A FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI PÁRT PROGRAMJA
(részlet)
Budapest, 1945 nyara
[...] 23. Mit tart a párt az első teendőnek a magyar élet alapjainak
megteremtésénél?
Tennivalóinkat bizonyos mértékig parancsolóan írja elő a mai helyzet. A régi
ország összeomlott. Politikai helyzetünk gyökeresen megváltozott. Gazdasági
életünket történelmünk során most érte a legnagyobb csapás. A megmaradt magyarság
az ország romjai fölött áll. Ilyen körülmények között első feladatunk a rend
teljes helyreállítása. Azután gondoskodni kell a nemzet legelemibb
életfeltételeiről, tehát meg kell teremtenünk gazdasági életünk új alapjait, meg
kell indítani a termelőmunkát, hogy kenyere és munkája legyen a haza minden dolgozó
fiának. Ha a rend, kenyér és munka biztosítva lesz, valójában csak akkor
gondolhatunk a nemzet politikai életének meghatározására, az új társadalmi formák
s a részletkérdések kidolgozására és megvalósítására.
24. Mit tart a párt a közrend előfeltételének?
Bátran és határozottan tudomására kell hozni a társadalom minden tagjának, hogy sem
a demokrácia megszületése, sem a múltban szerzett érdemek nem jogosítanak senkit fel
törvénytelen előnyök megszerzésére, éppen úgy, mint ahogy nem jogosítanak fel
senkit basáskodásra és mások felett való uralkodásra azok a példaadások sem,
amelyek az elmúlt idők szörnyű diktatúrás rémuralmából előttünk állanak. A
demokrácia nem arra való, hogy az elemi kötelességteljesítést külön jutalmazza,
vagy hogy felmentést adjon a hozzáértés alól a közszereplésben. A szabadság nem
jelenti azt, hogy egyeseknek, az elszántabbaknak vagy felelőtlenebbeknek mindent szabad
másokkal szemben alkalmazni, hanem éppen azt jelenti, hogy mindenkinek a szabadságát
biztosítani kell az egyesek erőszakosságaival szemben. A magyar nép egyaránt szereti
a rendet és a szabadságot. A közhatóságoknak szigorúan ügyelni kell arra, hogy ezt
a rendet senki meg ne bontsa s a szabadságot senki anarchiává ne változtassa. Szabad
világban több felelősséget kell követelni a közhatalom végrehajtóitól, mint a
reakció uralmának idején.
25. Mi az alapja a gazdasági élet újjászervezésének?
Elsősorban a magyar nép munkaszeretete és áldozatvállalása, majd pedig a termelés
alapját képező javak és eszközök okszerű felhasználása. Vigyázni kell arra, hogy
a magyar nép munkakészségét ezekben a szörnyű nehéz időkben semmiféle káros
befolyás meg ne rontsa. Azután okosan kell felhasználni a termeléshez még
rendelkezésre álló eszközöket. Tulajdonilag közelebb kell vinni a dolgozó embert az
egyéb termelési tényezőkhöz. Így a dolgozó kisemberek tulajdonába kell adni a
földet, és nagyobb befolyást kell biztosítani a munkásnak is a maga termelő
területére. Meg kell teremteni a gazdasági demokráciát. A termelési tényezőkkel
való szigorú gazdálkodás azt is jelenti, hogy akinek a munkaterületén a
munkalehetősége megszűnt, olyan területen kell folytatni munkáját, amelytől eddig
távol volt, s amelytől eddig hagyományok és társadalmi előfeltételek választották
el. Ez világosan azt jelenti, hogy testi munkát kell végezni sokaknak azok közül is,
akik eddig csak a szellemi munka területén tevékenykedtek.
