Révész Géza színre lép

A Honvédelmi Minisztérium elhíresült Katonapolitikai Osztálya (közismert nevén a Kat.-pol) többször megváltoztatta a nevét: előbb 1947 májusában Katonai Csoportfőnökségre, majd 1949 februárjában Katonai Elhárító Csoportfőnökségre. Hasonló sűrűséggel változtak a vezetői is: a felfelé lépkedő Pálffy altábornagyot 1948. szeptember közepén a már említett, korábban szintén „ludovikás” Földi Lajos vezérőrnagy váltotta fel. Mielőtt még megmelegedhetett volna új beosztásában, már le is tartóztatták[23], s a tanácsadók éppen Gát Zoltánt javasolták a helyére. Farkas Mihály szerint „a szovjet elvtársak bíznak benne. Sőt azt követelték, hogy ő legyen a vezető, s hogy tábornoki rangot kapjon.”[24] Farkas Mihály, a nemrég kinevezett honvédelmi miniszter azonban a már valóban „megbízható” Révész Gézát hívta haza Varsóból.

Révész altábornagy nem hiába került a varsói követségről viharos gyorsasággal a Kat.-pol. élére, tudta, mi a dolga: meg kell szabadulni a többi „ludovikástól” is. Minden erőfeszítése ellenére azonban képtelen volt leváltatni a hírszerző osztály vezetőjét, a már említett Gát Zoltán ezredest, akit a szovjet tanácsadók is kiváló szakembernek tartottak, ahogy Révész fogalmazta: Gát „Bjelkin altábornagy, illetve itt lévő képviselői, Monakov és Jevdokimenko alezredesek bizalmi embere”[25]. Révész panaszkodott is eleget Farkas Mihálynak és a szovjet összekötőknek: „nem tudok ilyen körülmények között dolgozni [...] [Gát] félrevezet bennünket, elvonja erőinket, […] lényegében ellenséges munkát végez.”[26] Révésznek végül egy évre volt szüksége ahhoz, hogy helyettesét, Gátot mégiscsak őrizetbe vegyék. Péter Gábor szerint „Jevdokimenko ezredes […] nem helyeselte Gát őrizetbe vételét. Később nem tudta megakadályozni.”[27]

„1949. december 31-én – konstatálta sértetten Révész altábornagy – Péter Gábor, a két tanácsadó, Kádár János, Farkas Vladimír és Farkas Mihály jelenlétében hosszas vita volt Gát Zoltán letartóztatásáról. A szovjet elvtársak azt hangoztatták, hogy semmi olyan terhelő adat nincsen, aminek alapján Gát Zoltánt őrizetbe lehetne venni. Végül Farkas Mihály azzal a megjegyzéssel zárta le a vitát: ťRajkra sem volt elegendő adat, mégis letartóztattukŤ. Ezután Gát Zoltánt letartóztatták, azonban ügye vizsgálatának irányítását az Államvédelmi Hatóság vette át.[28] Annak ellenére, hogy valóban jelentős és súlyos bűncselekményeket követett el, nem folytattak ellene komoly eljárást, csupán internálták. Nekem viszont azt mondották, hogy 15 évre elítélték.”[29]

Révész külön sérelmezte, hogy „noha elöljárója volt Gátnak”, semmit nem tudott annak tizenhat ügynökéről. „Az ügynöki dossziékat Demcse alezredes őrizte. Ezért felhasználva a lehetőséget néhány ügynök anyagát átnéztem. 1949 januárjában került a kezembe Ferenczi Edmond ügynök anyaga […]. A dossziéban találtam egy eredeti levelet, amelyet egy Noel Field nevű személy írt alá, és Allan Dullesnak szólt. A levélben Noel Field egy svájci embert ajánlott Allan Dulles figyelmébe, akit emlékezetem szerint Hagemachernak vagy Hassprachernek hívtak, és aki alkalmas hírszerzői tevékenység végzésére. A levél 1943-ban vagy 1944-ben íródott.”[30]

