Közismert, hogy az 1956-os forradalom a kádárizmus alatt az egyik legfőbb tabutéma volt, és ez a filmgyártásban is megmutatkozott. Tényfeltáró dokumentumfilmek – ha készültek is – bemutatására csak 1988-tól kerülhetett sor².

Ebben az évben a legnagyobb hatású alkotás Ember Judit ötrészes filmje, a Menedékjog³ volt. Akkoriban az érdeklődő közvélemény döntő többsége vajmi keveset tudott az úgynevezett Nagy Imre-csoport történetéről: a november 4-i szovjet intervenció kezdetén hogyan kaptak menedéket Nagy Imréék a jugoszláv nagykövetségen, milyen módon vezették félre, majd rabolták el őket, hogyan telt a romániai fogságuk, miként állították őket a bíróság elé. Az ötrészes filmben az alkotó külön-külön beszélteti az egész eseménysor részeseit, így bár a történet fő váza mindig ismétlődik, a személyes felidézés mégis minduntalan új információkat, izgalmakat tár elénk. Mindez 1988-ban. Egy ilyen tizenegy órás film csak kivételes történelmi időszakokban tarthat számot jelentősebb közérdeklődésre.⁴

Más jellegű emlékezésről forgatott ekkoriban, június 16-án, Nagy Imre és pertársai kivégzésének harmincadik évfordulóján a Fekete Doboz Videófolyóirat.⁵ A párizsi Pēre Lachaise temetőben felavatták az 1956-os magyar forradalom áldozatainak emlékművét, miközben Budapesten, a 301-es parcellában, a még jeltelen síroknál, a Hősök terénél és a belvárosban – a rendőrség brutális fellépése közepette – illegális megemlékezés folyt. Mai szemmel már csak a budapesti képsorok érdekesek, amelyekből szívesen látnánk többet, csak hát a karhatalmisták gumibotozását figyelembe véve, még annak is örülhetünk, hogy nem volt sikertelen a forgatás.⁶

A rendszerváltás első éveiben készültek a szó klasszikus értelmében vett izgalmas alkotások, amelyek forgatókönyvét elsősorban a váratlan szituációk szolgáltatták. Ilyen volt Schiffer Pál filmje, az Engesztelő 1956–89.⁷ 1956. december 13-án, öt nappal a salgótarjáni sortűz után a karhatalmisták megkínozták és meggyilkolták az acélgyári nemzetőrség két vezetőjét Hadady Rudolfot és Hargitay Lajost. Erről az eseményről a közvélemény 1989-ben még mit sem tudott. Az alkotók a „terepen” e két ember halálának körülményeit nyomozzák. A forgatás közben derül ki többek között az, hogy a két özvegy közül csak Hargitayné keresi az igazságot, Schifferék vele, valamint két lányával keresik fel a szóba jöhető szemtanúkat és a hatóság több képviselőjét, így a tragédia körülményei is mindinkább körvonalazódik. E témához kapcsolódva készült el a Ledöntött útjelzők I–II.⁸ is. Nyolc hiteles szemtanú párhuzamos elbeszéléséből bontakozik ki a salgótarjáni sortűz története, amely negyvenhat halálos áldozatot követelt és kilencvenen megsebesültek.

Ekkoriban mutatták be Erdélyi János és Zsigmond Dezső filmjét egy másik sortűzről, a mosonmagyaróváriról (Vérrel és kötéllel⁹), amely hasonló tragédiával járt (ötvenkét halott, nyolcvanhat sebesült), mint a salgótarjáni. A katasztrófát a határőrség idézte elő, amikor október 26-án tüzet nyitott a tömegre, és ezt követően három tisztet meglincseltek. Az alkotók nem elégedtek meg azzal, hogy mindkét oldalt meghallgatták, ha kellett, a feleket is szembesítették, s ez egyszerre volt váratlan és feszültségkeltő. Megszólalt Dudás István, a határőr laktanya korabeli parancsnoka is, mégpedig azon visszaemlékezők előtt, akik szerint a tűzparancsot kiadta. Dudás tagadta, hogy ő vezényelte volna sortüzet, és támadói ezt nem tudták minden kétséget igazolóan bizonyítani. A film csúcspontja mégis az volt, amikor kamera elé állt egy olyan határőr, aki elismerte, hogy eleget téve a szégyenletes parancsnak, annak idején géppuskával lőtt az emberekre, és megismerhettük az ő álláspontját is. Ilyen jelenetek a későbbi dokumentumfilmekben nemigen fordultak elő¹⁰. A győri körzet két dokumentaristája ekkoriban a két legismertebb, legjelentősebb helyi forradalmi személyiség, Földes Gábor színházi rendező és Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének életéről, tragikus sorsáról is forgatott.

A rendszerváltáshoz erősen kapcsolódik még Ember Judit Újmagyar siralom című alkotása¹². Miután 1989 tavaszán a KB engedélyt adott Nagy Imre és kivégzett pertársai újratemetésére, a film – hozzátartozók, barátok, orvosok bevonásával – végigköveti a holttestek exhumálását és a jelöletlen sírok feltárását. Ezt a három órás filmet ma már nem sokan néznék végig, de még abban a heves érdeklődésben is túlontúl hosszúra sikeredett.

Zsombolyai János opusában (Halálraítéltek 1956¹³) öt olyan egykori forradalmár szerepel, akikre a kádári igazságszolgáltatás halálos ítéletet hirdetett, ám valahogyan mégis megmenekültek a kivégzéstől¹⁴. Elmondásaikból a nézők megismerhették 1956 történetének számos, addig szinte ismeretlen epizódját. A visszaemlékezések értékét emelte, hogy akkoriban még nem álltak rendelkezésünkre a levéltári források. Később, a kilencvenes évek derekától valahogy megváltoztak ezek az emlékek, erre még visszatérünk.

Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia alkotása („...Hol zsarnokság van...”¹⁵) egy „munkásmozgalmi” karrier derékba törését eleveníti fel. Ilyet sem láttunk addig. Sárközy Endre meséli el élettörténetét: 1945-től a MKP funkcionáriusa lett, 1951-ben a Katonai Bíróság bírájává nevezték ki. 1955-ben az igazságügyminiszter helyettesévé avanzsált. 1956. november 4-e után ő dolgozta ki statáriális rendeletet. A kivégzésekkel viszont már semmiképpen nem tudott azonosulni, inkább segédmunkásként helyezkedett el.

Ehhez az 1989–90-es időszakhoz kapcsolódik két 1991-es film, a Fekete Doboz: A barikád gyermekei¹⁶ és Gazdag Gyula: Magyar krónikák (Chroniques hongroises¹⁷) A Fekete Doboz a forradalom idején a „barikád” két oldalán állók gyermekeit¹⁸ hozta össze, hogy beszéljenek szüleikről, és hogy miként élték át a forradalmat és következményeit.

Gazdag Gyula filmje rávilágított egy súlyos, azóta sem tisztázott tragédiára a forradalom idejéből. Szűcs István exforradalmár elmondása szerint a kiskunhalasi lövészezred október 26-án foglyul ejtett egy kilencfőnyi felkelőcsoportot – amelynek ő is tagja volt –, és a nemzetközi konvenciókat súlyosan megsértve agyonlőtték foglyaikat, a mészárlást csak Szűcs élte túl. Az ő vallomása főleg akkor válik meggyőzővé, amikor szembesítették egy résztvevővel, aki semmire sem akart emlékezni.

A kilencvenes évek első éveiben mindinkább elcsitult az érdeklődés ’56 iránt, részben, mert „lecsengett”, másrészt amiatt, hogy a forradalom és szabadságharc az aktuálpolitika uszályába került. Ettől kezdődően e korról szóló dokumentumfilmek már távolról sem olyan drámai közegben játszódtak (és nem is játszódhattak), az alkotók ekkortól rendszerint „hiánypótló” és/vagy „emléket állító” műveket készítettek.

A rendezők közül csak Magyar József tűzte ki célul, hogy az egész forradalom történetét (előzményével, utóéletével együtt) teljességében és objektíven bemutassa. Így készült el A mi forradalmunk ötrészes hét és fél órás film¹⁹. Habár szerkezetileg kiváló az alkotás, kitűzött feladatát Magyar mégsem oldotta meg. A szempontok és a szereplők kiválasztása több esetben támadható, a tárgyilagosság néhol megtörik az alkotó előítéletein és tévedésein is.

Portréfilmek

1991-től legnagyobb számban portréfilmek készültek a forradalom fő- és mellékszereplőiről. Mivel e műfajban a történeti hűség a legfontosabb mérce, megállapítható, hogy a politikusokról, írókról és általában az értelmiségiekről készült alkotások többnyire lényegesen jobbak, mint a forradalomhoz spontán módon csatlakozó felkelőkről szólók. Az értelmiségiekről eleve sokkal több hiteles adat áll az alkotók rendelkezésére, és a megszólaló pályatársak jóval árnyaltabb képet (sőt, teljes életpályát) tudnak megrajzolni az adott főhősről, mint az utca forgatagából megmaradt emlékképekre alapozott beszámolók.

A forradalom legismertebb személyiségeiről, Nagy Imréről és pertársairól természetesen már a kilencvenes években készültek filmek. A „hiánypótlást” és az „emlékállítást” az ekkoriban mindinkább radikalizálódó szélsőjobb kisajátítási kísérletei, az egykori pártellenzéket és általában az antisztálinista baloldalt rágalmazó gyalázkodásai is indokolták. E filmek közül három, a Losonczy Géza (1917–1957) I–II., a Volt egy ember (Donáth Ferenc élete) és a Gimes Miklós különös élete²⁰ Hanák Gáborhoz és az OSZK Történeti Interjúk Videotárához kapcsolódik²¹. A negyvenedik évfordulóra készült el dokumentumfilm Nagy Imréről²² és Szilágyi Józsefről²³, egy évvel korábban Vásárhelyi Miklósról²⁴. E művek egész életutakat mutatnak be, archív anyagok bőséges felhasználásával. A szereplők²⁵ hitelesek, az érdeklődő és jó „ülőképességű” néző sok információt szerezhet, sőt alapos ismeretekre tehet szert a huszadik századi magyar történelemből. A per V. rendű vádlottjáról, Maléter Pálról készült film²⁶ eltekint az életút ábrázolásától, csak a volt honvédelmi miniszter 1956-tal kapcsolatos tevékenységét, és az őt ért retorziót mutatja be. A „nagyimrések” közül a szélsőjobb Maléter jó hírnevét kezdte ki legeredményesebben, ezért az alkotó igyekezete leginkább a tények tisztázására irányul, és a közönség józanabb részének meggyőzésére minden bizonnyal sikerre számíthat.

Hegedüs András exminiszterelnök méltán szerepelt gyakran a dokumentumfilmekben, sőt kifejezetten róla is készült több alkotás már 1983-tól²⁷. E rendkívül ellentmondásos életpályáról a legmegrázóbb filmet unokája, az Ausztráliában élő Peter Hegedüs rendezte²⁸. Noha a mű ily módon szubjektív nézőpontból készült, drámaiságát végsőkig fokozta, hogy a fiatal Hegedüs nem kerülte meg a legkínosabb kérdéseket sem, és szembesülnie kellett azzal is, hogy a forradalom több jelentős szereplője még mindig engesztelhetetlen nagyapja irányában. Hasonlóan személyes hangvételű az ifj. Gimes Miklós szüleiről szóló filmje²⁹, csakhogy ebben a műben a fájó kérdések elsősorban nem a mártíromságot szenvedett apa „szektás” korszakát feszegetik, hanem a szülők intimszféráját.³⁰ Készült egy önportré is: Az én 56-om, ez Dékány István őszinte „önvallomása”.³¹ Példás volt az, hogy miután elbeszélte emlékeit, átnézte periratát, korrigálta tévedéseit. Ez távolról sem mindenkinek sikerül.

