Sport és politika szorosan összefonódott egymással az 1960-as években (is). A politikának, azaz a kommunista rendszernek szüksége volt a sportra, az ott elért sikereket saját – egyébként nem létező – legitimációja erősítéséhez kívánta felhasználni. Ugyanakkor a sport, mint egyfajta tömegmozgalom veszélyforrás is volt a hatalom szemszögéből nézve, hiszen ezt nem tudta teljesen ellenőrzése alatt tartani. De megpróbálta, s ehhez minden eszközt felhasznált. Besúgók, ügynökök jelentettek folyamatosan sporttársaikról, a klubok belső életéről. Nem csoda, hogy a hatalmat a legnépszerűbb magyar egyesület, a Ferencváros érdekelte leginkább, és természetesen a legnagyobb tömegeket vonzó sportág, a labdarúgás. 

A főváros IX. kerületének jómódú sváb polgársága által 1899-ben alapított Ferencváros története igencsak gazdag és változatos. A focicsapat 1903-ban szerezte meg első bajnoki címét, amelyet még huszonhét ilyen siker követett, legutóbb a 2003-2004-es szezonban. Különösen emlékezetes az 1931-32-es idény, ahol százszázalékos teljesítménnyel diadalmaskodott a csapat. Emellett az FTC húsz alkalommal nyerte el a – különböző időszakokban más-más elnevezésű – Magyar Kupát, utoljára ez év tavaszán. Ami a nemzetközi szereplést illeti, a Fradi 1928-ban és 1937-ben hódította el a két világháború közti periódus rangos trófeáját, a Közép-Európai Kupát.

Az első világháborút követően állandósult viszállyá fajult az FTC és a nagy rivális MTK közötti versengés, s mivel ez utóbbi a budapesti zsidó középpolgárság egyesülete volt, így – tegyük hozzá: nem alaptalanul – a Fradi nevével kisvártatva az antiszemitizmus fogalma is összekapcsolódott, ami aztán egybemosódott a klubra szintén jellemző öntudatos nacionalizmussal. 1945 után „fasizmus” vádjával vizsgálatot indítottak az egyesület ellen, önkormányzatát felfüggesztették, s minden bizonnyal innentől fogva kezdtek el élénken érdeklődni iránta a Magyar Kommunista Párt által dominált belügyi szervek. Ugyanakkor az MKP hatalomátvételének kiteljesedésével párhuzamosan a Fradi mindinkább a születő „népi demokratikus” rendszer elutasításának egyik szimbólumává vált.

A klub fennállásának ötvenedik évében, 1949-ben ismét bajnok lett, játékosai harminc mérkőzésen száznegyven gólt rúgtak, csak Deák Ferenc egymaga ötvenkilencet(!). Ezután azonban ínséges esztendők jöttek. Az antikommunista érzelmekkel szemben ugyanis még a keményvonalas moszkovita Münnich Ferenc sem tudott „hatásosan” fellépni, aki miközben Budapest rendőrfőkapitánya volt, 1948-50-ben az egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Ez a rendszerellenesség kis híján a Ferencváros feloszlatásához vezetett. Végül „megkegyelmeztek” neki, 1950 februárjában „beolvasztották” az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének központi egyesületébe, ÉDOSZ SE néven. Egy évvel később az ÉDOSZ SE Budapesti Kinizsire változott, egyúttal az FTC hagyományos zöld-fehér színét piros-fehérre cserélték. A „kinizsis” Fradival hivatalos részről meglehetősen mostohán bántak, különösen a „kedvenc” csapatokhoz képest. Szűkösek voltak az anyagi források, hiszen a Kinizsi mögött álló élelmezésügyi szakszervezet nem számított olyan erős intézménynek, mint például a Honvédelmi Minisztérium a Honvéd, a Belügyminisztérium az Újpesti Dózsa vagy akár a Vasas Szakszervezet a Vasas esetében. Ráadásul a klub legjobb labdarúgóit egyfolytában igyekeztek más csapatokhoz átvinni.

Az „idegen esztendők” az 1956-os forradalom idején értek véget: az év őszén visszakapta nevét és színét a Ferencváros – végérvényesen. Szervezetileg továbbra is az ÉDOSZ központi sportegyesülete maradt.

Az 1960-as évek a Fradi focicsapatának igazi sikerszériáját hozták: a hazai bajnokságban az együttes négyszer győzedelmeskedett, az UEFA-kupa „ősét”, a Vásárvárosok Kupáját 1965-ben hódította el, s 1968-ban ugyanitt döntőt játszott. Emellett Albert Flórián 1967-ben Európa legjobb labdarúgójaként aranylabdás lett, a következő évben pedig a csapatból három játékos (Albert, Novák Dezső és Szűcs Lajos) is bekerült a világválogatottba.

I.

A Rákosi-érával összevetve, a Kádár-rezsim figyelme sem lankadt a Fradi iránt. Sőt. Az MSZMP Titkársága 1961. október 17-i ülésén vitatott meg egy „tájékoztató jelentést”, amelyet a Központi Bizottság Párt- és Tömegszervezetek Osztálya készített. Ez a Ferencvárosról szólt, mégpedig annak apropóján, hogy „a belügyi szervek nemrégiben vizsgálatot folytattak, és megállapították, hogy az ellenséges elemek a Club vezetésébe is beépültek, kihasználva elvtársaink ébertelenségét, illetve klubsovinizmusból fakadó politikai vakságát”. Hangsúlyozták azt is, hogy a „felszabadulás óta a Ferencvárosi Torna Club körül reakciós elemek tömörülnek”, akik az egyesület népszerűségével „visszaélve” a „szocialista rendszer ellen izgatnak”. A belügyminisztérium „dokumentált és tanúkkal bizonyított” vizsgálatának összegzése szerint „az FTC-ben jelenleg 45 olyan személy van, aki reakciós, fasiszta szemléletű, büntetett előéletű vagy erkölcstelen életet él”. A Titkárság számára írott jelentés név szerint is kiemelte közülük Weidemann Károly elnökhelyettest (a klub 1956 és 1958 közötti elnökét), aki egyúttal az egyesület MSZMP-pártalapszervezetének titkára is volt, azt állítván, hogy nevezett „a múltban fasiszta szervezetek tagja volt, s jelenleg is fasiszta magatartást tanúsít”. Hogy ez miben nyilvánul meg, azt nem részletezték. Mindezek után a Párt- és Tömegszervezetek Osztálya az alábbi intézkedések megtételét javasolta a Titkárságnak:

„A IX. kerületi pártbizottság vizsgálja felül az FTC pártszervezetét. Weidemann Károlyt zárja ki a pártból, és ezt követően őt a belügyi szervek vonják felelősségre.

A többi személyt az FTC elnöksége az egyesületi alapszabályok értelmében zárja ki a klubból.

A budapesti pártbizottság gondoskodjon arról, hogy a jövőben az FTC pártellenőrzése teljes egészében a IX. kerületi pártbizottság hatáskörébe tartozzon. A kerületi pártbizottság és az ÉDOSZ vezetősége erősítse meg az FTC elnökségét és a szakosztályok vezetőségeit politikailag képzett káderekkel.

Az intézkedések során hangsúlyozni kell, hogy mindez nem az FTC ellen, hanem a benne és körülötte megbújó reakciós személyek ellen irányul.”

