róbertné stb. Legfőbb tevékenységük arra irányul, hogy az intézetben az MSZMP vezetőit és tagjait elszigeteljék. Kapcsolatban állnak Nyugatra disszidált elvbarátaikkal. A letartóztatásban lévő[k] hozzátartozói számára „fehér segélyt”, azaz anyagi támogatást nyújtanak. Az ügyben egy informátor dolgozik, egy másik ügynök beszervezése előkészítés alatt áll. A fentieken kí[v]ül még a László-kórházban dolgozunk olyan jellegű ügyben, akik [sic!] a Nagy Imre, Losonczy-féle revizionista irányzathoz közel állnak. Négy olyan orvosra dolgozunk, akik olyan disszidensekkel tartanak kapcsolatot, akik eddigi megállapításunk szerint valamelyik nyugati hírszerző szervvel kapcsolatban állnak. Pl. dr. K. V., az István-kórház orvosa, dr. K. Gy. a János-kórház, dr. Gy. Gy., a Szabolcs utcai kórház, dr. K. I., a Korányi Intézet orvosa.

Igazságügyi terület:

E területen dolgozó, diplomával rendelkező személyek 70ű-a a régi horthysta ügyvédek közül tevődik ki. Így döntő többségük osztályidegen származású. Megtalálható közöttük az ellenséges kategória valamennyi képviselője. A terület megtisztítása nem volt kielégítő. Pl. felderítettünk egy csoportosulást, amelynek tagjai a Virág es[z]presszóban találkoztak. A csoportnak több olyan tagja van, akik az ellenforradalom alatt különböző forradalmi bizottságok tagjai voltak. Legfőbb tevékenységük abban nyilvánult meg, hogy bírálják a kormány intézkedéseit, azokat összehasonlítják a horthysta rendeletekkel, ezt felmagasztalják, a jelenlegieket becsmérlik. A csoportba bevezetünk 1 ügynököt. Az igazságügyi vonalon több olyan személlyel foglalkoztunk, akik disszidensekkel tartanak kapcsolatot, ellenforradalmárokat rejtegetnek, vagy kémtevékenységgel gyanúsíthatók. Pl. dr. Sz. M., dr. Cs. Gy., dr. G. D. magánügyvédek.

Az eddigi operatív munka során 4 főt vettünk őrizetbe. Realizálás alatt van 8 fő internálása, 15 fő rendőri felügyelet alá való helyezése, és 12 fő rendőri figyelmeztetésben való részesítése.

Iskolai vonalon:

jelenleg is erős jobboldali behatás tapasztalható. Az ellenséges beállítottságú pedagógusok egyes helyeken óráikat felhasználják az ellenforradalmi, nacionalista eszmék ébrentartásának fokozására. Pl. Antall József magyar–történelem szakos tanár a Toldy Gimnáziumban, vagy Fényi András magyar–történelemszakos tanár a Fáy Gimnáziumban. Tendenciózusan „objektívan” oktatnak egyes tárgyakat, óvatos formában becsmérlő megjegyzéseket tesznek a párt és kormány egyes intézkedéseire vonatkozóan. Egyre fokozottabban tapasztalható, hogy ezek közül többen törekednek a KISZ felhasználására, a diák önképzőkörök és más diákszervezetek befolyás[olás]ára. (Toldi, Petőfi, Madách Gimn.) Ennek következtében a tanulók között is tapasztalunk ellenséges megnyilvánulásokat. Pl. a Petőfi Gimnáziumban az irodalmi szakkörön nacionalista műveket olvasnak fel. Vagy a Toldy Gimnázium III/a. osztályában földrajzórán a Szovjetuniót becsmérlő kijelentéseket tesznek. Vagy a Fáy Gimnáziumban a tanulók közül többen izgató feliratokat készítettek (Ruszkik haza stb.).

Az eddigi operatív munka során a területet 8 fős hálózati személlyel biztosítottuk. Ellenséges magatartása miatt több pedagógust leváltottunk, illetve áthelyeztettünk. Kb. 40 diákot részesítettünk rendőri fegyelmeztetésben [sic!], illetve helyeztettünk át másik iskolába.

Kulturális vonalon:

A hozzánk tartozó színházakban jellemző az ellenforradalomban kompromittált színészek fokozott szerephez való juttatása (Somogyvári Rudolf, T.), pozitív, ujjszellemű [sic!] darabok lejáratására való törekvés. (Optimista tragédia, Bekötött szemmel stb.) A jobboldali színészek hangadó szerepet visznek. Nyíltan azt hirdetik, nem érdemes politizálni, baráti körben viszont velük szemben foglalnak állást. Pl. Zenthe Ferenc, a Madách Színház színésze azt hangoztatja, hogy „az októberi ellenforradalom szabadságharc volt. Orosz emberek lőtték a magyar embereket”. Az a véleménye, hogy lojálisnak kell mutatkozni, mert ez tetszik a „kádereknek”.

A színházi területen összesen 5 hálózattal rendelkezünk, akiknek lehetőségeik nagyon korlátozottak. Egyrészt állásnélküliek, másrészt nem az élvonalbeli színészekhez tartoznak.

A képzőművészet vonalán is hasonló a nézeteket vallók a hangadók [sic!], (Koffán, V.), de hasonló beállítottságú tanárok dolgoznak a Képzőművészeti Főiskolán. Általában nem értenek egyet a szocialista realizmussal. Széles, nyugati kapcsolatokkal rendelkeznek. A párt politikáját fenntartással, tartózkodással fogadják. Ez mutatkozott meg Ferenczi [sic!] Noémi a párt által rendezett temetésének bojkottálásában is.

Két aktív ellenséges csoportosulás van a területen. Az egyik Huszár Imre szobrászművész köré csoportosul, akik művészetükben nyugati, főleg francia irányzatot képviselnek, és kapcsolatban állnak Turbet francia hírszerzővel is. Ugyancsak ellenséges jobboldali irányzat csoportosulásról [sic!] van jelzésünk a Százados úti művészek között. Mindkét csoport tevékenységének felderítését hálózati úton biztosítjuk.

Egyházi vonal:

Adataink szerint egyházi területen fokozódik az ellenséges személyek aktivitása, befolyásuk kiterjesztése. Legális, féllegális lehetőségek felhasználásával igen változatosak módszereik. Tevékenységük lehetőségek felhasználásával igen változatosak módszereik. [sic!] Tevékenységük megnyilvánulási formája: egyes plébániákon a hívek rendszeres összegyűjtése és „nevelése” (VI., Szent Család, I., alsó-vízivárosi plebánia), volt szerzetesrendi tagok összefogása. (Újpesti plébánián Á. L. volt szaléziánus.) Igen nagy súly[t] hely[ez]nek az ifjúság megnyerésére és „keresztényszocialista” szellemben való nevelésére is. Pl. K. GY. plébános által cserkészjellegű illegális ifjúsági csoport szervezése, az UVATERV SC. legális lehetőségeinek felhasználásával. A. K.-féle, de a többi csoport tevékenységének megállapításával [sic!], szervezettségük felderítésével hálózati úton ügyszerűen foglalkozunk.

