Minősítés alig, tények, dokumentumok, adatok. szóbeli közlések, korabeli távmondatok, bírósági kihallgatások jegyzőkönyvei, pártvezetőségi tanácskozások anyagai adják a Maléter Pál címet viselő mű gerincét. Talán éppen ennek a szikáran szenvtelen közlésmódnak köszönhetően sikerült elérni, hogy drámai erejűvé, önmagán túlnövővé vált ez a kötet. Ki volt Maléter Pál? Mit akart tulajdonképpen 1956-ban? Mikor állt át a felkelőkhöz és miért? Kit árult el? Egyáltalán elárult-e valaha is valamit vagy valakit? Hős volt? Horváth Miklós nem vállalja a didaktikus válaszokat a kérdésekre. Időpontoknak jár utána, órákra, percekre bontott telefonbeszélgetéseket nyomoz ki és bocsát közre, miközben szinte észrevétlenül rajzolódik ki az adatok, események, tények tobzódásából nemcsak ´56 katona ezredesének a jelleme, hanem a forradalom, 1956 egyik legjellegzetesebb vonása. Történetesen az, hogy annyi 1956 van, ahányan megélték, csinálták, részt vettek a történelmi napok alakításában.
Szigethy András, Népszabadság 1995. március 18.
Az 1956-os forradalom türténetével foglalkozó könyvek között kiemelkedő jelentősége van a Nagy Imre-kormány hadügyminiszteréről megjelent munkának. Kétségtelen, hogy az események szereplői közül Maléter volt a miniszterelnök után a legfontosabb és legismertebb személyiség... Előbb miniszterhelyettes, majd november első napjaiban hadügyminiszter, s vezérőrnaggyá léptetik elő. Megbízatását azonban ekkor már elsősorban annak köszönhette, hogy kialakult a Maléter-legenda, a betoladodó szovjet csapatok ellen egyedül harcot vállaló magyar főtiszt imázsa. Horváth Miklós könyvéből kiviláglik: a képlet ennél sokal bonyolultabb volt. Maléter nem szegte meg esküjét, egézen október 28-ig, a Nagy Imre-kormány egyértelmű, forradalmi állásfoglalásáig teljesítete a felkelő csoportok felszámolására kiadott parancsokat. Két körülmény táplálta a róla kialakult nézeteket.
- A Kilián laktanya csak néhány könnyebb kézifegyverrel rendelkező katonái már az első napokban csatlakoztak a Corvin közi felkelőkhöz, mivel Maléter október 23-án nem jutott el a laktanyéba, mert megrettent az utcákon elszabaduló, egyenruhás tisztek ellen irányuló indulatoktól. Így a város szívében álló laktanyába betörtek a fegyvert kereső vicivlek. A felkelés első napjai tulajdonképpen azzal teltek el a laktanyéban, hogy Meléter vezetésével megpróbálták kiszoríteni az épülettömbből a felkelőket s a hozzájuk csatlakozott sorkatonákat.
- A forradalom napjaiban élénken tevékenykedő katonai elhárítás csapdát állított az ezredesnek. Mivel csak néhány héttel az események előtt változott meg a kaltanya telefonszáma, a város különböző pontjairól befutó telefonhívások, amelyek vagy segítséget kértek, vagy támogatást ajánlottak fel a harcoló felkelőknek, a IX. kerületi kiegészítő parancsnokságra futottak be. Sok felkelőt, fegyverszállítmányt csaltak tőrbe, s juttattak az oroszok kezére így a Melétert és alakulatait gyanakodva figyelő tisztek, akik a Honvédelmi Minisztériumot is értesítették a Kiliánból érkező komrpmittáló hírekről.
Kétségtelen, hogy maléter Pál számára egyre nehezebb feladatot jelentett a hivatalos álláspopnt képviselete, s újabb és újabb lépéseket tenni a testközelből láthatóen igaz ügyért harcoló felkelők ellen. Kár, hogy a szerző meg sem kísérli dokumentálni a főtiszt szellemi fejlődését, tevékenységét, véleményét a már 56 nyara, Rákosi leváltása óta érzékelhető politikai változásokkal kapcsolatban... Egészen biztos, hogy a Maléter-kérdésben, kiváló felkészültsége és alapossága mellett sem mondta ki az utolsó szót a hadtörténész. Művét inkább a téma első, szakszerű feldolgozásának tekinthetjük.
Szabó A. Ferenc, Élet és Irodalom, 1995. szeptember 1.
A dokumentumok bőségét felsorakoztatva mutatja be a katonát, ´56 hősét. Horváth Miklós monográfiája 661 forrásmegjelölést tartalmaz. Ez az adatok oly dús tárháza, mely tőllépi Maléter személyének történetét, új megvilágításban mutatja be a Corvin-köz történetét; úgy, ahogy eddig sehol nem olvashattuk. Szükség volt arra, hogy ne csak a Kiliánt és Malétert mutassa be a szerző, hanem a forradalom és szabadságharc menetében beágyazva az egész történetet,mert csak így érthető meg a főhős személye... Amíg az előzményekről oly szűkszavúan tájékoztat, a későbbi kérdésekre - mit tett a forradalom napjaiban, mik voltak az indítékai, forradalmár volt, nemzeti hős vagy egyszerűen prancsmegtagadó, átállt-e, és ha igen, mikor, lehetséges-e, hogy karrierista volt, mi az igazság a személyét ért súlyos vádakból, mi ezeknek az ellentmondásoknak az eredete? - bőséges és kielégítő választ kapunk.
Györkei Jenő, Új Magyarország, 1995. április 22. |