A Titkárság „a tájékoztató jelentést tudomásul vette”, a javasolt lépésekkel egyetértett. Ennek nyomán Weidemannt hamarosan letartóztatták, és 1962 áprilisában – zárt tárgyaláson –, főként „gyűlöletre izgatás” vádjával a Fővárosi Bíróság első fokon három év hat hónapi szabadságvesztésre ítélte, valamint öt évre eltiltotta a közügyektől. A Legfelsőbb Bíróság néhány héttel később meghozott jogerős ítéletében enyhített az első fokon kiszabott büntetés súlyosságán, kétévi szabadságvesztésre és három év közügyektől való eltiltásra „mérsékelve” azt. A második pontban jelzett tisztogatást is végrehajtották.

II.

A „durva rendcsinálás” után érezhetően háttérbe szorultak a politikai szempontok a Fradi megfigyelésénél. A tárgyalt időszakban gyakorlatilag egyetlen nagyobbszabású „politikai esemény” történt a Fradi körül, de ennek gerjesztői is a felettes állami szervek voltak.

Tizennégy év után, az 1962/63-as szezonban ismét bajnok lett a Ferencváros labdarúgócsapata, tizenöt győzelemmel, hét döntetlennel és négy vereséggel, az MTK-t és az Újpesti Dózsát megelőzve. A játékosok ezután jól megérdemelt pihenőjüket élvezték, majd épphogy megkezdték felkészülésüket a következő idényre, amikor máris komoly megmérettetés várt rájuk.

Ki tudja milyen megfontolásból, a Fradit Moszkvába hívták, ahol a szovjet klubcsapatok válogatottjával kellett megmérkőznie 1963. július 25-én. A kezdeményezés nem az illetékes magyar szervektől eredt, legalábbis erre utal, hogy a találkozó hírét a Szovjet Labdarúgó Szövetség jelentette be, és erre hivatkozva tette ezt itthon közzé a magyar sajtó. A szocialista tábor viszonyait ismerve nem meglepő a szovjet fél azon nyilatkozata sem, miszerint válogatottjuk oly módon készül intenzíven a Magyarország legjobbjai elleni szeptemberi összecsapásra, hogy „a csapat összekovácsolása céljából” előtte több ország bajnokegyüttesével, köztük a magyarral is, összemérik erejüket. A Fradi vendégszereplését egyébként megelőzte a holland bajnok fellépése, majd követte a bolgár. Minden esetben már eleve a házigazdák felé billentette a mérleget, hogy javában zajlott a tavaszi-őszi rendszerű szovjet bajnokság. Nem csoda hát, hogy hetvenezer néző előtt az FTC 6-2 arányú vereséget szenvedett a moszkvai Lenin Stadionban. A meccs után – feltehetően a csorbát kiküszöbölendő – a Fradival tartó magyar sportvezetők visszavágóban állapodtak meg, a szovjet szövetség úgy döntött, hogy a Szpartak Moszkva játsszék augusztus 11-én Budapesten.

1963-ban első ízben rendezték meg Magyarországon – a szovjet szpartakiádok mintájára – az Országos Sport Napokat, „erő, szépség, öröm” mottóval. A közel kéthetes, „reprezentatív jellegű, nagyszabású sportesemény-sorozat” az „Alkotmány és az új kenyér ünnepéhez” kapcsolódott s abban csúcsosodott ki. Ily módon kísérelték meg a naptárban 1949-ig Szent István-napként számon tartott vallási ünnep szakrális jellegét még inkább háttérbe szorítani Az OSN rendezvényein tíz sportág hazai legjobbjai küzdöttek egymással és a külföldi ellenfelekkel. Az augusztus 20-i zárókavalkád mellett a programok közül messze kiemelkedett a három labdarúgó-mérkőzés. Még ezen belül is a legnagyobb érdeklődés a Fradi revánsmeccsét övezte, míg az MTK az angol Chelsea-t, a Vasas pedig a belga Standard Liége-t fogadta.

Az augusztus 6-ai Népsportban annak rendje és módja szerint bemutatták, pontosabban egekig magasztalták a nyolcszoros bajnok, ötszörös kupagyőztes szovjet együttest, amely hat játékost ad a válogatottba, s legutóbb épp az előző évadban nyerte meg hazája bajnokságát. Két nappal később hirtelen megváltozott a helyzet, a központi sportnapilap immár azt közölte, hogy a Szpartak Moszkva helyett a kilencszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes Dinamo Moszkva játszik Budapesten, amely jelenleg a szovjet bajnokságot is vezeti, s amelynek játékosai kivétel nélkül a nagyválogatott vagy az olimpiai csapat keretének a tagjai. Természetesen a fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő Dinamo is megkapta a maga szuperlatívuszokkal teletűzdelt cikkét, sőt, nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. Arra azonban semmiféle hivatalos magyarázat nem született, hogy miért másította meg a szovjet fél korábbi döntését, s miért találta váratlanul a belügyminisztérium sportegyesületét alkalmasabbnak a budapesti vendégszereplésre a szakszervezetek csapatánál.

Ami a Fradit illeti, az egyesület elnökségének láthatóan semmi vagy csak csekély beleszólása volt abba, hogy hol, mikor és ki ellen játsszon a csapat, a moszkvai fellépéshez hasonlóan a visszavágót is a klub feje fölött intézték el. Elképzelhető, ez volt az ára annak, hogy a magyar illetékesek elengedjék a Fradit – ahogy akkoriban nevezték: „portyázni” – az NSZK-ba. Figyelembe véve a nyugati utazások akkor még erőteljes korlátozását, nem kis kiváltságot jelentett bármely magyar csapat számára egy-egy ilyen túra. Az FTC háromszor lépett pályára Nyugat-Németországban, legyőzte a Stuttgartot, kikapott az Eintracht Braunschweigtől, valamint döntetlent ért el az 1860 Münchennel szemben.

Az együttes szó szerint épphogy hazaérkezett bő másfél hetes „portyájáról” a Dinamo elleni találkozóra. A korabeli tudósításokban „az utóbbi napokban túlságosan igénybe vett, fáradt magyar együttesként” aposztrofált Fradi mindenáron feledtetni kívánta a moszkvai vereséget. Ennélfogva „nagy becsvággyal”, ámde a „kellő felkészültség nélkül vágott neki a mérkőzésnek”, ami „meg is látszott a játékán”. Az idő múlásával „az eredménytelen támadások felőrölték egyes játékosok idegeit”, s végül a meccs kíméletlen csatába torkollott. Albert például rálépett az őt szabálytalanul szerelő hátvédre, Orosz pedig hátulról beletalpalt a moszkvai találkozón három gólt szerző Guszarovba, majd a két játékos dulakodni kezdett. A verekedéshez többen is csatlakoztak mindkét együttesből. Obtulovic csehszlovák bíró ezután kiállította a két, önuralmát vesztett játékost. Az indulatok ettől egyáltalán nem csitultak, az utolsó húsz percben a játékosok inkább egymást rúgták, mintsem a labdát, olyankor is, amikor a játékszer ráadásul nem is volt a közelben. Noha mind a Népszabadság, mind a Népsport elismerte, hogy a Dinamo sem ment a szomszédba némi durvaságért, de egyértelműen a Fradit tették felelőssé, s Orosz mellett Dalnokit és Vilezsált emelték ki, mint akik, „ahogy ilyenkor történni szokott”, teljesen megfeledkeztek magukról. A Népsport feltehetően rájuk utalva azt írta, hogy „azok a kirívó durvaságok, amelyeket a mieink közül rendezett egyik-másik játékos, szinte példátlanok a magyarok által vívott nemzetközi mérkőzések történetében”. A központi pártlap pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy „ezt a ťsporteseménytŤ jobb minél hamarabb elfelejteni, mert csak árnyékot vetett az Országos Sport Napok ünnepére”. A mérkőzést egyébként 3-2-re a Dinamo nyerte.