Fontos portréfilm készült a forradalom egyik legvitatottabb egyéniségéről Dudás Józsefről, a Nemzeti Bizottmány elnökéről is.³² Dudás már ifjúkorától komoly politikai múlttal büszkélkedhetett, ám ennek bemutatására – ellentétben a fentebb említettek alkotásokkal – csak kevéssé nyílt lehetőség. Forradalmi szerepvállalása, küzdelme, tragédiája azonban – több szemtanú valótlan közlései ellenére – hitelesen felidéződött.

Mint említettem a tényszerűségek arányai, a felkelőkről szóló portréfilmek esetében – az alkotók legjobb szándéka ellenére is – lényegesen rosszabbak. Nyilvánvaló, hogy a többnyire spontánul alakuló események sűrű forgatagában, amikor a résztvevők csak alig ismerhetik meg egymást, az élményeik pontatlanul raktározódnak el, és jelentősen eltérnek egymástól. Könnyű elképzelni, hogy ezek után mi marad meg az emlékekben negyven év múlva. Megfigyelhető, hogy 1989-től fokozatosan romlik a valósághű interjúk készítésének lehetősége, mivel a veteránok, még sokkal inkább az álveteránok egymásra találása tisztázás helyett inkább további torzításokhoz vezetett.³³

Két film készült a Széna tériekről, konkrétabban két fiatal nőről, Márton Erzsébetről³⁴ és Tova Meyerről³⁵ (1956-ban Sáfrány Jánosné), akik a fegyveres csoport tagjai voltak. Közös jellemzőjük, hogy ők, a két főszereplő nyújtja a legszerényebb teljesítményt igazmondás terén, ám értékrendjükben kiemelten fontosnak mutatkozik a humanitás, az emberi jogok érvényesítésére való törekvés. Fontos különbség viszont, hogy míg az előbbi filmben az alkotók törekedtek a valóság bemutatására, az utóbbi inkább propagandisztikus célból készült.

Az alkotói feltételek kedvezőbbek a két legendás felkelőparancsnok, Angyal István³⁶ és Iván Kovács László³⁷ portréjához. Bár mindketten a kádárista retorzió áldozatává váltak, így csak néhány fotón láthattuk őket, fennmaradt több olyan vallomásuk, amelyek már önmagukban is igazolják, hogy két kivételes személyiségről van szó. A szemtanúk visszaemlékezései azonban vegyes színvonalúak.

Lugossy István Az áldozat című filmében³⁸ a „Péterfy forradalmi kórház” önkéntes mentősének, az 1958-ban kivégzett Péch Géza mérnöknek állít emléket. A visszaemlékezők valósághűen rekonstruálják az eseményeket. E mű szerzői értékelése a legtámadhatóbb: ha azt állítjuk, hogy Péch Gézát ártatlanul ítélték el, akkor voltaképpen tagadjuk a forradalmi szerepét. Márpedig Péch nem csak bátor önkéntes sebesültszállító volt, hanem az ország függetlensége és demokratizálódása iránti elkötelezettségét is bebizonyította.

A megtorlás témakörében készültek több forradalmárt bemutató portréfilmek. Az Oly távol messze van a hazám³⁹ öt olyan külföldről visszajövő kivégzettről szól, akiket Kádárék vezettek félre amnesztia-felhívásukkal. A Fellebbezésnek helye nincs⁴⁰ négy ismertebb, mártír özvegye – dokumentumfilmek bevált szereplői – nemcsak a megtorlásról, hanem a forradalom keserű utóéletéről is beszélnek.

Számos olyan portréfilm is készült, amelynek alkotói kevésbé törekedtek az általuk választott téma több szempontú bemutatására, beérték hősük kizárólagos szerepeltetésével.⁴¹

Helytörténeti, eseménytörténeti és csoportokról szóló filmek

A kilencvenes évek elejétől a napjainkig több helyhez kötődő dokumentumfilm jelent meg, elsősorban a nagyobb vidéki városok és egyes budapesti körzetek forradalmi eseményeiről. A rendezői alapelv hasonló: megszólaltatják a főbb résztvevőket, és így közösen rekonstruálják a forradalmi eseményeket és a megtorlást. Mivel e helyszínek történései többnyire országos jelentőségűekké váltak, az értő közönség nem érzi azt, hogy e művek csupán lokálpatriótáknak fontos. A miskolci eseményekről Ember Judit,⁴² a debreceniekről Filep Tibor,⁴³ a szegediekről Paál István⁴⁴, Váraljai Tamás⁴⁵ illetőleg Bubryák István⁴⁶, a veszprémiekről Kiss Róbert⁴⁷ és Oláh Gábor⁴⁸ készített filmet (filmeket). A budapesti körzetekről szóló alkotások többnyire fegyveres ellenállásról szóltak. A résztvevők beszámolóival a csepeli és az óbudai harcokat Lugossy István⁴⁹, a kispestieket Kóthy Judit⁵⁰ elevenítette fel.

Az íróperekről, az írókkal szembeni retorzióról Asbót Kristóf és Kuczka Judit készített filmeket. Az 1991-es⁵¹ Déryék sorsáról szól, az 1993-as⁵² „kis” írópert és más elítélt írók elítélését rekonstruálja, az 1994-esben⁵³ az írók gyerekei idézik fel szüleik sorsán keresztül 1956-ot, és az azt követő megtorlást. Dér András alkotása⁵⁴ az Irodalmi Újság körüli írókat mutatja be, akik közül többen a forradalom leverése után elhagyták az országot, Londonból, majd Párizsból folytatták a harcot.⁵⁵

Ehhez a témához kapcsolódik a népi kollégisták szerepe, Tölgyesi Ágnes filmje⁵⁶, amiből kiderül: a fiatalokba beoltott kommunista küldetéstudat, 1956 októberében gyakran csekélynek bizonyult.

Kézdi-Kovács Zsolt a Színház és Filmművészeti Főiskola volt hallgatói október 23-i visszaemlékezéseiről készített filmet⁵⁷, amiről viszonylag jelentős archív anyag maradt fenn. Erről, a korabeli felvonulásról fennmaradt snitteken azonosíthatók voltak a szereplők, akik elmondták, hogy mi történt velük azon a napon. Ám az ’56-os lelkesedést távolról sem sikerült rekonstruálni.