Révész tehát nyolc évvel később még emlékezett a „bizonyítékra”, bár annak mind a keltezését, mind a tartalmát pontatlanul mondta el, hiszen az 1945. áprilisi kísérőlevélből bármire lehet következtetni, csak arra nem, hogy Field Horngachert ügynökként ajánlotta Dullesnek. Révész viszont joggal állapította meg: „Gát kiértékelő megjegyzéseiből kiderült, hogy Field Szőnyi svájci ismerőse”. Ő sem Szőnyire kutatott, csak valami ütőlapot keresett Gát ellen, s műkedvelőként megmutatta a levelet Farkas Mihálynak. „Pár napra rá Farkas felhívott telefonon, oroszul beszélt, kért, hogy azonnal küldjek át neki fotokópiát arról a levélről, és hogy Puskinnak, az akkori szovjet nagykövetnek is küldjek egy példányt. Ugyanezen napokban megjelent nálam Péter Gábor és Szűcs Ernő, és Farkas utasítására elvitték az anyagot.”[31] „Néhány nappal később – emlékezett vissza Révész – Farkas Mihály megjegyezte, hogy az ťöregŤ [Rákosi Mátyás] nagyon haragszik Gát Zoltánra, mivel Gát Szőnyinél érdeklődött Noel Field után, és ezzel felhívta a figyelmét a kapcsolat leleplezésére.”[32] Péter Gábor, akire valami mégiscsak ráragadt már a szakmából, viszont joggal következtetett arra, hogyha Gát Szőnyinél érdeklődött, akkor „Szőnyi neve ebben még nem szerepelhetett”[33].

Farkas Vladimír később hallomásból tudni vélte: „Field azt közölte Dullessel [Dulesszal], hogy Magyarországon beszervezett emberei vannak”[34]. 1956 októberében Farkas Mihály is beszámolt a Rajk-ügy kezdetéről, a Ferenczi-féle jelentésről: „Ennek pontos szövegére nem emlékszem, lényege azonban az volt, hogy Szőnyi Tibor Noel Field embere, és hogy látták Szőnyi nevét Allan Dulles adatai között […]. Nekem kötelességem volt ezt a jelentést továbbítani a párt főtitkárához […]. Rákosi elvtárs elmondta nekem, hogy Dulles az amerikai hírszerző szervezet európai részlegének a vezetője, Svájcban székel, és az egész háború alatt ott dolgozott, ő szervezte a merényleteket Hitler ellen.[35] Közölte Rákosi elvtárs azt is, hogy ez a távirat azt jelenti, Szőnyi az amerikaiak ügynöke. Rákosi elvtárs magához hívatta Péter Gábort, és az én jelenlétemben azt mondta neki, hogy a távirat alapján be kell vezetni a bizalmas nyomozást, le kell hallgatni a telefonokat […]. Ez volt az első kő, amit bedobtak a kútba, és aminek később nagyon tragikus következményei lettek.”[36] Rákosi Fieldre már egyenesen Dulles munkatársaként emlékezett, aki „a svájci amerikai kémszervezetben afféle munkásmozgalom-szakértő”[37].

Így nemcsak a bolhából lett elefánt, de Rákosi végre Szőnyi Tibor személyében felmutathatta a párt vezetésébe befurakodott ellenséget. Minden további „ügy”, beleértve később Kádárét is, pontosan ennyi valóságtartalommal rendelkezett. Field esetét azért érdemes ezek sorából kiragadnunk, mert Gát Zoltán révén szembesíthetjük a „koncepciót” a valódi tartalommal. Amíg a tapasztalt hírszerző Field beszervezését fontolgatta, addig Révész szerint Field már ügynököt ajánlott Dullesnak, Farkas úgy vélte, Szőnyi szerepelt Dulles nyilvántartásában, Rákosi szerint pedig Field egyenesen Dulles munkatársa volt. Végül tehát ugyanazon semmitmondó tények birtokában „az amerikai imperializmus legveszélyesebb hálózatát” göngyölítették fel Kelet-Európában.

Talán az sem véletlen, hogy a magyar államvédelmisek később az amerikai titkosszolgálat provokációjaként próbálták beállítani az úgynevezett Ferenczi-jelentést. Ez a törekvésük több mint érthető, hiszen – szerintük – ez azt jelentené, hogy végeredményben nemcsak Field hamis leleplezéséért, hanem az egész Rajk-ügyért az amerikaiakat terheli a felelősség, ahogy ezt később maga Farkas Mihály is hangoztatta: „Mai szemmel természetesen látom, hogy az ügynöki jelentés az amerikaiak provokációja volt, hogy ezen keresztül összeugrasszák a magyar párt vezetőit” [38].