A történtek többszörösen is érzékenyen érintették az illetékes szerveket. Először is az egyik szovjet „kirakatcsapatról” volt szó, amelyet a belügyi funkcionáriusok által nacionalistának, reakciósnak titulált, gyakran lefasisztázott Fradi idehaza szétrugdosott. Ami még ennél is rosszabb: függetlenül attól, hogy a pályán szovjetellenes érzületek vezették-e a legnépszerűbb magyar csapat játékosait vagy sem, a forradalom után hét évvel a Népstadion negyvenezer nézője, valamint az élő rádió- és tévéközvetítésnek köszönhetően gyakorlatilag az egész ország bízvást gondolhatta ezt – feltételezem, hogy nem kevés rokonszenvvel. Különösen, miután a Magyar Nemzet pontosan azt hangsúlyozta, hogy a „szovjet-magyar találkozókon szokatlan légkör” jellemezte a meccset, s a központilag irányított sajtó tapasztalt olvasója talán épp az ellenkezőjét vélte ki abból a dőlt betűs mondatból, amely szerint a mérkőzést követő „banketten a két csapat játékosai baráti hangulatban búcsúztak egymástól”.

Mindezek tükrében érthető, hogy másfél nappal később sebtiben „munkaértekezletet” tartottak ez ügyben az MSZMP Politikai Bizottságának éppen nem szabadságon lévő tagjai, s határozatban mondták ki: „Figyelmeztetni kell a sportvezetőket, hogy komoly politikai hiba volt a Dinamó-Ferencváros mérkőzés megrendezése”. Bizonyára arra gondoltak, hogy nem lett volna szabad visszavágót kérni a moszkvai vereség után, ha pedig „a sportvezetők” szovjet csapattal óhajtották emelni az Országos Sport Napok fényét, akkor az ellen nem a Fradinak kellett volna játszania, hanem valamely más magyar együttesnek. A Népsport „Sportszerű magatartást!” című írásának mondanivalója egybecsengett a PB-állásfoglalás szellemével: „A szakmai színvonal folytonos erősítése mellett a[z egyesületi] nevelőkre az a feladat is hárul, hogy felszámolják egyes sportolók magatartásbeli hiányosságait, mert e tekintetben – úgy látszik – még mindig nincs minden rendben”.

A történethez még hozzátartozik, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága Orosz Pált, a Ferencváros labdarúgóját „a mérkőzésen tanúsított sportszerűtlen viselkedése miatt 1963. december 31-ig minden bajnoki és nemzetközi mérkőzéstől eltiltotta”. S hogy teljes legyen az Országos Sport Napok labdarúgó eredménylistája: az MTK kikapott a Chelsea-től, ellenben a Vasas legyőzte a Standard Liége gárdáját.

III.

Mint arról szó esett, 1961 után a hatalom fokozatosan rájött arra – s ez a „kádári enyhülési politikába szervesen beleillett –, hogy elsősorban nem politikai átnevelésben kell részesítenie a „fasiszta Fradit”. Ez 1956 előtt sem sikerült, sőt, talán még nagyobb népszerűséget keltett a szegény, üldözött klub iránt. Sokkal egyszerűbb – s ki tudja, talán hatékonyabb – ellenőrzést gyakorolnia felette oly módon, ha a lehető legaprólékosabban ismeri a sportolók, edzők, szakvezetők mindennapjait, s ezáltal tudomást szerez „zsarolhatósági pontjaikról”. Ebből a célból a belügyi szervek kiszélesítették a már működő besúgóhálózatot, a klub csaknem mindegyik szakosztályában szerveztek be ügynököket a sportolók közül, akiknek azt a feladatot adták, hogy figyeljék meg társaikat és folyamatosan jelentsenek róluk. A hatalom a legnépszerűbb klubnál is mindenekelőtt a legnépszerűbb sportágra, a futballra volt kíváncsi, ott több embert is „foglalkoztattak”, akik természetesen mit sem sejtettek egymásról. Ugyanígy joggal feltételezhető, hogy az egyesület különféle rendű és rangú tisztviselői között is voltak informátorok.

A belügyi iratokból kiderül, hogy még a hatalmat is meglepte, hogy a Fradinál vajmi kevessé érdekli a politika a sportolókat. A rendszert „természetesen” nem kedvelték, de ez inkább ösztönös volt, a dokumentumokban alig-alig érhető tetten egy-egy politikai megnyilatkozás. Kivételt képez ez alól a focicsapat egyik vezetőedzője, akiről a szorgos ügynökök ezt jelentették:

A vezetők előtt lojális álláspontot képvisel, szűk körben, a csapat tagjai előtt cinikus, gúnyos formában tesz kétértelmű politikai megjegyzéseket.

Szavajárása: „a céklát azért nem eszik a fiúk, mert piros”.

A képviselőválasztások alkalmával megjegyezte: „a labdarúgócsapatnak van ellenfele, de ennek a választásnak nincs”.

A nyugat-berlini túrán azt a tréfás megjegyzést tette, hogy „a párttagok aludjanak Kelet-Berlinben, a pártonkívüliek Nyugat-Berlinben”.

Ha alkalma nyílik, hangot ad annak a véleményének, hogy a felsőbb vezetők „politikai okok miatt nyomják”, nem támogatják az FTC sportegyesületet.

Ilyen módon nyilatkozott akkor is, amikor Salgótarjánban gépkocsivezetőjükkel szemben szabálysértés miatt intézkedett a rendőrség: „minden azért történik, mert kiadják nekik, hogy jön a fasiszta FTC és politikai feladat a rendcsinálás. Ha másként nem megy, hát belénk kötnek.”

[…] Egy másik alkalommal tett megjegyzése szerint: „a VASAS-nak van „K”-vonala, a VASAS az pártügy, a többi csapat nem érdekes”.

A „jelentők” többsége maga is áldozatnak tekinthető, hiszen zsarolással kényszerítették őket az együttműködésre. A belügyminisztériumban akár hosszú esztendőkön keresztül gyűjtögették szépen, precízen az „anyagot” egy-egy ember ellen, hátha jó lesz az még valamire a későbbiekben. Aztán pedig a hatalom, ha akart, akkor lesújtott, sakkban tartott, zsarolt, beszervezett, vagy éppenséggel szemet hunyt. Ahogy a pillanatnyi érdeke kívánta. Ugyanígy tekintettek egy nemkívánatos jelenségre, a bajnoki mérkőzések „adásvételére”, amely nem volt ritka dolog az 1960-as években. Ahelyett, hogy kíméletlenül felléptek volna ez ellen, általában passzívan szemlélték, hogy aztán, ha szükséges, akkor vegyék ezt elő egy-egy sportolóval vagy szakvezetővel szemben. Ezzel tevőlegesen hozzájárultak a magyar foci egyre mélyebbre süllyedéséhez, vagy ha úgy tetszik: a Kádár-korszak álságos langymelegéhez való idomulásához.

Mindezen viszonyoknak szemléletes példája a „Nemere” fedőnevű ügynök esete, aki egyik meghatározó tagja volt a Fradi focicsapatának. Őt 1967-ben szervezték be, minden bizonnyal azután, hogy korábban ún. vám- és devizabűncselekmény elkövetésén kapták rajta. A korabeli rendkívül szigorú és értelmetlen vámszabályokat nem volt nehéz megsérteni, az állam ugyanis arra törekedett, hogy önkényesen s minél jobban megsarcolja saját, külföldre utazó állampolgárait. Ugyancsak könnyen le lehetett bukni a határon az ún. „tiltott sajtótermékek” behozatalával, s hogy mi számított annak, az javarészt az éppen szolgálatot teljesítő vámtiszt belátásán múlott.

