___Döntés a Kremlben,1956.___Vissza
Döntés a Kremlben, 1956 [...] lélegzetelállítóan izgalmas dokumentumokat tár elénk; feljegyzéseket az SZKP KB elnökségi üléseiről. Az 1956. október 23-i ülésről egyebek mellett ezt olvashatjuk: „... Hruscsov elvtárs szerint a csapatoknak be kell vonulniuk Budapestre.” „Mikojan et.: Nagy nélkül nem lehet úrrá lenni a mozgalmon, így nekünk is olcsóbb.” „Zsukov et.: Ez különbözik Lengyelországtól. Be kell vonulni.” „Hruscsov et.: Nagyot vonjuk be a politikai tevékenységbe. De egyelőre ne tegyük meg miniszterelnökké. Mikojan és Szuszlov elvtárs repüljön.” [...]

A feljegyzések tömörítenek, a mondatok kopogósak. Olyan valamibe olvashatunk bele negyven évvel később, aminek tudjuk a végét. S most döbbenünk rá, milyen agyafúrt módon szőtték a hálót ellenünk -- odakint.

Új Magyarország, 1996. április 13.

Közhely immár, hogy a magyarság sorsát meghatározó politikai döntéseket legújabbkori történelmünk során nem Budapesten hozták meg, hanem máshol - Bécsben, Párizsban, Berlinben, Moszkvában. Ha érteni szeretnénk e döntések motívumait és meghozataluk mechanizmusát, némiképp függetlenítenünk kell magunkat saját hely- és helyzetismeretünktől, tudomásul véve, hogy a döntéseket hozók többnyire fölöttébb tájékozatlanok voltak a mi dolgainkban. Können lehet, hogy nem is volt igazán szükségük effajta ismeretekre, hiszen valójában nem rólunk, hanem róluk volt szól. Abból az optikából (érthetően) a mi dolgaink csak mint az ő ügyük merült fel, némelykor egyenesen kellemetlen (mert bonyodalmat és gondot okozó) tényezőként. Az általunk annyiszor és annyira hiányolt empátia ritkán része a nagyhatalmi gondolkodásnak.

Mindezt kellőképpen illusztrálhatja az a dokumentumgyűjtemény is, amely a szovjet pártelnökség, a legmagasabb birodalmi testület tizenhét ülésén készült gyorsírói feljegyzések velünk kapcsolatos anyagát tartalmazza az 1956 júliusa és novembere közötti, valóban sorsdöntő időszakból. E fejlegyzések sajátos műfajt képviselnek, a határozati jegyzőkönv elemei keverednek bennük a viták többé-kevésbé részletes rögzitésével. Nincsenek megszerkesztve, lekerekítve, de éppen töredékességük révén hitelesek (ahogyan valaha a romantikus elméletírók képzelték). Nem adnak ugyan teljes képet a legfelső pártfórum tevékenységéről, de az arctalannak vélt kollektív testület alakjai e lapokon megelevenednek, s a „héják" és „galambok" személyeskedést sem nélkülöző összecsapásai nem akármilyen drámát rajzolnak elénk.

[...]

Sok más - eddig egyáltalán nem vagy rosszul ismert - összefüggésre viszont fény derül. Például ki gondolta volna, hogy Zsukov marsall honvédelmi miniszter (méghozzá a liberális tábor legbefolyásosabb tagjaként) hajlott rá, hogy a szovjet csapatokat kivonják Magyarországról, a Mokszvába repítet és november 2-án a pártelnökség elé idézett Kádár János pedig ekkor még ellenezte a katonai beavatkozást. S nem egy legendát is eloszlathatnak most e dokumentumok. Így például az első, október 23-ai szovjet intervenciót Hruscsov nem Gerő Ernő kérésére határozta el, hanem a maga ösztönös reflexeinek engedve; Kádárt pedig nem próbálta azzal zsarolni, hogy ha ő nem vállalja, hát visszatérnek majd a régi pártvezetők. Moszkva végképp leírta már Rákosit és Gerőt.

Veres András, Magyar Hírlap, 1996. április 13.

Vannak félszavak, amelyek magát a történelmet jelenítik meg, kínálva a kulcsot az eseményeket meghatározó döntésekhez, föltárva, hogy kik és mikor avatkoztak sorsdöntő módon az életünkbe. Mi zajlott a Kreml falai közöt 1956 végzetes napjaiban, amikor Magyarország folyamatos napirend volt az SZKP Központi Bizottsága elnökségi ülésein? Kik és miért határoztak úgy, hogy 1956 októberében a szovjet csapatok vonuljanak be Budapestre? Valójában hol is volt Kádár és Münnich november első napjaiban és kik mondták meg, hogy az előbbi legyen a Moszkvában kreált kormány feje?


Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2006. szeptember 18. hétfő

Keresés a honlapon