A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége június 27–28-án kibővített
ülést tartott, melyen Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak beszámoltak a politikai
és gazdasági helyzetről. Az elhangzott beszámolók és vita alapján a Központi
Vezetőség megfelel ő határozatot hozott.
A Központi Vezetőség újjáválasztotta a Politikai Bizottságot, melynek tagjai:
Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Heged űs András, Hidas István, Kristóf
István, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyec Mihály; póttagjai: Bata István és
Szalai Béla elvtársak.
A Központi Vezetőség új Titkárságot hozott létre, melynek feladata a felsőbb
pártszervek határozatai végrehajtásának biztosítása és döntés a hatáskörébe
utalt káderkérdésekben. A Központi Vezetőség a Titkárság tagjaivá és egyben a
Központi Vezetőség titkáraivá Rákosi Mátyás, Ács Lajos és Vég Béla
elvtársakat választotta meg.
A Központi Vezetőség megszüntette a Szervező Bizottságot és – eddigi
formájában – a Titkárságot is. Ugyancsak megszüntette a Központi Vezetőség a
főtitkári tisztséget.
A Központi Vezetőség póttagjai sorából Ács Lajos és Bata István elvtársakat a
Központi Vezet őség tagjaivá választotta. Szalai Béla és Vég Béla elvtársakat a
Központi Vezetőség tagjaivá kooptálta.
Szabad Nép, 1953. június 30.
JEGYZETEK: A Központi Vezetőség Titkársága – Rákosi Mátyás javaslatára – úgy döntött, hogy e történelmi jelentőségű határozatot teljes terjedelemben nem teszi közzé, sőt a párt középszintű szerveihez is csak egy rövid, kivonatos változatát juttatják el. A párttagság és a szélesebb közvélemény így csak Nagy Imre miniszterelnök 1953. július 4-i országgyűlési beszéde alapján – kormányprogram formájában – értesülhetett a határozat tartalmáról.
A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK HATÁROZATA A PÁRT POLITIKAI IRÁNYVONALÁBAN ÉS GYAKORLATI MUNKÁJÁBAN ELKÖVETETT HIBÁKRÓL S AZ EZEK KIJAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS FELADATOKRÓL
1953. JÚNIUS 28.
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének teljes ülése megállapítja, hogy az utóbbi évek folyamán a párt vezetése, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában komoly hibákat követett el. E hibák kedvezőtlenül hatottak ki a lakosság, s nem utolsó sorban a munkásosztály életszínvonalára, lazították a párt viszonyát a munkásosztállyal, megrontották általában a párt, az állam és a dolgozó tömegek viszonyát, és súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban.
I.
A legfontosabb hibák a következők voltak:
1. A párt vezetése a túlzottan gyors iparosításra, s különösen a nehézipar túlzottan gyors fejlesztésére vett irányt, nem számolva az ország reális helyzetével és a munkásosztály, a dolgozó nép életszükségleteivel. Megszédülve a gazdasági téren elért komoly sikerekt ől, a párt vezetése a II. kongresszusnak túlzott ütem ű iparosítási politikát javasolt. Ennek folytán a II. kongresszus a gazdaságpolitikában helytelen irányvonalat állapított meg. A kongresszus határozata alapján a nyersvastermelést az 1949. évi 398 000 tonnáról 1954-ben 1.280.000 tonnára kellett emelni. Ez az ütem annál inkább túlzott volt, mert az ország nem, illetve alig rendelkezik saját vasérc- és kohókoksztermeléssel, ami nélkül a vaskohászat gyors ütemű fejlesztése nem állhat szilárd talajon. Hasonlóképpen túlzott volt az az el őírás, hogy a széntermelést az 1949. évi 11,5 millió tonnáról 1954-ben 27,5 millió tonnára kell emelni. Túlfeszített volt a gyáripar felemelt 5 éves terve is, melynek értelmében a gyáripari termelésnek 1954-ben el kell érnie az 1949. évi termelési érték 310 százalékát, s ezen belül a nehézipar termelésének az 1949. évi termelési érték 380 százalékát.
A túlzottan magas termelési feladatok megvalósítása túlzott beruházási programot vont maga után. Így az eredetileg 50,9 milliárd forintban meghatározott ötéves beruházási program 85 milliárd forintra emelkedett. Emellett helytelen volt a beruházásokra előirányzott összeg elosztása is, mely szerint a 85 milliárd forintnyi beruházásból a nehéziparra 37,5 milliárd forint, a mezőgazdaságra mindössze 11 milliárd forint, a könnyű- és az élelmiszeriparra együttesen 3,5 milliárd forint beruházás jutott.
Ez a helytelen gazdaságpolitika nem számolt az ország tényleges er őforrásaival, nem vette eléggé figyelembe a beruházások gazdaságosságát és célszerűségét. Számos esetben olyan létesítmények is megvalósultak, vagy olyan létesítmények megvalósítását kezdték el, amelyekkel várni lehetett volna (Budapesti Földalatti Vasút), vagy amelyeknek létrehozása az ország gazdasági adottságait tekintve nem volt kívánatos. Ez szektaszellmű politika volt, amely öncélnak tekintette a szocialista iparosítást, s elhanyagolta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit. Ebben a helytelen gazdaságpolitikában bizonyos nagyzási mánia is megnyilatkozott, s ugyanakkor magában hordta a kalandorpolitika elemeit, amennyiben részben még rendelkezésre nem álló, nem biztosított er őforrásokra, nyersanyagokra alapozta az ország nehéziparának túlhajtott ütemű fejlesztését. Kifejezésre jutott benne bizonyos „önellátásra” , autarchiára való törekvés is, mely nem vette megfelelően tekintetbe, hogy Magyarország a szocialista táboron belül, nem pedig lakatlan szigeten építi a szocializmus alapjait, s nem számolt eléggé a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti munkamegosztás és gazdasági együttm űködés lehetőségével, valamint szükségességével.
2. A párt vezetése elhanyagolta a mezőgazdasági termelést, és túlzottan gyors
ütemben folytatta a mezőgazdaság társadalmasítását.
A túlzottan gyors ütemű iparosítás politikája természetszerűen vonta maga után
a mezőgazdasági termelés elhanyagolását, mert az ország erőforrásai nem engedték
meg, hogy az iparosítás túlfeszített terveinek teljesítése mellett, megfelel ő
anyagi eszközökkel fejlesszék a mez őgazdaságot. Ennek folytán az utóbbi években
csökkent a mezőgazdaság részesedése a népgazdaság összes beruházásaiból, bár a
mezőgazdaságban beruházott összeg abszolút mértékben az ötéves terv folyamán
évr ől évre emelkedett. Így 1952-ben a mez őgazdasági beruházások az összes
beruházások 15,3 százalékát tették ki, 1953-ban pedig a terv szerint csupán 13,7
százalékát. Különösen elhanyagolt az egyéni parasztgazdaságok termelése. Az
egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok például 1951-ben fele annyi m űtrágyát
kaptak, mint 1949-ben. Er ősen csökkent az egyénileg gazdálkodó parasztok
gazdaságaiban végzett gépi munka mennyisége.
A mezőgazdasági termelés nem kielégítő alakulásához nagymértékben
hozzájárult a mezőgazdaság társadalmasításának túlzottan gyors üteme, ami nem
felelt meg az országban meglév ő politikai és gazdasági előfeltételeknek. A
termelőszövetkezetek túlzottan gyors ütem ű fejlesztése, s ennek érdekében
helyenként er őszakos módszerek és adminisztratív nyomás alkalmazása, valamint a
beszolgáltatás bonyolult és állandóan változó rendszere bizonytalanságot teremtett
a dolgozó parasztok között, megrontotta a párt viszonyát a középparasztsággal, s
ugyanakkor akadályozta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági meger
ősödését, gazdálkodásuk gyors megjavítását, a termelőszövetkezeti tagok
jövedelmének emelkedését.
