___A Búvópatakok projekt___Back

A magyar konzervativizmus és jobboldali radikalizmus a szovjet típusú rendszer időszakában – és ami 1989 után következett

A kutatási és prezentációs projekt a mai magyar konzervativizmus és jobboldali radikalizmus a szovjet típusú rendszer alatti túlélésével, formálódásával, majd módosult (részben vagy egészében változatlan) felszínre bukkanásával,  és az 1989 utáni magyar politikai életbe való beépülésével foglalkozik. [1]

A magyar demokrácia első húsz évének egyik legmarkánsabb jelensége a magyar jobboldali hagyomány gyors újraéledése volt. A modern magyar politikai gondolkodás minden jobboldali áramlata, a konzervativizmustól egészen a szélsőjobb radikalizmusig hagyományaira építkezve jelentkezett. A modern nyugati konzervativizmus különféle áramlatai, amelyeknek nem volt jelentős hazai hagyománya, sokkal kevésbé vertek gyökeret.

A magyar jobboldali politikai gondolkodást a szovjet típusú rendszer egész időszakában száműzték a hivatalos diskurzusból. Ez megkezdődött már az 1945–47-e átmeneti időszakban. Szabó Miklós a nyolcvanas évek közepén úgy látta, hogy a „reakciós Magyarország” 1945-ben képtelen volt helyzete újraértelmezésére. „A régi Magyarországot oly erővel zúzta szét a történelem – írta –, hogy összeomlása pillanatában nevetségessé, komédiává vált”. [2] Szabó lényegében halottnak látta a „régi Magyarországot” és a „magyar reakciósokat” – akiket egyébként többé-kevésbé azonosított az úgynevezett keresztény középosztállyal.

1989, az új rendszerváltás után szimbolikus gesztusok, utalások, politikai és történeti konstrukciók sora létesített kapcsolatot az ezredfordulón formálódó új magyar középosztály egy része és a korábbi történelmi középosztály gondolati öröksége között. A kapcsolat, a vállalt kontinuitás azonban csak részben lehetett szociológiai, sokkal inkább ideológiai és mentalitásbeli. A kétezres évek közepén Kis János már úgy vélte, „az új magyar jobboldal az egykori középosztályból eredezteti magát, abból, amelyet a két világháború között keresztény középosztálynak neveztek. Ezt a középosztályt lelkileg – és kezdetben egzisztenciálisan is – megnyomorította a kommunista államhatalom. [...] 1989-ben tehát úgy jött ki a leendő magyar jobboldal a kommunizmusból, hogy nem keríthetett sort az önmagával való nyilvános szembenézésre, és ugyanakkor tele volt indulattal, haraggal és feldolgozatlan rossz érzéssel.” [3]

Szabó Miklós hipotézise nem igazolódott; a Kis János által említett szembenézés elmaradt vagy csak éppen hogy elkezdődött.

A kutatás arra keres választ, hogy
- mi történt a jobboldali politikai gondolkodás reprezentánsaival a szovjet típusú rendszer időszakában?
- milyen lappangó vagy rejtőzködő diskurzusokban maradt fent a különféle jobboldali politikai gondolkodások folytonossága?
- voltak-e (lehettek-e) kísérletek a hagyományos magyar jobboldali politikai gondolkodás és értékrend korszerűsítésére, megújítására?
- hogyan kezelte a magyar jobboldali hagyomány jelenségét a sztálinista majd posztsztálinista elit, illetve speciális intézményei (ideológiai felügyelet, politikai rendőrség stb.)
- hogyan viszonyult ehhez a demokratikus másként gondolkodás és ellenzék a nyolcvanas években?
- hogyan jelentkezett a hagyományos magyar jobboldali politikai gondolkodás a politikai rendszerváltozás folyamatában?
- hogyan épült be a hagyományos magyar konzervatív politikai gondolkodás az új magyar pártszerkezetbe?
- a magyar konzervativizmus korszerűsítésére tett kísérletek
- milyen hagyományos magyar konzervatív, illetbe szélsőjobboldali nyelvi-retorikai elemek éledtek újjá a demokratikus átmenet utáni politikai diskurzusokban?
- a magyar jobboldal szervezet- és ideológiatörténete 1990-2010

A probléma tanulmányozása alapkutatásokat igényel. Mindenekelőtt pontosan meg kell határozni a vizsgálat fogalmi, értelmezési kereteit. A hagyományos levéltári dokumentáció elsősorban az állampárt ideológiai részlegeiből és az állambiztonsági szervezet irataiból kerülhet ki. Szükség lesz a sajtó egy részének körültekintő tartalomelemzésére. Az Oral History Archívum releváns interjú-szövegeinek elemzése ugyancsak lényeges eredményeket hozhat. Elképzelhető új, célzott interjúk készítése is. Végül nélkülözhetetlen a hasonló történeti jelenségek leírásaival való egybevetés, vagyis nemzetközi kitekintés és historiográfiai elemzés. Első lépcsőben célszerű minél jobban célzott, mikrotörténeti esettanulmányokat készíteni. A rendszerváltás utáni kutatási témák forrásbázisa a nyomtatott és elektronikus sajtó, az interneten elhelyezett dokumentumok, továbbá internetes periodikák, blogok, portálok, honlapok, illetve a vonatkozó politikaelméleti irodalom, illetve politikai elemzések,  országjelentések, értékelések, nemzetközi szervezetek jelentései Magyarországról.

A projekt részben (az 1945–1990-es időszakra vonatkozólag) hagyományos történeti, részben (az 1990–2010-es periódusra vonatkozólag) politikatudományi kutatás, amely mintegy másfél éves kutatási szakaszból, majd azt követően az eredmények workshop/konferencia/tanulmánykötet formájában történő bemutatásából áll. A részletesebb tematikai lebontást a munkaprogram tartalmazza.

Budapest, 2012. július 21.                            Rainer M. János
 
Jegyzetek      
1 A projekt legtágabb összefüggéseit és kiinduló hipotéziseit előadásként ismertettem a Közép-Európa Egyetem Nyílt Társadalom Archívum Göncz Árpád 90. születésnapja tiszteletére rendezett gyorskonferenciáján, illetve megjelent Búvópatakok (bevezetés) címmel az Élet és Irodalom 2012. febr. 10-i számában.

2 Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896–1986. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1989, Atlantisz Program, 230.

3 Kis János: „Az erkölcsi ítéletalkotás része a politikának”. Kis Jánossal Révész Sándor és Mink András beszélgetett. Beszélő, 2004. 6. sz. (2004) 10. p.


Please send comments or suggestions.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Last updated:  Sunday, 23-December-2012

Search website