Osztályidegen és egyéb deklasszált személyek területén:

Hálózati úton megállapítottuk, hogy [az] osztályidegen és egyéb deklasszált személyek 6-10 főből álló csoportokban a Corsó étteremben [sic!], a Kárpátiában, a Belvárosi kávéházban, valamint a Hungáriában jönnek össze. Megbeszélik az aktuális bel- és külpolitikai helyzetet, és a különböző rémhíreket. E kategória tagjai rendszeres kapcsolatot tartanak az imperialista országokban lévő ismerősökkel és a különböző imperialista követségekkel.

Ezen a területen 13 ügynököt foglalkoztatunk. Hiányosság e munkában az, hogy az osztályidegen fiatal elemek tevékenységét nem ismerjük. Ezt jelenlegi hálózatunkkal felderíteni nem tudjuk, ezért fiatalabb korosztálybeliek beszervezését fogjuk végrehajtani. Az osztályidegenek zöme Budán, az I., XI., XII. kerületben élnek, ellenőrzésük operatív szempontból nem megnyugtató, csupán 4-5 ügynök van köztük.

A huligán elemek Budapesten mind erősebben lépnek fel rendszerünkkel szemben. Tevékenységükre jellemző, hogy Budapesten havonta kb. 30-35 személy ellen követnek el hatóság elleni erőszakot. A közelmúltban pl. egy öttagú ellenforradalmi huligán társaság az osztrák követség elől ellopta az őrszolgálatot teljesítő rendőr elvtársat, akit le is fegyvereztek.

Jelzéseink vannak arra vonatkozóan, hogy olyan személyek, akik az ellenforradalom ideje alatt aktí[v] ellenséges tevékenységet fejtettek ki, jelenleg is kapcsolatot tartanak fenn egymással. Nem ellenőrzött adataink szerint pl. M. G. és társai egy ellenforradalmi bandát alkotnak, fegyverrel rendelkeznek, és igyekeznek újabb tagokat bevonni bandájukba.

A kategória tagjaira jellemző a népi demokrácia elleni izgatás. Így pl. K. J., alvilági nevén P. J., többedmagával járja a VI. kerületi kocsmákat, és nyíltan uszít a Magyar Népköztársaság ellen. Amerre megjelennek, különböző ellenséges feliratokat hagynak maguk után. Ezenkívül még 4 ügyben végzünk operatív munkát. A terület hiányossága, hogy a kategória tagjai nincsenek kellően hálózattal átfogva, és nem ismerjük eléggé ezeket [sic!] a személyeknek a mozgását.

Az alosztály operatív munkájának legnagyobb hiányossága, hogy a területen foglalkoztatott hálózat létszáma kevés, és minősége sem kielégítő. Többségük általában az ellenséges csoporton kívül helyezkedik el, és így főleg informatív jelleg[ű] és nem konkrét ügynöki munkát végeznek. Ebből következik, hogy a legfontosabb, illetve legfertőzöttebb területek hálózattal való ellenőrzése nem kielégítő.

Kémelhárítás vonalán:

Az alosztály hálózata: 20 ügynök, 28 informátor, 6 rezidens. Ennek megoszlása:

Az alosztály 31 ügyben, illetve ügyszerű jelzésben folytat aktív felderítést.

A 31 ügy megoszlása:

Visszatértek vonalán: 18

Követségre bejárók vonalán: 5

Imperialista országokkal kapcsolatot tartó: 4

Támadólagos elhárítás vonalán: 1

Szovjet objektumok vonalán: 3

A felsorolt ügyek közül 14-re van eddig dosszié nyitva. Az összes ügyben foglalkoztatott ügynökség [sic!] száma: 22 fő (17 ügynök, 4 informátor, 1 rezidens).

Az ellenség a disszidálásból hazatérő, az imperialista követségekre bejáró, a kapitalista államokból érkező látogatók és turisták, valamint a szovjet katonai objektumok magyar alkalmazottai körében fejt ki aktív ellenséges tevékenységet.

A disszidálásból hazatért mintegy 10 000 ember Budapesten telepedett le. Ezeknek jelentős része olyan táborokból érkezett vissza (Camp-Kilmer, Neu-Ulm, Salzburg, Berchtesgaden stb.), amelyekben adataink szerint az imperialista hírszerzőszervek aktív beszervező tevékenységet folytattak. (Összesen: 19 ilyen lágerről van tudomásunk.) Több jelzésünk van arra, hogy a hazatértek között beszervezett ügynökök vannak, az imperialista hírszerzőszervek megbízásából feladatokkal jöttek haza, és a kormány amnesztiarendeletét legális behatolási csatornának használták fel. Ilyen személy pl. K. J., aki a berchtesgadeni táborból jött, és az eddigi adatok szerint a hírszerzőszervek több társával együtt beszervezték. Ilyen adatok vannak H. F. nevezetű személyre, aki Franci[a]országból tért haza hamis igazolványokkal.

Eddig 2801 disszidálásból hazatért személy kikérdezése történt meg. Az 58. sz. miniszteri parancs alapján jelenleg mintegy 8000 fő, elmúlt évben hazatért személy felkutatása és feldolgozása van folyamatban, mivel a parancs megjelenése előtti tisztázatlan helyzet következtében, kellő ellenőrzés hiányában a hazatértek többsége nem került feldolgozás alá. Eddigi adataink szerint a hazatért személyek többsége a VI., VII., VIII., XI. és XIII. kerületben telepedett le.

Jelenleg 86 disszidálásból hazatért személyt tartunk feldolgozás alatt.

Ezek között több olyan konkrét ügy van, amely kémgyanús személyekre vonatkozik. Pl. Á. M. ügye, akit – saját elmondása szerint – a neu-ulmi táborban hírszerző feladatok végrehajtására szerveztek be, vagy L. E. fn. ügynök, aki Ausztriában ellenséges hírszerzőkkel tartott kapcsolatot. 3-4 olyan jelzésük van, amely szerint a disszidálásból hazatért személyek keresik egymással a kapcsolatot, és igyekeznek befurakodni a pártba, valamint fontos állami objektumokba. Pl. F. F. Kanadából hazatérve kérte felvételét a pártba, V. Z.-né kanadai disszidens hadiüzemben akart elhelyezkedni. A disszidálásból hazatértek vonalán folyamatosan végezzük a lágerenkénti feldolgozást, és kutató ügynökség létesítését. Különös súlyt helyezünk a speciális beszervező és kiképzőtáborokból visszatértek feldolgozására. Eddig 2 beszervező láger monográfiáját készítettük el, és jelenleg 6 hasonló láger monográfiáján dolgozunk. A hazatértek körében eddig 15 fős kutató ügynöki hálózattal rendelkezünk. Ez azonban nem elegendő, és különösen az ausztriai, nyugat-németországi, Franciaországból és svédországi lágerekből visszatértek soraiban kívánjuk növelni a kutató ügynökségek számát.