Fieldnek Rajk Lászlóhoz soha semmi köze nem volt, letartóztatásukig még csak nem is találkoztak egymással, nem is hallottak egymásról, ezzel együtt a provokációs elmélet nem pusztán a magyar államvédelem agyszüleménye volt.[39] Stewart Steven egész könyvet szentelt az amerikai „provokációnak”, amelynek lényege, hogy a CIA a Splinter Factor fedőnevű akcióval tudatosan indította el a kelet-európai tisztogatásokat, s ennek keretében Dulles személyesen állt bosszút Fielden, aki a háború alatt megtévesztette őt.[40]

Hódos György mindkét titkosszolgálati verziót, vagyis egyrészt hogy Field szovjet ügynök lett volna – erről később lesz szó –, másrészt hogy Dulles kezdeményezte volna kelet-európai lebukását, a fantázia termékének nevezi. Azt sem tartja kizártnak, hogy az amerikai provokáció elmélete éppen Kelet-Európából jutott Steven fülébe.[41] Mindenesetre ha nem is amerikai provokációt, de tudatos akciót sejtet az a tény, hogy a semmitmondó kísérőlevél nemcsak Budapestre jutott el, hanem Prágába is, ahol Artur London adta át az államvédelemnek.[42] Londont később, 1951-ben letartóztatták, miután közel két évig külügyminiszter-helyettesként dolgozott, de a Horngacher-féle kísérőlevél feltűnésekor éppen Svájcban kezeltette tüdőbetegségét.[43] Prágában azonban – joggal – még annyi jelentőséget sem tulajdonítottak a levélnek, mint Budapesten Gát Zoltán.

A kérdés tehát legfeljebb az, hogy ki juttatta el szinte egy időben a kísérőlevélnek egy-egy másolatát Ferenczi Edmondhoz és Artur Londonhoz. Ez valóban megválaszolatlan rejtély, de sokkal lényegesebb, hogy maga a levél semmiféle következtetés levonására sem volt alkalmas, azon kívül, hogy Noel H. Field ismerte Allen W. Dullest. Valódi hírértéke azonban ennek a ténynek sem volt. Nem véletlen tehát, hogy a szakemberek mind Prágában, mind Budapesten eredetileg maguk is érdektelennek tartották az információt, s Gátban sem az elhárító, hanem a felderítő szólalt meg, amikor Field esetleges beszervezésén gondolkozott.

„A csendes amerikai”

Noel Haviland Field 1904-ben született Londonban, Svájcban nőtt fel, de amerikai állampolgár volt. Biológus apja 1921-ben bekövetkezett halála után tértek vissza az USA-ba, ahol a Harvardon végezve az 1930-as évek baloldali értelmiségének jellegzetes képviselőjévé vált, kommunista lett. A külügyminisztériumba került, itt dolgozott, amikor egy német emigráns házaspár, Hede és Paul Massing beszervezte szovjet hírszerzőnek.[44] 1936-ban Genfbe költözött, és a Népszövetségnél helyezkedett el. Ezt követően is Svájcban maradt, később egy unitárius segélyszervezet, az Unitarian Service Committee (USC) képviselőjeként folytatta a különböző antifasiszta emigránscsoportok támogatását. Közben 1938-as moszkvai látogatása során titokban felvették a kommunista pártba, s ott a Kominternnél tartották nyilván mint párttagot.

Field bizonyára nem volt szuperkém, de az alkalmatlanságáról szóló legendák is megalapozatlanok. Számos rendkívül fontos információval látta el megbízóit, majd – miután 1937-ben egymás után két tartótisztje is átállt az amerikaiakhoz – megszakadt a kapcsolata a szovjet titkosszolgálattal. Az egyiket Svájcban meggyilkolták, s félő volt, hogy a nyomozás szálai Fieldhez is elvezetnek, ezért a szovjetek egy ideig „altatták” őt. Később, 1943-ben újra keresték vele a kapcsolatot: az összekötő felszólította, hogy számoljon be előző ötévi tevékenységéről, de többet nem, még a Field által megírt beszámolóért sem jelentkezett.[45]

Field a Svájcban működő emigránscsoportok segélyezése révén rendkívül széles ismeretségi körrel rendelkezett. Kapcsolatba került a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front svájci csoportjával is, személy szerint Vági Ferenccel és Demeter Györggyel, áttételesen Szőnyi Tiborral is, ugyanakkor futárként gyakran támogatta az illegális kommunista szervezeteket, elsősorban a németeket. Munkája révén öt alkalommal találkozott Allen Dullesszal, az OSS[46] svájci vezetőjével. Mint említettük, ő szervezte meg 1945 márciusában Szőnyiék meglehetősen kalandos hazatérését is, amelynek története később szintén beépült a „koncepcióba”. Field 1945-től a népi demokráciákat segélyezte, Budapesten az USC nevében irodát is nyitott, amelynek vezetésével azt a Kojsza Ilonát bízta meg, akit Szűcs Ernő szinte az első pillanattól kezdve „figyelt”.

