A tanulmány Gerő Ernő életének egy kevésbé ismert periódusával, az 1956-os forradalmat követő évtizedekkel foglalkozik. Gerő 1956. október 28-án több politikus társával ismét szovjet emigrációba kényszerült, ahonnan az MSZMP KB Politikai Bizottsága csak 1960-ban engedélyezte számára a visszatérést. 1956. november első napjaiban a szovjet vezetés megbízásából részt vett az új kormány létrehozásának előkészítésében és a magyar néphez intézendő felhívás megszövegezésében, de a Kádár-kormány megalakulása után a szovjetek hamarosan „ejtették”.

Az SZKP 1961-es „desztalinizációs” kongresszusa után a Kádár-féle vezetés itthon is hozzákezdett a „szektásokkal” történő leszámoláshoz. Ennek során Gerőt kezdetben „frakciózással” próbálták megvádolni, utóbb azonban az 1950-es évek törvénysértéseiben játszott szerepe miatt zárták ki a pártból 1962 augusztusában. Élete utolsó éveit egyszerű nyugdíjasként élte le, miközben a pártvezetés engedélyével időnként fordítási munkákat vállalt.