26. Milyen földreformot kíván a Független Kisgazdapárt?
A párt a földreformot a szükséges nagy reformok első állomásának tekinti. Minden
nagy újítást úgy kell megvalósítani, hogy a késői nemzedékek se kárhoztassák az
újítások megvalósítóit. Ezért kell a földreformot is a lehető legtökéletesebben
megoldani. Össze kell egyeztetni a radikális megoldást az ésszerű megoldással.
Fel kell használni a földreform céljaira minden 100 holdon felüli úribirtokot és minden 200 holdon felüli parasztbirtokot, valamint a vállalatok és közületek összes birtokát éppen úgy, mint az egyházaknak a 100 hold javadalmi föld feletti részét. El kell kobozni és a földreform céljaira kell fordítani a háborús bűnösök, nyilasvezérek, volksbundisták és egyéb hazaárulók összes birtokát. Így a földreform céljaira kell fordítani kártérítés nélkül Albrecht és József főhercegeknek, Festetich grófnak a nagybirtokait éppen úgy, mint a Kunder-, Jurcsek- és Marton Béla-féle középbirtokosok földjeit.
Az így igénybe vett földekből ki kell elégíteni a törpebirtokosokat, a mezőgazdasági munkásokat, gazdasági cselédeket és kisbérlőket. A birtoktulajdonosok számára olyan kártérítést kell adni, hogy a kisebb birtokosok többet kapjanak holdanként, mint a nagybirtokosok. A kulturális vagy jótékony célú alapítványi birtokoknak azt a részét, amely a megjelölt célra feltétlenül szükséges, úgy kell kártalanítani, vagy az évi jövedelmet úgy kell biztosítani, hogy a széles népi rétegeket szolgáló intézmények továbbra is fennmaradhassanak.
A párt a közben megjelent földreformrendelet munkájában részt vett, részt vesz annak végrehajtásában és részt fog venni – igen erőteljesen – a mezőgazdasági termelés megszervezésében is.
27. Milyen fejlődést kíván a párt a parasztságnak?
Országos kormányzati programmá kell tenni a mezőgazdasági kisüzemeknek, a kis- és
törpebirtokosoknak, kiskertészeknek – mint a nemzet ősi és örökkévaló
megingathatatlan létalapjának – legelső termelési ággá való fejlesztését. Arra
kell törekednie az országvezetésnek, hogy a magyar földmívelés minél előbb elérje
a fejlettebb mezőgazdasági államok parasztságának termelési, kulturális és
életmódbeli színvonalát. Az ország újjáépítésére fordítandó áldozatok
mellett elsősorban a lehetőség legmagasabb mértékéig kell áldozni a magyar élet
igazi alapjának, a földmívelésnek a felemelésére. Ugyanakkor a megmaradó
mezőgazdasági munkásság keresetlehetőségét és általános létfeltételeit az
ipari munkásságéval teljesen azonos szintre kell emelni.
28. Hogyan kell népi alapon rendezni a gazdaságpolitikát?
A magyar gazdaságpolitikai élet irányításába eddig a legnagyobb termelőrétegeknek,
a parasztságnak és az ipari munkásságnak éppen úgy, mint az iparosságnak és a
kiskereskedelemnek semmiféle vagy nagyon kevés befolyása volt. Az élet- és kereseti
lehetőségek, továbbá a munkafeltételek meghatározásánál ezeknek a nagy
rétegeknek tűrni kellett a hatalommal bíró kisebbség elhatározását. Különösen a
háború alatti kötött gazdálkodás idején láttuk, milyen igazságtalan
intézkedések születnek meg, ha nagy népi rétegeknek nincs beleszólásuk a
gazdaságpolitika irányításába. Éppen ezért gazdasági dem okráciát akarunk. A
gazdaságpolitika irányítása s a nagy néprétegek életlehetőségének
meghatározása nem lehet kiváltsága többé egyetlen szűk rétegnek sem. Olyan
érdekképviseleti szervezeteket kell felállítani a különböző foglalkozási ágak
részére, amelyek hathatósan képviselik a benne tömörült rétegek éles érdekeit.