Közben az Egyesült Államokban a Massing házaspár is „átállt”, s Field neve egyre többet hangzott el az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt, majd 1948 októberében nyilvánosságra került Whittaker Chambers vallomása, amely szerint az 1930-as években két szovjet hírszerző csoport működött a külügyminisztériumban, az egyiket Alger Hiss[47], a másikat pedig maga Noel H. Field irányította[48].

Field kezdte a talajt Svájcban forrónak találni, amerikai útlevele lassan lejárt: a kiutasítás veszélye fenyegette. A szárnyra kelt híresztelések következtében az USC-től is elbocsátották. Field felhasználva korábbi kapcsolatait előkészületeket tett a kelet-európai áttelepülésre. Erre leginkább Berlinből reagáltak kedvezően. Megpróbált a csehszlovák állambiztonsági szervek segítségével korábbi moszkvai megbízóival is kapcsolatba lépni, de azok elhárították a közvetítést.

A csehszlovák szervek az előző két évben már többször találkoztak Field nevével, de Karl Šváb, a párt állambiztonsági főnöke csak 1948 októberében rendelt el bizalmas nyomozást ellene. Olyanok szolgáltattak információkat Fieldről[49], akik később maguk is gyanúsítottá váltak. A vizsgálat során a csehszlovák szervek 1948. november 19-én személyesen is kihallgatták Fieldet, ami megnyugtatta őket. Bár továbbra is megtagadták, hogy összekapcsolják őt a szovjet titkosszolgálattal, május 15-ig érvényes vízumot kapott, sőt a prágai amerikai követség az útlevelét is meghosszabbította. November 27-én – tehát most már érvényes úti okmányokkal – visszautazott Svájcba.[50]

1949 januárjában azonban beindult Budapesten a Field elleni akció. Ennek keretében került sor Szűcs Ernő első prágai útjára. Farkas Vladimír visszaemlékezése szerint: „az alosztályomhoz tartozó rádióközponton keresztül már megkezdődött az ÁVH és a csehszlovák állambiztonsági szervek közötti üzenetváltás, amelynek tárgya Szűcs Ernő prágai utazásának az előkészítése volt. A tőlünk küldött táviratban közöltük, hogy Szűcs Ernő Rákosi elvtárs megbízásából kíván Prágában fontos tárgyalásokat folytatni.”[51]

Prágában Szűcs kicserélte a „csehszlovák elvtársakkal” a Fieldre vonatkozó információkat. Megtudta, hogy Field 1948. szeptember 15-e és november 27-e között Prágában tartózkodott. Október 15-én a prágai államvédelmi osztály kihallgatta Fieldet, aki elmondta, hogy a National Gazette munkatársa, de nem ilyen minőségében, hanem „szabad újságíróként” prágai „székhellyel tanulmányozza a népi demokráciák államait”[52]. Field előadta: „Amerikában kommunista kémnek tekintik, és 1948 októberében az amerikai lapok erősen megtámadták kommunista tevékenysége miatt”. Tartózkodási engedélyt kért, mondván, nincs esély arra, hogy éppen lejáró amerikai útlevelét meghosszabbítsák. „Hivatkozott számos ismert kommunistára, akik róla mind a legjobb információkat tudják adni.”

Field ellenőrzése során a prágai államvédelmi osztály munkatársai nem akadtak a megnevezett National Gazette nyomára, tudomást szereztek viszont arról, hogy Field kihallgatása után néhány nappal a prágai amerikai követségen 59-es sorszámmal 1950-ig érvényes új útlevelet kapott. Ez megpecsételte Field sorsát. Megkezdték az általa megemlített kommunista referenciák ellenőrzését, s talán nem meglepetés, hogy néhány hónappal később már valamennyit le is tartóztatták.

Field említést tett prágai kihallgatása során többek között Konováról, aki korábban Viliam Široký helyettes miniszterelnök titkárságán dolgozott, s gyanús amerikai kapcsolatokkal rendelkezett. Megnevezte Konova nővérét, Glaser Évát is. A cseh szervek továbbá megállapították azt is, hogy Field fivére ekkor Varsóban élt.

Szűcs megállapodott Prágában abban az ügyben, hogy a csehszlovák elvtársak

„1. Teljesen felderítik Field prágai tartózkodásának körülményeit. (Mozgását, kapcsolatait.)

2. Svájci ügynökségükön keresztül megállapítják Field pontos tartózkodási helyét Svájcban.

3. Szerveznek egy találkozót Csehszlovákiában ún. haladó újságírók számára, és erre többiekkel együtt meghívják Fieldet is.

