Majtényi György
A hatvanas évek tapasztalata egy élettörténeti elbeszélésben
A hétköznapok történelme, a kortársak személyes történetei – vélik sokan – többet árulnak el a kor viszonyaihoz alkalmazkodó s azokat alakító kortársakról, mint a politikatörténeti vagy a struktúratörténeti elemzések, így árnyalhatják az elmúlt rendszer politikájáról alkotott történetírói képet is. A tanulmányban egyetlen asszony élettörténetén keresztül, az ő memoárját és a vele készült interjúkat, valamint hivatalos dokumentumokat elemezve mutatom meg, milyen jelentéseket nyert a „hatvanas évek” az ő életében.
Élettörténetét az olvasó az 1956-os forradalmat megelőző hónapoktól a 1960-as évekig követheti nyomon. 1956-ban történetünk szereplője a kor fogalmai szerint sikeres, emancipált nőnek volt tekinthető. Karrierjét a gyermekszülés, a hagyományos női feladat vállalása függesztette fel, majd az 1956-os forradalom utáni megtorlások szakították félbe.
A memoárban a hatvanas évek története mindennapos gondok, a család egzisztenciájáért folytatott harc részletező leírásává válik. A család, az otthon fogalma történetünk szereplője számára – értelmezésem szerint – a kor normáinak elutasítását és egy alternatív életstílus elfogadását jelentette, s segített neki elkülöníteni a köz- és a magánszféra jelenségeit. A memoár írásakor ugyan nem tulajdonított túlzott jelentőséget a politikai élet eseményeinek, de akkori magatartása számunkra egyén és diktatórikus hatalom viszonyának egy lehetséges korabeli formáját is jelképezheti.
|
|
|
|
|
|
|