A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT MUNKATERVE MAGYARORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSÉRE
(részletek)
Budapest, 1945. augusztus 20.
ELVI NYILATKOZAT
A Szociáldemokrata Párt 1945. évi augusztus 18–20-án megtartott országos pártgyűlése kijelenti, hogy az 1903-as évi pártgyűlésen megalkotott pártprogramot változatlanul most is magáénak vallja, elvi alapjaihoz ragaszkodik és mint a magyar munkásmozgalom egyik legértékesebb történelmi okmányát, érintetlenül megtartja.
Az a több mint négy évtized, amely az 1903-as pártprogram megalkotásától eltelt, mégis szükségessé teszi, hogy a pártgyűlés a múltat áttekintse, a jelen feladatait felmérje és kijelölje az utat a jövő felé. [...]
MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS SZELLEMI ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK MUNKATERVE
A Szociáldemokrata Párt a felszabadulást követő időben megvizsgálta az ország gazdasági és társadalmi helyzetét, fölmérte a háború pusztításait, számba vette a jóvátételi kötelezettségeket, és alapos megfontolások után az alább következőkben állapította meg azt a munkatervet, amelynek alapján az ország gazdasági, politikai, társadalmi és szellemi újjáépítése megvalósítható. Ez egyúttal közelebb visz bennünket a szocializmus előfeltételeinek megteremtéséhez.
A Szociáldemokrata Párt munkaterve a következőket tartja szükségesnek és elvégzendőnek:
I. Alkotmány, politika, karhatalom
1. Magyarország államformája: népköztársaság.
2. A köztársaság elnökét három évre választják.
3. Az egykamarás alkotmányozó nemzetgyűlés képviselőit az ország népe az
általános, egyenlő, titkos és arányos választójog alapján választja.
4. Választó minden huszonegyedik életévét és választható minden huszonnegyedik
életévét betöltött férfi és nő. Fasisztáknak sem aktív, sem passzív
választójoga nincs.
5. A választás lajstromos.
6. Szigorú összeférhetetlenségi törvény akadályozza meg, hogy a nép képviselőit
anyagi eszközökkel befolyásolhassák, korrumpálják.
7. A végrehajtó hatalom minden szervét a törvényhozás állandó ellenőrzése és
felsőbbsége alá kell helyezni.
8. Törvény biztosítsa valamennyi közület számára a megválasztott tisztviselő
visszahívásának jogát. Szükséges a képesítési törvény demokratikus reformja.
9. Az elavult és aránytalan megyei beosztás helyett korszerű, nagyobb egységekbe
foglalt kerületi beosztás.
10. A demokratikus jogok nem terjedhetnek ki a demokrácia ellenségeire.
11. Politikai napilappal egyelőre csak a kormány és a Magyar Nemzeti Függetlenségi
Front pártjai rendelkezhetnek.
12. A karhatalmi alakulatokat, a honvédséget és a rendőrséget meg kell tisztítani a
reakció minden maradványától. A meg nem felelők helyére rövid tanfolyamokon
kiképzett, megbízhatóan demokratikus, anyagilag megközelíthetetlen, munkásokból és
tisztviselőkből álló új tiszti- és tisztviselőkart kell szervezni, az
önkormányzatok ajánlatának figyelembevételével.
II. Önkormányzat, közigazgatás, bíráskodás
1. Valóságos és tiszta önkormányzat felel meg a demokrácia és a
népszuverenitás elvének.
2. A központi hatalom és az önkormányzatok életé be csak akkor avatkozzon be, ha
olyan zavarok következnek be, melyeket önkormányzati úton kiküszöbölni nem lehet,
vagy pedig ha országos érdekű ügyről van szó.
3. Az önkormányzati szerveket ugyanolyan választójog alapján választják, mint a
nemzetgyűlés tagjait. Az önkormányzati szervek tisztviselőiket minden külső
beavatkozástól mentesen, titkosan választják.
4. A közigazgatás alapja az önkormányzat, melyet a központi kormány ellenőriz és
irányít.
5. A pénzügyi közigazgatás megszervezésénél is alapelv az ön kormányzat,
központi ellenőrzés és irányítás mellett.
6. Az igazságszolgáltatás egyszerű, gyors, mindenki által áttekinthető és
igazságos legyen.