A mezőgazdaság társadalmasításának túlzott üteme annál súlyosabb hiba volt,
mert a párt vezetésén belül Nagy Imre elvtárs fellépett ez ellen a politika ellen,
de ahelyett, hogy a párt vezetése álláspontját magáévá tette volna, ezt az
álláspontot helytelenül „opportunistának” minősítette és szervezeti
rendszabályt alkalmazott Nagy elvtárssal szemben.
A bizonytalanság, amelyet a dolgozó parasztság körében a termelőszövetkezetek fejlesztésének túlzottan gyors üteme, valamint egyéb helytelen rendszabályok kiváltottak, oda vezetett, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és még inkább a zsírosparasztok, kezdték elhanyagolni gazdaságukat, különösen pedig a hosszabb időre szóló befektetéseket, a lucernavetést, a gyümölcsöst, a szőlőt és az állattenyésztést. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek gazdaságilag nem fejlődtek megfelel ően, és a legfőbb területen terméshozamuk vagy éppen csak elérte az egyéni gazdaságokét, vagy elmaradt ezekétől. Különösen nagy az elmaradás a termelőszövetkezetek közös állatállományánál. Ilyen körülmények között a termelőszövetkezetek többsége erősen eladósodott az állammal szemben. A termelőszövetkezetek tagságának jó része pedig kisebb jövedelemmel rendelkezik, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztok átlaga.
A gazdaságpolitikában elkövetett hibák általában, különösen pedig a
mezőgazdasággal kapcsolatos hibák, az úgynevezett tartalékföldek mennyiségének
igen nagymérték ű növekedéséhez vezettek. A tartalékföldek, vagyis az államnak
felajánlott, vagy elhagyott, de az állami gazdaságokhoz és termel őszövetkezetekhez
véglegesen vagy egyáltalán oda nem csatolt szántóföldek területe ez év tavaszán
elérte a 890 000 kat. holdat, az ország egész szántóterületének több mint 9
százalékát. A tartalékföldek ilyen mértékű területszaporodásának alapvet ő
okai: a termelőszövetkezeti mozgalom s az állami gazdaságok túlzott ütemű
fejlesztése és az ezzel kapcsolatos gyakori és sokszor kíméletlen tagosítások, a
túlzott ütemben fejlesztett ipar, állami gazdaságok és építkezések szívóhatása
a mezőgazdaságban dolgozókra; a beszolgáltatás s az ezzel kapcsolatos büntetések
és kártérítések túlzott volta és sok esetben önkényessége; a kulákok ellen
alkalmazott, gyakran törvénytelen rendszabályok, gyakran túlzott anyagi-gazdasági
megterhelés; a föld bérbeadásának túlzott megszigorítása stb.
A tartalékföldek területének nagymérték ű megnövekedése rontja a
mezőgazdaság hozamát, mert a tartalékföldeken nem lehet és a jelenlegi feltételek
mellett nem érdemes gondos, előrelátó gazdálkodást folytatni. Ezért a
tartalékföldek területének növelése a mez őgazdaságban a rablógazdálkodás
irányában hat ki.
Súlyos hibák történtek a kulákság korlátozása terén is. A korlátozás
politikáját gyakorlatilag mindinkább a felszámolás politikája váltotta fel. Ez
kifejezésre jutott abban, hogy a kulákok összes földterülete az utóbbi öt év
folyamán az eredetinek mintegy 30 százalékára zsugorodott. A megmaradt kulákság nagy
része pedig gyakorlatilag rablógazdálkodást folytat. A földet rosszul m űveli,
állatállományát visszafejleszti.
Túlzottan gyors ütemű volt az állami gazdaságok fejlesztése, területük
növelése. Az állami gazdaságok jelenleg az ország szántóterületének 13
százalékát foglalják magukban, s területük a legutóbbi 4–5 év alatt az
eredetinek mintegy tízszeresére növekedett. Ezt a gyors ütemű növekedés
akadályozta az állami gazdaságok gazdálkodásának rendbe hozását, magas
terméshozamok és jövedelmez őség biztosítását, a gazdaságoknak igazi
mintagazdaságokká való fejlesztését. Helytelen volt az is, hogy a párt vezetése els
ősorban az állami gazdaságok és állami vállalatok révén kívánta biztosítani a
központi szükségletet állati termékekben.
3. A párt vezetése elhanyagolta és háttérbe szorította a lakosság
életszükségleteinek kielégítését, helytelen gazdaságpolitikája folytán csökkent
a dolgozók életszínvonala.
A túlzottan gyors ütemű iparosítás, s mindenekelőtt a nehézipar és a
honvédelmi ipar túlzottan gyors fejlesztése, valamint a mezőgazdasági termelés
fejlesztésének elhanyagolása és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek s az állami
gazdaságok fejlesztésének túlzott üteme a lakosság szükségletei kielégítésének
elhanyagolásához vezetett. Szerepet játszott abban a fegyveres er őknek a
szükségesnél nagyobb mérték ű és gyorsabb ütemű fejlesztése, valamint az
államapparátus felduzzasztása is.
Mindennek következtében az utóbbi években a lakosság s ezen belül a munkásosztály életszínvonala nem emelkedett megfelelően, sőt a legutóbbi évek folyamán a munkások és alkalmazottak reálbére csökkent. Bár ehhez jelentős mértékben hozzájárult az 1952. évi rendkívül rossz mezőgazdasági termés, a reálbér és az életszínvonal kedvezőtlen alakulásának alapvető oka nem ez volt, hanem a gazdaságpolitikában és a párt általános irányvonalában elkövetett hibák.
1953. első felében az iparcikkfogyasztás az előző év hasonló időszakához képest lényegesen csökkent, bár ugyanezen időszakban az összes alapvető élelmiszerekben emelkedett a kiskereskedelmi forgalom. A Központi Statisztikai Hivatal számítása szerint 1952-ben a kiskereskedelmi áruforgalom, a piaci forgalommal együtt, mintegy 5,7 százalékkal volt alacsonyabb az 1951. évinél. Számos iparcikk minősége romlott. Gyakran nem megfelelő a választék. A lakosság bizonyos cikkeket, amelyeknek előállítása nem is jelent különösebb nehézségeket, csak nagy utánjárással, vagy egyáltalán nem tud beszerezni. Helytelen és megengedhetetlen, hogy az utóbbi években számos árut – főként ruházati cikket, de részben élelmiszereket is – rosszabb minőségben, de azonos áron és azonos elnevezéssel hoztak forgalomba, vagy ugyanazon min őségű árut más néven vagy más csomagolásban, magasabb áron árusítottak. Ez az árak burkolt felemelése volt, s mindenekelőtt a munkások és alkalmazottak, részben azonban a parasztság helyzetét is nehezítette.
A lakosság ellátásának romlásához hozzájárult a magánkiskereskedelem és
magánkisipar túlzottan gyors ütemű kiszorítása. Ennek következtében, különösen
a szolgáltatóipar (vízvezeték-szerelő, villanyszerel ő, lakatos, üveges,
szobafestő stb.) nem elégíti ki a lakosság mindennapos szükségleteit. Számos
községben nincsen cipész, szabó, borbély, sok helyütt elégtelen és elhanyagolt a
vízszolgáltatás. 1952-ben a városok és községek belső útjainak és járdáinak
építési tervét csak 45 százalékban valósították meg.
A túlzott ütemű iparosítás annyiban is kedvezőtlenül hatott ki a lakosság
éleszínvonalára, hogy a nehézipari beruházások és az ipari termelés
túlméretezett terveinek teljesítése érdekében háttérbe szorult a lakásépítés.