29. Miképpen kívánja a párt szabályozni a parasztság munkaidejét?
Nem tartható fenn az az állapot, hogy amidőn már minden foglalkozási ágban
megállapították a köteles munkaidőt, a parasztság munkaideje még mindig látástól
vakulásig tart. Nem lehet kívánni, hogy a földmíveléssel foglalkozó ember napi
16-18 órát dolgozzék ugyanakkor, amikor igen sokan napi 6 órai munkából is jobban
élnek. Bár a mezőgazdaság talpra állásáig nem lehet a munkaidőkérdést
szabályozni, már most úgy kell készülni a mezőgazdaság fejlesztésére, hogy minél
hamarabb elkövetkezzék az az idő, amidőn munkájának elvégzése mellett a
mezőgazdasági lakosságnak – kisbirtokosoknak és mezőgazdasági munkásoknak
egyaránt – marad idejük művelődésre és szórakozásra is. A mezőgazdaság
korszerű és minél nagyobb arányú gépesítésével, a termelés olcsóbbá
tételével s a mezőgazdaságban végzett munka értékének növelésével mielőbb meg
kell teremteni azt az állapotot, mikor a földmíves ember ugyanannyi munka mellett is
tisztességesen megélhet, amennyit az ipari munkás végez. Gondoskodni kell viszont
arról is, hogy a mezőgazdasági ipar és háziipar helyes irányú kifejlesztésével a
mezőgazdaságban dolgozók az egész évben hasznosíthassák munkaerejüket.
30. Az életlehetőségek átmeneti szabályozásánál mi a párt törekvése?
Bármennyire törekszik is a demokratikus magyar politika a társadalom életéből minden
megkötöttséget kiküszöbölni, az életfenntartáshoz szükséges javak csökkenése
és hiánya miatt kénytelen lesz a kormányzat bizonyos szabályokat továbbra is
fenntartani. Itt nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy kit milyen közvetlen károsodás
ért, hanem azt is, hogy melyek azok a rétegek, amelyek a háborús években a
legkevesebb juttatásban részesültek. Nem ké tséges, hogy a parasztság és
munkásság az a két nagy réteg, amelyek a hivatalos juttatásból, főleg a
ruházkodás terén elsősorban kimaradtak. Itt is ki kell emelni a falusi törpe- és
kisbirtokosokat, akik még annyi támogatásban sem részesültek, mint pl. a gazdasági
cselédség vagy üzemi munkásság. Ezeknek a ruházkodását és gazdasági
felszerelését kell elsősorban pótolni, hogy termelőmunkájukat folytathassák.
Természetesen nagyon kell ügyelni a jövőben a jövedelemmegosztás szabályozására is, és amint lehet, meg kell szüntetni a társadalom minden rétegében a kilátástalan nyomort, úgy meg kell akadályozni a mamutjövedelmek kialakulását is.
31. Hogyan kell az érdekképviseleteket ászervezni?
A nagy dolgozó rétegek érdekképviseleti szervezetei a múltban nem mindig állottak
hivatásuk magaslatán. A legjobb érdekképviseleti szervezete volt a munkásságnak,
amelynek érdekében a szakszervezetek öntudatosan és valóban sok eredménnyel
küzdöttek. Remélhető, hogy a most kialakulóban levő szabad szakszervezetek az
eredményt még fokozni tudják. Gyökeresen átalakulásra és kifejlesztésre szorul
azonban a mezőgazdaság érdekképviselete. Nem tarthatók fenn tovább azok az
érdekképviseleti szervek, amelyekben a parasztság sohasem érvényesülhetett
számaránya és értéke szerint. A munkások és más dolgozók szabad
szakszervezetéhez hasonlóan olyan érdekképviseleti szervet kell a föld népének
alkotni, amely kiterjeszti gondoskodását az egyes parasztgazdaságokra is, és emellett
az ország gazdaságpolitikájában megérdemelt szerepet biztosít a parasztságnak.
