|
Guy Turbet-Delofnak, a budapesti Francia Intézet egykori igazgatójának a Naplója, amelyet azon melegében vetett papírra, de negyvenéves késéssel tett közzé, [...] kiemelkedik életközelségével, az információgazdagságával és kitűnő elemzéseivel. Guy Turbet-Delof együttérzéssel és tiszta fejjel élte át az eseményeket, kellő rálátással és megértéssel. Minthogy 1947 és 1958 között Budapest volt az állomáshelye -- miközben a sötét években minden más nyugati kulturális intézetnek be kellett zárnia --, francia irodalmat tanított az Eötvös Kollégiumban, rendívüli közelségbe került a magyar nyelvvel, történelemmel, irodalommal, Budapest és a vidék értelmiségi köreivel és népével. Ez tette számára lehetővé, hogy ne csak kivételezett megfigyelője legyen mindannak, ami az országban történik, hanem -- ritka adomány -- lássa is előre, ami történni fog. Tudjuk, hogy 1956. október elején, miután részt vett az egykori kommunista miniszter, az 1949-ben titoizmus és kémkedés vádjával kivégzett Rajk László újratemetésén, táviatban értesítette fölöttes minisztériumát, hogy „forradalom készül”. Nem hittek neki. Tizenhét nappal később harc folyt Budapest utcáin, kitört a frorradalom. [...]
Naplóját úgy olvassa az ember, mint egy váratlan fordulatban gazdag filmforgatókönyvet, egy izgalmas kommentált dokumentumfilmet. Turbet járkál a városban, figyel, megkérdez hivatalos személyeket vagy az utca emberét, ott van Budapest és a peremvárosok főútvonalain, ahol tüntetnek, szaladnak, harcolnak, fedezékbe húzódnak. Vidékre is eljut. [...]
Naplójának talá legmegrázóbb lapjain Turbet-Delof, három nappal azután, hogy Konyev marsall csapatai megszállták az országot, beszámol találkozásáról Nagy Imre egyetlen olyan munkatársával, aki helyén maradt a parlamentben. Bibó Istvánról van szó, nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa egyik legkiválóbb politikai gondolkodójáról, aki államminiszter volt Nagy Imrének a beavatkozás előtt egy nappal alakított koalíciós kormányában. „Bibó István csöngetett a kapun [...] Borostás arccal, szakadt kabátban, de a bárorság és a hidegvér nemes egyszerűségével...”
Fejtő Ferenc, Népszava, 1996. október 22. |