7. A demokráciaellenes bűncselekmények megtorlása a jövőben is a népbíróságok
feladata.
8. A büntetőbíráskodás területén a tiszta demokrácia szellemében az
esküdtbíráskodás elvének kell érvényesülnie.
9. A bíráskodásban helyet kap a szakjogász mellett a laikus elem is, amely ott a nép
jogi felfogását érvényesíti.
10. A rendőri büntetőbíráskodás rendszerét egységesíteni, és a kisebb
jelentőségű vétségekre is ki kell terjeszteni. A rendőrbírói ítéletek
fellebbezési fóruma a közigazgatás.
III. Külpolitika
1. A demokratikus külpolitika előfeltétele a jól tájékozott és szabadon
megnyilvánuló külpolitikai követelmény. A külügyi kormányzatnak állandóan és
őszintén tájékoztatnia kell a nemzetgyűlést, a szakszervezetek s a nagy demokratikus
pártok vezetőségét tevékenységéről.
2. Minden reakciós külpolitikai elgondolást ki kell küszöbölni. Demokratikus belső
fejlődésünk és minden imperialista elképzeléstől mentes külpolitikánk az alapja a
szabad nemzetek között való elhelyezkedésünknek.
3. Külpolitikánk alapja jelenleg az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt
fegyverszüneti egyezmény.
4. Fenntartás nélkül szolgáljuk az atlant i chartában és az egyesült nemzetek
alapokmányában lefektetett elveket. Békés együttműködésre törekszünk valamennyi
nemzettel, és részt akarunk venni a nemzetközi biztonság megszilárdítására, a
világbéke biztosítására és a világgazdaság újjáépítésére törekvő
munkában.
5. A Szovjetunióval őszinte jóviszonyt, szoros gazdasági, kulturális és politikai
barátságot kívánunk.
6. Valamennyi demokratikus állammal, elsősorban a szomszédos államokkal és azokkal
is, melyekkel közös határunk nincs, de mindenekelőtt a mu nkáspárti vezetés alatt
álló Angliával, továbbá az USA-val, Franciaországgal szoros baráti és gazdasági
kapcsolatok kiépítését kívánjuk.
7. Nemzetiségi politikánk alapelve a teljes jogegyenlőség és szabadság. A
nemzetiségi politika háborús bűnösei népbíróság elé állítandók.
8. A határon túl élő magyarok védelmében a szomszéd államoktól hasonló
nemzetiségi politika megvalósítását várjuk el, mint amilyet a demokratikus
Magyarország alkalmaz nemzetiségeivel szemben. […]
V. Mezőgazdaság
A földhöz jutott népnek lehetőséget kell nyújtani, hogy a földjét saját és a közösség előnyére a legintenzívebben művelhesse meg. Ezért megvalósítandó:
1. A széles körű ingyenek gazdasági szakoktatás, ennek előmozdítására állami
mintagazdaságok létesítése.
2. Állatállományunk (igavonó és tenyészállat) megfelelő kifejlesztése
külföldről való behozatal révén is.
3. Olcsó mezőgazdasági gépakció a hiányzó és elpusztult gépi berendezés
pótlására.
4. Termelő- és értékesítő szövetkezetek létesítése, mert ezek biztosítják:
h) mezőgazdasági ipartelepek (cukor-, szesz-, olaj-, konzervgyárak)
létesítését és fenntartását a kisbirtokosok számára is, akik csak a szövetkezeti
egyesülésben juthatnak mindazokhoz az előnyökhöz, melyekkel eddig csak a nagybirtok
rendelkezhetett, és amely előnyök hiánya a múltban a kis- és törpebirtokosokat a
földjük rabszolgájává tette.
5. Állami, gépi állomások létesítése az ország minden részében, traktorokkal
mélyszántást végző gépekkel, arató- és cséplőgépekkel.
6. Olcsó műtrágyaakciókkal a műtrágyázás népszerűsítése.
7. Képzett agrármérnökök kiküldése és vegyvizsgálati állomások létesítése
azért, hogy minden földön az ott legjobban megfelelő műtrágyát alkalmazzák és a
legjobban megfelelő terméket termeljék.
8. Ipari növények és olajos magvak termelésének tervszerű fokozása.
9. Kertgazdaságok létesítése és fokozása ipari góccsoportok és nagyvárosok
övezetében.