32. Mi a célja a pártnak a szövetkezetekkel?
A szövetkezetek kapitalista tevékenységét meg kell szüntetni. Minden olyan
szövetkezetet, amelynek népi vonatkozásai voltak, a nép kezébe kell adni. A
mezőgazdasági irányú szövetkezeteket, mint pl. a Hangya, Mezőgazdák Szövetkezete,
Futura, Országos Központi Hitelszövetkezet és a különböző kisebb mezőgazdasági
vonatkozású szövetkezetek a dolgozó rétegeket, elsősorban a parasztságot illetik
meg. A Köztisztviselők Szövetkezete a városok népét. A munkástömegekre
támaszkodó szövetkezetek a munkásságé legyenek. Minden szövetkezetbe bele kell
vinni a népi szellemet, hogy a szövetkezetek tovább ne a vezérigazgatókat, hanem
valóban a népet szolgálják. Egyengetni kell az útját újonnan alakuló népi
szövetkezeteknek, mert az a párt felfogása, hogy a nép jövendő gazdasági
életformája a szövetkezés lesz.
33. Hogyan kell rendezni az adózást?
A legelső feladat az adózás egyszerűsítése. El kell törölni a fő adónemekbe
illeszkedő kisebb adózási kinövéseket. A modern adózás tengelye a jövedelemadó.
Ezt, valamint az elkerülhetetlenül szükséges pótadókat is szigorúan haladó alapon,
vagyis az emelkedő jövedelem emelkedő kulcsa szerint kell megállapítani. Meg kell
állapítani minden dolgozó rétegnél, a parasztságnál is, az adómentes létalapot
éppen úgy, mint ahogy eddig a kistisztviselőknél megállapították. A nép
ártalmára való fogyasztási adókat el kell törölni, éppen úgy, mint a
közszükségleti cikkek forgalmi adóját is. Meg kell szigorítani az adózási
eljárást azokkal szemben, akik eddig könnyen kibújtak az arányos és igazságos
adóztatás alól. A legnagyobb jövedelmeket, akár magán-, akár vállalati kézben
vannak is, kilencven százalékig is meg lehet adóztatni. Emelkedő kulcs szerint kell
újból megállapítani a kataszteri tiszta jövedelmet éppen úgy, mint az
újjáépítésre irányuló vagyonváltság kulcsát.
34. Milyen szociális intézkedését kíván a párt?
Legelsősorban is teljes szociális biztonságot kell teremteni az élet minden
bizonytalanságával szemben minden dolgozó számára. Telje s mértékben igazságtalan
az az állapot, hogy amíg a nemzet egyes rétegei az öregség, a megbetegedés és a
baleset ellen élveznek több-kevesebb biztonságot, addig a nemzet legnagyobb rétege, a
parasztság szociális téren teljesen magára van hagyatva. A legszembeszökőbb
igazságtalanság az, hogy amíg minden közalkalmazott gyermekeinek nevelésére családi
pótlékot kap, addig a falu népe semmiféle segítséget nem kap gyermekei
fölneveléséhez. Ugyanilyen igazságtalan a nyugdíjrendszer is. A nyugdíjrendszert
kihalási alapon meg kell szüntetni, s be kell vezetni azt a társadalombiztosítást,
amelyben az élet viszontagságai ellen a szerény biztosítékot mindenki egyaránt
megkapja. A párt álláspontja tehát a teljes szociális egyenlőség.