Ennek következtében 1950 óta évről évre csökkent az újonnan épített lakások
száma, s lényeges emelkedés csupán 1953-ban mutatkozik. A hároméves terv
időszakához képest nagymértékben csökkent a magánépítkezések száma, amiben
dönt ő szerepe volt annak, hogy az épít őanyagot csaknem kizárólag a nehézipari
és általában állami építkezések foglalták le, s így alig jutott anyag
magánépítkezésekre. A lakáshelyzetet súlyosbítja, hogy visszaesett a lakóházak
karbantartása és felújítása, mert erre a célra nem jutott elegendő anyag,
felszerelés és munkaerő. Ezért a lakóházak karbantartására és felújítására a
minisztertanács által a lakbérbevételből erre a célra engedélyezett 30 százalék
helyett 1952 második felében csak 22 százalékot használtak fel.
A túlzottan gyors iparosítás, s mindenekel őtt a nehézipar túlzottan gyors
fejlesztése olyan feszített feladatok elé állította a gazdasági szerveket, amelyeket
ezek számos területen fokozott túlóráztatással, vasárnapi munkával igyekeztek
teljesíteni. Különösen tűrhetetlen e tekintetben a helyzet a bányászatban és a
kohászatban, ahol rendszeresen megszegik a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit,
rendszeressé tették a vasárnapi termel őmunkát, gyakran tartanak úgynevezett nagy
termel ő műszakokat, és nem biztosítják a dolgozók számára a törvényben előírt
pihenési időt. Ez a túlhajtott munka sok esetben a munkavédelem elhanyagolását
eredményezte, hozzájárult a balesetek elszaporodásához, jogos elégedetlenségre
adott okot a munkásság bizonyos köreiben, s ugyanakkor nagymértékben zavarta a
termelés ütemességét, és emelte az önköltséget.
4. Az adminisztratív módszerek elharapódzása, a bírósági és kihágási
eljárások túlzottan nagy száma, önkényeskedés a lakossággal szemben.
A párt általános irányvonalában és a gazdaságpolitikában elkövetett hibák
nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozó tömegekkel szemben széles mértékben
alkalmaztak és alkalmaznak adminisztratív módszereket, a rend őrség, a bíróságok
tömegesen büntetnek, és a hatóságok ridegen bánnak a lakossággal, s gyakoriak az
önkényeskedések.
1951–1953. V. 1. között, vagyis két év és négy hónap alatt a rendőrség mint
kihágási bíróság, kereken 850 000 esetben szabott ki büntetést. És bár a 850.000
esetből 831.000 eset pénzbírság volt, s ebből is 760 000 volt 100 forinton aluli, és
csupán 19.000 szólt elzárásra, s ezeknek jelent ős részét is felfüggesztették,
mégis a kihágási büntetések száma tűrhetetlenül magas. E szám arról tanúskodik,
hogy Magyarországon olyan mértékben alkalmaznak adminisztratív eszközöket a
lakossággal szemben, ami népi demokráciában, a dolgozó nép államában
megengedhetetlen.
Ugyanerről tanúskodik a bíróságok működése is. A bíróságok 1950–1953. I.
negyede között, vagyis három és egynegyed év alatt 650 000 személy ügyével
foglalkoztak, és 387 000 személy ellen hoztak elmarasztaló ítéletet.
Ugyancsak helytelen és megengedhetetlen a beszolgáltatás elmulasztásáért kivetett
tömeges pénzbüntetések rendszere és gyakorlata. A beszolgáltatási kötelezettségek
elmulasztásáért dolgozó parasztokra, termel őszövetkezetekre és kulákokra eddig
összesen közel 400 millió forint összegű kártérítést vetettek ki, melynek
jelentős része a fennálló jogszabályok értelmében is törvénytelen és
igazságtalan.
Még mindig fennáll nálunk az internálások rendszere, amely sok önkényeskedésre
ad lehetőséget, és amely több mint 8 évvel a háború befejezése után,
indokolatlan. A sajtóban már ismertetett kiskőrösi esethez hasonló önkényeskedések
a lakossággal szemben, főként falun nem egyedülállóak. Számos esetben alaptalanul
tartóztatnak le állampolgárokat, gyakran nem tartják be a törvényes, alkotmányos
előírásokat, amelyek védik az állampolgárok jogait, személyes szabadságát és
biztonságát.
Az adminisztratív eljárások elharapódzásához, a kihágási és bírósági ügyek számának mértéktelen felduzzadásához és a lakossággal szemben alkalmazott önkényeskedésekhez hozzájárult a legfelső államügyészség intézményének hiánya, pedig ennek létrehozását az 1949-ben elfogadott népköztársasági alkotmány előírja.
II.
A párt politikai irányvonalában, gazdaságpolitikájában és gyakorlati munkájában keletkezett súlyos hibák igen fontos oka a párt, illetve a pártvezetés belső helyzetében, a vezetés helytelen módszerében, a hibás káderpolitikában, a párt- és az állami vezetés nem megfelelő viszonyában és az ideológiai munka elmaradottságában rejlik.
1. Az összes elkövetett hibák és tévedések egyik fő forrása: a kollektív vezetés hiánya, a kollektív vezetés helyettesítése személyi vezetéssel, holott nyilvánvaló, hogy a Kommunista Pártban a kollektív vezetés az egyedül helyes vezetési módszer. A személyi vezetés személyi kultusszal és a párt, valamint a népi demokrácia fejl ődésére káros vezérkedéssel párosult. Ez a helytelen módszer megakadályozta, hogy a párt politikáját az egész vezetés aktív közrem űködésével dolgozzák ki, és megnehezítette az elkövetett hibák gyors felismerését, idejében való kijavítását. A kollektív vezetés helyettesítéséért személyi vezetéssel s az ezzel párosuló személyi kultusz elterjedéséért elsősorban Rákosi elvtárs a felelős.
Vezérkedés és nagymértékű személyi kultusz folyt a hadseregben is, ahol ez a
vezetésben a hadseregnek a népgazdaság teherbíró képességére való tekintet
nélkül túlzott fejlesztési irányzatával párosult. Ezért elsősorban Farkas Mihály
elvtárs a felelős.
A személyi jellegű vezetés akadályozta és lehetetlenné tette, hogy a párt és az
állam élén igazi vezető kollektíva alakuljon ki. Csak igen kis számban vittek
előre magyar származású vezet ő kádereket a legfelsőbb funkciókba, és ezeket is
inkább formálisan, mint ténylegesen. Valójában a vezetés klikkszerű volt, és
mindössze négy elvtárs – Rákosi, Gerő, Farkas, Révai elvtársak – kezében
összpontosult. Ezek az elvtársak lényeges kérdésekben nem bírálták egymást, vagy
legfeljebb egymás között, nem a vezető pártszervekben gyakoroltak egyes esetekben
bírálatot. Ennek az volt a következménye, hogy a párt vezetésében a bírálat és
önbírálat, mint a kommunista vezetés alapvető módszere nem érvényesült, a bajokra
és a hibákra gyakran fátyolt borítottak, s általában a vezetés nem ment le a hibák
gyökeréig, nem tépte ki a rosszat gyökerestől.
Mindez nagymértékben akadályozta új, a munkásosztályhoz, a néphez hű, fiatal,
vezető káderek kifejlődését. A vezetésbe kis számban bekerült új káderek
kényszerűen „szakterületekre” vonultak vissza, nem, vagy alig vettek részt az
átfogó gazdasági és az országos jellegű politikai kérdések kidolgozásában és
megvitatásában.
