Recenzió

Békés Csaba:
Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában

Tartalom

Előszó a második kiadáshoz

Az 1956-os magyar forradalom nemzetközi vonatkozásairól, a nagyhatalmaknak a felkeléssel kapcsolatos politikájáról az elmúlt ötven év alatt sokan és sokat írtak már. A Nyugaton kiadott, zömmel a hatvanas-hetvenes években készült elemzések a kormányzati dokumentumok hiányában kénytelenek voltak az elérhető forrásokra - sajtóra, hivatalos megnyilatkozásokra, visszaemlékezésekre - támaszkodni, s így sok kérdésben érthetően csupán feltételezésekre hagyatkozhattak.
A nyolcvanas évek második felében azonban kutathatóvá váltak az 1956-ra vonatkozó amerikai, angol, francia és más nyugati levéltári források, a kilencvenes évek folyamán pedig a magyar iratok mellett a sok szempontból perdöntő szovjet dokumentumok nagy része is megismerhetővé vált a kutatók számára.
A kötet 1996-ban megjelent első kiadása elsőként kísérelte meg korábban hozzáférhetetlen, a döntéshozatal legfelső szintjét képviselő források alapján vizsgálni, elemezni és értékelni az 1956-os magyarországi felkelés nemzetközi vonatkozásait, a nagyhatalmak reakcióit, valamint a forradalom hatását a világpolitikára. Munkámhoz akkor felhasználtam az 1989 előtt Nyugaton megjelent 56-os irodalom egyes időtállónak bizonyult darabjait is, akárcsak az 1989 után itthon megindult kutatások első eredményeit. A jelen kiadás jelentősen bővített szövegének megírásakor elsősorban a téma ma már legnagyobbrészt feltárt levéltári dokumentumaira, illetve az elmúlt tizenöt év hazai és nemzetközi kutatásaira támaszkodtam.
A kötet függelékében közölt dokumentumok válogatásánál a fő szempont nem az volt, hogy ismeretlen, netán szenzációs forrásokat adjak közre, sokkal inkább az, hogy a közölt iratok révén az olvasó bepillantást nyerjen a világpolitikát alakító és meghatározó döntéshozatali mechanizmusba, a nagyhatalmi politizálásnak a nyilvánosság számára szolgáló retorikájától többnyire nagyon eltérő és kiábrándítóan pragmatikus folyamatába.
Az 1956-os magyar forradalom nemzetközi megítélésével kapcsolatban a közvéleményben mindmáig nagyon sok téves nézet és illúzió él, amelyeket többnyire csak megerősítenek a sajtóban időről időre megjelenő ötvenhatos tárgyú publicisztikai írások. Mindez nem csupán a magyar történelem kiemelkedő eseményének objektív, elfogultságtól mentes értékelését teszi lehetetlenné, hanem közvetett módon, általános értelemben is jelentősen megnehezíti azt, hogy a magyar közvéleményben végre reális kép alakuljon ki az országnak a világban elfoglalt helyéről, lehetőségeiről és mozgásteréről. Erre, vagyis a racionális, az illúziókkal végleg leszámoló pragmatikus világlátás kialakítására pedig az ország európai integrációja után, a korábbinál lényegesen bonyolultabbá vált XXI. századi világban a szabad akaratát végre századok után visszanyert magyar társadalomnak talán nagyobb szüksége lenne, mint korábban bármikor.
2006 augusztusában
Békés Csaba