35. Milyen egészségügyi gondozást kíván a népnek a párt?
Sok dicséretes igyekezet mellett is magyar népünk egészségügyi gondozása
elhanyagolódott. Így mérhetetlen pusztítást vitt végbe nálunk mindenféle
népbetegség, de az általános megbetegedéseknek és baleseteknek is sokkal több
áldozata volt, mint az egészségügyileg rendezettebb országokban. Ezért a párt
elsőrendű feladatának tartja a népi egészséggondozás legmagasabb szintre való
emelését. Az ingyenes gyógykezeltetést minden reászoruló dolgozó ember s családja
számára lehetővé kell tenni. Ezenkívül állandó kötelező orvosi vizsgálatnak
kell folyni népünk minden rétegében. A falvakban ki kell építeni a modern
egészségügyi gondozásnak megfelelően a községi és körorvosi intézményt.
Rendszeresíteni kell a mozgó rendelők intézményét, vagyis autókra szerelt röntgen,
fogász- stb. laboratóriumoknak kell gyakori időközökben meglátogatni a falvakat és
tanyákat. Évente meg kell vizsgálni az ifjúságot, s a népbetegségekben szenvedőket
elkülönítetten kell gyógyítani. Az ország minden vidékén fel kell állítani az
iskolaszanatóriumokat, ahol a megbetegedett vagy betegségre hajlamos gyermekeket
egészséges emberekké igyekeznek nevelni. Községenként fel kell állítani az
egészségházakat és szülőotthonokat. Egyszóval a legnagyobb áldozatot kell hozni
azért, hogy megvédjük népünket a betegségek ellen.
36. Milyen legyen az új közoktatás?
A magyar népnek minél gyorsabban az első vonalban álló kultúrnépek közé kell
emelkednie. Ezért nagyarányú kultúrprogramot kell megalkotnunk. Ezt
közoktatásügyünk megreformálásával kell kezdeni. Az iskoláztatást igyenessé kell
tenni a legmagasabb oktatásig. A nyolcosztályú népiskolát vagy a négyosztályú
elemi iskolát és a négyosztályú kis középiskolát származásra és vagyoni
helyzetre való tekintet nélkül mindenkinek végig kell járni. A legkomolyabb
tehetségvizsgálatot kell állandóan folytatni, s minden tehetséges gyermek előtt meg
kell nyitni a tanulás lehetőségét. Viszont rendkívül szigorú vizsgálatok által
kell megakadályozni, hogy tehetségtelen fiatalok a szellemi pályán
érvényesülhessenek. A magyarság minőségi programjának legfontosabb feltétele, hogy
egyetlen építő eleme se maradjon parlagon, viszont egyetlen tehetségtelen ember se
szerezhessen diplomát. A hivatalos közoktatás mellett a legnagyobb gondot kell
fordítani az iskolán kívüli népművelésre, amit a Paraszt Szövetség kipróbált,
egészséges programja alapján népszerűtlen vezető emberek helyett magának a népnek
a kezébe kell adni.
37. Hogyan kívánja a párt emelni a foglalkozás szerinti szakképzést?
Hogy a magyar dolgozó társadalomnak testi munkát végző nagy rétegei is a lehető
legtökéletesebben értsenek mesterségükhöz, már az elemi iskola felső osztályában
el kell kezdeni foglalkozások szerint a szakképzést. Városokban ipari és
kereskedelmi, falvakban mezőgazdasági irányúnak kell lenni a tanításnak. Az elemi
iskola elvégzése után módot kell adni a különböző foglalkozási ágakban dolgozó
fiataloknak, hogy foglalkozásuk elméleti alapját is megteremtsék. A mezőgazdaságban
mind gyakrabban meg kell ismételni a mezőgazdasági, kertészeti, szőlőművelési
szaktanfolyamokat, hogy rövid néhány év alatt, mindenki elvégezhesse azokat addig is,
míg rátérhetünk a kötelező szakképzés megvalósítására. Az iparban és
kereskedelemben elhelyezkedett ifjúság számára magas színvonalú tanonciskolákat és
szaktanfolyamokat kell megnyitni. A magasabb elméleti szaktudás megszerzése céljából
minden járásban téli gazdasági iskolát, minden vármegyében középfokú
mezőgazdasági szakiskolát kell felállítani.
