Párizsban született 1927. január 30-án, svájci-francia családban. Nizzában és Neuchâtelben tanult, huszonegy évesen a került az akkori idők egyik legismertebb, legnagyobb példányszámú képes hetilapja, a Paris-Match szerkesztőségébe. Vezető újságírók segítőjéből hamar sztárfotóssá emelkedett. Tíz év alatt bejárta a világot, Indokínától Egyiptomig, az Északi-sarktól a Kaukázusig. Igazi száguldó riporter volt: igyekezett mindenütt ott lenni, ahol történt valami.

1956-ban, a XX. kongresszus után egy pillanatra úgy tűnt, a Sztálint túlhaladó Szovjetunió közelebb kerül a világ másik feléhez. Jean-Pierre Pedrazzini nem politikai zarándokként akart a Szovjetunióba menni, mint a harmincas években oly sok nyugati baloldali értelmiségi. Inkább felfedezőként és autós turistaként. Barátjával, Dominique Lapierre újságíróval, feleségeikkel, egy „Paris-Match” feliratú autóval, a szovjet hatóságok által melléjük adott kísérővel 1956 nyarán tizenötezer kilométert tettek meg Moszkvától Grúziáig. Képes tudósításaik 1957-ben pedig könyv alakban is megjelentek En Liberté sur les Routes d’URSS és Russie portes ouvertes: photos de Jean-Pierre Pedrazzini címmel.

A magyar forradalom hírére Pedrazzini azonnal Magyarországra indult. Október 28-án Mosonmagyaróváron fényképezte a sortűz áldozatainak temetését, ezután Budapestre jött. A harcok és a tűzszünet határpontján, a remény napjaiban érkezett a magyar fővárosba. Képein, amelyek bejárták a világot, ezt örökítette meg: a közeli tragédia emlékét és a remény felvillanását, a forradalom köznapi, névtelen hősei arcán. 1956. október 30-án reggel az összecsapás hírére a Köztársaság térre ment. Nem tudjuk, pontosan milyen körülmények között sebesült meg, hogyan kapott tucatnyi találatot. A Péterfy Sándor Utcai Kórházba szállították, ahol azonnal megoperálták. Állapota szinte reménytelen volt, és ő mindenáron haza akart menni. A szovjet invázió előestéjén repülőgépen Párizsba szállították. 1956. november 7-én Jean-Pierre Pedrazzini meghalt.