___Sajtóvisszhang: A per. Nagy Imre és társai 1958, 1989___Vissza

Vissza a könyvhöz

Révész Sándor: Egy zárt per nyitja
Dornbach Alajos (szerk.): A per - Nagy Imre és társai 1958, 1989 Nagy Imre és vádlott-társai a perben

A Nagy Imre-per két alapdokumentumát, a vádirat és az ítélet teljes szövegét mindenki elolvashatja nyomtatásban immár már másfél évtizede. Angolul. Magyarul viszont csak most. Az ötvenedik évfordulóra megjelent ünnepélyes küllemű, komor, vörös-fekete kötetben, majdnem két évtizeddel a rendszerváltás és az ítéletek megsemmisítése után. Ennél a ténynél semmi sem jelképezheti jobban ennek a pernek és a magyar nyilvánosságnak a viszonyát. A Nagy Imre-pernél titkosabbat elképzelni sem lehet. Nagy Imre és társai Romániába „távozásáról” és elítéléséről szóló két hivatalos közlemény között tizenkilenc hónap telt el. Ez alatt az idő alatt a magyar közvélemény a világon semmit sem tudott róluk. Úgy tartották őket több mint egy évig magánzárkában Budapest közepén rengeteg fogollyal és állami alkalmazottal egy épületben, úgy halasztgatták kilenc hónapon át a perüket, úgy tárgyaltak és döntöttek róluk többször is a párt vezető testületei, úgy gyártott róluk több tízezer oldalnyi vizsgálati anyagot másfél tucat nyomozó és fél tucat gépírónő rengeteg tanú kihallgatásával és szembesítésével, úgy halt meg a börtönben Losonczy Géza, úgy végezték ki elkülönített perben Szilágyi Józsefet, úgy folyt le a tárgyalás, hogy a világon semmi nem szivárgott ki. Ehhez nagyon hosszú időn át, nagyon sok embernek kellett hibátlanul titkot tartani, és nagyon sokat kellett a külvilágtól hermetikusan elzárni.

A meglepett és megdöbbent külvilág 1958 júniusában a Kremlnek tulajdonított mindent. A nyugati politikusok és elemzők azt taglalták, milyen moszkvai irányváltást jelezhetnek ezek a váratlan, szinte előjelek nélkül született súlyos ítéletek. Visszatér-e a sztálini terror? Kádár már rég meghalt, mire kiderült, nem Moszkva, hanem ő kereste a Nagy Imre kivégzésére alkalmas pillanatot.

Úgy rejtegették az áldozatokat haláluk után is, mint előtte. A per dokumentumait, fölvételeit éppúgy, mint a testeket. Még 27 évvel az ítélet után sem kaphatta meg a per egyetlen eredeti dokumentumát sem a nyolcadrendű vádlott, Vásárhelyi Miklós, amikor perújrafelvételt kezdeményezett. A kérelmét 1988 végén a Legfelsőbb Bíróságnak ugyanaz a héttagú Elnökségi Tanácsa utasította el, amely fél évvel később az ítéleteket hatályon kívül helyezte, részben olyan ügyészek beadványai alapján, akik néhány hónappal korábban még levélben tiltakoztak az ellen, hogy az „ellenforradalmat” népfelkelésnek minősítsék át. Az ítéleteket ugyanúgy pártparancsra semmisítették meg, mint ahogy pártparancsra hozták. És nem azon az alapon, hogy a „népi demokratikus államrend” törvényes védelemre nem méltó, törvénytelen diktatúra volt, hanem azon, hogy Nagy Imréék nem is akarták azt az államrendet megdönteni. „A törvényességi óvás... néha még messzebb rugaszkodik el a történelmi igazságtól, mint a vádirat vagy az ítélet, csak éppen az ellenkező irányban” – írta Litván György. És, miként az elmúlt hetekben tapasztaltuk, máig vitatni lehet, mi tartozik ebből a perből a nyilvánosságra, és mi nem...

A forradalom kutatóintézetének évfordulós kötete visszafogottan, gazdagon és pontosan szolgálja ki az olvasót. Akkurátusan közli a per és a rehabilitáció legfontosabb dokumentumait, köztük Szilágyi József megrázó feljegyzését, amellyel voltaképpen halálra ítélte magát. Egybefogja a perről eddig megjelent legfontosabb tanulmányokat, könyvrészleteket (Litván György, Dornbach Alajos, Rainer M. János tollából), Kende Péter bevezetőjével, mely pontos képet ad a per kutatásának és nyilvánosságának állásáról. Az eddigieknél jóval részletesebb összeállítást kapunk az ítéletek világvisszhangjáról és a per irodalmáról. Hibátlan könyv persze nincs, de ennek az az egyetlen komoly hibája, hogy csak most jelent meg.

1956-os Intézet/Nagy Imre Alapítvány, 430 oldal, 4500 forint

Népszabadság , 2008. június 28. http://www.nol.hu/cikk/497129/


Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2008. július 2. szerda

Keresés a honlapon