A kollektív vezetés helyettesítése személyes vezetéssel és a személyi kultusz azonban nemcsak a felső vezet ő káderek kifejlődését és felső vezető kollektíva kialakulását akadályozta, hanem általában is fékezte a káderek fejl ődését, új, tehetséges, párth ű káderek felszínre kerülését az egész pártban, a tömegszervezetekben, sőt az állami munkában is. A személyes vezetés módszere és a személyi kultusz – felülr ől lefelé – terjedt a pártban, kihatott a pártéletre, a pártszervek és pártszervezetek munkájára, háttérbe szorította a kollektív vezetés módszereit, a kötelező kommunista szerénységet, rontotta a pártfunkcionáriusok és pártszervek viszonyát a tömegekhez, és szinte a pártvezetés általános módszerévé lett.
2. A párt vezetésének helytelen gazdaságpolitikája a tömegekt ől való elszakadáshoz vezetett. Ehhez nagymértékben hozzájárult a párt vezetésének leszűkítése és a kollektív vezetés helyettesítése személyi vezetéssel. Ez kifejezésre jutott egyrészt abban, hogy a felső vezetéshez gyakran nem jutottak el a dolgozó tömegek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek panaszai, jogos és igazságos bírálatuk. Másrészt pedig a klikkszerűvé sz űkült pártvezetés nem figyelt fel azokra a jelzésekre, amelyek a dolgozóktól vagy a különféle párt-, társadalmi és állami szervekt ől, sőt esetenként a pártvezetés egyes tagjaitól hozzá érkeztek. Ezeket a jelzéseket nemegyszer „opportunizmus” -nak bélyegezte. Illetve, amennyiben felfigyelt a jelzésekre, úgy ezeket nem összefüggéseiben vizsgálta, s ezért csak tüneti kezelést alkalmazott. Nem szánta rá magát arra, hogy a bajok gyökeréig hatoljon. Vonatkozik ez a gazdaságpolitikára, a dolgozók anyagi ellátottságára, a párt, az állam és a tömegek viszonyában megmutatkozott súlyos jelenségekre egyaránt. Így például már hosszú idő óta ismeretes volt, hogy a vaskohászat ellátása – a túlzottan felemelt terveknek megfelelően – a legfontosabb alapanyagokkal, mindenekelőtt kohókoksszal és vasérccel nincsen biztosítva. A nehézségek kézzelfoghatóan évről évre fokozódtak. Ennek ellenére semmi sem történt a túlzott termelési ütem felülvizsgálására és gyökeres megváltoztatására.
Hasonlóképpen, az utóbbi 2–3 év folyamán mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a
magyar szénbányászat nem képes termelését évente 3–5–7 millió tonnával
növelni, hogy ez rohammunkához, tömeges túlóráztatáshoz, a vasárnapi munkaszünet
jelentős részben való felszámolásához, a bányaüzemek leromlásához vezet. S annak
ellenére, hogy ez és a népgazdaságban más hasonló rendellenes jelenségek
ismeretesek voltak, hogy ez a helytelen túlfeszített ütem a szénbányászatban a
munkások és m űszakiak között elégedetlenséget váltott ki, mégsem történt
semmiféle intézkedés e túlhajtott ütem felülvizsgálására és lassítására.
Érkeztek – és nem kis számban – jelzések a felső vezetéshez az ún.
tartalékföldek hirtelen, nagymértékű felszaporodásáról, valamint arról is, hogy a
termelőszövetkezetek átlaghozama elmarad a középparaszti átlaghozam mögött, a
termelőszövetkezeti tagok átlagjövedelme pedig az átlagos középparaszti jövedelem
mögött. A lesz űkített vezetés azonban azzal „vigasztalta magát ” , hogy a
tartalékföldek nagymérték ű felszaporodása a szárazság következménye, vagy hogy
ez a mezőgazdaság szocialista átszervezésével természetszerűen együtt járó
jelenség, s a termelőszövetkezetek nem kielégít ő helyzetét és gyenge gazdasági
eredményeit is döntően a szárazságnak tudta be.
Tudomással bírt a párt szűkebb vezetése arról is, hogy komoly nehézségek vannak
a lakosság ellátásában egyes fontos területeken, s hogy a dolgozók életszínvonala
az utóbbi évek folyamán kedvez őtlenül alakult. Ennek ellenére szankcionálta azokat
a megengedhetetlen praktikákat, melyeknek révén a lakosságot ármanipulációk útján
megkárosították.
A gazdaságpolitikában elkövetett súlyos hibákért elsősorban Gerő elvtárs a
felelős, mert túlnyomórészt irányította a gazdasági munkát a pártban és állami
vonalon is. A gazdasági munkának egy személy kezében való túlzott összpontosítása
helytelen és káros volt.
3. A tömegektől való elszakadás megmutatkozott abban is, hogy a leszűkített pártvezetés nem reagált megfelelő módon azokra a jelzésekre, amelyek a lakosság köréből a törvénysértések elszaporodásáról, a rendőrség, az államvédelmi szervek helytelen, a dolgozókkal szemben rideg magatartásáról, a tanácsok gyakran rossz, a néppel szemben igazságtalan és jogtalan ténykedéseir ől s a bíróságok nagyszámú ítéletér ől stb. érkeztek. Nem figyelt fel rá, hogy az állam szervei, a hatóságok sokszor nem a nép, a dolgozók érdekeit képviselik, sőt nem egy esetben pártszervek nemcsak nem képviselték a dolgozók jogos érdekeit, hanem maguk is részt vettek a dolgozók érdekeinek megsértésében és zaklatásukban. Gyakorlatilag szemet hunyt a párt szűkebb vezetése a kulákokkal szemben alkalmazott törvénysértések sorozata felett. A kollektív vezetés hiánya nem kis szerepet játszott abban, hogy a pártvezetés nem kutatta ki az adminisztratív intézkedések elharapódzásának mélyebben fekv ő okait, ezek összefüggését a gazdaságpolitikával s a pártvezetés helytelen módszerével, s ezért nem volt képes felszámolni a káros és megengedhetetlen viszonyt, amely a párt, az állam és a tömegek között keletkezett. Mindennek következtében megromlott a párt viszonya a lakosság jelentős rétegeihez.
Az adminisztratív módszerek elharapódzása a munkásság bizonyos rétegeiben is elégedetlenséget okozott (pénzbüntetések stb.). Különösen károsan hatott ki azonban a párt és az állam viszonyára a középparasztsággal. Emellett az adminisztratív eszközök válogatás nélküli igénybevétele, valamint a törvénysértések elszaporodása és az ennek nyomán keletkez ő jogbizonytalanság elkedvetlenedést okozott a régi értelmiség köreiben is.
4. A hibák elkövetését nagymértékben el ősegítette a párt súlyos elmaradása ideológiai és elméleti téren.
A párt központi vezetősége egyetlen esetben sem vitatott meg alapvető ideológiai
vagy elméleti kérdéseket. Nem volt komoly vita ideológiai kérdésekr ől a politikai
bizottságban, és a titkárságban sem. Konkrét magyar vonatkozásokban alapvetően nem
foglalkozott ideológiai kérdésekkel sem a párt központi lapja, a „Szabad Nép ” ,
sem pedig a párt elméleti-politikai folyóirata, a „Társadalmi Szemle” . A párt
vezetése, a párt sajtója nem tárta fel az ideológiai téren mutatkozó súlyos
elmaradást, az ideológiai élet elsekélyesedését. Az ideológiai kérdéseket nem
harcosan vetették fel, hanem általánosságban. Nem bírálták a konkrét hibákat
személyekre való tekintet nélkül.