10. Mind a mezőgazdaságban, mind az iparban dolgozók érdekeinek érvényesítését
és hatékony védelmét.
11. A földreform teljes és végleges végrehajtása érdekében a telepítések és a
földbirtokrendezés végrehajtása.
12. Szociálpolitikai védelem a mezőgazdasági munkások és kisbirtokosok számára,
akik betegség, baleset, rokkantság és aggkor esetén az ipari munkássággal azonos
elbánásban részesüljenek.
13. Hajózási és öntözőcsatornák létesítése a tervszerű termelés eredményének
fokozása és a közlekedési lehetőségek fejlesztése érdekében.
VI. Ipar, közlekedés, bányászat
1. Az ország valamennyi termelőerejének összefogása a háború sújtotta
gazdasági élet újjáépítésére a dolgozó nép érdekeinek szolgálatában.
2. Pontos adatfelvétel a nyersanyagkészletekről és ipari termelőképességünkről,
hogy ezek ismeretében termelésünk a legfontosabb és legsürgősebb szükséglet
kielégítését szolgálja.
3. Gyáriparunk célszerű újjáépítése a jóhiszemű és aktív magántőke
támogatásával.
4. Az elhagyott javak bekapcsolása a gazdasági életbe, az újjáépítés
szempontjainak figyelembevételével. FACE="Times New Roman"
5. A bányák, ezt követően a villamosáram-szolgáltatás és távvezetékek, valamint
egyes kulcsiparok államosítása a közösség érdekeinek fokozott védelmében.
6. Tervszerű munkaerő-gazdálkodás az életfontosságú iparok érdekében – a
luxusiparok terhére, általános munkakötelezettség bevezetése.
7. A termelés biztosítása és fokozása érdekében: termelési eszközök és
nyersanyagok igénybevétele vagy áthelyezése, a termelést gátló (szabotáló)
vállalattulajdonosok vagy vezetők ideiglenes eltávolítása az üzemekből.
8. Ipari nyersanyagforrásaink tervszerű kiépítése, olaj-, szén-, bauxittermelésünk
fokozása. Vasérchiányunk pótlása érdekében könnyűfémiparunk fejlesztése.
9. Kedvezményes élelmiszer- és ruhaellátás az újjáépítésben dolgozók számára.
10. Prémiumos bérrendszer a termelésben különös eredménnyel dolgozók számára.
11. Vasúti, vízi és közúti közlekedés helyreállítása, majd továbbfejlesztése.
A magánkézben levő gépi közlekedési eszközök tervszerű felhasználása a
közellátás szolgálatában.
12. Motoros járművek minél nagyobb mérvű behozatala külföldről.
13. Bekapcsolódás és élénk részvétel a nemzetközi légi személy-, áru- és
postaforgalomba.
14. A kisipar és a kézműipar bekapcsolása – állami támogatás mellett – az
újjáépítés és jóvátétel feladataiba.
VII. Kereskedelem
1. A lánckereskedelem kikapcsolása, hogy a termék minél rövidebb úton, így
minél olcsóbban jusson a fogyasztóhoz. A feketekereskedelem elleni harc elsősorban a
termelés fokozása és az igazságosabb elosztás, másodsorban könyörtelen büntető
intézkedések révén.
2. A korlátolt mennyiségű közszükségleti cikkek arányosabb elosztása érdekében a
kiskereskedők beszerzési szövetkezetbe való tömörítése.
3. Az árdrágítás vagy áruhamisítás bűnét elkövető kereskedőtől az
iparengedély elvonandó. […]
VIII. Pénzügy
1. Könyörtelen harc a lelkiismeretlen spekuláció inflációs politikája ellen.
2. Fizetési eszközök kibocsátása csak az újj áépítés és a jóvátétel
szükségleteinek megfelelően, a legszigorúbb ellenőrzés mellett történhet.
3. Hitelpolitikánk irányítója kizárólag az állam lehet. A hitelpolitika feladata: a
mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés tervszerű újjáépítésének – megfelelő
ellenőrzés mellett – anyagi eszközökkel való ellátása.
4. A kötött deviza- és valutagazdálkodás az újjáépítés érdekében
fenntartandó, és minden intézkedéssel megakadályozandó a spekuláns tőke
külföldre való áramlása.