A disszidálásból hazatértek ellenőrzésébe bevontuk a kerületi politikai nyomozó alosztályokat, valamint a rendőri társszervezeteket (igazgatásrendészeti alosztályok, KMB-sek).

Az imperialista követségekre bejárók száma az ellenforradalom óta jelentősen megnőtt. Kb. 10 000 főre tehető azoknak a száma, akik havonta felkeresik a követségeket. A követségek fedése alatt működő hírszerzők a bejárók nagy számát sötét hírszerzésre, ügynökeikkel való találkozásokra, valamint ellenséges propaganda folytatására használja [sic!] fel. Pl. J. L. önálló kisiparos, volt nyilas, E. I. vendéglátó-ipari dolgozó rendszeresen bejár az izraeli követségre, az onnan kihozott bulletinokat terjesztik.

A legfontosabb imperialista követségi bejárók ellenőrzésére alkalmazott külső figyelés a tényleges bejáróknak csak jelentéktelen százalékát tudta megállapítani. Jelenleg 2074 követségi bejárót tartunk nyilván, akik közül 13 főt vontunk feldolgozás alá. Pl. B. F. rádióbemondó, rendszeresen látogatja az amerikai követséget, és amerikai diplomatákkal tart fenn hírszerzőgyanús kapcsolatot. A. K. önálló kisiparos rendszeresen bejár az izraeli követségre, [az] onnan kihozott bulletinokat terjeszti, és hírszerzőgyanús tevékenységet folytat.

Igen jelentős az ellenséges propaganda szempont[já]ból az angol követség filmelőadása. Ezekre 150-200 fő jár el, többségükben huligán elemek és fiatalok.

Adataink szerint különösebb jelentőséggel bír az amerikai, angol és izraeli követségekre bejárók kategóriája. Az amerikai követséggel elsősorban értelmiségiek tartanak kapcsolatot, mint pl. dr. D. J., dr. A. A. orvosok, B. F. rádióbemondó stb. Az izraeli követség adataink szerint a bejáró fiatalok körében cionista propagandát fejt ki, és tevékenyen közreműködik a kivándorlók értékeinek külföldre csempészésében. Dr. S. követségi III. titkár (a követség elhárító tisztje) a követséget látogató fiatalokat kivándorlásra igyekszik rávenni.

A követségi bejárók körében mindösszesen 4 fős ügynökséggel rendelkezünk, ami a bejárók nagy számához viszonyítva nagyon kevés, ezért a kutató ügynökség létszámát jelentősen emelni kívánjuk.

A Budapestre érkező nyugati látogatók és turisták száma jelenleg havonta 250. Ez a szám nyárra jelentősen emelkedni fog. Adataink szerint az ellenséges hírszerző szervek ezt a legális lehetőséget felhasználják ügynökeik Magyarországra történő beküldésére. Pl. operatív feldolgozás alá vettük B. fedőnéven az egyik Ausztriából rendszeresen bejáró személyt, aki kompromittált magyar személyekkel tart fenn hírszerzőgyanús kapcsolatot. A nyugati látogatók ellenőrzésére be fogjuk vonni a BRFK és a kerületi rendőrkapitányságok rendőri szerveit, elsősorban a körzeti megbízottakat. A szállodákban és szórakozóhelyeken a beutazók tanulmányozására, ellenőrzésére és operatív kombinációk végrehajtására alkalmas hálózat kiépítése terén jelentős lépéseket tettünk.

A belügyminiszter elvtárs 49. sz. parancsa értelmében aktív elhárító munkát folytatunk a budapesti szovjet katonai objektumok magyar alkalmazottai körében. Eddigi adataink szerint a magyar alkalmazottak jelentős része politikailag kompromittált személy. Jelzéseink szerint vannak közöttük olyanok, akik hírszerzőgyanús tevékenységet folytatnak. Pl. F. J.-né (kulák származású) férje egy ideig az angol követségen dolgozott, majd az ellenforradalom után disszidált. F.-né feltűnően keresi a kapcsolatot magas rangú szovjet tisztekkel, tevékenysége hírszerzőgyanús. Hasonló H. Ö.-né ukrán származású, orosz nemzetiségű és magyar állampolgárságú, budapesti lakos, aki 1942-ben a Szovjetunió megszállt területéről – a szovjet csapatok elől – jött Magyarországra. Szovjet katonatisztekkel és deklasszált elemekkel szoros kapcsolatot tart, tevékenysége szintén hírszerzőgyanús.

A vendéglátóipar vonalán egy konkrét üggyel foglalkozunk K. fedőnéven. Az ügy lényege: a Kelet-Berlinben lévő Budapest étterem dolgozói és az oda kijáró vendéglátó-ipari vezetők köréből a nyugatnémet hírszerző szervek kémrezidentúrát építettek, illetve építenek ki.

A kémelhárítási alosztály kezdte legkorábban a hálózati operatív munkát, amelynek eredményeképpen az év végére viszonylag a legnagyobb létszámú hálózattal és a legtöbb üggyel rendelkezett. Az operatív beosztottak 60ű-[á]nak 1958. január 1-[j]én „T”, illetve „K” lakása volt. Ebből következően az alosztály munkája viszonylag kulturált.

Az ipar vonalán:

Az ipari alosztály [az] elhárítás szempontjából 111 objektumot tart. Az ipari objektumok fontosságát tekintve súlypontként kezelünk 15 objektumot.

Hadiipar területén: Danuvia Szerszámgépgyár, Prés- és Kovácsoltárugyár.

Kohó és gépipar területén: Április 4. Gépgyár, Láng Gépgyár, Ganz Vagon- és Gépgyár, Vörös Csillag Traktorgyár.

Híradástechnika területén: a Beloia[n]nisz-gyár, Orion Rádió- és Villamossági Gyár, Telefongyár, Villamosgép- és Kábelgyár.

Fővárosi közlekedés és közszolgálati üzemek területén: Fővárosi Villamosvasut, Fővárosi Autóbuszüzem, Fővárosi Vízművek, Fővárosi Elektromos Művek, Fővárosi Gáz- és Közművek.

Az egész budapesti ipar területéről teljes, átfogó képet adni nem tudunk, mert a meglévő hálózat sem számszerűleg, sem minőségileg nem elegendő. A régebbi beszervezések inkább az ellenforradalmi elemek felszámolására irányulnak, és a műszaki értelmiség körében, ahonnan a legtöbb ellenséges jelzést kaptuk, a hálózat száma igen kevés.

Hálózat összlétszáma: 226 fő. Ebből:

ügynök :92 fő

informátor: 119 fő

rezidens: 15 fő

Több fontos ipari objektum[ban] egyáltalában nem vagy kismértékben rendelkezünk hálózattal, mint a Kábel- és Sodronykötélgyárban, a Hazai Pamutszövőgyárban, a Hungária Vegyiművekben.

A kiemelt 15 súlyponti objektumban sem kielégítő a helyzet. A hálózat összlétszáma mindössze 89 fő, a Vörös Csillag Traktorgyárban 2 fő, a Villamosgép- és Kábelgyárban 2 fő hálózat van.

