Az 1989 után megindult, részben a volt szovjet, főként pedig a kelet-közép-európai levéltárak anyagának feltárásán alapuló történeti kutatások mindinkább világossá teszik, hogy a szovjet Westpolitik kiemelt célja már a hatvanas évek közepétől az európai biztonságnak a keleti blokk érdekei alapján való megteremtése volt. Ennek megfelelően 1965-től kezdődően a szovjet blokk központi külpolitikai célkitűzése lett egy össz-európai biztonsági konferencia összehívásának szorgalmazása.

Amíg az 1973 júliusa és 1975 augusztusa között az európai államok, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek részvételével Helsinkiben megtartott konferencia-sorozat története legalább a fő vonalakat tekintve ismertnek tekinthető, a konferencia megrendezését végül lehetővé tevő hosszú és rendkívül bonyolult előkészítő folyamat elsődleges forrásokon alapuló elemzése csak a legutóbbi években kezdődött meg. Békés Csaba tanulmánya nemzetközi viszonylatban is elsőként vizsgálja a keleti blokk multilaterális tárgyalásainak levéltári dokumentumai alapján a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés többi tagállamának törekvéseit. Az elemzés egyik legfontosabb tanulsága annak megállapítása, hogy az EBK-folyamat előkészítő szakasza döntő jelentőségű volt a kelet-közép-európai államok – köztük Magyarország – számára abban, hogy az évtized végére többé-kevésbé emancipálódtak mind a saját szövetségi rendszerükön, mind pedig a kelet–nyugati viszonyon belül. Mindennek köszönhetően a helsinki értekezlethez vezető több éves előkészítő tárgyalásokon a Szovjetunió európai szövetségesei már korántsem egyszerűen a szovjet akarat végrehajtóiként vettek részt, hanem sok esetben – és számos területen – sajátos érdekeik érvényesítésért keményen küzdő önálló tényezőként jelentek meg, és nem ritkán a folyamatok irányításában is fontos szerepet játszottak. A tanulmány az előzmények felvázolását követően elsősorban a fordulatot jelentő és a későbbi fejleményeket döntően meghatározó 1969-es és 1970-es év eseményeit vizsgálja, bemutatva azt a bonyolult és belső vitákkal terhelt nehéz döntéshozatali folyamatot, – benne a magyar pozíció folyamatos alakulását – amely végül a szovjet blokk egységes politikájának kialakításához vezetett.

A tanulmány részletesen vizsgálja a Varsói Szerződés 1969. március 17-i budapesti felhívása megszületésének körülményeit, mivel közvetlenül ez a kezdeményezés indította el az 1975-ben megkötött Helsinki Egyezményhez vezető folyamatot. A szerző meglepő megállapítása, hogy ez a deklaráció korántsem egy jól átgondolt, részletesen megtervezett és egyeztetett akció eredményeképpen született meg, ahogyan a külsőségek és a precedens nélküli korabeli sajtónyilvánosság alapján gondolni lehetett. Valójában egy sok improvizativ elemet tartalmazó, rendkívül éles belső vitákkal terhelt, és meglepően rövid folyamat végeredményeként született meg a végül történelmi jelentőségűnek bizonyult dokumentum.

A szerző elemzi az EBK-folyamatnak a magyar külpolitika alakulására gyakorol hatását is, s megállapítja, hogy az nem csak Magyarország nyugati politikai kapcsolatainak fejlesztése terén tekinthető fontos mérföldkőnek, hanem sajátos módon jelentősen befolyásolta a magyar–szovjet viszonyt is. 1969-től ugyanis egy különleges szovjet–magyar együttműködési mechanizmus alakult ki a külpolitika terén: a magyar vezetés ideális partnernek bizonyult a szovjetek számára ebben a rendkívül bonyolult folyamatban, ahol a szövetségesek meggyőzése sokszor nehezebb feladatnak tűnt az ellenfelekénél. Az ekkor már jó nemzetközi pozíciókkal rendelkező magyar vezetés kezdeményező és innovatív volt, ugyanakkor kezelhető, lojális, rugalmas és engedelmes partnernek bizonyult, aki maximálisan alkalmazkodik a mindenkori szovjet taktikai igényekhez. Ez a rugalmasság, amint az a tanulmányból kiderül, ekkoriban korántsem volt elmondható a keletnémet, a lengyel és a román vezetőkről. Ennek megfelelően a magyar vezetés a szovjet blokkon belüli konszenzus létrehozásában nem csak a budapesti felhívás megszületésekor, hanem a vizsgált időszakban mindvégig komoly kezdeményező és moderátori szerepet játszott.