5. A túlméretezett bankszervezet lebon tása, a megmaradó részvény- és egyéb
magánbankok állami ellenőrzés alá helyezése.
6. Az államháztartásban egyensúlyba kell hozni az adóbevételeket a közigazgatási
kiadásokkal. Az adóbevételek terén a közvetlen és át nem hárítható adózás elve
érvényesüljön.
7. Az adórendszer legyen egyszerű, áttekinthető, meredeken progresszív. A kis
jövedelem adómentes. A vagyon utáni adózás arányát, valamint az ajándékozási és
örökösödési illetéket erősen fel kell emelni. A kataszteri földadó helyébe
földértékadót, a házadó helybe telekértékadó rendszert kell bevezetni.
8. Adórendszerünk kímélje a munkabér-jövedelmet, arányosan adóztassa a
termelésben részt vevő tőke hasznát és büntetésszerűen sújtsa a tőkének az
újjáépítéstől tartózkodó részét. [...]
X. Szövetkezeti mozgalom
1. Korszerű szövetkezeti törvény létesítése.
2. Minden dolgozónak fogyasztási szövetkezetbe való tömörítése.
3. Beszerző, termelő, hitel- és értékesítő szövetkezetek alakítása a
kézműiparosság részére. Ezek segítségével részesei lehetnek a nagybani beszerzés
útján a gépek alkalmazása minden előnyének, valamint közvetlen kapcsolatot
teremthetnek a fogyasztók széles rétegével.
4. Termelő, beszerző és értékesítő szövetkezetekkel biztosíthatjuk a földműves
lakosság számára a nagyüzemi termelés és a nagybani értékesítés minden
előnyét.
5. Értékesítő szövetkezetek létesítése azért, hogy a földműves lakosság
terményfeleslege is bekapcsolódhassék a kiviteli kereskedelembe.
6. A kereskedői (értékesítő) szövetkezetek feladata a közszükségleti cikkek
arányos elosztása és az árukivitel jelentős részének lebonyolítása.
XI. Szociálpolitika
A Szociáldemokrata Párt azt kívánja, hogy mindazok a pihenési, üdülési és
felfrissülési lehetőségek, amelyeket eddig a vagyonos osztályok kizárólagos joggal
önmaguk számára biztosítottak, a jövőben a dolgozó osztály rendelkezésére
álljanak. Ezért szükséges:
1. Gyógyfürdők és gyógyforrások államosítása.
2. Az állami fürdőhelyek, gyógyforrások és fürdők, állami üdülőtelepek és
gyógyszállók átadása a társadalombiztosító intézetek kezelé sébe.
3. A társadalombiztosítás egészségvédő szolgálata keretében a Balaton mentén,
valamint a magaslati helyeken levő gyógyüdültetés gyökeres megszervezése a
legszélesebb dolgozó rétegek számára.
4. A dolgozó osztályok gyermekeinek testi, lelki jólétéről való gondoskodás
állami feladat, melyet abban a szellemben kívánunk megoldani, mint a szocialista
vörös Bécs városa 1919–1934 között.
5. A betegségbiztosítás körében szűnjenek meg az osztálykülönbségek. Azonos
betegellátási feltételek teremtendők minden ipari és mezőgazdasági munkás,
bányász, magán- és közalkalmazott számára.
6. A biztosító intézetek ügykezelése egyszerűsítendő, fölös adminisztrációja
kiirtandó, a kisebb intézeteket egybe kell olvasztani, hogy ezáltal is az eddiginél
lényegesen nagyobb része a járulékoknak legyen közvetlenül a dolgozók
gyógykezelésére fordítható.
7. Az állam, közületek, társadalombiztosító intézetek szervezzék együttesen és
országosan a népbetegségek elleni harcot.
8. Történjék gondoskodás az egész lakosság átvizsgálásáról gümőkór és nemi
betegségek szempontjából, az így felfedezett fertőző betegek elkülönítéséről
és gyógykezeléséről. E célra nagyobb kastélyok és gyógyszállók is igénybe
vehetők.
9. Tüdőbetegek részesüljenek fokozott, különleges élelmiszerellátásban.
10. A nemi betegségek leküzdéséhez szükséges gyógyszerek gyártása fokozandó, ha
kell, egyes gyógyszergyárak állami kezelésbe vétele útján is.