Az alosztályon jelenleg 53 dossziés ügy van. Ebből:

Kémkedés- és hírszerzésgyanús ügy: 7

Ellenforradalmi tevékenység: 28

Demokráciaellenes izgatás: 4

Demokráciaellenes össze[e]sküvés: 5

Ellenséges falfirkálás: 2

Szabotázs-diverzió: 5

Fegyverrejtegetés: 2

Fertőzöttség szempontjából első helyen áll a hadiipar területe, ahol feltűnően sok osztályidegen, volt tőkés, horthysta katonatiszt, VKF/2-es tiszt található. Pl. a Danuvia Szerszámgépgyárban felderített 68 ellenséges személyből 10 volt horthysta katonatiszt. A Prés- és Kovácsoltárugyárban felderített 30 ellenséges személyből 22 fő osztályidegen. Ezek egy részét – akik az ellenforradalom alatt aktivizálódtak – az objektumokból elbocsátották, de jelentős részük megmaradt a hadiipar területén, sőt pozíciójukat megerősítették, mint pl. az Autó- és Traktoralkatrész Gyárban, a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál.

Az utóbbi időben előfordulnak gondatlanságból okozott kártevések, mint pl. az elmúlt napokban a Prés- és Kovácsoltárugyárban a gázvezeték felrobbanása.

Erősen fertőzött másik terület a fővárosi közlekedés és közszolgáltatási üzemek területe, ahol mintegy 41 000 fő dolgozik. Ezek között az ellenséges kategóriákhoz tartozó mindenfajta személy megtalálható. Az ellenforradalom alatt több százan fejtettek ki aktív ellenforradalmi tevékenységet, mint pl. a Fővárosi Villamosvasút területéről 200 főt vettünk őrizetbe, de kb. 1500 fő ellenséges kategóriához tartozó személyt tartunk nyilván, csak a BSZKRT-nál.

Az ellenség által való fertőzöttséget mutatja a volt fegyveres ellenforradalmárok és volt munkástanácstagok sokoldalú illegális tevékenysége is. Pl. az Április 4. Gépgyárban különböző gyalogsági fegyvereket találtunk, amelyeket az ellenforradalom során ko[m]promittált személyek rejtettek el, köztük a gyár volt munkástanács elnöke. A fővárosi Villamosvasútnál D. I.-t fegyver- és lőszerrejtegetésen tetten értük, és a feldolgozás során kiderült, hogy az ügyhöz több ellenforradalmár személye is kapcsolódik. A Rádiótechnikai Gyárban Nagy Gábor (értelmiségi származású) a Corvin közben harcoló ellenforradalmárok egyik vezetője volt, aki a lakásán fegyvert, az üzem pincéjében pedig elhurcolt kommunisták igazolványait, adó-vevő készüléket rejtett el. A Duclos Bányagépgyárban K. I. ellenforradalmi tartalmú verseket írt, szavalt és terjesztett munkatársai között. A Kábel- és Műanyaggyárból internált és elítélt ellenforradalmárok családtagjai részére gyűjtéseket szerveztek, de ugyanez tapasztalható a Beloian[n]isz-gyárban és a Villamosgép- és Kábelgyárban, ahol a kommunistákról és gazdasági vezetőkről „fekete listát” készítenek. Az innen elbocsátott munkástanácstagok kapcsolatot keresnek egymással, összejárnak, és a rendszer bukását jósolgatják. A felsorolt ügyekben hálózati operatív felderítő munka folyik, egy részében már a vizsgálati alosztály is közreműködik.

Népgazdasági szempontból is fontossággal bíró – a lakosságra is kiható – közszolgáltató vállalatoknál jelzéseink szerint osztályidegen elemek, főleg a műszaki értelmiség köréből, szabotázsgyanús cselekedeteket hajtanak végre. Pl. a Vízműveknél adataink szerint volt horthysta vezető szakemberek a beruházási összegeket kevésbé fontos helyekre építtették be, és ennek egyik következménye a mai súlyos vízhiány.

A[z] R. fn. [fedőnevű] ügy feldolgozása során megállapítottuk, hogy osztályidegen elemek a magyar elektromos ipar fejlesztésének szándékos akadályozására tesznek kísérletet.

A Konzervgyárban jelzéseink szerint kb. 15 millió Ft értékű kár keletkezett, a készítmények sorozatos megromlása miatt. Az Április 4. Gépgyárban az atomreaktor építése során osztályidegen elemek részéről súlyos szabotázsgyanús cselekményeket észleltünk. A próbadarabok hegesztéséről készült röntgenfelvételekből azokat a részeket, amelyek a darab meghibásodását mutatják – kivágta, ezzel akarta félrevezetni a szovjet átvevőket. A Duclos Bányagépgyárban osztályidegen elem részéről szabotázsgyanús cselekedeteket észleltünk, a szénfejtő kombájnok tervezésében és kivitelezésében. A Kábel- és Műanyaggyárból, az Audió-gyárból [sic!] és a Nehézszerszámgépgyárból jelzéseink vannak géptörésekről, huzalok és anyagok szándékos tönkretételéről. Ezekkel a bűncselekményekkel régi műszaki értelmiségiek és kompromittált volt munkástanácstagok gyanúsíthatók. A Budapesti Erőműben tűzeset történt, eddigi adataink szerint szándékosság esete forog fenn. A Fővárosi Gázműveknél meghibásodott egy nagy teljesítményű gázgenerátor, mely a főváros gázszolgáltatását is veszélyeztetheti, gyanúsítottként egy volt csendőr szerepel. Ezekben az ügyekben is hálózati, operatív munka folyik a vizsgálati alosztály bevonásával.

Népgazdasági és honvédelmi szempontból is fontos kérdés, hogy a közeljövőben az alosztály foglalkozzék a hadiipari üzemeknek hadianyaggyártásra való átállásával. Jelzéseink szerint e téren súlyos mulasztások történtek, mert a gyártáshoz szükséges gépek állaga igen rossz, erősen elhanyagoltak, ami az esetleges átállást nehezíti. Pl. a Rézhengerműveknél az egyes gépek alkatrészeit széjjelhordták.

Fontos kérdés az országos jelentőségű dieselesítési program, melynek egyik kivitelezője az általunk biztosított Ganz Vagon- és Gépgyár. A nem kielégítő operatív munka következtében erről alig tudunk valamit.

Az ipari alosztály munkája az utóbbi hónapokban javuló irányzatú. Ezt bizonyítja az, hogy a nyílt nyomozati munkáról sikerült áttérni a hálózati operatív munkára. Egyre több jelzés és dosszié van az alosztályon, amely kártevésre, szabotázsra, szervezkedésre, ipari hírszerzésre irányul. Mindezek ellenére az operatív munka még nem tart lépést a követelményekkel, egyik hiányossága, hogy a dossziés ügyek megalapozottsága gyenge, és ezért az elmúlt hónapokban felül kellett vizsgálni, és a kellően meg nem alapozott ügyeket lezárni. Az alosztálynak még sok nehézsége van a hálózati operatív munkában, a hálózat irányítása és nevelése, ellenőrzése nem kielégítő ütemben halad. A hálózattartás színvonala alacsony. Ennek fő oka, hogy a találkozások nagy része nyilvános helyen bonyolódik le, mert az alosztály mindössze 12 „T” lakással rendelkezik.