Több alkotó a papság tevékenységét, sorsát választotta témájául. Nemzetközi hírű politikus-pap Mindszenty József hercegprímás öt napot töltött szabadon a forradalom idején. Ennek rekonstrukciójára Czigány Zoltán vállalkozott⁵⁸. Az egyházak a lelkészek és a kispapok 1956-os szerepéről és megtorlásokról szól Dr. Rémesné Köpeczi Bócz Edit⁵⁹ és Sághy Gyula⁶⁰ opusa. Mindszenty ’56-os hívei közül Tabódy István katolikus papról⁶¹ és Kuklay Antal⁶² plébánosról készült riportfilm. Forradalmi tetteikben legfőképpen az volt a közös, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak megmentését tűzték ki célul, és ez 1957–58-ban „papi összeesküvésnek” minősült. Ezek az iratok jórészt sajnos még mindig titkosak – ez is lehet e filmek nem deklarált üzenete.

Egyik leghálásabb témának a volt szovjetek bemutatása bizonyult. Az alkotók közül azonban csak kevesen vállalkoztak annak feltárására, hogy mi volt ’56, a szuperhatalom aspektusából. Ez nem is meglepő, mert ehhez az alapos felkészültség sem feltétlenül elegendő, hiszen nyilván nem könnyű megtalálni és főleg szóra bírni az illetékeseket. Ilyen sikerrel a Birodalmi helytartók⁶³ és a Titoktartók I-II.⁶⁴ alkotói büszkélkedhetnek, bár az eredmények alapján meg kell jegyezni, hogy a volt szovjet magasposztú személyiségek lényegesen használhatóbb interjúkat adnak, mint a magyar exelvtársaik. Mindkét filmben nyilatkozik a magyarországi szovjet követség főtanácsosa, külügyi megbízottja és Kupcsenko magyar szakértő, mindkét film hangsúlyosan foglalkozik Kádár Jánosék november 2-ától a szolnoki kormány felállításáig tartó szerepével.⁶⁵ A Birodalmi helytartók szakértője és agilis riportere, Kun Miklós, kérdéseivel – úgy tűnik – úgy megszorongatta a volt apparátcsikokat, hogy többször szinte akaratuk ellenére fedték fel kártyáikat. Ezek a film legizgalmasabb fordulatai. A Titoktartók nem tartogat ilyen csemegéket, viszont a mű egésze szerkezetileg egységesebb, koherensebb.

A dokumentumfilmek két leggyakoribb exszovjet szereplője a volt magyarországi különleges hadtest törzsfőnöke, Je. I. Malasenko, és V. I. Fomin a hadtest politikai tisztje. A Történelmi leckében⁶⁶ (és más filmekben is) úgy idézik fel a budapesti harcokat, hogy eközben politikailag nem vállalják ennek felelősségét, ám az akkori szovjet vezetést sem marasztalják el.⁶⁷ Nem meglepő, hogy a szintén rendcsinálásban résztvevő, ám sorkatonai szolgálatot töltő katonáknak lényegesen kedvezőtlenebb emlékképeik maradtak, kiváltképp amiatt, hogy ők is leigázottaknak tartották magukat. Lehel László filmjében⁶⁸ négy észt beszél a megszálló megszállottak skrizofén helyzetéről. Elgondolkoztató alkotás a Leningrádiak a magyar forradalomért.⁶⁹ Ebben tíz egykori leningrádi egyetemista beszél arról, hogy harcolni akartak a magyar ügyért. Akkoriban ennek csak a legapróbb gyanúja is súlyos következményeket járt volna. A magyar származású szovjet állampolgárok forradalompártiságáról szól a „Nem vagyunk mi hősök...”⁷⁰, amelyben négy kárpátaljai diákot röplapterjesztésért börtönbüntetésre ítélték, valamint a Véreim ellen? Soha!⁷¹, amelyben az intervenciós sereg egy katonáját szökéséért katonai törvényszék elé állították.

Két alkotás az erdélyi magyarokat ért megpróbáltatásokat tárja fel ’56 kapcsán. harminc ember kálváriájáról szól a Sorsod sötétlő árnyak között (Utak a Duna-Deltába⁷²). A forradalommal való szimpátiájukért ítélték el őket, és élményeik elmondása közben láthatjuk a leghírhedtebb román börtönöket. A Fény a rácsokon I–III.⁷³ betekintést enged – három értelmiségi elbeszéléséből – a forradalom romániai hatásáról. A harmadik, a „Mégis magyarnak számkivetve”⁷⁴ szereplői az összes szomszédos szocialista országok magyarságát ért retorziókról számol be, a forradalom leverését követően.

Visszatérve a kárpátaljai eseményekhez, szót kell ejteni a deportálásokról is. 1996-ban mutatták be Gulyás János és Szerdahelyi Szabolcs filmjét⁷⁵, amely az alkotói jószándék ellenére nagyon csekély tényanyagot tartalmaz. Ennek ellenére Gulyás még három hasonló tartalmú filmmel jelentkezett.⁷⁶

Az ’56-os emigránsokról meglepően kevés filmet mutattak be. Az Exodus '56⁷⁷ még 1989-ben készült, külföldi tájékoztatási hivatalok riportanyagának felhasználásával. Ballada a korán kelt harcosok hosszú meneteléséről⁷⁸ olyan menekültekről (elsősorban Sujánszky Jenőről) szól, aki idehaza politikai foglyok voltak, a forradalom idején kiszabadultak, részt vettek – míg tehették – az ellenállásban.