A jelentősebb egyesületek kiváltságos helyzetet élveztek, klubcsapataik, sportolóik és szakvezetőik – hivatalos minőségükben – sokat és sokfelé utaztak a világban, akkor, amikor az utazás szabadsága, különösen a „nem szocialista országokba”, még csak igen keveseknek adatott meg. A hatalom aljasságát jelzi, hogy arra ösztönözte még az élsportolókat is (a maguk esetleges emberi esendőségével is kalkulálva), hogy kerüljék meg az előírásokat, hogy a megszolgált jövedelmüket könyöradománynak tekintsék, és lehetőleg „törvénytelen” úton boldoguljanak ilyen-olyan kiskapuk igénybe vételével vagy ily módon vegyék meg maguknak mindazt, ami tőlünk nyugatra természetes volt.

„Nemere” a felajánlott büntetlenségért cserébe kényszerült arra, hogy együttműködjék, ami végül is bő másfél évtizedig tartott. Mint látni fogjuk, a hatalmat ezidőtájt szerfelett érdekelte a csapat egyik kimagasló labdarúgója, akiről „Nemere” rendszeresen jelentett. Az is előfordult, hogy az ügynök maga is hasznot kívánt húzni kényszerű helyzetéből, „Nemere” például egy adósságrendezéshez és egy ittas vezetés „elsimításához” is kérte az „illetékesek” segítségét, amit vélhetően részben meg is kapott.

„Nemere” addigi munkájáról 1977-ben, „tevékenységének” tizedik évfordulóján, készítettek értékelő összegzést a belügyben, ebből megtudhatjuk, hogy az ügynök „a külföldre utazó sportküldöttségek magatartásáról, nyugati kapcsolatairól, vám- és devizabűncselekményekről tájékoztatta szervünket”. A dokumentumot jegyző Szarvas István rendőr százados szerint „az FTC-nél felmerülő ellenséges cselekmények felderítésében foglalkoztatott” informátor „jelentései többségben – mintegy 60 százalékban – operatív értékkel bírnak. A „Vezénylő” és a „Császár” fn. ügyekben értékes adatokról számolt be.” Mai szemmel nézve és a jelenlegi ismereteink alapján azonban „Nemere” kevés igazán érdemleges eseményről számolt be (legalábbis az 1960-as években), ellenben éppen ez a kádári hatalom által elvárt és az ügynök által megtestesített kisszerűség, a pitiánerség minősíti legszemléletesebben a korszakot. Ebben az értelemben „Nemere”, vagy ha úgy tetszik: a „nemerék” személye teljesen mellékes, maga a jelenség a lényeg, főként a társadalom erkölcsi tartásának megroppantása, amit a kommunista rendszer elengedhetetlennek tartott ahhoz, hogy uralmát fenntarthassa. 

*

Az alább – szöveghűen – közölt „Nemere”-jelentésekben előforduló személyneveket piros színnel kiemelt virág- és gyümölcsnevekkel helyettesítettem, ami alól a belügyi funkcionáriusok kivételt képeznek, az ő nevüket meghagytam eredeti formájukban.

Dokumentumok 

Forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, M-37003 

1.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY                                                                                                                                                                 SZIGORÚAN TITKOS!

Tárgy: „Nemere” fn. ügynök által

szóban elmondottakról

J E L E N T É S 

Budapest, 1968. január 4. 

„Nemere” fn. ügynökkel 1968. I. hó 4-én történt találkozás alkalmával a következőkről tett említést:

A Szegfű-üggyel kapcsolatosan említette, hogy az 1962-es világbajnokság óta rossz viszonyban van Fréziával, ahol majdnem összeverekedtek, és úgy kellett szétválasztani őket. Tudomása szerint azóta sem rendeződött közöttük a viszony, és nem is nagyon beszéltek egymással. Ebből adódóan állandó személyi ellentét volt közöttük, és ahol lehet, különböző megjegyzéseket tettek egymás ellen. Arról „Nemere” nem tud, hogy jelenleg konkrétan mi robbantotta ki a válságot, azt mondta, hogy a csapat eléggé meg volt döbbenve, és maga Kamilla edző is nehéz helyzetbe került, mert ha nem megy jól a tavaszi bajnokság, akkor a szurkolók erre a változásra vezetik majd vissza.

A Szombathely-FTC találkozóval kapcsolatban azt mondotta, hogy előre megbeszélték, hogy nem szükséges győzni feltétlenül, de semmiféle pénzbeli megállapodás nem történt, a játékosok ilyent nem is kaptak. Ő az előző napon kapott olyan utasítást Kaktusz MLSZ-főtitkártól és Kamilla edzőtől, hogy ne menjen Szombathelyre, nehogy azt mondják, hogy őmiatta történtek az esetleg kialakult dolgok. /Mármint a vereség./

Petúniáról megemlítette, hogy bent járt a rendőrségen egy nővel kapcsolatos ügye miatt, akitől egy gyűrűt kapott, de azt visszaadta, valutáról nem tett semmiféle említést.

Külföldi útja során nem tapasztalt semmi rendellenességet, Dél-Amerikában nem jelentkezett olyan disszidens, aki említésre méltó lenne. Írt egy levelet külföldi útja során a volt adósának, akivel most angliai utazása során szeretne találkozni.

Állítása szerint sehol nem dekonspirált, a megbeszélt legendát mondta el a csapat tagjainak, edzőjének és barátjának. A találkozó végén az volt a kérése, hogy segítsük elő, hogy bekerüljön a válogatott keretbe.

E héten Angliába utazik, a Liverpool elleni mérkőzésre, majd január 28-án újra Dél-Amerikába utaznak a csapattal, és február végén jön vissza.

Értékelés: Bár eredmény, hogy valamit beszél a csapat problémáiról, véleményem szerint a Szegfű-ügyben és a szombathelyi mérkőzéssel kapcsolatban nem mondta el az igazat, elhallgat olyan fontos körülményt, amely úgy Fréziára, mint rá vonatkozóan kompromittáló.

Intézkedést nem igényel.

Dr. Szendrő Sándor

r. alez.

Készült: 1 pld.

Kapja: M-dosszié

Nytsz:

Gép: TM-né

2.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY                                                                                                                                                               SZIGORÚAN TITKOS!

Adta: „Nemere” fn. ü.

Vette: Szendrő Sándor r. alez.

Idő: 1968. I. 11.

Hely: „Vásári” T-lak

J E L E N T É S

Budapest, 1968. január 15.

Angliai, liverpooli mérkőzésünk alkalmával különösebb esemény nem történt. A játékosok körében csak a mérkőzés problémái merültek fel. Szegfűről közben annyit tudtam meg, hogy valószínűleg gebines üzletet kap, és a feleségét pedig elhelyezik dolgozni.

Tudomásom van arról, hogy Szegfűvel kapcsolatban olyan vélemény alakult ki több játékosban, hogy ő besúgó, aki értesüléseket ad egyes dolgokról. Ez akkor kezdődött, amikor a new yorki torna után hazafelé utazáskor Amszterdamból Budapestet felhívta. A játékosok azt hitték, hogy ő iletékes szerveket informál, és a későbbiek folyamán a Hóvirág ellen való eljárást is ennek tulajdonították. Azóta a viszony feszültté vált egyes játékosokkal.