III.

A kerületek politikai nyomozó alosztály[a]inak helyzete:

Budapest XXII. kerületében összesen 120 operatív tiszt dolgozik. Ebből 22 fő alosztályvezető, a többi operatív beosztott. A fenti állomány a kerületek nagyságának és fontosságának megfelelően oszlik meg, kerületenként 3–7 nyomozó tiszttel.

A kerületi politikai nyomozó alosztályok állománya viszonylag alacsonyabb színvonalú, mint a budapesti beosztottaké. Szakmai és politikai tudás, operatív gyakorlati tapasztalat szempontjából kevésbé képzettek. Emellett problémát jelent az is, hogy a fizetési besorolás a kerületekben alacsonyabb, mint a budapesti politikai nyomozó osztályon. Ezért az egyes elvtársak kerületekbe való kihelyezése sok esetben bizonyos büntetés színezetét kapja.

A kerületekben összesen 101 ügynök, 116 informátor, 12 rezidens dolgozik, 13 „T” és 1 „K” lakás van. Az ügynökök megoszlása kerületenként különböző, attól függően, hogy egyes kerületek mennyire álltak át az operatív munkára. Van olyan kerül[e]t, mint pl. a XVIII., XIX., ahol mindössze 3 hálózati személyt foglalkoztatnak, a II. kerületben 5, a III. kerületben 6 ügynök dolgozik. Egyes kerületekben, mint a VII., XIII., VII. [sic!], XI., és XXII. kerületben 12–15–17 fős hálózattal dolgoznak. Ez a hálózat a kerületekben lévő ellenséges erők felderítéséhez nem elégséges, és ebben mutatkozik meg elsősorban a kerületi operatív munka gyengesége. A hálózat nagy része még az ellenforradalom előtti időből származik és a beszervezés általában nem konkrét ügyekben vagy ellenséges kategóriákban történik, hanem ahol erre lehetőség mutatkozott. Ezért a hálózatnak viszonylag kevés a hírszerző lehetősége.

A kerületekben folyó politikai nyomozó munka fő iránya és tartalma a legutóbbi időkig lényegében az ellenforradalom ideje alatt elkövetett politikai jellegű bűncselekmények felderítése, kivizsgálása volt, és e téren igen komoly eredményeket értek el. Az utóbbi időben egyre több az olyan kerületek száma, ahol ellenséges kategóriák mai szervezkedés gyanús ügyeivel foglalkoznak, és több kerületben kezdenek átállni a tényleges operatív feladatok elvégzésére.

A kerületekben jelenleg 28 előzetes ellenőrzési dosszié és 7 ügydosszié van lefektetve. Ezek közül 18 ellenforradalmi cselekményekkel, 4 kémkedéssel és 2 rendszer elleni összeesküvéssel foglalkozik. A kerületi helyzetet jellemzi az, hogy a felsorolt ügyeknek csak egy részében dolgoznak hálózattal, ezért igen lassú az előrehaladás, és van 6 olyan kerület, ahol sem előzetes, sem ügydosszié nincs még nyitva (II., III., VII., X., XVII., XVIII. kerületek).

Az egyes kerületekben különösen erős ellenséges kategóriák helyezkednek el. Az osztályidegen erők (volt horthysta erőszakszervezet tagjai, volt tőkések, fasiszta pártok vezetői, tagjai, arisztokraták stb.) az I., II., XI., XI., [sic!] XVI. kerületekben vannak. Ennek egyik jellemző példája, hogy egyedül a XII. kerületben 2300 horthysta katonatiszt lakik és ezek közé egyetlen hálózat van beépítve. Nem fordítottunk kellő gondot arra, hogy ezeket a kerületeket speciálisan összefogjuk és irányítsuk az osztályidegen erők ellenőrzésének megszervezése szempontjából. Erős huligán réteg helyezkedik el a IV., VII., VIII., és IX. kerületben. Ezekből tevődnek ki a volt ellenforradalmi csoportok maradványai is, akik az utóbbi időben aktívabban tevékenykednek (Corvin köz, Baross tér, Klauzál tér, Almássy tér stb.). Ezekben a kerületekben csak most kezdik meg a huligán elemek közé való tényleges beépülést. Az ellenséges fertőzöttség szempontjából fontos megemlíteni, hogy különösen sok disszidens tér haza a VII., a VIII., a XIII. és a IX. kerületekbe, és számolni lehet azzal, hogy ezek egy része az ellenséges hangulatkeltés[t] és aknamunkát fokozni fogják [sic!] e területeken. Sok problémát jelent a IV., X., XII., XIV. és XXII. kerületnek a kisebb üzemekkel, ktsz-ekkel való foglalkozás, ahol sok ellenséges elem húzódik meg. A sokirányú feladat mellett az üzemek és ktsz-ek elhárítási munkája még csak kezdetén van.

Általánosságban jó munkát végeznek a IV., XII., XXII. kerületben, igen el vannak maradva és gyenge munkát végeznek az I., V., VII., X., XII., XVI. kerületek, ahol az alosztályvezetők is nagyon gyengék és sokszor akadályozza a munkájukat az is, hogy az alosztályvezető egy személyben a kapitányság vezetőjének első helyettese, mint pl. a X. kerületben, ahol a kapitány távollétében huzamosabb ideig a kapitány munkáját is el kell látnia.

A kerületek nehezen birkóznak meg a sok bejelentéssel, a VII., VIII. kerületben pl. 150-200 kivizsgálatlan bejelentés van, és igen nagy a lakosság nyomása, hogy a kerületi nyomozó alosztályok ezekkel a bejelentésekkel foglalkozzanak. Igyekeznek ezek közül a legfontosabbakat kiválogatni, és egy részüket intézkedés végett átadják a bűnügyi, illetve közrendészeti alosztálynak.

Akadályát képezi az operatív munkára való átállásnak az is, hogy a kerületi politikai nyomozó alosztályok beosztottai területi elv alapján dolgoznak. A célirányos, a kerületek és központi alosztályok közötti jobb munkakapcsolat kialakítása érdekében, valamint az irányítás és ellenőrzés megkönnyítése céljából helyesebb lenne a nagyobb létszámmal rendelkező kerületekben a vonalas elvre való áttérés. A területi elv ellen szól az is, hogy egy-egy operatív tiszt képtelen saját területét átfogni, a belső reakció legkülönbözőbb kategóriái [sic!], az üzemekben lévő ellenséges személyeket ellenőrizni és harcolni a kémgyanús elemek ellen. Az osztályvezetés részéről a kerület irányító és ellenőrző munkája nem volt eredményes, mert nagyon általános jellegű volt, nem tartalmazta eléggé a speciális problémákat, és nem dolgozta ki a konkrét operatív munka feltételeit.

IV.