Az ideológiai kérdéseket, amelyek döntő fontosságúak a párt fejlődése, egész
politikája, a káderek fejlődése, a kommunisták és a nép nevelése szempontjából,
a párt vezetése szinte albérletbe adta egyetlen elvtársnak – Révai elvtársnak –,
aki éveken keresztül monopolhelyzetet foglalt el az ideológia területén. Ez a
helytelen módszer, a személyes vezetés módszere az ideológia területén a kollektív
vezetés módszere helyett, fékezte új, ideológiailag képzett káderek formálását,
és visszatartotta a párt ideológiai fejlődését. Akadályozta, hogy a vélemények
harca az irodalomban, a művészetben, a tudományban a fejlődés teljes értékű
hajtóerejévé váljék.
A párt súlyos elmaradásáért ideológiai téren ily módon elsősorban Révai
elvtárs a felelős.
5. A párt vezetésének leszűkülése, a kollektív vezetés helyett személyi vezetés megvalósítása, egyben az állami vezetés leszűkítéséhez s ahhoz vezetett, hogy a párt vezetése nagyrészt kisajátította az állam, a minisztertanács funkcióját. A minisztertanácsnak nem volt önálló szerepe, s a pártvezetés árnyékává lett. Ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy a párt f őtitkárának és a minisztertanács elnökének tiszte egy személyben, Rákosi elvtárs személyében összpontosult, ami helytelen volt. Helytelen módon vezette a párt és személyesen Rákosi elvtárs az Államvédelmi Hatóságot, helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságnak arra, hogy hogyan nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztatottak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt. Emellett Rákosi elvtárs utasításai több esetben helytelenek voltak, és megnehezítették az igazság felderítését.
A párt vezetése annyiban is leszűkítette az államvezetést, hogy a
minisztertanácsot, amelynek feladata az összes államügyek intézése, helyettesítette
a minisztertanács elnökségével, amely intézmény a gyakorlatban nem vált be:
meglassította az államügyek intézését, növelte a bürokratizmust, csökkentette a
miniszterek felelősségét.
A kollektív vezetés hiánya ily módon a párt politikai irányvonalában,
gazdaságpolitikájában és káderpolitikájában elkövetett hibákban, valamint a párt
ideológiai elmaradottságában s a párt, az állam és a tömegek viszonyának helytelen
alakulásában döntő szerepet játszott.
III.
Az iparosítás kérdésében, a mezőgazdaságban, a lakosság ellátása terén, valamint a lakosság és az állam viszonyában elkövetett hibák sürgős, halaszthatatlan kijavítása érdekében a központi vezetőség a következőket határozza:
1. Gyökeresen meg kell változtatni a párt gazdaságpolitikáját, csökkenteni kell
az iparosítás ütemét, s mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésének ütemét, felül
kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit s ennek kapcsán a beruházásokat. A gazdaságpolitika e gyökeres megváltoztatásának, az új gazdaságpolitikai
irányvonalnak alapvető célkit űzése: a lakosság s mindenekel őtt a munkásosztály
életszínvonalának lényeges és állandó emelése, a dolgozók szociális és
kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva, lassúbb ütemben a
szocialista iparosítás politikáját, amely változatlanul a párt fő irányvonala.
Ennek megfelelően már 1953-ban csökkenteni kell az ipari termelés emelkedésének
mértékét. Ugyancsak csökkenteni kell az 1953-ra elhatározott beruházások
összegét. 1954-re az ipari termelés emelkedését mintegy 8 százalékban kell
előirányozni. Döntően meg kell változtatni a nehézipar és a könnyű-, valamint az
élelmiszeripar termelése fejlesztésének arányát a könnyű- és az élelmiszeripar
javára, fenntartva és megvalósítva azt az elvet, hogy a termel őeszközök
termelésének viszonylag gyorsabban kell fejlődnie, mint a fogyasztási eszközöknek.
Ennek érdekében jelentősen fokozni kell a beruházásokat a könnyű-, de különösen
az élelmiszeriparban, melynek Magyarországon adottságai vannak, s amely területen
különösen elmaradtunk. Hasonlóképpen növelni kell a beruházásokat a
mezőgazdaságban.
Felül kell vizsgálni az összes beruházásokat, különösen a nehézipari
beruházásokat, abból a szempontból, hogy melyeket kell folytatni s melyeket kell
ideiglenesen vagy véglegesen beszüntetni. A beruházások felülvizsgálatánál azt
kell szem előtt tartani, hogy az adott beruházás mennyiben szükséges és mennyiben
gazdaságos. Emellett figyelembe kell venni a Szovjetunióval és a népi demokratikus
országokkal való gazdasági együttműködés és munkamegosztás lehet őségét, s
semmi esetre sem szabad autarchiára törekedni.
Felül kell vizsgálni az egyes iparágak számára tervbe vett vagy elhatározott
beruházásokat abból a szempontból is, hogy azok mennyiben felelnek meg az ország
gazdasági és természeti adottságainak s a népgazdaság egyes ágai arányos
fejlesztése követelményének.
Tekintve, hogy vaskohászatunk tervezett fejlesztési ütemének megfelelő vasércmennyiséggel és kohókoksszal egyelőre nem rendelkezünk, és ezt az el őirányzott mértékben behozatal útján sem tudjuk biztosítani, s figyelembe véve a nehézipar fejlesztési ütemének egyébként is szükséges csökkentését, be kell szüntetni a Lenin Kohászati M űvek újjáalakítását, s csak azokat a munkákat szabad elvégezni, amelyek az üzem jelenlegi állapotában való tervszer ű termeléséhez elengedhetetlenül szükségesek.
Jelentős mértékben lassítani kell a földalatti vasút építését Budapesten, s az így megtakarított igen jelentős összegeket és anyagokat a budapesti közlekedés haladéktalan megjavítására, valamint lakásépítésre kell felhasználni.
1954-ben abszolút összegben is csökkenteni kell a beruházások mértékét 1953-hoz képest, s a második ötéves tervben a beruházásokra olyan ütemet kell megállapítani, amely megfelel az ország teherbíró képességének. 1954–1955-ben teljesen rendbe kell hozni külkereskedelmünket oly módon, hogy az összhangban legyen a népgazdasági tervekkel, biztosítsa a lakosság szükségleteinek kielégítését, lehetővé tegye külkereskedelmi és esedékes devizális kötelezettségeink maradéktalan teljesítését. A beruházások átcsoportosításánál s általában a gazdaságpolitika megváltoztatására irányuló gyakorlati intézkedéseknél gondosan ügyelni kell arra, hogy a népgazdaság egyes területein ez intézkedések folytán felszabaduló munkaerő gyors elhelyezkedést találjon, hogy a munkásokat és alkalmazottakat munkával ellássák.
2. Emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság
termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait; lassítani
kell a termel őszövetkezetek számszerű fejlesztését; nem szabad megengedni, hogy az
állami gazdaságok területüket tovább növeljék.
Jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak,
hogy fejleszthessék gazdaságukat, teljesíthessék beadási kötelezettségüket,
megfizethessék adójukat és hogy ezenfelül, valamint saját szükségleteik fedezésén
túl a szabadpiacra is jelentékeny mennyiségű árut vihessenek. Az egyénileg
gazdálkodó parasztok számára lehetővé kell tenni, hogy fokozottabban igénybe
vehessék a gépállomások gépeit. Biztosítani kell, hogy az egyénileg gazdálkodó
parasztok már ez év őszén jelentős mennyiségben szabadon vásárolhassanak m
űtrágyát hivatalos áron. Felül kell vizsgálni a műtrágyagyártás
fejlesztésének lehetőségét, és el kell érni, hogy a legközelebbi években a
mezőgazdaság rendelkezésére bocsátandó műtrágya mennyisége jelentékenyen
emelkedjék.