A Szombathely-FTC mérkőzéssel kapcsolatban a következőket szeretném jelenteni: A mérkőzés előtti napokban felkeresett lakásomon a Haladás vezetősége részéről az egyik vezető, és felvetette, úgy tudja, hogy a Komlónak a Dózsa átadja a pontokat, nem lehetne-e megoldani, hogy az FTC hasonlóan járjon el, ezzel esetleg a Haladás bent maradjon az NB I-ben. Én megemlítettem, hogy nem vagyok illetékes ebben dönteni, mert valószínű, nem is utazom le. Beszélek a fiúkkal, és hívjanak majd fel telefonon. Ezután megemlítettem a játékosoknak, hogy mi a véleményük az ajánlatról /vezetőknek erről nem beszéltem/. A játékosok azt mondták, benne vannak, ha adnak 10.000 forintot fejenként. A mérkőzés előtti napon felhívtak Szombathelyről telefonon, és közöltem ezt a feltételt, és Szombathelyen vegyék fel a kapcsolatot a játékosokkal.

Ennek alapján 110.000 forintot kaptunk, és ezt a játékosok között szétosztották.

Kulföldi utam során nem találkoztam Rezedával, így nem is tudtunk érintkezésbe kerülni.

Tudomásom szerint a felesége időnként jár Magyarországra. Vele kapcsolatos feladatokat a további megbeszélések alapján hajtom végre.

Nemere

Értékelés: „Nemere” feltárta őszintébben, mint legutóbb, hogy a Szombathely elleni mérkőzésen vele tárgyaltak, ő közvetített, amelynek alapján 110.000 forintot kaptak a játékosok. A Szegfű-üggyel kapcsolatban is őszintébben mondta el a történteket. Új tényező a Hollandiából történt telefon, amelynek alapján a bizalmatlanság elindult a csapaton belül.

Intézkedés: A tényállásról tájékoztatni kell a BM illetékes szervét, és a Budapesti Pártbizottságot.

Feladat: Most Mexikóba megy, utána márciusban találkozunk vele. Ellenőrzési feladatot dolgozunk ki „Nemere” számára.

Dr. Szendrő Sándor r. alez.

Készült: 2 pld.

Kapja: 1 pld. „Rózsa” fn. dosszié

            1 pld. B-dosszié

Gép: TM-né

Nytsz: 55-2/68

3.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY                                                                     SZIGORÚAN TITKOS!

J E L E N T É S

Budapest, 1968. április 18.

Jelentem, hogy a mai napon „Nemere” fn. informátor a következőket mondta el:

Dr. Rózsa, a Freencváros T.C. sportorvosa azért nem vett részt a sérült játékosokkal kapcsolatos megbeszélésen, mert az időpontról értesítést nem kapott.

Fréziát a napokban megkérdezte „Nemere”, hogy javul-e sérülése és a játékot tudja-e vállalni? A válasz nemleges volt.

Kapcsolatunk véleménye Frézia sérüléséről: Frézia a Szarkaláb osztrák kereskedő ellen folyamatba tett ügyben felelősségre lett vonva, pénzbüntetést szabtak ki rá, melynek összege 35-38.000 ft., pontos összeget nem tudja. Ezt a pénzbüntetést Frézia vagy az MTS-sel [Magyar Testnevelési és Sportszövetség] vagy az FTC-vel akarja kifizettetni. Frézia nagyon szereti a pénzt, kártyázás közben 5 ft-ért is képes veszekedni. Véleménye szerint olyan kapcsolata nincs senkivel sem, hogy a valóságot, a konkrét tényt valakinek elmondaná. Egyetlen jó barátja Kökörcsin, akivel együtt csavarognak, akit azért kedvel, mert a fogyasztási számlát – általában – Kökörcsin fedezi.

Az is előfordulhat, hohy Frézia vállalja a játékot, mert a mérkőzésért járó 30.000 ft. jobb belátásra bírja őt.

„Nemerét” kioktattam, ha a Magyar-Szovjet labdarúgó mérkőzéssel kapcsolatosan olyan szándékról vagy előkészületről szerezne tudomást, mely a BM-szervek közbenjárását igényli, időben tegye meg jelentését.

A magyar-szovjet mérkőzés esetleges harmadik mérkőzésére a moszkvai mérkőzést követő szerdán, Lipcsében kerülne sor.

A magyar labdarúgóválogatott keret edzőtáborozása f. hó 21-én, a bajnoki mérkőzések után veszi kezdetét, és a moszkvai, illetve a lipcsei mérkőzés befejezéséig tart.

Ladányi Mihály r. szds.

Csoportvezető megjegyzése!

Ladányi Elvtárs!

„Nemerének” konkrét személyekre kombinációs feladatot kell adni. Nem szabad általános felderítéssel megbízni. Így azt jelent, amit akar. A konkrét feladat bizonyos értelemben arra készteti, hogy mozogjon a sportolók között. Ezzel fejlesztjük a rutinját, csiszoljuk magatartását, stb.

Lengyel Boldizsár r. alezr.

Készült: 2 pld.-ban

Kapja: 1 pld.-ban „M” d.

            1 pld.-ban A.F. ag.

Nytsz: 49/454-1968

Sz. E.

4.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                             SZIGORÚAN TITKOS!

Adta: „Nemere” fn. inf..

Vette: Ladányi szds.

Idő: 1968. nov. 19.

Hely: „Vásári” lakás

Tárgy: Kankalin ügye

J E L E N T É S

Budapest, 1968. november 19.

Kankalin disszidálásával kapcsolatban a következőket jelentem.

Egy pénteki napon a csapat városnézésre indult, amikor Kankalin azzal a kéréssel fordult a vezetőkhöz, hogy gyomorrontása van, szeretne a szállodában maradni. A vezetőség ezt engedélyezte.

Amikor a csapat visszaérkezett a szállóba és ebédelni készült, Kankalin sehol sem volt. Máskor is szokott késni, úgy gondoltuk, hogy elment sétálni. De 2 óra múlva, mikor nem jött, mivel Dália volt a kapitány, felment megnézni a szobáját, ahol Pitypanggal lakott. A bőröndje üres volt, és az egyenruhája hiányzott, amit ő jelentett a vezetőknek. Ezek után ők is meggyőződtek róla, hogy Kankalin eltávozott. Amit este, a hotelben kapott spanyol üzenet is megerősített, hogy Mexico Cityn keresztül Amerikába repült.

Ez az esemény az egész csapatra nagyon rossz hatással volt, hisz a mérkőzések előtt 2 nappal történt. Ez a mérkőzéseken is megmutatkozott, a játékban. A ferencvárosi játékosokat külön letörte, hisz clubtársuk volt és a hazai bajnokság szép hajrájában hagyta cserben a játékostársait. Természetesen mindenki elítéli a viselkedését, illetve a távozását.

Természetesen az egyesület vezetősége azonnal kizárta a tagok sorából.

„Nemere”

Értékelés: Kapcsolatunk még nem ellenőrzött, jelentésében foglaltak ellenőrzöttek, informatív jellegű adatokat tartalmaz. Kankalin, a Ferencvárosi TC labdarúgója a mexicói olympiáról disszidált, jelenleg Nyugat-Európában tartózkodik. Ez a cselekménye, illetve ennek hatása arra enged következtetni, hogy ezen szándékáról senkinek a sportolók közül nem beszélt.

Intézkedés: Intézkedést a jelentés nem igényel.

Feladat: Kísérje figyelemmel Kankalinnal kapcsolatos híreket, illetve eseményeket és jelentse.

Ladányi Mihály r. szds.

Készült: 3 pld.

Kapja: 1 pld. „M” d.

            1 pld. „Rózsa” d.

            1 pld. V.Z. ag.

Nytsz: 49/1101-1968

VK.

5.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                 SZIGORÚAN TITKOS!