Az állomány szakmai és politikai helyzete:

Az osztály engedélyezett létszáma 290 fő, ebből:

belső alosztályokon: 170 fő

kerületekben: 120 fő

az állomány 80%-a 26–35 éves.

A budapesti politikai nyomozó osztály beosztottainak többsége általában szakmai és politikai szempontból alkalmas a feladatok elvégzésére. Mindemellett a feladatok nagyságához viszonyítva az állomány politikai és szakmai színvonalának emelése szükséges. Ezt alátámasztja az is, hogy az osztályon 90 elvtárs nem dolgozott operatív területen az ellenforradalom előtt, akikkel együtt 152 tiszt nem végzett operatív iskolát.

A párttagság összetétele számszerűség szempontjából pozitív képet mutat, 16 1945 előtti, 162 1945–1946-os párttag van.

[A]z osztályon a politikai helyzet a párt erősödésével fejlődött, de a politikai színvonal nem üti meg azt a mértéket, amelyet munkánk jellege megkövetel. Pártellenes nézetekkel nem találkoztunk, de hiányosság van a párt politikájának megértése körül. Ez elsősorban megmutatkozik abban, hogy az osztályharc közepette nem mindegyik elvtárs látja világosan a tényleges ellenség és a megtévesztettek közötti különbséget.

Az osztály állományának fejlődése természetesen összefügg a vezetés színvonalának kérdésével is. Az elmúlt hónapokban bizonyos fejlődés tapasztalható a vezetés színvonalában, különösen az operatív munkára való áttérés terén. A konkrét ügyben való segítségnyújtásban, az elemző, színvonalas irányító munka alkalmazásában még nagymértékben javítani kell. Jobban meg kell szervezni a kerületek irányító és ellenőrző munkáját, mivel ezen a téren mutatkozik a legnagyobb lemaradás. A vezetést olyan irányban is javítani kell, hogy jobban lehessen összpontosítani a figyelmet a legdöntőbb feladatok elvégzésére, munkánk szét aprozódottságának [sic!] megszüntetésére.

A budapesti politikai nyomozó osztály egyes alosztályai gyakorlati munkája során a BM egyes illetékes osztályaival vannak kapcsolatban. A legutóbbi időszakban vannak egészséges törekvése[k], amelyek a két szerv közötti viszony jobb áttételét [sic!] segíti elő. Ezek főleg a BM II/2, II/5 és II/6-os osztályaival való munkakapcsolatokban mutatkoznak meg. Ez az egészséges törekvés az egyes ügyekben való közös munkában fejeződik ki.

A további jó együttműködéshez szükséges volna, hogy a BM vezetői és a vonalas osztályok és alosztályok vezetői a helyszínen megismerjék a budapesti problémákat. Ennek szükségességét és helyességét igazolják a legutóbb tartott alosztály-értekezletek, ahol a vonalas osztályok vezetői komoly segítséget nyújtottak az elkövetkezendő feladatok végrehajtásához. Ez az értekezlet egyben azt is megmutatta, hogy a budapesti osztály vezetője részéről feltétlenül igényelni kell a belügyi vezetők segítségét.

Osztályunk és a főkapitányság többi szervei között a kapcsolat egészségesnek mondható. A társadalomtulajdonvédelmi [sic!] osztállyal rendszeresen hajtunk végre akciókat, a bűnüggyel közösen használunk fel hálózati személyeket. A közrendvédelmet az elmúlt hónapokban bevontuk a röpcédulázók elleni harcba, és a körzeti megbízottak részére oktatást tartottunk a hazatérőkkel és a külföldi látogatók feldolgozásával kapcsolatban.

V.

Az osztály előtt álló legfontosabb feladatok:

1./ Az illegalitásba szorult ellenséges csoportok felderítése érdekében gyors ütemű beépüléseket kel [sic!] végrehajtani a Budapesten lévő különböző ellenforradalmi illegális csoportokba, mint a Széna téri, Corvin közi, Baross téri, Almássy téri, Trypoliszi [sic!], Maros utcai csoportok maradványaiba.

Az osztályidegen elemek fokozottabb ellenőrzésének megvalósítása érdekében az I., II., XI., XII. és XVI. kerületek munkáját összhangba hozzuk, és közös tervet dolgozunk ki az osztályidegen elemek közé való beépülés céljából.

Fokozottabb felderítő munkát kell végezni a még kint lévő fegyverek felkutatására. Ezért célul tűzzük ki, hogy a volt üzemi fegyveres csoportok közé szélesebb hálózatot fogunk kiépíteni.

A röpcédula-terjesztők és falfelírással i[z]gatók elleni fokozottabb harc érdekében az V. alosztályon önálló csoportot hozunk létre, amely a II/5 osztállyal együttműködve ezen a területen szakszerűbben fog dolgozni.

Az egyházak területén működő ellenséges illegáció felderítése céljából elsősorban a terézvárosi, a belvárosi, ferencvárosi, újpesti, Szalézi János és a rákoskeresztúri plébániákban, valamint a Bazilika, Jézus Szíve és a Rózsák terei plébániákba épülünk be.

Az ifjúság területén dolgozó ellenséges illegáció felderítése érdekében szélesebb hálózatot építünk ki a Toldy, Madách, Eötvös, Fáy, Szilágyi Erzsébet és Petőfi Gimnáziumokban, a Kandó Kálmán és Bánki Donát Technikumokban, valamint a Pedagógiai Főiskolán.

2./ Az ideológiai és kulturális területen működő ellenséges elemek leleplezése a párt előtt álló egyik legfontosabb feladatot segíti elő. Ezért ennek érdekében a budapesti osztály ellenőrzése alá tartozó színházak, kórházak és ügyvédi munkaközösségek területére kvalifikált hálózatot kell kiépíteni. Ezen a téren a Madách, Petőfi Színház, Fővárosi Nagycirkusz, Szabó Ervin és Széch[é]nyi Könyvtár, Képzőművészeti Főiskola, a Péterfy Sándor Utcai Kórház, a László kórház, a Korányi Tüdőszanatórium, a Fővárosi Tanács művelődésügyi, egészségügyi osztályai és a Fővárosi Bíróság képezi a súlypontot a hálózatépítés szempontjából.

3./ Az ellenséges hírszerző szervek ügynökségeinek leleplezése érdekében meggyorsítjuk a hazatért disszidáltak kihallgatását és feldolgozását. A VII., VIII., IX. és XII. kerületek alosztályvezetőit fokozottabban ellenőrizzük a kémgyanús disszidált elemek feldolgozásában. Széles körű kombinációs tervet dolgozunk ki a követségekre bejárók ellenőrzésére és bomlasztására. A hálózatot úgy kell felemelni, hogy a bejárókat az egyes követségeken ellenőrizni tudjuk.

A kerületi alosztályokkal együttműködve megszervezzük a tavaszi és nyári külföldi turistacsoportok ellenőrzését.

A budapesti szovjet katonai objektumok magyar alkalmazottainak sorai között megbúvó kémek leleplezése érdekében a létrehozott külön operatív csoportot megerősítjük, és bevonjuk az elhárító munkába azokat a kerületeket, amelyek területén szovjet katonai objektumok vannak.