Külpolitikai vonatkozású ’56-os film – tudomásom szerint – csak egy készült: a Halál hálaadás napján – a Povl Bang-Jensen ügy⁷⁹. A mű meglehetősen inkoherens, s bár érdekes részleteket tudhatunk meg a dán diplomatáról, a fő kérdés – mi okozta a tragédiáját – továbbra is nyitva maradt, az addigi sejtelmeink semmilyen irányban nem mozdultak.⁸⁰

A rendszerváltás óta két per, két sors különösen foglalkoztatja a közvéleményt, időnként egyes politikusok is szítják velük a hangulatot. A legfiatalabb kivégzettről, Mansfeld Péterről és pertársairól Hintsch György készített filmet⁸¹. Szerencsés, hogy riportalanyok hiteles személyiségeknek bizonyultak, és a rendező is sikerrel törekedett a tények feltárására. Ám e vakmerő fiúról még így is kissé idealizált képet rajzolt. Tóth Ilonáról és vádlott-társairól készült mű⁸² ennél lényegesen csekélyebb értékű. Árnyalatlansága, előítéletei, bizonyíték nélküli kinyilatkoztatásai, agitációi a pártállami propagandafilmekre emlékeztetnek, ráadásul a felállított koncepciója hamis. Szembetűnő, hogy a „kulcsszereplő” Obersovszky Gyulának néhány év alatt megváltozott az emlékezete.

Szintén propagandisztikus és végletesen tudománytalan a Corvin közi felkelőkről készült opus⁸³, amely több álfelkelőt is felvonultat, akik ’56-os mártírokra acsarkodnak. Az üzenet lényege: ’56 sikere voltaképpen csak a Corvin köziek sikere.

Az 1994-es választás előtt, nyilvánvalóan a kampány részeként mutatták be a Pincebörtönt⁸⁴. A film felmelegített egy ’56-os legendát, amely szerint az ÁVH a Köztársaság tér alatt egy hatalmas börtönt üzemeltetett. Hogy akkor, az ÁVH-sok sorozatos embertelenségeinek nyomása alatt ez volt a közhiedelem, azon nem lehet csodálkozni...

Végül – ha témánk tárgyául a dokumentumfilmek szolgáltak – hangsúlyozottan essék szó a dokumentumok összegyűjtőiről készült alkotásokról. 1989-ben részleteket láthattunk Fehéri Tamás híradófelvételeiből⁸⁵, 1994-ben mutatták be egy 1956-os filmhíradót, amelynek kapcsán az alkotók, a szereplők és történészek beszélgettek október 23-áról⁸⁶. Ugyanebben az évben került a közönség elé az október 23-i tüntetést a kezdetektől dokumentáló, majd a forradalom napjaiban is sokat forgató operatőr, az Amerikában élő Mikó József gyűjteménye⁸⁷. Ekkor készült film Jean-Pierre Pedrazzini emlékére⁸⁸, valamint Jarry Schwarzkopf operatőrrel⁸⁹. Mindketten Budapesten dolgoztak, a Paris Match fotóriportere a Köztársaság téren kapott halálos sebet. A SZER-történetét⁹⁰ is ebben az évben láthattuk, a szerkesztők és a hallgatók elbeszélései alapján, korabeli híradófelvételek felhasználásával. Forgács Péter Dudás László amatőr filmjei alapján készített kísérleti dokumentumfilmet⁹¹. A következő évben az egykori BBC tudósításokba nyerhettünk betekintést, a még élő angol munkatársak részvételével⁹². Az 1997-ben készült Tekercsek vándortarisznyában⁹³ a Norvégiában élő Csák János operatőr a forradalom alatti forgatásait eleveníti fel.

1956-os dokumentumfilmek szép számmal készültek különböző színvonalon (fentebb mintegy százharmincról esett szó). A közös bennük az, hogy kevés nézőt vonzanak – már ha egyáltalán eljutnak a mozikba vagy a tévébe. Lesz-e kiút a válságból?

Az írás eredetileg a Metropolis című folyóirat 2004/2. számában, a rendszerváltás utáni magyar dokumentumfilmről szóló összeállításban jelent meg.

[1] E tanulmány tárgyköréből kivettem a televíziós sorozatműsorokat és a konferencia-felvételeket.

[2] Szűkebb közönség már korábban is láthatott állami propagandától mentes filmeket. Pl.: Epizódok M. F. tanár úr életéből (Portréfilm Mérei Ferenc pszichológusról. Rendező: Forgács Péter. Operatőr: Mész András. Balázs Béla Filmstúdió, 1987.), A Dunánál (Magyar Bálint és Schiffer Pál filmjében egy alföldi falu hét lakója idézte fel életének utóbbi negyven esztendejét. Operatőr: Balog Gábor, Káplár Ferenc. Hunnia Filmstúdió–Magyar Televízió, 1987).

[3] Operatőr: Mertz Loránd. Balázs Béla Filmstúdió. A film szövegkönyve 1989-ben kötetben is megjelent (Bp., Szabad Tér).

[4] Ehhez a témakörhöz kapcsolódik Peter Kassovitz filmje Rainer M. János szereplésével. A Nyomozás egy emberrablás ügyében (Operatőr: Vásárhelyi Károly. La Sept, ARTE/INA, Duna TV, 1996) helyszínről helyszínre követi az egész eseménysort.

Ember Judit Snagovi gyerekek című alkotásában (Operatőr: Mertz Loránd. BBSA–MTV, 1987–1996) a „Nagy Imre-csoporttal” Romániába internált gyermekek harmincegy évvel később egy találkozón idézik fel a történteket. Ehhez a témához kapcsolódik Varga Andrea „Ma két hete vagyunk Romániában” műve is (Operatőr: Mihail Grigoriu. Duna Műhely, OSZK Történeti Interjúk Videotára, 1997). A filmet a helyszínen forgatták, a volt titkosszolgálat tagjainak elbeszélése és levéltári források felhasználásával. 1999-ben ugyancsak a romániai száműzetésről A misszió címmel készített filmet Ember Judit (társrendező: Varga Andrea, operatőr: Mihail Grigoriu).

[5] A 301-es parcella. Alkotók: Dér András, Elbert Márta, Ember Judit, Havas Gábor, Jávor István, Lányi András, Pesty László.

[6] A Fekete Doboz Videófolyóirat a továbbiakban is forgatott az évfordulós utcai megemlékezéseken, 1988. október 23-án, november 4-én és 1989. március 15-én. (Még kér a nép. Alkotók: Betlen János, Dér András, Elbert Márta, Jávor István, Lányi András, Pesty László.)