4. Amennyiben Csehszlovákia területére lép, konspiráltan őrizetbe veszik, és átadják a magyar ÁVH-nak.”[53]

Csehszlovák források szerint a megállapodás azért nem jött létre ilyen simán. A csehszlovák állambiztonságiak kezdetben ódzkodtak attól, hogy beleártsák magukat az ügybe, s csak a szovjet helytartó, Bjelkin tábornok személyes intervenciójának hatására és a pártvezér, Gottwald utasítására vállalták a feladatot.[54] Az ÁVH már Szűcs prágai útja előtt megkezdte Szőnyi Tibor és helyettese, a semmiféle svájci kapcsolattal nem rendelkező Szalai András fokozott megfigyelését: telefonjaik lehallgatását, a „bizalmas nyomozást”. Mindezekre Rákosi személyesen utasította Péter Gábort. Az erről fennmaradt – még szórványosnak sem nevezhető – iratok tanúsága szerint Szalai telefonját 1949. január 30-án már lehallgatták.[55]

Minden jel szerint pusztán időbeli egybeesés, hogy Szőnyi mellett a helyettesét, Szalai Andrást is megfigyelték. A Field–Szőnyi-kapcsolat feltárása „közben Puskin által jött egy másik közlés, hogy a [párt] Központban dolgozik egy ember, akinek a jugoszlávokkal bizalmas kapcsolatai vannak, [és] meg kell állapítani, hogy ki az. Körülbelül az volt ennek a közlésnek az értelme, hogy a Központban van egy ember, aki a jugoszlávok számára dolgozik, a jugoszlávok beszervezett embere. Így kutatva – mentegette magát Farkas Mihály – Szalaira esett a gyanúnk.”[56]

Péter Gábor szerint a Field–Szőnyi-kapcsolatról Farkas tájékoztatta őt, s ő adott egyben utasítást Szőnyi telefonlehallgatására.[57] Ezekben azonban még ő sem talált semmi kivetnivalót. „Farkas Mihály által mindössze egyetlenegy telefonbeszélgetés esett kifogás alá, amely Szőnyi és Szalai között folyt le”, de Farkas ott is csak a hangnemet kifogásolta, mondván: „kommunisták nem beszélnek egymás közt ilyen hangnemben”[58].

A telefonokat az úgynevezett lefigyelők hallgatták le éjjel-nappal, egymást nyolcóránként váltva, s a beszélgetéseket gyorsírással rögzítették, esetenként azonnal gépbe írták, majd a leírt szövegeket átadták a főnöküknek. „Farkas Vladimír […] elolvasta, s azután ott előttünk összetépte, annak jeléül, hogy semmit nem érnek, pedig napi 35-40 anyagot adtunk át.”[59]

Ennek ellenére Szűcs Ernő igazolva látta korábbi gyanúját, s a már rendelkezésére álló anyagok alapján külön jelentést tett Farkasnak a svájci csoportról, illetve Szőnyiről. Szűcs munkatársa szerint Farkas ráírta a jelentésre, hogy a pártba ellenséges ügynökség épült be, „melynek vezetője Szőnyi”[60].

Péter szerint a telefonlehallgatásokkal párhuzamosan „operatív vonalon” ellenőrizték a „svájci csoport heti összejöveteleit”[61]. Szőnyi (és helyettese Szalai András, aki még csak „svájci” sem volt) sorsa nem akkor dőlt el, amikor Field rá „vallott”, hanem amikor – már január végén – elrendelték operatív megfigyelésüket.

A csehszlovák társszerv áprilisban jelezte, hogy Field újra Prágába készül.[62] Ez május 5-én valóban megtörtént.[63] Field német barátaitól arra várt választ, hogy letelepedhet-e Kelet-Németországban, de kérését Berlinből Moszkvába továbbították, ahonnan nem érkezett semmiféle válasz. Német barátai azt javasolták Fieldnek, hogy Prágában várja be a választ. Ekkor már csehszlovák vízumát is meg kellett hosszabbítania. Május 10-én még csevegő hangú levelet írt húgának, Elsie-nek Illinoisba, felhívta a feleségét, Hertát Genfben, de konkrét eredményről még egyiküknek sem számolhatott be. Ez volt az utolsó hír róla.[64]

Május 11-én délután fél négykor Fieldet végül valóban felkeresték „hivatalos személyek” a Palace Szállodában, és kérték, hogy fáradjon velük, majd „operatív kombinációval” kicsalták a külvárosba, és ott – minden feltűnés nélkül – őrizetbe vették.[65] A helyszínen „átadták Szűcs Ernő [...] áv. ezredesnek, aki kloroformmal elkábította, és alélt állapotban Budapestre szállította”[66].