J E L E N T É S

Budapest, 1968. november 20.

Jelentem, hogy f. hó 19-én „Nemere” fn. informátor a vele való találkozón a következőket mondta el.

Harangvirág NSZK-állampolgár, üzletkötő menedzser nagyon jól beszél magyarul. Országunkban való megjelenése sem ritka. Budapesten lakik Virág nevű barátnője, akinek a vezetéknevét nem tudja. Ez a nő jó ismerőse Fréziának. Harangvirág több alkalommal küldött pénzt és ajándékot Fréziától Virágnak, aki ezt minden alkalommal teljesítette. Frézia egyébként ezzel a Virággal jó viszonyban van. Virág valahol Budán lakik, de címét nem tudja.

A Rio de Janeiró-i mérkőzésért a magyar játékosk 350 dollárt kaptak, melynek felét elvásárolták, a másik felét pedig a konsumtouristnál vásárolták el Budapesten.

Fréziának Rióban sok ismerőse van, akiket ő – „Nemere” – nem ismer, soha nem látott, és Frézia sem beszélt ezekről.

Kankalinnak Belgiumban van egy fogtechnikus barátja, és ehhez az illetőhöz ment ki Kankalin felesége. Kankalin távozásával, illetve jelenlegi tartózkodási helyével kapcsolatban többféle hír kering.

A Standard Liége játékosa lesz. A Feyenord szerződteti. Barcelonában szándékozik letelepedni. Ezek közül mi a valós helyzet, azt a Ferencvárosi TC. játékosai nem tudják, de egyre kevesebbet kerül szóba neve.

Ladányi Mihály r. szds.

Készült: 4 pld.

Kapja: 1 pld. „M” d.

            1 pld. „Rózsa” d.

            1 pld. A.F. ag

            1 pld. V.Z. ag.

Nytsz: 49/1103/1968

VK.

6.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                             SZIGORÚAN TITKOS!

J E L E N T É S

Budapest, 1968. december 30.

Jelentem, hogy „Nemere” fn. onf. F. hó 29-én megtartott találkozón a következőket mondta el:

F. hó 19-én megrendezett vacsorán az FTC vezetősége a bajnokság megnyerési jutalmát szétosztotta. Azt tudja, hogy kb. 5-6 fő 18.000 ft-ot vett fel – ebben benne van Frézia is –, de hogy a többiek – akik kevesebbet szerepeltek – mennyit kaptak, azt nem tudja.

A f. hó 29-én megtartott edzésen Galagonya, a Bp. Vasas labdarúgója érdeklődött Dália FTC-játékostól, hogy a Bp. Vasasnak az FTC-Vasas mérkőzésért mennyi pénzt adtak. Dália Galagonyának elmondta, hogy 36.000 ft-ot adtak át Havasi Gyopárnak és Lótusznak. Olyan érzése van kapcsolatunknak, hogy valaki, illetve valakik a pénzből eltettek, és nem a teljes összeget osztották szét.

1969. január 4-én lesz a díjkiosztó bajnoki vacsora, melyen a tárgyjutalmat fogják megkapni.

„Nemerét” eligazítottam a bundák ügyében viselt magatartására. Senkitől nem érdeklődhet ebben az ügyben, de ha esetleg témaként felvetődik a kérdés, akkor természetesen belekapcsolódhat a beszélgetésbe.

Eligazítottam továbbá a Dél-Amerikában és Afrikában lebonyolítandó túrán végzendő feladataira is.

Közöltem vele, hogy kiutazása előtt még találkoznunk kell, melyen konkrét feladatokat is kap.

Legközelebbi találkozó 1969. január 3., 14 óra, „Vásári” lakáson.

Ladányi Mihály r. szds.

Készült: 3 pld.

Kapja: 1 pld. „M” d.

            1 pld. „Rózsa” d.

            1 pld. Ag.

Nytsz: 49/1174/1968

VK.

7.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                            SZIGORÚAN TITKOS!

Adta: „Nemere” fn. inf..

Vette: Ladányi r. szds.

Idő: 1969. II. 21.

Hely: „Vásári” fn. lak.

Tárgy: Dél-amerikai túráról

J E L E N T É S

Budapest, 1969. február 22-én

„A magyar labdarúgó válogatotal dél-amerikai túrán vettem részt, 1969. január 22-től 1969. Február 13-ig. Az eligazítás során említett személyek közül senki sem jelentkezett a csapat körül. Az utat repülővel tettük meg. A túra során a következő állomások voltak:

Sao Paolo: Itt meghívták a csapatot a magyar kolóniára, ahol legalább 300 személy volt jelen. Ezek közül senkit nem ismertem.

Belo Horizonte: Itt egy magyar sem jelentkezett.

Pecife: Ezen a helyen tolmácsként egy régebben kint élő volt jelen. A nevét nem tudom. Egy másik személy, aki ………………….nak pénzt adott, volt a csapat körül. 55 év körüli, aki azt mondta a kérdésemre, hogy kábítószer csempész. A nevét nem tudom.

Casablanca: Itt két személy volt, aki állandóan a csapat körül mozgott. Egy Alma bácsi nevű, aki légionista volt. A nyár folyamán Budapesten járt, de idő előtt kiutasították. A másik Körte nevű személy, aki szintén légionista volt.

Lyon: Ezen a helyen ismét több személy jelentkezett, akiket én név szerint nem ismerek. Az egyik állítólag az FTC ifiben foodbalozott a Citrommal együtt. Főleg most is vele tárgyalt.

„Nemere” sk.

Értékelés: Kapcsolatunk ellenőrzött, jelentése ellenőrzött – „Forgáccsal” – informatív jellegű adatokat tartalmaz.

A magyar labdarúgó válogatott csapat Dél-Amerikában, Afrikában és Nyugat-Európában túrázott, melynek során egy-egy állomáshelyen disszidens magyarok felkeresték a csapat vezetőit és játékosait. Sajnos ezeknek a disszidenseknek a nevét nem tudja, ami az elsődleges ellenőrzések végzését megnehezíti.

Intézkedés: Intézkedést a jelentés nem igényel.

Feladat: Fentiekkel kapcsolatban feladatot nem adtam. Feladata folyamatos, mely korábbi jelentésén szerepel.

Ladányi Mihály r. szds.

Készült: 1 pld.

Kapja: 1 pld. „M” d.

Nytsz: 390/8-132/69

Sz.E.

8.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                                  SZIGORÚAN TITKOS!

J E L E N T É S

Budapest, 1969. február 22.

Jelentem, hogy 1969. II. 21-én „Nemere” fn. informátor kérdésemre a bunda-ügyben a következőket mondta el:

A magyar labdarúgó válogatott csapat játékosai között lévő Lótusz és Galagonya elmondották az FTC válogatott játékosainak, hogy a bunda-ügyet Szilva az ezt vizsgáló bizottságnak teljes egészében elmondta. Tette ezt azért, mert volt valamilyen valuta ügye, és azt mondták neki, ha az igazat mondja, akkor a valuta ügyét elnézik.

Egyébként tudja, hogy a Bp. Vasas két játékosa – Havasi Gyopár és Lótusz – az FTC-től kapott teljes összeget nem osztották szét a többi Vasas-játékosnak.

Ladányi Mihály r. szds.

Készült: 5 pld.-ban

Kapja:  1 pld.-ban „M” d.

             1 pld.-ban „Rózsa” ag.

             1 pld.-ban F.J. ag

             1 pld.-ban I.K. ag.

             1 pld.-ban M.K. ag.

Nyt. sz: 390/8-129/69

Sz. E.

9.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                                     SZIGORÚAN TITKOS!