Meg kell szüntetni a termelési szerződések kényszer jellegét. A termelési
szerződéseket vonzóakká kell tenni nagyobb mennyiségű ipari termék juttatása
révén. Ingyenessé kell tenni az állatorvosi szolgálatot az összes mezőgazdasági
termelő számára. A termelőszövetkezet marad a falu szocialista építésének útja, de a
termelőszövetkezeti mozgalomban soron következő feladatként nem a számszerű
fejlesztést, hanem a meglévő termelőszövetkezetek gazdasági megerősítését,
terméshozamuk emelését, állattenyésztésük megjavítását, jövedelmezőségük
növelését kell kitűzni.
A termelőszövetkezeti mozgalomban az önkéntesség elvének következetes
keresztülvitele érdekében javasolni kell a termelőszövetkezeti alapszabály azon
rendelkezésének megváltoztatását, melynek értelmében a termel őszövetkezet tagja
3 éven belül nem léphet ki a szövetkezetből, s lehetővé kell tenni, hogy aki ki
akar lépni, a gazdasági év végén kiléphessen. Engedélyezni kell olyan
szövetkezetek feloszlását, ahol a tagság többsége ezt kívánja. A jövőben a
földművelésügyi miniszter csakis a járási tanács végrehajtó bizottságának
javaslata alapján engedélyezze új termelőszövetkezetek létesítését.
Felül kell vizsgálni a termelőszövetkezeteknek az állammal szemben fennálló
mintegy 450 millió forintnyi lejárt tartozását, s azoknak a tartozásoknak, amelyeknek
jogosságát az állami szervek megfelel ő dokumentumokkal igazolni nem tudják, vagy
amelyeknek behajtása nem reális, el kell engedni. Ily módon mintegy 200 millió forint
összegű tartozást kell törölni.
A termelőszövetkezeteknél, valamint az egyénileg gazdálkodóknál is teljes
mértékben törölni kell a begy űjtés nem teljesítése miatt kivetett mintegy 400
millió forint összegű kártérítést. Azok begyűjtési hátralékát pedig, akik ez
évi beadási kötelezettségüket pontosan teljesítik, el kell engedni.
A mezőgazdasági termelés biztonságának fokozása érdekében ez év őszén és a
jövő év tavaszán részleges tagosítást nem szabad végrehajtani.
Gondoskodni kell a tartalékföldek megműveléséről s arról, hogy e földek
területe tovább ne növekedjék, ellenkezőleg, csökkenjék. Ennek érdekében vissza
kell adni – amennyiben azt kérik – azoknak a földjét, akik az államnak
felajánlották, s e visszaadott földek megműveléséhez ez év őszén természetben
vetőmagkölcsönt és gépi munkát kell biztosítani. Azoknak, akik a
tartalékföldekből bérbe akarnak venni megművelés céljából, kedvezményes
feltételek mellett, s az eddigi 1 éves időtartam helyett 5 éves időtartamra kell
bérletet juttatni. Meg kell engedni a földek szabad bérbeadását és bérbevételét.
Az állam ne fogadjon el további földfelajánlásokat.
1954-től kezdve új, a jelenleginél egyszerűbb beszolgáltatási rendszert kell
megállapítani oly módon, hogy a begyűjtés rendszere és az egyes termelők által
beadandó mennyiségek több évre változatlanok maradjanak. A kulákság korlátozásának és elszigetelésének politikáját folytatva, meg kell
szüntetni a kulákok zaklatását. Ennek érdekében meg kell szüntetni a kuláklistát
is. Az új begyűjtési rendszerben csökkenteni kell a kulákgazdaságok beadási
kötelezettségét s hasonlóképpen adózási terhelését is. Az ily módon, a
tényleges teherbíró képességnek megfelelően megállapított kötelezettségek
teljesítését azonban feltétlenül és maradéktalanul meg kell követelni.
A mezőgazdasági beruházások összegének és a népgazdaságban elfoglalt
súlyának növelése mellett meg kell változtatni e beruházások irányát is. Nagyobb
összegeket kell fordítani olyan beruházásokra, amelyek elősegítik a biztonságosabb,
gazdaságosabb, jövedelmezőbb termelést (belvizek levezetése, futóhomok megkötése,
talajjavítás stb.). Támogatást kell nyújtani a termelőszövetkezeteknek és a
dolgozó parasztoknak gyümölcsösök, szőlők telepítéséhez, s erre a célra
növekv ő mennyiségben, kedvezményes feltételek mellett kell nekik csemetét és
szőlőoltványt juttatni.
E rendszabályok megvalósítása megszilárdítja a munkás-paraszt szövetséget, népi demokratikus államunk alapját, növeli és meger ősíti a munkásosztály tekintélyét, vezet ő szerepét a munkás-paraszt szövetségen belül.
3. Gyökeresen meg kell javítani mindenekelőtt a munkásosztály, s ezen túlmenően a parasztság s általában a lakosság anyagi javakkal való ellátottságának
színvonalát. Érvényteleníteni kell azokat a helytelen intézkedéseket, amelyek a
túlhajtott iparosítás folytán a munkásosztály s általában a lakosság
életszínvonalának leromlásához vezettek. Olyan intézkedéseket kell tenni,
amelyeknek eredményeként megjavul a munkásosztály, a parasztság, a lakosság
életszínvonala. Gondoskodni kell emellett arról, hogy a munkásosztály és a lakosság
fogyasztása elsőrendű élelmiszerekben és iparcikkekben emelkedjék.
A leghatározottabban véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az állam vagy a
földműves-szövetkezetek rosszabb minőségű cikket változatlan áron, azonos
minőségű cikket más elnevezéssel vagy más csomagolásban, magasabb áron hoznak
forgalomba. Az ilyen gyakorlatot a törvény teljes szigorával kell büntetni.
Az aratás után újból általánossá kell tenni a 4,60 forintos liszt árusítását. Haladéktalanul meg kell javítani a húsellátást, és biztosítani kell a zavartalan kenyér- és zsírellátást az országban. 1953 őszétől kezdve nagyobb mennyiségben kell forgalomba hozni a lakosság által kedvelt olyan árukat, amelyeket jelenleg nem, vagy csak nehézségek árán lehet vásárolni (jó min őségű marha- és borjúbőrből készült cipő, csizma, gumicsizma, hócipő, jó minőségű textiláruk stb.). Meg kell javítani a műanyagból, műbőrből, disznóbőrből stb. készült áruk minőségét. Gondoskodni kell a kereskedelmi forgalomban jelenleg hiányzó, vagy csak kis mértékben, avagy csak gyenge minőségben forgalomba kerülő kisebb-nagyobb iparcikkek és háztartási cikkek gyártásáról és forgalomba hozataláról (különféle gombok, kötő- és horgolótűk, jó minőségű borotvakészülékek és -pengék, vödrök, kávédarálók stb.). Le kell szállítani számos ruházati és egyéb fogyasztási cikk túlzottan magas kiskereskedelmi árát.
A háztartási szén minőségét meg kell javítani, fűtőértékét legalább 10
százalékkal fel kell emelni.
Lényegesen javítani kell az üzemélelmezés kulturális és higiéniai színvonalát
(ebédlők szaporítása és a meglévők fokozott tisztán tartása, üzemi konyhák
egészségügyi feltételeinek megjavítása, kulturáltabb kiszolgálás). Ugyancsak
lényegesen meg kell javítani az üzemeknek mosdókkal és öltöz őkkel való
ellátottságát. Az üzemélelmezés feltételeinek megjavítására és az üzemeknek
mosdókkal és öltöz őkkel való fokozott ellátására a már jóváhagyott terven
felül 1953-ban további 60 millió forintot kell fordítani.