Herta kezdetben – hosszú ideig – nem nyugtalankodott, abban a hitben élt, hogy a férje átjutott Kelet-Németországba, s a konspiráció miatt később sem látta ildomosnak, hogy Noel eltűnését bárkinek szóvá tegye. Végül kihasználva, hogy sógora, Hermann átjött Európába, júliusban rászánta magát, hogy a férje keresésére induljon Prágába. Ott találkozott is Hermann-nal, és megbeszélték, hogy a sógora még elintézi a dolgait Varsóban, majd visszatér hozzá Prágába. Hermann Field valóban foglalt magának jegyet az augusztus 22-i Varsó–Prága járatra, egyesek látni is vélték, amint beszáll a gépbe, de Prágába már nem érkezett meg. Herta sem járt eredménnyel: nem jutott a férje nyomára, majd amikor augusztus 26-án az amerikai követségről keresték a szállodájában, már neki is nyoma veszett. Herta Fieldet azzal az ürüggyel, hogy a férjét baleset érte („valamilyen amerikai provokáció következtében megsebesült”), a magyar határhoz csalták. „A csehszlovák hatóságok gépkocsival elszállították a határ menti városba férje meglátogatása céljából, ahol konspiráltan őrizetbe vették, és átadták a magyar államvédelmi szerveknek, akik Magyarországra szállították.”[67]

Végül utolsóként a Field házaspár fogadott lánya, Erica Wallach indult el Berlinbe, hogy Noel és saját német kommunista kapcsolatait felélesztve nyomára akadjon az eltűnt családnak. Éppen egy évvel Herta eltűnése után érkezett meg, átment a szovjet övezetbe, majd elnyelte a Gulág-birodalom.[68]

„Az első kihallgatások alkalmával – hangzott a már korábban idézett 1956. júniusi BM-jelentés – Noel H. Field kommunistának vallotta magát, és hallani sem akart arról – amivel gyanúsították –, hogy ő az amerikai titkosszolgálat beszervezett ügynöke. Fieldet, mivel ártatlanságát hangoztatta, súlyosan bántalmazták, kínozták, napokon keresztül koplaltatták. A fizikai és lelki kényszer hatására, valamint kihallgatóinak rábeszélésére hamis, nem a valóságnak megfelelő vallomást tett saját ťellenséges tevékenységéreŤ, továbbá Szőnyi Tibor és a svájci csoport tagjainak az amerikai titkosszolgálat részére folytatott kémtevékenységére vonatkozóan”[69].

Valóban, letartóztatása másnapján Field bevallotta, hogy Svájcban ismerte Szőnyit, s az úgynevezett svájci csoport több tagját.[70] Másnap arról beszélt, hogy nem Szőnyi, hanem a csoportban szintén fontos szerepet betöltő Vági Ferenc kérte meg 1944 novemberében, hogy hozzon össze egy találkozót Dullesszal, aki ezt elhárította, és így Fieldnek nem is volt tudomása arról, hogy létrejött-e egy ilyen találkozó.[71]

Field május 14-én tett vallomásában viszont már beismerte, hogy megszervezte Szőnyi és Vági találkozását Dullesszal, az OSS európai igazgatójával.[72] Következő kihallgatásán, május 15-én Field ismét ragaszkodott az igazsághoz, a valóságnak megfelelően így vallott Szőnyiről: „inkább hallomásból ismerem, mint személyesen, és rosszul emlékszem rá […]. Legfeljebb kétszer vagy háromszor láttam (főképpen Marseilles-ben),[73] és nem tudok visszaemlékezni a vele való beszélgetéseknek valamilyen sajátosságára. Én nem tudok arról, hogy Hoffmannt[74] Marseilles óta viszontláttam volna, vagy vele közvetve vagy közvetlenül összeköttetésbe léptem volna.”[75]

Field rendre visszavonta kikényszerített vallomásait. „Azt kérte, hogy emberi körülmények között, tárgyilagosan vallomást tehessen. Azonban ezt visszautasították, illetve nem fogadták el korábban megtett vallomásával kapcsolatos védekezését.”[76] Az ÁVH nem a hamis vallomásokat, hanem azok visszavonásait tekintette semmisnek, de ezzel együtt is legfeljebb csak május 17-i saját kezű feljegyzése nevezhető valóban terhelőnek. Field ebben „ismerte be”, hogy Szőnyit beszervezték Svájcban az amerikaiak. Erre a Dullesszal történt találkozón került sor, és Vági „megelégedéssel nyilatkozott a találkozás által keletkezett lehetőségekről”. Szőnyi azt is vállalta, hogy további magyar emigránsokat is beszervez, majd hazatérte után tovább dolgozik az OSS-nek.[77]