J E L E N T É S

Budapest, 1969. június 27.

Jelentem, hogy a mai napon megtartott találkozón „Nemere” fn. inf. A következőket mondta el:

Havasi Gyopár és Lótusz ügyét – saját és clubtársainak megítélése szerint – nem lett volna szabad nyilvánosságra hozni.

Tudomása szerint mind a két játékos a „Rózsa” fn. sportegyesületbe szándékszik átigazolni.

„Nemerét” eligazítottam, hogy Havasi Gyopárral való találkozásakor milyen álláspontot foglaljon el, azaz Havasi Gyopárnak adjon igazat. „Vezénylő” fn. edzővel való találkozásakor vesse fel, hogy jó lenne Havasi Gyopárral beszélni, hátha kedve volna a „Rózsa” fn. sportegyesületbe átjönni. Korábban – mint hallotta – volt Havasi Gyopárnak egy ilyen szándéka. „Vezénylő” lehet, hogy „Nemerét” bízná meg ezzel a feladattal.

„Nemere” ezek hallatára egyenesen és félreérthetetlenül a következőket mondta:

„Vezénylő” kifejezetten jó viszonyban van Havasi Gyopárral, aki gyakran felkeresi „Vezénylő” felesége által vezetett „Sarokház” eszpresszót, ahol ennek tárgyában – megítélése szerint – már beszélgettek is e tárgyban. Amennyiben e beszélgetésre – négyszemközt – sor kerülne, és „Vezénylő” erre felhatalmazást adna, úgy természetesen Havasi Gyopárt megkeresné.

„Nemere” szerint Havasi Gyopár és Lótusz ügye több mint Vasas-ügy, rájuk a válogatott csapatnak is szüksége van, és eltiltásuk semmissé válik.

Ladányi Mihály r. őrgy.

Készült: 4 pld.

Kapja:  1 pld. „M” d.

             1 pld. „Rózsa” ag.

             1 pld. M.K. ag

             1 pld. F.J. ag.

Nyt. sz: 390-8-482/69

VK.

10.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                         SZIGORÚAN TITKOS!

Adta: „Nemere” fn. inf.

Vette: Ladányi M. r. őrgy.

Idő: 1969. szept. 12.

Hely: „Vásári” lakás

Tárgy: Frézia ügye

J E L E N T É S

Budapest, 1969. szeptember 12.

Jelentem, hogy Frézia közvetlen baráti köréhez a következő személyek tartoznak.

Narancs szabó kisiparos,

Füge üzletvezető-helyettes,

Szőlő gépkocsivezető,

Egres táncdalénekes,

Ribizli táncdalénekes,

Kökény gépkocsivezető.

„Nemere”

Értékelés: Kapcsolatunk ellenőrzött, megbízható, jelentése ellenőrzött, op. szempontból értékes adatokat tartalmaz. Frézia ismeretségi köréhez tartozó személyek száma felbecsülhetetlen, meglepő viszont közvetlen baráti köréhez tartozók gyér száma, akik valamennyien ismertek előttünk, és elsődleges ellenőrzésüket elvégeztük.

Intézkedés: Intézkedést a jelentés nem igényel.

Feladat: Feladata folyamatos, mely korábbi jelentésén szerepel. Fenti ügyben feladatot nem adtam.

Ladányi Mihály r. őrgy.

Készült: 3 pld.-ban

Kapja:  1 pld.-ban „M” d.

             1 pld.-ban „Császár” ag.

             1 pld.-ban „Rózsa” ag.

Nytsz: 390-8-798/69

VK.

11.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                    SZIGORÚAN TITKOS!

Tárgy: „Nemere” fn. inf-ral

tartott találkozóról

J E L E N T É S

Budapest, 1969. október 16.

Jelentem, hogy a mai napon találkozót bonyolítottam le „Nemere” fn. inf-ral, aki a következőket mondta el:

Az FTC csapatában az összeférhetetlenség változatlanul megvan. Dr. Kamilla is elmenne, de nincs hely NB I-es csapatnál.

Dr. Rózsától hallotta, hogy dr. Kamillát jelölte szövetségi edzőnek az MTS OT egyik elnökhelyettese, de a javaslattételnél leszavazták a jelölést végzőt.

A szövetségi edző – a jelek szerint – Eper lesz, aki a Győri ETO edzője. Az FTC csapatából több játékos szándékozik távozni, így pl. Datolya a Vasasba, Pitypang az Ú. Dózsába igyekszik.

Az FTC-be jön – az egyesületek között a megállapodás megszületett – Málna, a Szombathelyi Haladás játékosa.

A Bp. Vasasba akar átkerülni Barack, aki jelenleg a Szombathelyi Haladás játékosa. Az MTK-ba akarják átigazolni Cikláment a Sz. Haladásból, aki korábban az FTC-ben játszott.

Ladányi Mihály r. őrgy.

Készült: 1 pld.-ban

Kapja:  1 pld.-ban „M” d.

Nytsz: 390-8-917/69

VK.

12.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                         SZIGORÚAN TITKOS!

J E L E N T É S

Budapest, 1969. november 21-én

Jelentem, hogy a mai napon „Nemere” fn. inf. A vele tartott találkozón a következőket mondta el:

A Komló elleni döntetlen eredmény mögött semmi sporterkölcsbe ütköző cselekmény nincs.

A f. hó 19-én lejátszott Egyetértés-Ferencváros NB I-es mérkőzést 1:0 arányban nyerte az Egyetértés, mely előre tudott volt. Minden FTC-játékost megkeresett 1-1 Egyetértés-játékos, és kérték valamennyit, hogy a mérkőzés két pontját adják át.

„Nemerét” Dinnye kérte, melyet kapcsolatunk elutasított. Az Egyetértés a két pont ellenében 30.000 ft-ot – azaz harmincezer – ajánlott fel, melybe belementek valamennyien. A mérkőzés közben a tartalékjátékosok vették fel a pénzt, kispadon ültek a pálya szélén, de csak 15.000 ft-ot kaptak. A mérkőzés végén kifogásolták valamennyien a 15.000 ft-ot, melyet az Egyetértés-játékosok tudomására is hoztak. Mindegyik a vele kapcsolatot felvevő játékossal közölte ezt. Ígéretet tettek az Egyetértés-játékosok, hogy 30.000 ft-ra kiegészítik a 15.000 ft-ot, hogy ne legyen probléma. Megjegyezni kívánom, hogy f. hó 23-án a Ferencváros a Dunaújváros ellen játszik, amely csapat ugyancsak a kiesés ellen küzd.

Ladányi Mihály r. őrgy.

Készült: 3 pld.-ban

Kapja:  1 pld.-ban „M” d.

             1 pld.-ban Oszt. vez.

             1 pld.-ban Táj. csop.

Nytsz: 390-8-1013/69

V.K.

13.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                             SZIGORÚAN TITKOS!

J E L E N T É S

Budapest, 1969. november 28-án

Jelentem, hogy a mai napon „Nemere” fn. inf. A következőket mondta el:

Az FTC-Dunaújvárosi Kohász NB I-es labdarúgómérkőzés ügyében tudomása szerint a vezetők egyeztek meg. Olyan írás van az FTC-vezetőség birtokában, hogy „kötelezi magát a Dunaújvárosi Kohász vezetősége, hogy 2 millió forint értékű anyagot szállít az FTC-sporttelep épjtkezéséhez”! A csapat játékosai pénzt még nem kaptak, hogy mikor fognak kapni és mennyit, azt nem tudja.

Ladányi Mihály r. őrgy.

Készült: 2 pld.-ban

Kapja:  1 pld.-ban „M” d.