Biztosítani kell a dolgozók számára törvényesen előírt védőételek és
védőruházat feltétlen kiszolgáltatását. Csökkenteni kell az indokolatlan és
helytelen túlóráztatást a termelésben, a közlekedésben, a népgazdaságban
általában, valamint lényegesen csökkenteni kell a vasárnapi munkát is. Mindenütt
maradéktalanul érvényt kell szerezni a Munka Törvénykönyve előírásának, hogy
minden dolgozót rendszeresen heti pihenő napban kell részesíteni.
El kell törölni a pénzbüntetést, mint a munkásokkal és alkalmazottakkal szemben
használt fegyelmezési eszközt.
Már ez évben s még inkább a következő években növelni kell a lakosság fogyasztását szolgáló ipari termékek és élelmiszerek gyártását. Meg kell javítani a termékek minőségét, és törvényt kell hozni a termékek, a fogyasztási cikkek min őségének védelmére. Lényegesen ki kell szélesíteni a választékot. Különös gondot kell fordítani arra, hogy megfelelő befektetések révén biztosítsák a lakosság számára jó minőségű kenyér sütését, s hogy megjavítsák a tejfeldolgozást. Ki kell terjeszteni a mosdók hálózatát. Fokozni kell korszerű élelmiszer-tárolók és hűtőházak építését, valamint korszerű vágóhidak és húsfeldolgozó üzemek létesítését.
Lényegesen javítani kell a városok és falvak kommunális szolgáltatásait
(vízellátás, fürdők, utak, járdák, köztisztaság) és gondoskodni kell arról,
hogy a legszükségesebb ipari és szolgáltató szövetkezetek, helyi ipari vállalatok
vagy iparosok mindenütt, a városokban és a falvakban is kielégítsék a lakosság
szükségleteit.
Biztosítani kell, hogy az ipari termelőszövetkezetek és a helyi ipar döntően a
lakosság közvetlen szükségletét elégítsék ki, ne pedig a nagyüzemek és
közületek számára dolgozzanak. Szükség szerint magánkisiparosoknak iparengedélyt
kell adni.
Fokozni kell a lakásépítkezést, mindenekelőtt a munkások számára, s elsősorban Budapesten, a megyeszékhelyeken és a fontosabb ipari gócokban. Ugyanakkor
fejleszteni kell a falusi kislakás-építési és a bányász sajátház-építési
akciót, állami támogatással. Nehézipari beruházások beszüntetése vagy lassítása révén el kell érni, hogy
1954-ben állami eszközökből és részben állami támogatással, az 1953. évi 24 000
új lakással szemben 40 000 új lakás épüljön. Meg kell gyorsítani a lakóházak és a lakások tatarozását. A lakbérekből
befolyt összeg 40 százalékát kell 1954-ben lakások és lakóházak tatarozására
fordítani, vagyis kétszer többet, mint amennyit 1952-ben erre a célra fordítottak. De
már ez év őszén növelni kell a házak tatarozására fordított összeget. Budapesten
két év alatt – mindenekelőtt a munkáskerületekben – ki kell tatarozni valamennyi
javításra szoruló közületi lakóházat, és gondoskodni kell a házak folyamatos
karbantartásáról.
Gondoskodni kell arról, hogy a lakosság – a jelenleginél olcsóbban –
elvégeztethesse a számára szükséges karbantartási és javítási munkát
(vízvezeték, üvegezés, festés stb.). Nagy súlyt kell helyezni az újonnan épül ő
lakások, valamint a ház- és lakáskarbantartás és a -javítás minőségének
emelésére, mert jelenleg a minőség rendkívül alacsony.
Csökkenteni kell a hadsereg létszámát, valamint a túlzottan felduzzadt
államapparátust, és az így elért megtakarításból ugyancsak javítani kell a
lakosság életszínvonalát.
Összefoglalva: A gazdaságpolitikában elkövetett hibák kijavításának eredményeként el kell érni, hogy már ez év őszén a lakosság életszínvonala érezhet ően emelkedjék, s hogy az emelkedés a továbbiakban folytatódjék.
4. Helyes viszonyt kell létrehozni a népi demokratikus állam és a lakosság
között.
Fel kell számolni a törvénytelenségek és törvénysértések gyakorlatát a
rendőrség, az államvédelmi és igazságügyi szervek, valamint a tanácsok
munkájában. 1953. október 1-ig létre kell hozni a Legfelsőbb Államügyészséget
mint a törvényesség egyik legfontosabb biztosítékát.
Az Országgyűlés küszöbönálló ülése elé törvényjavaslatot kell terjeszteni
az amnesztiáról, és az amnesztiatörvény alapján szabadon kell bocsátani mindazokat,
akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadon bocsátásuk az állam biztonságát vagy
a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetheti. Meg kell szüntetni az internálások
rendszerét és fel kell oszlatni az internálótáborokat.
Törvény útján meg kell szüntetni a rend őrség bíráskodási funkcióját.
Lehetővé kell tenni, hogy a kitelepítettek, az összes állampolgárokra egyaránt
kötelező jogszabályok figyelembevételével, szabadon válasszák meg lakóhelyüket.
Minden téren, minden eszközzel helyre kell állítani a megrendült törvényességet.
IV.
A párt általános irányvonalában, gazdaságpolitikájában és gyakorlati munkájában elkövetett hibák kijavításának és gyökeres, maradék nélküli felszámolásának alapvető feltétele a párt belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, a párt káderpolitikájának és ideológiai munkájának megváltoztatása, valamint helyes viszony megteremtése a párt- és az államvezetés között.
Ennek érdekében a következő legfontosabb feladatokat kell elvégezni:
1. Létre kell hozni a párt kollektív vezetését, amely együttesen, teljes
mértékben felel a párt politikájáért, egész tevékenységéért. Fel kell számolni
a személyes vezetést, s véget kell vetni a pártban és az országban a személyi
kultusznak, annak, hogy egyes személyeket fölébe helyeznek a pártnak, a központi
vezetőségnek. A párt politikáját a párt legfőbb szerve, a pártkongresszus, a két kongresszus
között a Központi Vezetőség kollektíven dolgozza ki és határozza meg.
Biztosítani kell, hogy a Központi Vezetőség a párt tényleges kollektív vezető
szerve legyen.
A pártvezetés egységesebbé és kollektívvá tétele érdekében meg kell
szüntetni a jelenleg politikai vezető szerv szerepét betöltő Titkárságot és a
Szervez ő Bizottságot is. Meg kell változtatni a Politikai Bizottság összetételét
és mostani jellegét. Olyan Politikai Bizottságot kell létrehozni, amely képes a
Központi Vezetőség teljes ülései közötti időszakban kollektív módon, felelősen
irányítani és vezetni a pártot. A Politikai Bizottság 9 tagból és 2 póttagból
álljon.
A Politikai Bizottságnak alárendelten létre kell hozni a Központi Vezetőség Titkárságát, amelynek feladata a vezet ő pártszervek határozatai végrehajtásának biztosítása, a végrehajtás ellenőrzése, valamint döntés a hatáskörébe utalt párt-, tömegszervezeti és állami káderek elosztásáról. Ügyelni kell arra, hogy a Titkárság ne váljék a párt irányító, vezető szervévé, s ne helyettesíthesse a Politikai Bizottságot vagy a Központi Vezetőséget, amint ez eddig történt. Ezért a Titkárságnak kis létszámúnak, legfeljebb 3–4 tagúnak kell lennie, és nem szükséges, hogy minden tagja egyben tagja legyen a Politikai Bizottságnak.
A főtitkári funkciót, amely hozzájárult a személyi jellegű pártvezetés
kialakulásához, meg kell szüntetni. A Titkárság tagjai a Központi Vezetőség
titkárai. Egyikük a Központi Vezetőség első titkára.