Field ezekben a hetekben készült feljegyzéseiből egyetlenegy, az 1949. május 28-i maradt fenn.[78] Ezt is mély ellentmondás jellemzi. A kihallgatóitól kapott feladatnak nem tett eleget,[79] sőt leszögezte, „ha úgy akarok megszabadulni a kínzásoktól és a haláltól, hogy ártatlan embereket bevádolok, akkor nemcsak ellenséges ügynök és áruló leszek, […] hanem a legaljasabb provokátor, aki ártatlan embereket romlásba dönt, hogy saját maga még egypár nyomorult órát élhessen. Remélem, hogy ilyen mélyre sohasem fogok süllyedni.” [80] Majd mintha egy egészen más vallomásról lenne szó, Field saját OSS „beszervezéséről” vallott, valamint a magyar kommunisták megnyeréséről, akik „később Magyarországon trockista centrumot alkottak, és az USA titkosszolgálat[ának] számára szovjetellenes kémtevékenységet fejtettek ki”. Mintha Fieldet kihallgatói meggyőzték volna arról, hogy a „svájci csoport”, Szőnyiék trockisták, ellenségek, tehát vallhat rájuk.

Miközben Field még azon vívódott, hogy nem eszközként használják-e fel, Szőnyit már az előző nap folyamán, május 16-án őrizetbe vették, s éppen ez a dolgok „logikája”. Egyáltalán nem Field vallomása alapján. Szőnyi fő kihallgatója, Janikovszky Béla sem tudott „arról, hogy Szőnyi őrizetbe vétele milyen bizonyítékok alapján történt. Később [...] hallottam, hogy Noel H. Field tett vallomást arról, hogy [Szőnyi] az amerikai titkosszolgálat beszervezett ügynöke, és mint ilyen, feladattal küldték Magyarországra [...]. Én ezt a vallomást nem láttam, erről Szűcs Ernő beszélt.”[81]

Field megtörésében egy bravúros államvédelmi játszma is kiemelt szerepet játszott. A mellé telepített fogdaügynök, Cseresnyés Sándor rávette, írjon a budapesti amerikai követnek levelet, amelynek kijuttatásában felajánlotta a segítségét, de az természetesen fogva tartóinak kezébe került.

Szabadulás

Az amerikai szuperkém szelleme 1949 szeptemberében ott lebegett a Magdolna utcai Vasas-székház nagytermében, amikor a Fővárosi Népbíróság Rajk László és társai bűnügyét tárgyalta, de testi valójában egyszer sem jelent meg a tárgyaláson, ahogy a mellékperekben sem, holott azok már a nyilvánosság teljes kizárásával zajlottak. Letartóztatásának puszta ténye is a legszigorúbb államtitoknak számított.

A „csendes amerikai” azonban elég gyorsan átlátott vallatóinak mesterkedésein. Így történt ez 1954-ben, a felülvizsgálatok során is, amikor Fieldet újra elővették. Ezek már nem eleve hamis vallomások kikényszerítésére irányultak, hanem – bizonyos, esetenként nagyon szűk korlátok között – az „igazságot” kívánták felderíteni. Maga Field írta erről 1954. augusztus 4-én kihallgatójának: „Da ich mich über die im Jahre 1949 angewandten Verhörmethoden mehrmals beklagt habe, so möchte ich hier ausdrüklich betonen, daß die neuen Verhöre zu den alten in erfreulichen Kontrast stehen und daß alle bisherigen Protokolle von mustergültigen Objektivität sind. Auch hat man mir Gelegentheit gegeben, in einer Reihe von eigenhändigen autobiographischen Aussagen Ergänzungen niederzuschreiben, die ich für das Verständnis meines Falls für wichtig erachte, man hat mir die Versicherung gegeben, daß diese Aussagen (zusammen mit meinem Brief an die Partei) einen Teil des permanenten Archivs über meinen Fall bilden werden.”[82]

