___Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában___Vissza
Az 1956-os magyar foradalom a világpolitikában című könyvet bárki haszonnal forgathatja: magyarul ezt a témát így még eddig nem dolgozták fel, annál is inkább, mert a nyugati és a szovjet archívumok csak nemrégiben nyíltak meg a kutatók előtt. Békés könyve két főbb részből áll: a bevezető tanulmányból és 36 olyan dokumentumból, amely részben a magyar külügyminisztéirum, részben a nagyhatalmak külügyi szolgálatainak iratanyagán alapul. hasznos olvasmány ez, már csak ezért is, mert mint a szerző hangsúlyozza: „a közvélemény mindmáig nagyon sok téves nézet és illúzió él... a forradalom nemzetközi vonatkozásaivel kapcsolatban". Ezek közül emeljünk ki kettőt. Először is, sokan úgy vélik, az Egyesült Államok „cserbenhagyta" azt a forradalmat, amelyenek kirobbanásához retorikájával és propagandájával bizonyos mértékig hozzájárult (bár ez a hozzájárulás nem volt annyira jelentős). Békés szerint az Eisenhower-adminisztráció jól tudta, hogy katonai beavatkozásról szó sem lehet (már csak Ausztria semlegessége miatt sem), de azt is, hogy diplomáciailag is korlátozva van a játéktere...

Másodszor: a forradalom koalíciós Nagy Imre-kormánya nem kapta meg azt a nyugati támogatást, amire pedig joggal számított. Részben a kezdeti nyugati óvatosság („a helyzet még zavaros"), részben az ugayncsak nyugati kalandorpolitika miatt. Itt persze Szuezre célzok. Mert igaz ugyan, s ezt Békés is aláhúzza, hogy az angol-francia-izraeli akció dátumát a szövetségesek már október 23 előtt elhatározták, de az események előrehaladtával nemcsak hogy nem változtattak haditervükön, de megpróbálták a magyar ügyet felhasználni, hogy eltereljék a figyelmet saját katonai támadásukról. Ez már október 31-et követően történt, amikor az amerikaiak a szuezi válság megoldására összpontosították figyelmüket, másodrendűvé minősítve a magyar válságot, míg az angolok és a franciák ezért akarták az ENSZ közgyűlése elé vinni a magyar ügyet, hogy kicsit kevesebb szó essék Szuezről. Mindegyik nagyhatalom a saját pecsenyéjének sütögetésével volt elfoglalva, s bár valószínű, hogy a szovjetek Szuez nélkül is visszatértek volna Budapestre (bár nem okvetlenülnovember 4-én), sokkal nehezeb erkölcsi helyzetben lettek volna, ha egységes nyugati fronttal állnak szemben.

Gömöri György, Élet és Irodalom, 1996. október 11.


Egy társadalmi elégedetlenségből kinövő forradalomnak aligha lehet megszabni, mikor törjön ki. Bármily szükségszerű volt is az ötvenhatos magyar megmozudlás, nemzetközi szempontból „rossz időben" jött. Mint eddig is tudtuk, s mint Békés Csaba történész a forradalommal kapcsolatos nemzetközi (főként USA) dokumentumok gyűjteményének tanulmányértékű előszavában most nagy hangsúllyal újra aláhúzza: „a korszak amerikai külpolitikáját nem az illúziók kergetése, hanem a világpolitikai realitások, így az 1950-es évek közepén létrejött európai status quo és az addigra kialakult amerikai-szovjet relatív hatalmi egyensóly tudomásul vétele... a Szovjetunióval való fegyveres összeütközés mindenáron való elkerülésének igénye jellemezte".

Lukácsy András, Magyar Hírlap, 1996. május 4


Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2006. szeptember 18. hétfő

Keresés a honlapon