38. Milyen támogatást kíván a párt az ipari munkásságnak?
Minthogy a demokratikus országnak a parasztság mellett a legfontosabb társadalmi
rétege az ipari munkásság, ennek életlehetőségeit államfenntartó szerepéhez
mérten kell biztosítani. Bár az ipari munkásságnak megvannak a maga nagy pártjai és
szakszervezetei, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt is küzdeni
kész a munkásság jogainak kivívásáért. Így ott áll a párt a munkásságnak a
munkaidő szabályozására, a munkásbiztosítás tökéletessé tételére, a
tanoncképzésre, a kulcsipar állami kézbevételére, majd a sztrájkjogra irányuló
törekvései mellett.t;
39. Mit kíván a párt az iparosoknak és kereskedőknek?
Az ország gazdasági életének újjáépítésénél az eddiginél is sokkal nagyobb
szerepe lesz az iparosoknak és kereskedőknek. Éppen ezért ehhez a nagy fontosságú
feladathoz, de a két nagy foglalkozási ág életviszonyainak zavartalansága érdekében
is, kívánatosnak tartja a párt az iparos- és kereskedőrétegek megerősítését.
Elviselhető feltételek mellett hitellel kell segíteni a tőkeszegény iparosokat és
kereskedőket, és míg a kisipart minden közszállításnál előnyben kell
részesíteni, addig gondoskodni kell arról, hogy a tisztes magyar kereskedelem szabadon
tevékenykedjék, s az államnak nem szabad támogatnia a mamutvállalatok versenyét.
Mindkét réteg érdekében elő kell segíteni a magánkezdeményezést, s lehetetlenné
kell tenni olyan gazdaságpolitikát, hogy a kisipar és kiskereskedelem ellen
úgynevezett “egykézrendszer” kialakuljon. Biztosítani kell az iparos- és
kereskedőtársadalom érdekképviseleteinek a gazdaságpolitikai életben és az egész
közéletben való oly mértékű befolyását, amely a két réteg közhasznú
tevékenységének és nemzeti értékének megfelel, de biztosítani kell ezeknek az
érdekképviseleteknek feltétlenül demokratikus felépítését is.
40. Hogyan kell újjászervezni a közhivatali életet?
A régi reakciós világ legszörnyűbb kinövése volt a mindenki által ismert öncélő
bürokrácia. A közhivatalokban a dolgozó polgárság ügyeit vontatva, késlekedve és
akadékoskodva intézték, s ugyanakkor az életnek mind nagyobb és nagyobb területére
terjesztették ki a bürokrácia hatalmát. A közéletnek ezt a szörnyű betegségét
nem szabad átvinni a demokratikus államéletbe. A közhivatali tevékenységet le kell
egyszerűsíteni, munkáját gyorsabbá, magatartását népszeretőbbé kell tenni.
Minden közhivatali helyen felelősséget ismerő és felelősségre vonható embernek
kell ülni. Vállalt munkájáért mindenki legyen felelős. Az új rendben azt sem lehet
tűrni, hogy a beadványokhoz beszerezhetetlen származási iratokat követeljenek. A
hivatalokat utasítani kell arra nézve, hogy egy-egy beadványt mennyi idő alatt
kötelesek elintézni. Egyszóval: olyan közszolgálatot kell teremteni, amelyik elismeri
és tevékenységével bizonyítja, hogy a népért van, és végét veti annak a
felfogásnak, hogy a dolgozó társadalom van a közhivatalokért. Egyszerű, előzékeny
és barátságos polgári közigazgatássá kell átalakulni az egész magyar
közszolgálatnak, s Magyarország hivatalnokország jellegének meg kell szűnni.
Lehetővé kell tenni, hogy az önkormányzatok útján a nép széles rétegei a
legteljesebb ellenőrzést gyakorolhassák minden közhivatali tevékenység felett. A
háborús közhivatalokat le kell bontani.