[7] Forgatókönyvíró: Schiffer Pál, Dávid János, Geskó Sándor. Operatőr: Andor Tamás. Budapest Filmstúdió Vállalat, 1989.

[8] Rendező: Schiffer Pál. Operatőr: Andor Tamás, Bélafalvy Balázs, Mertz Lóránd. Budapest Filmstúdió Vállalat–MTV, 1989–90.

[9] Operatőr: Mertz Loránd, Sára Balázs. Mozgókép Innovációs Társulat, 1990.

[10] A szerzőpáros ugyanebből a tárgykörből, Varga Erzsébet főiskolás, a sortűz egyik áldozata emlékére is készített filmet (Ameddig a harang szól. MTV, 1992.).

[11] Nem lehetek, míg élek, bátortalan, illetőleg Lába nyomán kinőtt a fű. MTV, 1991.

[12] Operatőr: Mertz Loránd. Fekete Doboz Videófolyóirat (különszám), 1989.

[13] Operatőr: Nyíri Béla. Történeti Interjúk Tára, Soros Gyűjtemény, Budapest Filmstúdió, 1990.

[14] Név szerint: Dobrosi Lajos, Fónay Jenő, Márton Erzsébet, Mécs Imre és Obersovszky Gyula. Obersovszkyval már egy évvel korábban is elkészült egy riportfilm (Egy halálraítélt vallomása. Rendező: Fehéri Tamás. Operatőr: Máriássy Ferenc. MTV, 1989).

[15] Operatőr: Horváth Adrienne, Ramm László. Mozgókép Innovációs Társaság–MTV2, 1990.

[16] Szerkesztő: Lovas Zoltán. Operatőr: Mencseli Tibor.

[17] Operatőr: Szabó Gábor. Francia-magyar koprodukció, RAI3–RTSR–RTBF–MTV1.

[18] Földes György, Hegedűs István, ifj. Komócsin Zoltán, ifj. Marosán György, Mécs Mónika, Rosdi Pál, Vásárhelyi Mária.

[19] Operatőr: Vékás Péter, Kőszegi Gyula. Fórum Film Alapítvány, 1994.

[20] Operatőr: Nyíri Béla. Soros Gyűjtemény, MTV, 1991, 1993, illetőleg 1997.

[21] Ehhez a sorozathoz vehető a Haraszti Sándorné, született Gróf Irén visszaemlékezéseiből, 1990-ből, a Bibó István emlékiratok I–II., 1991-ből és a Méray Tibor a Nagy Imre-csoportról, 1994-ből.

[22] Nagy Imre élete és halhatatlansága I–II. Rendező: Bohó Róbert. MTV. A teljességhez hozzátartozik, hogy 1989-ben Sólyom László rendezésében már bemutattak egy Nagy Imréről szóló filmet (Viharos emberöltő), de ez az alkotás nem interjúkra, hanem archív felvételek felhasználására épült.

[23] A cívis forradalmár. Rendező: Fekete Gábor. MTV.

[24] A történelem viharában I–III. Rendező: Zolnay Pál. Operatőr: Czabarka György. MTV. Ez a film nagyobb részben családportré.

[25] A leggyakoribb interjúalany: Vásárhelyi Miklós. A második: Hegedűs B. András.

[26] Maléter I–III. Rendező: Szobolits Béla. Operatőr: Kőszegi Gyula. Fórum Film Alapítvány, 1993.

[27] Például: Találós kérdések. Rendező, operatőr: Jávor István. Szerkesztő: Berkovits György. Balázs Béla Filmstúdió, 1983., Miniszterelnökök Magyarország XX. századi történetében. Rendező: Róna Péter. Operatőr: Zalányi Ferenc. Fórum Film Alapítvány, 1995. E filmek közös jellemzője, hogy egyszereplősek.

[28] The Grandfathers and the Revolution. Ausztrál film, 1999.

[29] Mutter. Svájci-magyar koprodukció. Operatőr: Pio Corradi. 2002.

[30] „Családi” film készült Bak Jánosról is, aki a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának volt tagja: Mindenhol jó, de legjobb otthon. Rendező: Gamma Bak. Operatőr: Michael Krause. R&F Filmproduktion, Berlin, 1992.

[31] Operatőr: Bucsek Tibor. MTV Dokumentum Stúdió, 1996.

[32] Akit a vihar felkapott I–II. Rendező, Operatőr: Puszt Tibor. Szerk.: Baló A. Péter. MTV, 1995.

[33] Ez könnyen kimutatható a Háború '56-ból (Rendező: Ordódy György. Duna TV, 1997), ahol számos egykori felkelő és magát felkelőnek mondó szereplő ad interjút.

[34] Széna tér '56 (Márton Erzsébet). Rendező, Operatőr: Lugossy István. Fórum Film Alapítvány, 1993.

[35] Magyarország levegőjét szívtam. Rendező: Ordódy György. Operatőr: Dörflinger László. Hunniafilm–Nova Civilis Kft., 1994.

[36] Tűzoltó utca 1956. Rendező, Operatőr: Lugossy István. Fórum Film Alapítvány, 1996.

[37] „Mindig új élet lesz a vérből” (Im memoriam Iván Kovács László). Rendező: Filep Tibor. Operatőr: Máthé Gábor. Magyar Történelmi Filmalapítvány támogatásával, Duna TV, 2003.

[38] MTV, 1994.

[39] Rendező, operatőr: Góczán Flórián. Szerk.: Méry Zsuzsa. 1956-os Kht., 2000.

[40] Rendező, szerkesztő: Pap Ágnes. Operatőr: Karácsony Sándor. MTV, 2002.

