Máig tart a vita az 1956-ot követő megtorlás halálos áldozatainak számáról. Számos ötvenhatos kegyhelyen továbbra is olyan személyek szerepelnek a mártírok nevét megörökítő listákon, akinek valójában semmi közük a forradalomhoz, és akik nem méltóak arra, hogy a nemzet mártírjaiként emlékezzünk rájuk. A tanulmány négy ilyen személy életrajzát adja közre. Bárdos János a csendőrség újvidéki nyomozó alosztályánál teljesített szolgálatot 1941 nyarától. A Délvidék kiürítéséig részt vett a partizánok, a kommunisták, az antifasiszta ellenállók ellen indított nyomozásokban, a nyomozások során alkalmazott kínzásokban. Ökrös Vince ugyancsak az újvidéki csendőrnyomozó alosztálynál teljesített szolgálatot 1941 őszétől 1942 februárjáig. Egyik vezetője volt az újvidéki razziát megelőző zsablyai razziának, amelynek során 653 embert öltek meg, köztük 113 nőt és 33 gyermeket. Rasztik Péter 1941 tavaszától teljesített lakóhelyén, Zsablyán nemzetőri szolgálatot. Mint a helyi csendőrőrs bizalmi embere aktív résztvevője volt a zsablyai razziának, minden esetben részt vett a Tisza-parton végrehajtott kivégzésekben. Megyesy Ágoston a nagyváradi gettó csendőr nyomozócsoportjának volt az egyik parancsnoka. Az ő feladata volt bármi áron felderíteni a gettóba összegyűjtött zsidók elrejtett vagyontárgyait. Mind a négy személyt a forradalom leverését követően állították bíróság elé, ítélték halálra, és végezték ki, ám egyikük elítélésében sem volt vádpont 56-os tevékenysége.