Beke László
Művészet a hatvanas években
A hatvanas évek legjellemzőbb művészeti eseményei, illetve alkotásai abba a rövid periódusba tartoznak, melynek kezdő időpontját 1956. október 23-ához, a budapesti Sztalin-szobor ledöntéséhez köthetjük, végét pedig 1973-hoz, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy Moszkva az „új gazdasági mechanizmus” leállítását követeli, és a „bekeményítéssel” egyidejűleg a kulturális és a művészeti területen is szigorításokra kerül sor. Ennek az időszaknak az első jelentős kiállítása az 1957-ben sorra kerülő, ellentmondásos „Tavaszi Tárlat”, s az időszak vége felé válik közismertté a kultúrpolitikában érvényesülő „három T” (tűrni, tiltani, támogatni) elve. A pártirányításban egyre bonyolultabbá válik a „szocialista művészet” fogalmának értelmezése, miközben a progresszív (avantgárd, underground, alternatív stb.) művészet is kifejleszti a maga önkifejezési formáit: a nonfiguratív és szürrealisztikus, majd az újkonstruktivista, „szürnaturalista”, pop art, happening, konceptualista stb. tendenciák magyar változataiban. A művészeti avantgárd és a politikai demokratikus ellenzék (és különösen a szamizdat-tevékenység) között számos érintkezési pont jött létre. A tanulmányt évekre lebontott kronológia, valamint speciális irodalomjegyzék egészíti ki.
|
|
|
|
|
|
|