11. A javító-, letartóztató- és elmegyógyintézetek személyzete a modern lélektan
követelményeinek megfelelően átképzendő.
12. A falvak és városok lakossága részére új kutak fúrásával egészséges
ivóvíz biztosítandó.
XII. Társadalombiztosítás
1. Minden dolgozó számára kötelező általános betegség, baleset, rokkantság
elleni biztosítást foglalkozásra és jövedelemre való tekintet nélkül.
2. A társadalom gondoskodjék az aggok, rokkantak, özvegyek és árvák emberséges és
méltó ellátásáról. Ennek érdekében a társadalombiztosítás mai rendszerének
alapvető megváltoztatása szükséges.
3. A társadalombiztosítás teljes önkormányzata a biztosítottak vezetése mellett.
XIII. Lakáskérdés
A Szociáldemokrata Párt elvi álláspontja, hogy a lakás közszükséglet, és nem
lehet nyerészkedés tárgya. Ennek megfelelően szükségesnek tartja:
1. Az ép, sértetlen lakások lakóvédelmének fenntartását.
2. A rendeletileg életbe lépett lakbérpótléknak teljesen a lakóházak
újjáépítésére való fordítását.
3. Céltudatos lakáspolitikát a sérült házak helyreállítása, és amennyire ezt a
termelőeszközök és jóvátételi szállítások gyártása fokozatosan megengedi,
tömeges modern kislakások építése útján.
XIV. Anya- és gyermekvédelem
Az anyaságot a közösségnek tett szolgálatként kell elismernünk, az anya és a
gyermek védelmét tehát közösségi feladatként kell elvégeznünk. Ennek az elvnek
gyakorlati megvalósítása céljából:
1. A sokgyermekes család gazdasági ellátását a kenyérkereső családtagok
teljesítményétől függetleníteni kell.
2. A terhes, szülő- és szoptatós anyák védelmére, akár kenyérkereső
foglalkozást űz, s így beletartozik a szociális biztosításba, akár a háztartásban
dolgozik, különleges anyasági biztosítást kell megszervezni.
3. Anyasági tanácsadókat, szülőotthonokat kell elsősorban a társadalombiztosító
intézeteknek felállítaniuk, amelyek a terhesség, szülés és szoptatás idejére
egészségügyi segítségen kívül anyagi ellátásban is részesítik az anyákat.
4. A házasságon kívül született gyermek teljes egyenjogúsítását törvénybe kell
iktatni.
5. A gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi nevelése érdekében a modern
pedagógia és orvostudomány követelményeinek megfelelő iskola előtti intézmények
(napköziotthonok, gyermekkertek, játszóterek stb.) létesítendők.
6. Az elhagyott gyermek közösségi gondozását gyökeresen át kell szervezni és a
gondozásból ki kell küszöbölni a szegényellátás elvét.
7. A testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermekek számára különleges
nevelőintézeteket kell felállítani, részükre a fogyatékosságuk által szabott
határokon belül elérhető legmagasabb munkaképességet kell biztosítani.
8. A születésszabályozás kérdését a modern eugenetika eredményei alapján kell
rendezni.
XV. Közoktatás, népnevelés
A közoktatás és népnevelés a demokratikus közösségi élet számára nevel
állampolgárokat, ezért alapelvei legyenek: demokratikus és szociális szellem,
önálló, szabad jellem, az emberiség nemzeti és ne mzetközi egymásrautaltságának
és együttműködésének tudata. E célok elérésére törekszünk:
1. Az iskoláztatás és nevelés állami feladattá emelésére, ennek költségeit az
állam fedezze, anyagát és szellemét a demokrácia követelményei szerint az állam
határozza meg. A felekezeti iskolák tanterve és tananyaga azonos az állami és
községi iskolákéval.
2. Az oktatás szellemének a gyakorlati élethez való alkalmazására, ennek alapja a
munkaiskola, amely az iskolai közösségben önállóságra, a munka megbecsülésére
és munkafegyelemre nevel.
3. A tanítás ingyenességére, amely magában foglalja a tanszerek és taneszközök
ingyenességét is.
4. Nyolcosztályos egységes kötelező népoktatás bevezetésére városban és falun
egyaránt.
