___recenzió a könyvről___Vissza
RECENZIÓK A PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN CÍMŰ KÖTETRŐL

1959 őszén három évvel azelőtt megjelent újságokra bukkantam nevelőapám sublótjában. Bújtam őket, mint izgalmas, tiltott krimit... Míg le nem buktam tettemtől megriadt, egyébként olvasásra biztató édes és mostoha szüleim előtt. A lapok tűzre vettettek. Ami évtizedekre megmaradt bennem a lángoktól megfeketülő betűkből, az a nevével jókaiasan csengő Kárpáti Zoltán honvéd főhadnagy Magyar október című verse volt. Első olvasásra megjegyeztem mind a hét szakaszát, s négy sorát gyakran mormoltam önkéntelenül, noha eszem ágában se volt katonának lenni: Szülőföldünk védelmére / Magyar honvéd hivatott. / Magyarságunk visszavettük / Mit Rákos eladott.

A forradalom alatt és közvetlenül utána született versek gyűjteményében bukkantam rá újból Kárpáti Zoltán „rigmusaira” is, de szerzőjéről nem tudtam meg semmit. Mi történhetett vele? És ki lehetett a szerzője a határozott költői tehetségről árulkodó Ady kuruc dalait idéző Hozzátok tartozom című versnek? A forradalom és a megtorlások hónapjaiban született publicisztikai hevületű, rímekbe szedett írások mellett immáron klasszikusnak számító költőink, íróink –Illlyés Gyula, Nagy László, Vas István, Sinka István, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Márai Sándor – közismert '56-os verseit is olvashatjuk a címében Tamási Lajos híres költeményét idéző kötetben. Megfelelő hely és hangulat esetén – e címadó verset hallva ma is megborzong az ember, bár az esztéták nyilván ízekre tudnák szedni... Ha nem tudnánk, hogy az 1956-os magyar forradalom maga is szürrealista költészet volt –a XIX. század felkeléseit idéző halálmegvető gesztusaival, önfeláldozó tetteivel, szeretetéhségével, „legvadabb reményeivel”. (...)

(Kovács István: „Félistenekként küzdöttek”. Versek forradalomról, leveretésről, megtorlásról, Magyar Nemzet, 2002. január 5. 33. o.)




Győri László költőnek legutoljára 1996-ban adták ki verseit, ezek gyermekeknek szóltak, 2002-ben várható válogatott költeményeinek megjelenése. Ő a szerkesztője a Piros a vér a pesti utcán című gyűjteményes munkának is, amely a közelmúltban látott napvilágot a Magyar Napló és az 1956-os Intézet gondozásában.

Nem ez az első antológiája, megelőzte az Egy nomád katona című l980-ban, amely magyar íróknak cigányokról szóló elbeszéléseit, regényrészleteit tartalmazza. Győri László alkotó könyvtáros; a versírás is kifejezési formája, s ugyanezt jelenti számára a szerkesztés. Elbüszkélkedhet még azzal is, hogy egyszer rátalált Radnóti Miklós ismeretlen versfordítására, amelyet azóta minden kötetben közölnek.

Találkozott egy évvel ezelőtt Oláh Jánossal, aki azt mondta, hogy mivel Győri László ott dolgozik az 56-os Intézetben, neki játék összeszedni a forradalom líráját, főként azokat a költeményeket, amelyek eddig nem jelentek meg. Keresse az ötvenhatos „kuruc” verseket, ez volt a jelige. Szigorúan az 1956. október 23. és december 31. között keletkezettekre kellett összpontosítania. Kivételként eltér ettől a Meglepetések nyitóciklusban Szabó Lőrinc 1956. október 15-én íródott azonos című költeménye, Kuczka Péter január 23-i keltezésű verse pedig a legkésőbbi. Lehettek akár nevesek, akár ismeretlenek a költők, bekerültek az antológiába. Esztétikai értékre egyáltalán nem volt ezúttal tekintettel a szerkesztő. Akadnak a kötetben, ha nem is klapanciák, de olyan írások feltétlenül, amelyek nem versek, csak rímelnek, viszont nagyon pontos krónikái az adott időszaknak. Ilyen nép a miénk: bármi öröme, baja támad, mindjárt dalra fakad, verseket ír. Ha odaállítjuk ezek mellé a korbaeli röplapokat és egyéb megnyilatkozásokat, kikerekedik a forradalom képe. Pontosan 171 vers és gúnyirat van benne, ebből 65 nem „hivatásos” költőtől származik és 23 névaláírás nélküli munka.