41. Milyen legyen a köztisztviselők életviszonya?
Az egyszerűbbé tett közszolgálatnak kevesebb tisztviselőre lesz szüksége. A
megmaradt tisztviselőket azonban az eddiginél magasabb javadalmazásban kell
részesíteni. Magyarország a világ népei közt lakossága foglalkoztatását tekintve,
a mezőgazdaságban a 11. helyen, az iparban 19. helyen, a kereskedelemben 20. helyen,
közalkalmazottak tekintetében azonban a 4. helyen állott a világon. Ez az állapot
tovább fenn nem tartható. Természetes, hogy ilyen körülmények között az oktalanul
felduzzasztott tisztviselői réteget csak alacsony életszinten tudta eltartani az
ország. A rosszul fizetett tisztviselőnek kisebb a felelősségérzete, s az ilyen
tisztviselői társadalomban könnyen felütheti fejét a korrupció. Tehát nemcsak a
megmaradó tisztviselők értékes munkájának méltó jutalmazása, de az ország
közrendjének és tiszta erkölcsének érdekében is gondtalanabb életet kell
biztosítani a tisztviselőnek, mint eddig. Meg kell valósítani a tisztviselők
szolgálati pragmatikáját, s a felelős munkát végző tisztviselőt függetlenné kell
tenni politikai elhatározásában hivatalától és feletteseitől.
42. Mit várhat a szabad értelmiség a párt programjának megvalósulásától?
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt programjának megvalósulása a
magyar társadalom minden rétege számára olyan életmódbeli emelkedést és
függetlenséget jelent, amely mellt; ett a szabad
értelmiség megélhetése és életszínvonalának fejlődése a legteljesebb mértékben
biztosítható. A nyomorúságból és kiszolgáltatottságból kiemelkedett, kultúrára
és szórakozásra váró dolgozó rétegek magas életszínvonalat tudnak biztosítani az
értelmiségi foglalkozások bármelyik ágazatában elhelyezkedett embernek. A falu
népének gazdasági megerősödése magával hozza a határrendezésre, az
építkezésre, a fokozottabb egészségápolásra, a civilizáció, a kultúra és
művészet értékeinek s eredményeinek felha sználására és élvezetére való
törekvést. A szabad értelmiségi pályák felvirágzása az ilyen népi emelkedés
nyomában egészen természetes, viszont a magyar értelmiségi rétegeknek a múltbeli
politikai helyezkedése nem mindig szolgálta ezt a népi emelkedést. A fejlődés igazi
útját követve, a magyar értelmiségnek józan érdeke, hogy elősegítse a népi
emelkedés útját és megtalálja azokat a feladatokat, amelyek ebből az ő számára
adódnak.
43. Milyen magyar hadsereget kíván a Független Kisgazdapárt?
Bár nyilvánvaló, hogy az európai háború örök tűzfészkének, Németországnak a
legyőzetése után hosszú ideig nem lesz háború, a hadsereg-szervezésre mégis
gondolnunk kell. Először is gyors program alapján meg kell szervezni a németek elleni
háború céljaira az új magyar honvédséget, s azt mielőbb harcra kell vetnünk, de
gondolnunk kell a békeidők hadseregének felállítására is. Az új magyar hadseregnek
valóban népi hadseregnek kell lenni. Nem szabad válaszfalakat építeni a hadsereg és
a nép közé. Meg kell szüntetni a tisztikarnak a polgári társadalomtól való
elnevelését, és éppen ezért meg kell szűnni az előzetes tisztképzésnek.
Mindenkinek honvédként kell bevonulnia a hadseregbe és azután az arravalóság
alapján, az iskolai végzettségre való tekintet nélkül kell kiválasztani a leendő
tiszteket. A karpaszományossági jogot el kell törölni. Katonatisztek és katonák
számára el kell tiltani a politikával való foglalkozást. Háborúban és békében
egyaránt el kell törülni a tiszti étkezdét, s meg kell szüntetni a feljebbvalókkal
szemben va ló megalázkodás kötelességét. Intézményesen biztosítani kell az
alárendeltek panaszjogát.
