Tóth Eszter Zsófia
„Én nem istenítem Kádár Jánost, de...”
Egy Állami Díj emlékezete munkásnők életút-elbeszéléseiben
1970. április 1-jén a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádjának tagjait Állami Díjjal tüntették ki. Ebben a tanulmányban azt elemzem, hogyan jelenik meg a kitüntetés, mint identitásképző tényező az egykori kitüntetettek és családtagjaik életútelbeszéléseiben, hogyan ábrázolta őket a korabeli propaganda kitüntetett munkásnőkként.
A brigádról szóló sajtótudósítások hangneme időnként felsejlik a brigádtagok egyéni visszaemlékezéseiben, de korántsem mondhatjuk azt, hogy emlékeik egységes keretbe szervezhetők. Azonban mindannyian nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a kitüntetés elnyerése előtt a brigádvezető levelezett Kádár Jánossal, aki meghívta a brigád tagjait a Fehér Házba, majd ő maga is ellátogatott a Budapesti Harisnyagyárba (a látogatásra vonatkozó forrásközlést ld. Tóth Eszter Zsófia: „Puszi” Kádár Jánosnak. www.natarch.hu/archivnet I. évf. 2. szám.)
Bár az egykori brigádtagok sokat és szívesen beszélnek arról, milyen ünnepség keretében kapták meg a kitüntetést, és mire költötték a díjjal együttjáró pénzjutalmat, mégis úgy tűnik, hogy életútjukban csak az egyik – és nem is túl hangsúlyos – identitásképző tényező az, hogy a szocialista állam abban a minőségükben tüntette ki őket, hogy ipari munkásnőkként dolgoztak. |
|
|
|
|
|
|