Ugyanakkor Field is szóvá tette: az 1949-hez képest megváltozott kihallgatási módszerek mit sem változtatnak azon a tényen, hogy ezek célja változatlanul egy már meglévő koncepció igazolása, alátámasztása: „Im Verlauf der Verhöre sind aber – besonders in der letzten Zeit – eine Anzahl von Bemerkungen gefallen (ich verweise als letztes Beispiel auf die heutige Behauptung, OSS und USC sein eigentlich dasselbe), die mir immer deutlicher klargemacht haben, daß – wenn auch die Methoden von 1949 verurteilt werden – doch alle wesentlichen und grundsätzlichen Resultate dieser Methoden voll und ganz bestätigt werden sollen und daß daran prinzipiell nicht zu rütteln ist. Alle meine Aussagen werden damit entwertet und virtuell zu schamlosen Lügen erklärt. Dadurch werden von meinem Standpunkt aus, die weiteren Verhöre sinnlos.”[83]

Field is eljutott végül az „üzenetig”: „Ich bin selbstverständlich nach wie vor bereit, auf alle Fragen Antwort zu geben. Ich bin aber ebenso bereit, wenn die Behörden damit einverstanden sind, auf weitere Verhöre zu verzichten, und das Urteil über meinem Fall der Geschichte anzuvertrauen. Denn auch mit meinem Tod wird mein Fall noch nicht endgültig erledigt sein. Die Zeit wird kommen, sei es in 10 oder 20 oder mehr Jahren, da man auf Grund von neuem Materiel mein hiesiges Archiv (besonders meinen Brief und meine eigenhändigen Aussagen – die sogenannten ťRomaneŤ) mit neuen Augen ansehen werde. Dann wird man des längst verstorbenen Kommunisten in ganz anderer Weise gedenken.”[84]

Bő két év leforgása alatt három amerikai állampolgár, három Field tűnt el a vasfüggöny mögött, illetve négy: a negyedik, Erica, egy amerikai állampolgár felesége. „Talán sohasem értesültünk volna sorsukról – emlékezett vissza a CIA már nyugalomba vonult főnöke, Allen W. Dulles –, ha nem állt volna át hozzánk 1954-ben Józef Swiatło, a lengyel titkosszolgálat tisztje.”[85]

Swiatło vezérőrnagy 1953 decemberében a lengyel párt első titkára megbízásából utazott Erich Mielke NDK Stasi-főnökhöz Berlinbe, ahol egyszerűen átsétált a nyitott határon. A 10. osztály [párton belüli elhárítás] helyettes vezetőjeként sok titok tudója volt, közel egy évig nem szólalt meg, illetve csak szűk körben és titokban, majd „1954. szeptember 28-án a Szabad Európa Rádió lengyel szekciója műsorára tűzte Józef Swiatło beszámolósorozatát, […] tízezrek hallgatták [Lengyelországban] az adást”[86]. Nyolcvan adásból állt a sorozat.

A rádióadások szerkesztett változata ugyanazt állította, mint Dulles. Swiatło beszámolt arról, miként fogták le Hermann Fieldet, és hogy hol tartották fogva. Hermannon keresztül akadtak Noel és Herta nyomára Budapesten, végül Vorkutából Erika Wallach is előkerült.[87] Mindez azonban jóval több, mint egy „kémtörténet”, vagy – inkább az – egy család tragédiája.

Rákosi miközben öt és fél évvel Field letartóztatása után, 1954 őszén szovjet „gyógykezelése” alatt éppen döntő támadását indította meg Nagy Imre ellen, „betegágyánál” fogadta a magából kikelt Bolesław Bierutot. A lengyel pártvezér tájékoztatta magyar kollégáját Swiatło átállásáról, aki nem elég, hogy magával vitte a lengyel felderítés teljes anyagát, hanem „közölte az amerikaiakkal, hogy Lengyelországban van öt éve fogságban az a Hermann Field nevű kémgyanús [egyén], akit az amerikai kormány ismételt diplomáciai jegyzékben követelt a lengyelektől, de akire vonatkozóan mindig azt a választ kapta, hogy nincs náluk”[88]. Rákosi nem értette Bierut idegességét, félelmét az amerikai sajtótól, de biztos volt abban, a lengyel kolléga egyenesen Fieldék miatt utazott Moszkvába. A lengyel első titkár szerint ki kell engedni Hermann Fieldet, aki azonban „szabadulása utáni magatartását – vagyis, hogy mit pakol ki – attól teszi függővé, hogy engedjék szabadon, és adjanak teljes rehabilitációt Noel Fieldnek, fivérének.” Rákosi próbálta ugyan megnyugtatni Bierutot, mondván: minden szenzáció három napig tart, de megígérte, hogy még aznap intézkedik. S valóban, Noel Fieldet Budapesten 1954. november 17-én szabadlábra helyezték.[89]

Évkönyv VIII. –2000, Budapest, 1956-os Intézet, 11–25.o.