44. Milyen kormányformát kíván a Független Kisgazdapárt?
A párt 15 éves múltjához hűen, az alkotmányos népképviseleti alapon álló
demokratikus kormányforma alapján áll. A törvényeket titkos választással, szabadon
választott képviselőház hozza, s azokat felelős minisztérium hajtja végre. Az
államélet legfőbb alapja az állampolgár. Az állampolgári öntudat emelésére s az
állampolgári jogok biztosítására mindent el kell követni. Magyarország
szabadságának és teljes függetlenségének legfőbb biztosítéka a mindenkitől
független, öntudatos állampolgár. Az állampolgári öntudatra s jogainak önálló
és befolyásmentes gyakorlására rá kell nevelni minden magyar dolgozót, s e jogok
gyakorlásának tanítását az elemi oktatástól fogva kötelezővé kell tenni. A
demokrácia a Független Kisgazdapárt értelmezésében azt jelenti, hogy mindenkinek
tökéletes szabadsága van mindaddig, amíg másoknak, egyeseknek vagy a nemzet
egyetemének szabadságát nem sérti. De jelenti azt is, hogy a többség dönt, s a
kisebbség köteles magát alávetni a többség döntésének. Így a nép többsége
szab törvényeket a kisebbségnek, nem mint eddig az áldemokráciában, hogy a
kisebbség kényszerítette rá a maga törvényeit a többségre. A demokrácia a
Független Kisgazdapárt megfogalmazásában szemben áll minden erőszakkal és
diktatúrás törekvéssel, vagy annak bármilyen megnyilvánulási módjával.
45. Mi a párt álláspontja a szabadságjogok tekintetében?
A Független Kisgazdapárt a magyart; nemzet
létfeltételének tekinti a személyes szabadság, vallásszabadság, törvény előtti
egyenlőség, a háborús következmények megszűnése után a gazdasági szabadság,
valamint a politikai szabadságjogok, a sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési
szabadság és az általános és titkos választójog feltétlen biztosítását.
46. Milyen választójogot kíván a párt?
A Független Kisgazdapárt 15 éves küzdelmének sarkpontja volt az általános titkos
választójog. Most, amidőn a megvalósítás akadályai megszűntek, azt kívánja a
párt, hogy minden 21 évet betöltött férfinak és nőnek választói jogot kell adni.
A választhatóság korhatárát 24 évben tartjuk megállapítandónak. A választásnak
titkosnak kell lennie, s a választás titkosságának és tisztaságának megsértése a
legszigorúbban büntetett bűncselekménynek számítson.
47. Milyen külpolitikát kíván folytatni a Független Kisgazdapárt?
A magyar nép életérdekeinek olyan külpolitikai irány felel meg, amely biztosítja
Magyarország függetlenségét, nemzeti jellegének megtartását, szabad kulturális és
gazdasági fejlődését, valamint a tartós békét. Evégből külpolitikánkat új
alapokra kell fektetni. Örökre le kell számolnunk a német orientációval, s
őszintén és fenntartás nélkül a demokráciák felé kell fordulnunk. Meg kell
szereznünk a demokráciák, elsősorban a bennünket felszabadító Szovjetunió,
továbbá a szomszéd népek, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország jóindulatát
és bizalmát, s biztosítani kell a népek közötti közvetlen kapcsolatokat is, a
kapcsolatok közvetlenné tétele és a zavartalanabb együttműködés biztosítása
érdekében. [...]
In: Magyar Történeti Szöveggyűjtemény 1914-1999. Szerk. Romsics Ignác, I. köt. 404–411. o.
Vélemények, javaslatok