             1 pld.-ban Táj. csop.

Nytsz: 390-8-1038/1969

V.K.

14.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                              SZIGORÚAN TITKOS!

S Z O L G Á L A T I     J E G Y

Budapest, 1970. március 31.

1970. március 31-én „Nemere” fn. informátorral beütemezett találkozó volt, melyen általam ismeretlen okok miatt nem jelent meg. Felszedésére a szükséges intézkedést megteszem.

Javasolom, hogy a következő találkozón az egyik vezető elvtárs vegyen részt, és „Nemerével” a találkozókról való rendszeres távolmaradását beszéljük meg.

Varga Jószef r.szds.

Készült: 1 pl. „M” d.

Nytsz: 390-8-316/1970

G: Csné

15.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                                                         SZIGORÚAN TITKOS!

Tárgy: „Nemere” fn. informátorral

tartott találkozóról

J E L E N T É S

Budapest, 1970. május 12.

Jelentem, hogy „Nemere” fn. informátorral 1970. május 11-én találkozót tartottam.

„Nemere” feladatán kívül szóban az alábbiakról tájékoztatott.

Az FTC-Szombathely mérkőzés alkalmával rendszerellenességet nem észlelt. A játékosok körében a hangulat jó. A csapat egységes, örülnek, hogy Frézia ismét játszik. Véleménye szerint ez megnyugtatóan hat a csapatra, de elsősorban a fiatalok játékára.

Az anyagi érdekeltségük az elmúlt évekhez vizsonyítva jó. Egy győzelemmel végződött mérkőzésért 1600 ft. prémiumot kapnak azok a játékosok, akik végig játszanak. Ezt az összeget az egyesület vezetősége egy-egy mérkőzés alkalmával csökkentheti, illetve emelheti. /Pl. a Bp. Honvéd elleni mérkőzésért 2400-3000 ft.-ot kapnak. Ha ez a mérkőzés döntetlen, akkor semmit sem kapnak./ Döntetlen esetén 800 ft. a prémium. Vereség esetén pénzt nem kapnak.

Kalóriapénzt havonta kapják. Ez 300-1500 ft.-ig terjedhet. Pitypang és Frézia 1300 ft-ot kap, az övé 1200 ft. Általában 600 ft-nál alacsonyabb besorolás nincs.

Megjegyzés: Premizálás minden egyesületben van, az összegek azonban különbözőek, nagyságuk az egyesület pénzügyi keretétől függően változnak.

Varga Jószef r.szds.

Készült: 1 pl-ban

              1 pl – „M” d.

              1 pl – táj.

Nytsz: 390-8/442/1970

G: Csné

16.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                          SZIGORÚAN TITKOS!  

Tárgy: „Nemere” fn. inf.-ral

tartott találkozóról

J E L E N T É S

Budapest, 1970. május 19.

1970. május 18-án „Nemere” fn. informátorral találkozót tartottam. Operatív értékkel bíró adatok hiányában jelentést nem készített. /Az elmúlt héten […]-en tartózkodott a szüleinél./

Elmondta, hogy a Budapest, V. ker. Tanács segítségével a kerületben borkimérő helyiséget nyit. A pontos hely még nincs kijelölve. A tanácsnál lévő ismerőse segíti ehhez hozzá. Az árut Gyöngyös környékéről biztosítja, Állami Gazdaság vagy Termelőszövetkezet boraiból. Az üzletet, ameddig ő sportol, felesége vezeti.

„Nemere” beiratkozott a labdarúgóedzői tanfolyamra, amelynek időtartama egy év.

Feladat: Folyamatosan készítse el az FTC labdarúgócsapatában játszó fiatal játékosok – Banán, Ananász, stb – jellemzését.

A következő találkozó 1970. május 25-én lesz.

Varga Jószef r.szds.

Készült: 2 pl-ban

              1 pl-ban „M” d.

              1 pl-ban táj.

Nytsz: 390-8/462/1970

17.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                             SZIGORÚAN TITKOS!

Tárgy: Találkozóról

J E L E N T É S

Budapest, 1970. szeptember 14.

1970. szeptember 12-én „Nemere” fn. informátorral találkozót tartottam, mely alkalommal az alábbiakról tájékoztatott.

Dr. Cseresznye volt FTC-labdarúgóedző magatartását a játékosok egyöntetűen elítélték. Gyakori volt nála, hogy ittasan jelent meg az edzéseken és a mérkőzéseken. Taktikai értekezleteket ritkán tartott, vagy abból állt, hogy felhívta a játékosok figyelmét a hajtásra. Az edző utódját még nem ismeri.

Spanyolországi útjukkal kapcsolatosan elmondotta, hogy három idősebb személy – volt magyar állampolgárok – keresték fel a csapatot. Vásárlásoknál velük voltak, és ők tolmácsoltak. A nevüket nem tudta megmondani.

Az informátort az angliai túrával kapcsolatosan részletesen eligazítottam.

A következő találkozó 1970. IX. 23-án lesz.

Varga Jószef r.szds.

Készült: 2 pl-ban

              1 pl-ban „M” d.

              1 pl-ban Táj.

Nytsz: 390-8/857/1970

G: Csné

18.

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG

POLITIKAI OSZTÁLY

III/D. CSOPORT                                                                                                                                                                       SZIGORÚAN TITKOS!

Tárgy: Találkozóról

J E L E N T É S

Budapest, 1971. február 4.

1971. II. 3-án „Nemere” fn. informátorral találkozót tartottam, mely alkalommal az alábbiakról tájékoztatott:

Dél-amerikai túrájuk alkalmával játékos-csábítással foglalkozó vagy ellenséges tevékenységet kifejtő egyének a csapatot nem keresték fel. A túra alkalmával a csapatvezető 100-100 dollárt osztott szét a játékosok között.

Elmondása szerint ezt az összeget a menedzser jutalomként adta a játékosoknak, mert sorozat-mérkőzéseket kellett játszani, ami fárasztó utazásokkal járt. Arról nem tudott, hogy a vezetők nagyobb összegen osztoztak volna. Ezen túlmenően még naponta 4 dollár zsebpénzt kaptak személyenként. Az MTS 100 ezer forintot juttatott az egyesületnek, amit a játékosok kaptak meg.

Közölte az informátor, hogy 1971. II. 10-e körül indulnak Afrika – Algír, Tunisz, Marokkó – túrára és kb. március elején térnek vissza.

Az informátor a dél-amerikai túrával kapcsolatos adatokat érdeklődésünkre mondta el. Általánosan feltett kérdéseinkre nem reagált, a részükre szétosztott 100 dollárról.

Az adatok ellenőrzöttek, B.L. társadalmi kapcsolatunk és „Jászsági” fn. informátorunk már ezeket jelentették.

Feladat: Az afrikai túrával kapcsolatosan az informátort eligazítottam. Elsősorban „Hosszú” fn. célszemélyünk magatartásának megfigyelésére.

Varga Jószef r.szds.

Megjegyzés: A találkozón részt vettem. Az ügynök pontosan megjelent. A dél-amerikai útról való beszámolója felületes, rendszertelen volt. A lényeget kerülte, beugrató kérdésre említette meg a 100 $-t.

„Nemere” véleményem szerint naiv, ügynöki munkához szükséges vagánysággal, leleményességgel nem rendelkezik.

Lengyel Boldizsár r. alezr.

csoportvezető

Készült: 2 pld.

              1 pld. M-dossz.

              1 pld. táj.

Nyt. sz: 390/8-61/71

T-né

A tanulmány rövidebb változata a következő helyen jelent meg:
Rubicon, 2004/8–9. szám, 119–129.o.