___Tyekvicska Árpád: A bíboros és a katona___Vissza
A rétsági helyőrség tisztjei - a legközelebbi alakulat lévén a községhez [Felsőpetény] - tulajdonképpen egészen evidens módon jutottak arra az elhatározásra, hogy a forradalomból azzal veszik ki részüket, hogy a még mindig nem rehabilitált Mindszentyt kiszabadítják fogságából.Természetesen tudták, hogy ehhez a törvényes kormány hozzájárulása is szükséges, ezért mielőtt végrehajtották volna tettüket, felutaztak Budapestre és a Parlamentben folytattak tárgyalásokat. Ha erről az oldaláról is kiértékeljük a gondosan és pontosan elkészített történész-monográfia segítségével a történteket, láthatjuk, hogy az őrnagy kivégzése és az 56-os események egyik fő bűnbakjának való kikiáltása egyike volt a korszak látványos justizmordjainak. Ennyiben talán nem is különleges esemény, csupán egy a sok közül. Tyekvicska Árpád balassagyarmati levéltáros azonban jó érzékkel tárta fel könyvében azokat a társadalomtörténeti és társadalom lélektani motívumokat, amelyek az utókor számára különösen érdekessé és tanulságossá teszik a történteket.

Ismerős a magyar történelemben az arisztokrata családok egy részének vagy egyes tagjainak sajátos reagálása a nagy történalmi változásokra. Az az attitűd, amelyik a helybenmaradást választja, vállalva a deklasszálódást, a nehéz életkörülményeket, csakhogy hazájában maradhasson, élhessen továbbra is. Persze csak az arisztokraták töredéke választott így, sokszor nem is annyira döntést hozva, csak mintegy beletörődve sorsának alakulásába. Pálinkás Antal kivételes helyzetbe került, hiszen nemcsak elfogadta az új tárdadalmi renszert, hanem élve tehetségével, a választott katonatiszti pályán tevékenykedve, ki is szolgálta azt.

Élet és Irodalom, 1994. október 21.


Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2006. szeptember 18. hétfő

Keresés a honlapon