[41] 1988-ban, New Yorkban még valószínűleg inkább csak archiválás céljából készült ilyen film (Király Béla tábornok és professzor. Rendező: Bokor Péter. Operatőr: Marczali László. OSZK TIVT Soros Gyűjtemény), majd a felkelők közül Wittner Máriával („Én mindig szerettem a fényt”. Rendező, operatőr: Sólyom László. MTV, 1992.) a munkástanácsosok közül Zolcsák Istvánnal (Málló rögök közt szilárd sziklák. Rendező: Paulus Alajos. Operatőr: Herrach László. MTV, 1992.), a horthysta múlttal vádolhatóak közül Kásás Andorral (Arckép sötét háttérrel. Rendező: Kisfaludy András. Operatőr: Csukás Sándor. Duna TV, 1993.), a műegyetemisták közül Marián Istvánnal (Rendező: Kis Klára. Operatőr: Bodrossy János és Vékás Péter. Kis-filmstudió, 2002) következett. Ilyen film volt Czene Ferenc portréja is (A hegesztőszemüveges ifjúmunkás. Rendező, operatőr: Csányi Miklós, Hollai Iván, Wonke Rezső. Duna TV, 1996.), amely talán az összes ’56-os film közül a legszerényebb tartalommal bír, vagy Naszlady Attila orvosprofesszorral készített riportfilm (Pulzusszáma ’56. Rendező: Nagy György. Video-Plan Studió, 1998.), amely a forradalom két hős katonája, Maléter ezredes és Hollmann Gábor főhadnagy lejáratását tűzte ki fő célul – bizonyítékok nélkül. A Bánkuty Géza életútjában pedig (Rendező: Galamb Margit. Szerkesztő: Ordódy György. Duna TV 2002.) egy valóságos Háry Jánost ismerhetünk meg.

Más jellegű portréfilm készült Dr. Tamáska Loránd törvényszéki orvosszakértővel, aki szakemberként a kényes feladatairól beszélt, amelyekkel a hatalom birtokosai megbízták. (A halottak jó emberek. Rendező: Fuzik János. Operatőr: Kiss Róbert. Fórum Film Alapítvány, 1994.)

A későbbiekben még teszek említést egyszereplős dokumentumfilmekről.

[42] Diákparlament 1956, Miskolc. MTV, 1991.

[43] Az a nap a mienk volt (október 23.) és Diákok a vádlottak padján. Operatőr: Máthé Gábor. Duna TV, 2000.

[44] Októberi nyár, nálunk. Operatőr: Kiss Róbert. MTD Film, 1993.

[45] Szeged 56. Operatőr: Bodnár Imre. Szerk.: Horváth Tamás. Duna TV, 1996.

[46] Determináció. Operatőr: Újházi Iván. MTV Rt–Szegedi Stúdió, 1996.

[47] Emlék élőnek, holtnak és Mindig több. Fórum Film Alapítvány, 1994, illetőleg 2000.

[48] Rekonstrukció. Dunatáj Alapítvány, 2001. A film nem csak a veszprémi eseményekről, hanem a deportációról is szól, erre a témára még visszatérek. Jelentős alkotások készültek kisebb helységekről is: Szőke András Dél-Alföldön forgatott (Hétköznapi történelem. Cinemart, 1994), Kiss Róbert Kesztölcön (Kesztölci krónika I–III. Fórum Film Alapítvány, MTV Szegedi Körzeti Stúdió, 1990), Sára Sándor pedig a csurgói járásban (Aki magyar, velünk tart I–II. Objektív Filmstúdió, 1993). Húsz falun élő fiatalról szól a Büntetésük 186 év (Szerkesztő: Domonkos László. Operatőr: Wonke Rezső. Duna TV, 1995.), akiket röpcédulázásért a rabbányákban dolgoztattak, de csolnoki fogságuk idején kitört a forradalom, amely egy hét múlva meghozta szabadulásukat.

Készültek riportfilmek is a vidék ’56-osairól: Az eltűnt idő nyomában. Hat év a kacsaól alatt (Rendező: Erdélyi János és Zsigmond Dezső. Operatőr: Matkócsik András. Mozgókép Innovációs Társulás, Balázs Béla Filmstúdió, 1992.) Somogyi Lajosról, a kaposvári munkástanács egyik volt vezetőjéről szól, aki hat évig bujkált a pribékek elől; Bertha Vince nyugdíjas tanítóról (Ki is ez az ember tulajdonképpen? Rendező: Péterffy András. Operatőr: Bándi Molnár László. MOVI, 1993), aki még a forradalom előtt élt illegalitásban, ám ’56-ban vezető szerephez jutott Tapolcán, le is tartóztatták; Túri Mihály kömpöci polgármesterről (A kömpöci forradalmár. Rendező: B. Révész László. Operatőr: Nádorfi Lajos. MTV, 1993.), aki egy lincselési ügybe keverve ítélték életfogytiglanra. Mindhárom téma izgalmas, árnyaltabb felderítésükre az alkotók talán még tehettek volna kísérletet.

[49] Csepel 1956 és Óbuda, 1956. Fórum Film Alapítvány, 2000, illetőleg 2001.

[50] Kispest a magyar forradalomban. TV Kispest, 1994. E film csak a volt felkelőparancsnok emlékezetére alapul.

A Kossuth téri sortűz két visszaemlékezővel Horváth Adrienne készített riportot (Duna TV, 1994.)

[51] Az Íróper – Magyarország 1957. Rendező: Asbót Kristóf. Szerk.: Kuczka Judit. MTV.

[52] Írók 1956 után: A megtorlás természetrajza. Rendező: Kuczka Judit. Operatőr: Horváth Tamás. MTV.

[53] Írók, gyerekek 1956 után: A megtorlás természetrajza. A stáb ugyanaz maradt.

[54] „A harcunkat megharcoltuk” Irodalmi Újság 1950–89. I–II. Fekete Doboz, 1991.

[55] Az írókról, költőkről és más értelmiségiekről készültek riportfilmek is, legnagyobb számban a forradalom negyvenedik évfordulójára: Háy Gyula: született 1900-ban (Rendező: Mihályfi Imre. Operatőr: Jankura Péter. Szerkesztő: Tarján Tamás. MTV, 1992.), Dr. Gosztonyi Péter hadtörténész (Operatőr: Halász Gábor. MTV, 1994.), Hajszálhíd (Határ Győző portréja. Rendező: Babiczky László. Operatőr: Ducsay Gábor. MTV, 1994.), Lábjegyzetben. Portré Kemény Istvánról. (Operatőr: Ruskó Sándor. Szerkesztő: Elbert Márta. Fekete Doboz Alapítvány, 1996.), Darvas Iván emlékei (Rendező: Ordódy György. Operatőr: Poros László. Duna TV, 1996.), Wesselényi u. 13. (Méray Tibor portréja. Rendező: Simó Sándor. Operatőr: Kende János. Hunnia Stúdió, 1996.), Hitem. A Mécs család (Rendező: Gerő Péter. Operatőr: Sibalin György. MTV, 1997.)