Az újonnan létesítendő vezető szerveken belül feltétlenül biztosítani kell a
tagok teljes egyenjogúságát, vagyis azt, hogy az összes fontosabb politikai,
gazdasági, ideológiai és egyéb kérdésekről az összes tagok egyaránt
tájékoztatást nyerjenek és eldöntésükben részt vegyenek. Meg kell szüntetni azt a
helyzetet, hogy a pártvezetés fiatalabb tagjait vállveregetve iskolásként kezelik, s
nem tartják a vezetés teljes értékű tagjainak. Törvényként kell tekinteni, hogy
akit a párt erre hivatott szervei vezető funkcióba állítottak, annak meg kell adni az
ezzel a funkcióval járó összes jogokat és munkalehetőségeket. Ez a párt valamennyi
szervére vonatkozik.
2. A pártban felülről lefelé, bátran ki kell fejleszteni és a pártmunka mindennapos szerves részévé, a pártvezetés alapvető módszerévé kell tenni a bírálatot és az önbírálatot. Ennek – a gazdaságpolitikában elkövetett hibák kijavítása és az erőszakos, adminisztratív hatósági módszerek felszámolása mellett – döntő szerepet kell játszania abban, hogy a párt tagjai, szervezetei és vezetése idejében felfigyeljenek a dolgozóktól érkező jelzésekre, észrevegyék a hibákat, ne engedjék ezeket túlságosan nagyra nőni, hanem kijavítsák őket, még mielőtt komolyabb bajokat okozhatnának. A bírálat és önbírálat kifejlesztése – személyekre való tekintet nélkül – segíteni fogja a pártot abban is, hogy rövid idő alatt megjavítsa a a dolgozó tömegekhez, a párton kívüli dolgozókhoz való viszonyát, hogy a párt, a vezetés által elkövetett súlyos hibák ellenére, népünknek nemcsak elismert, de forrón szeretett vezetője is legyen.
A bírálat és az önbírálat bátor alkalmazásának és kifejlesztésének a párton belüli demokrácia kiszélesítésével kell együtt járnia. Nem lehet ugyanis igazi bírálat és önbírálat olyan pártban, amelyben nincsen fejlett belső demokrácia. A bels ő demokrácia követelményét azonban a pártban lépten-nyomon megsértik, választott tisztségeket számos esetben kinevezés útján töltenek be, fontos kérdések megvitatásánál és eldöntésénél megkerülik a tagságot. Ennek a gyakorlatnak véget kell vetni.
3. Fel kell számolni a párt elmaradását ideológiai és elméleti téren. Itt is biztosítani kell a kollektív vezetést. Gondoskodni kell arról, hogy a „Szabad Nép” és a „Társadalmi Szemle ” mindenekelőtt, de egyéb lapok és folyóiratok is, rendszeresen vessenek fel ideológiai kérdéseket, nyíltan bíráljanak, nem általánosságban, hanem konkrétan, magyar vonatkozásban – személyekre való tekintet nélkül. Egészséges szellemű, a haladást szolgáló ideológiai vitákat kell indítani, illetve ilyen viták kibontakozását elő kell segíteni az irodalom, a művészetek, a tudomány legkülönfélébb területein. Felül kell vizsgálni az ideológiai területet abból a szempontból is, hogy a vezető testületekben a káderek összetétele mennyiben felel meg a párt és az ország előtt álló ideológiai feladatok megoldásának, és ott, ahol erre szükség van, változásokat kell eszközölni. Ezen a téren, mint mindenütt másutt, bátran kell fiatal, tehetséges, a néphez hű kádereket el őre vinni és felelős helyre állítani.
4. A párt vezetésének a legnagyobb gondot, a politikai irányvonal helyessége mellett, a káderek fejlesztésére, kiválasztására, előrevitelére kell fordítani. Abból indulva ki, hogy a káderek mindenekelőtt a munkában, a harcban, a felel ős tisztségekben nőnek és fejlődnek, a párt vezetésének káderpolitikájában mindenekelőtt arra kell a figyelmet összpontosítania, hogy a tehetséges, a párthoz és a munkásosztályhoz hű káderek valóban a nekik megfelel ő helyre kerüljenek, továbbá, hogy a kollektív vezetés segítségével is gyorsan fejlődjenek. A vezető káderek kiválasztásánál a régi, tapasztalt pártkádereknek az új, fiatal káderekkel való összeforrását kell elérni.
A káderpolitikában nem kis szerepet játszanak a pártiskolák és a különféle tanfolyamok. Ezek átállítását haladéktalanul el kell végeztetni. Felül kell vizsgálni a pártiskolák és tanfolyamok tananyagát, és ebb ől ki kell küszöbölni az ideológiai hibákat, valamint mindazt, ami a párt történetét nem objektív alapon mutatja be, hanem egyes személyek hőstetteként. Ki kell küszöbölni a pártiskolák tananyagából a személyi kultuszt, s a valóságnak megfelelően kell megmutatni egyes vezetők szerepét és tényleges érdemeit.
5. Helyes viszonyt kell teremteni a párt vezetése és az állam vezetése, a
minisztertanács között. Biztosítani kell, hogy a minisztertanács teljes mértékben
betöltse hivatását az állam, az ország vezetésében. Mindennek érdekében el kell választani és külön-külön személlyel kell
betölteni a párt titkárának és a minisztertanács elnökének tisztét.
Javasolni kell a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, illetve az Országgyűlésnek
a minisztériumok számának csökkentését, több minisztérium összevonása útján
oly módon, hogy a minisztertanács 20-nál kevesebb főb ől álljon, ténylegesen
tanácskozó és határozó testület lehessen, s teljes felelősséggel intézhesse – a
párt által megállapított irányvonal alapján – az ország ügyeit. A
minisztériumok összevonásával egyidejűen javasolni kell a miniszterek hatáskörének
növelését és emelni kell személyes felelősségüket.
Javasolni kell a minisztertanács elnökségének megszüntetését s ily módon is biztosítani kell, hogy a minisztertanács teljes értékű vezető állami szerv legyen. A minisztertanács elnökének legyen két első helyettese, akik legyenek egyben szakminiszterek is, és lehet még egy helyettese, aki nem szakminiszter.
*
A Központi Vezetőség számot vet azzal, hogy a párt és a magyar nép ellenségei igyekezni fognak kihasználni pártunk leplezetlen, bátor önbírálatát – amilyenre csak erős párt és erős rendszer képes – soraink egységének lazítására, népi demokráciánk elleni aknamunkára. Ezért a Központi Vezetőség fokozott éberségre hívja fel a párt minden tagját, valamennyi pártszervezetet. Legyünk résen minden esetleges provokációval szemben! Hallgassuk meg és vitassuk meg a becsületes dolgozók bírálatát, javaslatait, de leplezzük le és kíméletlenül verjünk vissza minden ellenséges támadást, bárhonnan jöjjön is.
Az őszinte, kíméletlen, de helyes önbírálat, melyet pártunk gyakorol, még egységesebbé fogja kovácsolni a Magyar Dolgozók Pártjának sorait! Emelni fogja pártunk vezetésének és kormányunknak tekintélyét népünk szemében. Szorosabbra fogja f űzni pártunk kapcsolatait a munkásosztállyal, a dolgozó parasztsággal, a régi és az új értelmiséggel, a párton kívüli tömegekkel. Erősíteni fogja pártunk, kormányunk, népi demokratikus államunk és dolgozó népünk egységét! Nagymértékben fogja elősegíteni, hogy hazánkban a szocializmus építése s ezzel együtt népünk jólétének emelkedése még biztosabb, még szilárdabb alapokon nyugodjék!
In Propagandalista, 1986. 4. Sz. 136–167. o.
Vélemények, javaslatok