4./ A gazdasági területen támadó ellenség leleplezése és felszámolása érdekében fokoznunk kell a munkát elsősorban a hadiüzemek, a fővárosi kommunális üzemek és a kiemelt fontos objektumok területén. Budapest közlekedésének biztosítása érdekében a BSZKRT-nál és a BUSZ-nál szélesebb körű rezidentúrákat építünk ki, hogy jobban át tudjuk fogni a területet, másrészt a két közlekedési vállalat legfontosabb kulcshelyein „T” tiszteket áll[í]tunk be. A Vízművek, Gázművek, Elektromos Művek területén lévő hálózatunkat megerősítjük új beszervezésekkel, elsősorban a műszaki szakemberek vonalán. A dieselesítési program végrehajtását akadályozó ellenséges elemek felderítése érdekében a kiemelt Ganz Vagon [sic!] területén szintén megerősítjük a hálózatot. A kiemelt 15 súlyponti üzem elhárításának megszervezését tekintjük a legfontosabb feladatnak, és az ipari alosztály legfejlettebb tisztjeit állítjuk ezekre az objektumokra.

5./ A hálózat minőségének emelése érdekében szükséges a kiválasztásoknál a célszerűség és alkalmasság fokozottabb érvényesítése, a jelöltek elsősorban hálózati úton való ellenőrzése. A meglévő hálózatot folyamatosan ellenőrizni kell, az ügyekbe bevezetett párhuzamos ügynökségen keresztül. A hírszerző lehetőségekkel nem rendelkező, dekonspirálodott, dezinformáló, vagy esetleges áruló ügynököket ki kell zárni a hálózatból, és az alaptalanul nyitott előzetes ügyeket a folyamatos felülvizsgálás során le kell zárni. Jelentősen emelni kell a hálózattartás színvonalát a találkozókra való felkészülés révén, rendszeresen foglalkozni kell az ügynökség szakmai és politikai nevelésével. Ennek előfeltételeként meg kell gyorsítani a „T” lakások beszervezését, és el kell érni, hogy 1958. június 1-ig minden operatív tiszt rendelkezzen lakással.

6./ A kerületi munka megjavítása érdekében fokozatosan áttérünk a vonalas elvre, az első időben a VI., IX., és XIII. kerületben tapasztalat céljából kipróbáljuk, hogy a vonalas elv mennyiben válik be a gyakorlatbab [sic!] és ettől függően intézkedünk a bevetésre. Az alkalmatlan kerületi alosztályvezetőket év végéig kicseréljük, és az ellenőrzést megjavítjuk.

Javaslatok:

1./ Javasoljuk a feladatok jóváhagyása mellett engedélyezni, hogy a Budapesti Főkapitányság Politikai Osztályának szervezeti felépítésén 1958-ban ne történjen változás. Ezt szükségessé teszi az, hogy abban a periódusban vagyunk, amikor az operatív munka kezd kibontakozni, és [egy] esetleges szervezeti változás bizonyos időre megállítaná a helyes irányú fej[l]ődést. A jelenlegi főkapitánysági 170 és a kerületi 120 fős létszámmegoszlás a körülményeknek és feladatoknak megfelel.

2./ A kerületi alosztályok munkájára vonatkozóan javasoljuk, hogy első időben próbaképpen 3 kerületben, a VI., IX. és XIII. kerületben a területi elvről térjünk át a vonalas elvre, és amennyiben ez helyesnek bizonyul, úgy az alkalmas kerületekben hasonló változást hajtsunk végre. A kerületi munka irányításának megjavítása céljából 1958. év végére az alkalmatlan vezetőket fokozatosan [le]cseréljük.

3./ Figyelembe véve a pénzügyi problémákat, javasoljuk, hogy a BM és budapesti operatív állomány közötti különbséget csökkentsük úgy, hogy I. fokkal legyen kisebb a budapesti állomány fizetése a BM-nél. Ugyanakkor javasoljuk, hogy a kerületi és a budapesti állomány azonos fizetést kapjon. Ez nagymértékben megkönnyítené a kerületi munka megbecsülését és megjavítását.

4./ Javasoljuk, hogy a budapesti politikai osztály a jövőben nyílt biztosításokon ne vegyen részt, mert ez zavarja az operatív munkát, és több esetben dekonspirációhoz is vezet.

5./ Javasoljuk, hogy a fővárosi huligánkérdés megoldása érdekében a bűnügyi osztállyal együttműködve tervet dolgozzunk ki április 1-ig, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a veszélyes huligán elemeket Budapest területéről kiszorítsuk.

6./ Az operatív munka minőségének emelése érdekében javasoljuk a budapesti osztály részére minimális technikai ellátottság biztosítását. Az operatív munka színvonalának emelése szükségessé teszi, hogy a X. osztály biztosítson részünkre magnetofonokat, minifonokat, fényképezőgépeket, valamint a IX. osztályon belül a budapesti külső figyelésekre és kt-zás ellátás[á]ra külön csoportokat szervezzen, amely 60 környezettanulmányt és 10 külső figyelést biztosít havonta részünkre.

7./ Az eredményesebb és célirányosabb munka érdekében javasoljuk titkos állományú operatív tisztek beállítását olyan fontosabb objektumokba, ahol nagy tömegű hálózatot [sic!] kell tartani, és amelyek különösen sebezhetőek ellenséges kártevés által, mint pl. a BSZKRT Elektromos Művek stb.

Budapest, 1958. február 21.

Tihanyi Sándor rny. alez.

osztályvezető

ÖSSZESÍTő

ÜGYNÖKSÉG MEGOSZLÁSA ALOSZTÁLYONKÉNT

ÜGYNÖKSÉG MEGOSZLÁSA VONALAK SZERINT

DOSSZIÉK MEGOSZLÁSA KATEGÓRIÁK SZERINT

DOSSZIÉK MEGOSZLÁSA VONALAK SZERINT

ELJÁRÁS ALÁ VONÁS

ELőZETES LETARTÓZTATÁS

INTERNÁLÁS

Jegyzőkönyv

felvéve [az] 1958. február 26-án megtartott kollégium ülésén

Jelen vannak: Biszku Béla, Földes László, Bartos Antal, Garamvölgyi Vilmos, Kovács János, Sós György, Gyurkó Lajos, Borgos Gyula, Galambos József, Kaszás Ferenc elvtársak.

1. Napirend: A Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály operatív helyzete, szervezete és a kerületek munkája.

Hozzászólások:

Galambos elvtárs: a jelentést lényegében jónak tartom. Általában tükrözi azt a helyzetet, melyet az osztály elért. Figyelembe kell venni egy sor objektív nehézséget: egyrészt az ellenforradalom nagy terheket rótt rá, s a vezetésnél is mutatkoztak problémák. Az osztály most lép arra az útra, ami a továbbiakban járható. Eddig nem végeztek elemző munkát. Az eddigi illegalitásba vonult ellenség nyomon követésének kérdésének fel kell figyelni arra [sic!], hogy mit csinálnak az ellenforradalom alatt létrejött szervek tagjai, ezeket fel kell deríteni.