[56] Megáldva és megverve. Operatőr: Kurucz Sándor. MOVI Helios Stúdió, 1992.

[57] Az a nap a mienk. Operatőr: Lőrincz József. Objektív Filmstúdió, 2002.

[58] Útmutató – Mindszenty Józsefről – 5 nap tükrében. Operatőr: Babos Tamás. MTV, 1996.

[59] Lelkészek életútjai. Operatőr: Tóth Sándor. Efron-Coop, 1994.

[60] Kispapok 56-ban. Operatőr: Dér András. Fórum Film Alapítvány, 1997.

[61] Sarokba szorított az Isten. I–II. Rendező: Maár Gyula. Operatőr: Gulyás Buda. MTV, 1991.

[62] A létezés magasabb szintjén. Rendező: Szakács Sára. Operatőr: Nemescsói Tamás. Cinema-film, OSZK TIVT Soros Gyűjtemény, 1992.

[63] Rendező, operatőr: Tóth Tamás. Szerkesztő: Kun Miklós. MTV, 1996.

[64] Rendező: Geréb Anna. Operatőr: Fogas János. Fórum Film Alapítvány, 1995.

[65] Ugyanez a stáb még két filmet készített, amelyekben kiemelt fontosságú Kádár ungvári tartózkodása. Az „Azt bünteti, akit szeret” Balla László Ungváron élő magyar író portréja (1993), az Andrej pedig egy funkcionárius portréja (1993).

[66] Rendező: Ledniczky Márton és Kardos Csaba. Operatőr: Sas Tamás. Message, 1994.

[67] Ledniczky és Kardos 1997-es filmjében (Ötvenhatosok. Message BT–Magyar TV. Rt.) a két szovjet tiszt (Fomin helyébe Sz. Dobrunov ezredes lép) ugyanezt a magatartást követi. Az ő emlékeiket szembesítik két volt felkelőparancsnokéval. Csongovai Per Olaf és Pongrátz Gergely sem gyűlölködik, de többször elérzékenyül. A szerzőpáros Katonák és asszonyok című filmjében (Message, 1994.) Magyarországra immár turistaként érkező szovjet katonafeleségek idézik fel emlékeiket.

[68] Rokoni szemmel. Raaber-Press, 1994.

[69] Rendező: Fehéri Tamás. Fórum Film Alapítvány, 1993.

[70] Rendező: Gulyás János. Szerkesztő: Horváth Tamás. Videográfia Egyesület, 1993.

[71] Rendező, operatőr: Sárközy András. MTV, 1996.

[72] Rendező: Erdélyi János. Operatőr: Pap Ferenc. Deko film, 1996.

[73] Rendező: Szakács Sára. Operatőr: Xantus Gábor, Nyíri Béla. Szerkesztő: Fakan Balázs. Cinema film, 1996.

[74] Rendező: Balogh Júlia, Szitányi Zsuzsanna. Duna TV, 1996.

[75] Deportálások a Szovjetunióba – 1956. Videográfia Egyesület.

[76] „Majd a történelem bizonyít” (1997), Semmisnek kell tekinteni (1997), A világ legmocskosabb rehabilitációja (K&g Bt., 2000) A legutóbbi már csak Szlama Árpádról szól, aki a korábbi filmek egyik főszereplője volt. Jóllehet a film hajmeresztő ostobaságok egész sorozatát tálalja elénk, a kiváló előadókészségű Szlamának még a filmes szakemberek egy részét is sikerült megtévesztenie.

[77] Szerkesztő: Mátray Mihály. MTV.

[78] Rendező: Tényi István. Operatőr: Buglya Gergely, Marosy Géza, Szabó Károly. Dimenzió Video Stúdió, 1998.

[79] Rendező: Dömölky János. Operatőr: Bíró Miklós. Szerk.: Schulze Éva. MTV Drámai Szerkesztőség, 1998.

[80] Magyarország külkapcsolatáról forgatott filmben Wiktor Woroszylski beszél a lengyel-magyar ’56-ról (Történelmi képeskönyvünk Lengyelországról. Rendező: Novobáczky Sándor. Operatőr: Sasvári Lajos. MTV, 1994).

[81] Irgalmatlanul. Rendező: Balogh Gábor. Forgatókönyv Alapítvány, 1994.

[82] „Magasabbak az egek a földnél”. Rendező: Ordódy György. Operatőr: Papp Ferenc. Hunnia Filmstúdió, 1998.

[83] Mindent a hazáért I–III. (Corvin köz '56). Rendező: Ordódy György. Hunnia Filmstúdió, 1993.

[84] Rendező: Dézsy Zoltán. Operatőr: Várkonyi Zsolt, Zalányi Ferenc. MTV.

[85] Egy filmriporter emlékiratai. Rendező: Téglásy Ferenc. MTV.

[86] Emlékképek, régi híradók. Szerkesztő: Bokor Péter. Duna TV.

[87] Rendező: Erdélyi István. MTV.

[88] Európa messze van. Rendező: Kardos Csaba és Ledniczky Márton. Operatőr: Sas Tamás. MTV–MDM–France3.

[89] Kamera – ember. A stáb ugyanaz. Message.

[90] Rendező: Orosz Csilla. Operatőr: Cs. Nagy Sándor, Dobóczi Balázs, Varjasi Tibor. Pesty Fekete Doboz Kft.

[91] Fényképezte Dudás László. Balázs Béla Filmstúdió, 1991.

[92] Amit a BBC látott – BBC tudósítás 1956–57 eseményeiről. Rendező: Mérei Anna. Szerkesztő: Spilák Klára. MTV.

[93] Rendező: Cselényi László. Duna TV.