Mint Győri László is elmondta, a forradalomról korábban már megjelent néhány antológia, például a Gloria victis című, külföldi költők ötvenhatos verseivel, valamint a Püski-féle 1956, te csillag vagy az Oly sok viszály után című könyv, Dékány Károly gondozásában, illetve a Londonban Gömöri György szerkesztésében, fordításában, Lengyel költők a magyar forradalomról címmel egy kétnyelvű, lengyel-magyar kötet két kiadásban. Ezektől teljesen különbözik a mostani összeállítás. Korábban senkinek sem jutott eszébe, hogy teljességre törekedjék. Érdekes módon egyik említett antológia sem tartalmazta Simai Mihály vagy Gazdag Erzsi most közölt színvonalas költeményét. Győri László versek után kutatva végigböngészte az 1956 sajtója című kiadványnak mind a vidéki, mind a fővárosi kiadását. Majd az ötvenhatos könyvek következtek, amelyek ugyancsak bújtattak verseket. A levéltárakban búvárkodó intézetbeli kutatók, történészek és ötvenhatos veteránok ugyancsak gazdagították a szerkesztő által gyűjtött anyagot.

Ágálok: az ötvenhattal kapcsolatban mind gyakoribb polémiát nem fogja-e tovább szítani a kötet. A szerkesztő amellett érvel, hogy inkább elsimítja majd a vitákat a gyűjtemény, hiszen ebben mindenki benne van, tekintet nélkül, nemcsak a verstani tökéletességre, illetve hiányosságra, hanem a szerző későbbi pályafutására is. Ott találjuk költeményével Fodor Józsefet, aki a kádári Irodalmi Tanácsnak egyik oszlopos tagja, a restauráció egyik vezéralakja volt. De ott sorakoznak mellette Szerdahelyi István sorai is, aki a Kritikának lett később a szerkesztője, s magát még most is kommunistának vallja. Olyanoknak a versei is helyet kaptak benne, akik később prózaírók lettek: Sinka Iván, Csongor Rózsa, sőt egy filmrendező, Gyöngyössy Imre strófái is. Névtelenek, baloldaliak, jobboldaliak, éppen olyan színes az antológia palettája, mint amilyen a forradalom volt. Valóban igazi krónika.

Az összeállítás igényességéről a jegyzetek tanúskodnak, amelyek a szerzők életrajzi adatait is közlik, persze csak azokét, akik kiléte ismert. Győri László a 168 Órában tett közzé felhívást azzal a kéréssel, hogy jelentkezzenek azok a szerzők vagy az ő utódaik, akikről semmit nem tudni. Egyrészt szeretnének tiszteletpéldányt küldeni nekik, másrészt a második kiadásban jó volna felfedni kilétüket. A szerkesztő személy szerint nagyon kíváncsi lenne például Nádler Pálmára, akinek remek verse szerepel az antológiában, vagy a magát két költeménnyel is képviseltető Nagy Istvánra. Róla erősen gyanítja a irodalmár–könyvtáros–szerkesztő, hogy azonos volt az immár eltávozott Cs. Nagy István költővel. Ezt a titkot immár, ha vannak, csak fiai, lányai fedhetik fel.

Talán furcsa, hogy rögvest az első kiadás megjelenése után máris a másodikat tervezik. Képes Géza volt a forradalom egyik legtermékenyebb költője, akkori öt-hat versét azonban az örökösök hozzájárulása nélkül nem tudták elhelyezni a gyűjteményben. Az októberi eseményeket később ellenforradalomnak minősítő Ladányi hat ötvenhatos versét egyszer valahol már látta is Győri László, de azóta sem tud a nyomukra bukkanni. Ugyancsak felkutatandók Hajnal Annának és Várnai Zseninek a korabeli rádióadásokban elhangzott költeményei.

Ezt az antológiát 1956-ban kezdte szerkeszteni Győri László. Novemberben egy röplapot nyomtak a kezébe Szentkúthy Ferenc Egy pesti srác című költeményével, amelyet azóta is őriz, ugyanúgy, mint Tamási Lajos később dugva lemásolt Piros a vér a pesti utcán című sorait. Megvallja, hogy bármennyire remekműnek tartja is az Egy mondat a zsarnokságról-t, neki az „Az ötvenhatos vers–, amelyet végül címadó költeményül választott.


(Mátraházi Zsuzsa: A névtelenek sem maradtak ki az antológiából. Kuruc versek '56-ból,Könyvhét, 2002. január 10. 6. o.

Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2006. szeptember 18. hétfő

Keresés a honlapon