A disszidensek hozzátartozóinak, valamint a hazatértek ellenőrzése nem történik megfelelően. A kerületekben pl. nem tudják megmondani, hogy hány személy disszidált, milyen kategóriák.

Az ifjúsági vonallal kapcsolatban: a jelentés csak 4 iskolát említ. Budapesten 106 középiskola van, ahol igen sok a tennivaló. Többet kell foglalkozni a tanárokkal.

Az egyház vonalán: kizárólag ellenséges tevékenységet elsősorban a papság fejti ki [sic!], ezért a plébániákra nagyobb súlyt kell helyezni.

A kerületekkel kapcsolatban: az elvtársak elképzelése nem oldható meg. 3-4 fő van egy kerületben, így a vonalas elvet megvalósítani nem lehet.

A „T” állomány kérdésével kapcsolatban: ezt szélesebb körben lehetne alkalmazni, s valószínű, hogy hasznos lenne.

A javaslatokban nem szerepel a párt politikájának megértetése az állománnyal. Általában egyetértenek a párt politikájával, de alkalmazni nem tudják, s ennek a módját kell kidolgozni.

A fizetés kérdése, ahogy az anyagban fel van vetve, nem helyes. Bizonyos lépcsőzetnek kell lenni.

Garamvölgyi elvtárs: a hazatért disszidensekkel kapcsolatosan állambiztonsági szerveink még a meglévő adatokat sem használják fel.

A jelentés nem tükrözi azt a lényegbevágó politikai szempontot, amelyet a párt kiadott, a büntetőpolitikával kapcsolatban. Helyes lett volna, ha érvényre jutott volna ebben is.

Bartos elvtárs: a budapesti pol. osztály létszámához képest kevés a feldolgozott ügyek száma és maga a hálózat is. A javaslatok között is eléggé általános megoldás van erre vonatkozólag.

Nincs megfelelő hálózat és ügynökség.

A jelentés felveti, hogy a huligán elemek komoly mértékben aktivizálódtak. Ha ez így van, akkor nekünk megfelelő komoly intézkedéseket kell tenni.

A kerületekben vonalas munkát végezni nem lehet, ezt a kérdést meggondolandónak tartom.

Hollós elvtárs: a kerületek irányításának kérdését még alaposan át kell tanulmányozni.

A huligán kérdésre már több határozatot hoztunk. Budapesten van 1500 szokásos bűnöző, ezeknek jelentős része ellenforradalmár. Helyes lenne ezt az 1500 személyt Budapestről kiemelni.

Sós elvtárs: a hálózat kiépítése jóformán 3-4 hónapra tekinthet vissza. A hálózat nagy hibája, hogy nagy részük hírszerzésre nem alkalmas. Amit Hollós elvtárs javasolt, azt végre kellene hajtani a[z] 1500 huligánnal kapcsolatban.

Nem megfelelő az internálótábor-rendszerünk, dolgoztatni kellene az internáltakat.

Hazai elvtárs: a kémelhárítási alosztállyal kapcsolatban az a tapasztalat, hogy az utóbbi néhány hétben kezdett helyes irányban tevékenykedni. A jelenleg hazajövőkkel foglalkoznak. Kevés hálózata van az alosztálynak, sok olyan ügynök van, aki dekonspirált, félrevezet bennünket. Helytelen, hogy a találkozók nagy része nyílt helyen történik, mert ez akadályozza a munkát.

Kovács elvtárs: az elvtársak egy elég fontos területet kihagytak. Például a Fővárosi Tanácsnál megfeledkeztek egy olyan szervről, mint az oktatási osztály. Bizonyos felmérés történt ezen a területen, de ennek lebonyolítása lényegében az új iskolaév beindításával kezdődött, s e téren sok a tennivaló. A másik fontos terület – amiben a budapesti pol. osztálynak komoly feladata van –, a tanulóképzés területe. E területen gondoskodni kell az ügynöki hálózat jobb kiépítésén.

Kucsera elvtárs: az osztály munkájában vannak eredmények. Olyan periódusban van az osztály, amikor nagyon fontos leszögezni feladatait.

A kerületek kérdése lényegében a felszabadulás óta nincs megoldva. A kerületek munkáját a közeljövőben meg kell határozni.

Tihanyi elvtárs: amit az elvtársak felvetettek, azzal egyetértek. Legnagyobb feladatnak látom a hálózati munka megjavítását, emelni a hálózat minőségét, a súlypontok szem előtt tartása mellett.

Biszku elvtárs: az osztály munkája az ellenforradalmi szervezkedések felszámolása után nem állt át megfelelőképpen nyílt munkáról operatív munkára, és ez azt mutatja, hogy a munka alacsony színvonalú, és a vezetés politikailag nem elég átgondolt. Az ellenforradalmi szervezkedések tanulságait nem összegezték az elvtársak, és a munka irányára vonatkozólag nem vontak le konzekvenciát.

A jelenlegi ügynökség komoly átszervezésre és kibővítésre szorul.

Határozat.

– Galambos, Sós és Tihanyi elvtárs, figyelembe véve a vitát, az összefoglalót, az anyagban szereplő feladatokat és javaslatokat, dolgozzanak ki egységes feladatot 2 héten belül.

– A feladatok között szerepeljen egy olyan fejezet, hogy bizonyos határidőn belül a budapesti pol. osztály – a központi osztály segítségével – dolgozza ki az ellenforradalmi szervezkedés felszámolásának helyzetét és tanulságait, s ebből az operatív munkára háruló legfontosabb feladatokat jelölje meg.

– A feladatok közé fel kell venni a rendőri szervekkel való együttműködés kérdését.

– Meg kell szüntetni az operatív állomány részéről az es[z]press[z]ókban és vendéglőkben történő találkozókat. Az ügynökökkel való munkát a „T” lakásokban, ellenőrizve kell megtartani. A „T” lakások fejlesztését az operatív munkának megfelelően fejleszteni kell.

– Ki kell dolgozni, hogy a budapesti „T” állomány fejlesztése érdekében milyen intézkedéseket javasolnak, vagy szükséges tenni.

– Az említett 1500 fő huligán elemre vonatkozóan Garamvölgyi, Galambos és Sós elvtárs dolgozzon ki intézkedést.

– A szervezésre vonatkozólag elvként ki kell mondani, hogy az állandó átszervezés nem helyes, s a kerületek felé másféle intézkedést nem adunk ki, azonban Galambos, Sós és Tihanyi elvtárs 6 héten belül dolgozzanak ki javaslatot ebben a kérdésben, azonban abból induljanak ki, hogy a kerületeket nem lehet járási színvonalra decentralizálni.

– Galambos és Tihanyi elvtárs vizsgálják meg a technikai ellátottság kérdését, és tegyék meg javaslatukat az illetékes osztály felé.

Évkönyv VII. –1999, Budapest, 1956-os Intézet, 61–94.o.