5. A közép- és felsőfokú iskoláknak a tehetséges gyermek előtt való
megnyitására. Az alapműveltségen túl, amely az ország általános kultúrképét
alakítja ki, a magasabb képzettség, szaktudás vagy kutatómunkára való képesítés
megszerzését se akadályozhassák gazdasági feltételek.
6. A falusi és tanyai iskolák mellé, valamint városi felsőbb iskolákban
továbbtanuló tehetséges gyermekek és ifjak részére nevelőintézetek
megszervezésére.
7. Az oktatószemélyzet gazdasági színvonalának oly mértékű emelésére, amilyent
csak az újjáépítés előrehaladásának mértéke megenged, és amely őket
fokozatosan mentesíti anyagi gondoktól, és lehetővé teszi számukra, hogy minden
szellemi és erkölcsi erejüket feladataik elvégzésére fordíthatják.
8. Az iskolán kívüli népművelés demokratikus és szociális szellemű
megszervezésére.
9. Az iskolai és társadalmi testnevelésnek a militarista formáktól és szellemtől
való teljes felszabadítására.
10. A főiskolákon a reakciós, népellenes szellem teljes kiirtására.
11. Főiskolai oktatásunk legyen:
Addig, míg az új iskolarendszer ki nem épül, a főiskolákra való felvétel a
vizsga eredményétől függjön; különösen tehetséges munkás- és parasztifjak
számára kollégiumok létesítendők.
12. Tekintettel arra, hogy főiskoláink az ellenforradalom huszonöt évében a reakció
fészkei voltak, az egyetemi tanszékek betöltésénél az egyetemi képesítéstől el
kell tekinteni, és főiskoláink tanszékeit meg kell nyitni a nemzet legkiválóbb
tudósai számára, függetlenül attól, hogy milyen úton jutottak tudásukhoz.
13. Marxista kutatóintézet felállítása a budapesti tudományegyetemen. [...]
XVII. Szellemi élet
Miután a demokráciát őszintén demokratikus gondolkodású tömegek nélkül sem
megvalósítani, sem megszilárdítani nem lehet, pártunk a demokratikus népnevelésben,
az új iskolán, az ingyenes és kötelező oktatáson kívül megvalósítandónak
tartja:
1. A sajtónak, filmnek, rádiónak, színháznak, művészetnek, tudománynak és
irodalomnak maradéktalan felhasználását és beállítását a dolgozó tömegek
szellemi felszabadítására, az új embertípus kialakítására.
2. Az iskolán kívüli népoktatás széles körű kiépítését.
3. Olcsó könyvek kiadását az igazi történelmi, társadalmi, gazdasági, irodalmi
stb. ismeretek széles körben való terjesztésére addig is, amíg az új iskola
hatásai nem jelentkeznek.
4. Követeljük a rádió, film, képzőművészeti kiállítások, színház előadások
és hangversenyek demokratikus, a nagy tömegek számára hozzáférhető és a
dolgozókat nevelő alkalmazását.
5. Az állam és az összes közületek anyagi és erkölcsi támogatását a
munkásosztály sajátos kultúrtörekvései és kultúrszervei számára.
6. A selejtes és mérgező álkultúra kiirtását.
7. Miként a filmszínházakat és a rádiót, a szükséges előfeltételek megteremtése
után a színházakat is ki kell venni a magántőke kezéből. A színház mint a
népművelés egyik eszköze nem lehet magánhaszon játéka, csak demokratikus pártoknak
és tömegszervezeteknek lehet színházuk.
8. A munkásosztály szervezeteinek, köztük elsősorban a Szociáldemokrata Pártnak
feladata a munkás kultúrszervek, kultúrcsoportok, dalkarok, szavaló- és
mozgáskórusok, színjátszó csoportok, irodalmi és zenei szemináriumok,
képzőművészeti kiállítások életre hívása.
9. Követeljük a fiatal művészek, a szocialista alkotók legkiválóbbjainak
támogatását és nyilvánossághoz juttatását.
Nem vagyunk álmodozók, a történelmi materializmus alapján állunk, tudjuk, hogy a
proletariátus társadalmi felszabadítása nélkül vagy előtt teljes szellemi
felszabadítása elérhetetlen. Ez azonban csak azt jelenti, hogy a kultúrát a
demokráciáért és szocializmus ért folytatott küzdelem egyik legfontosabb
területének tekintjük. A szocialista kultúrpolitika legmagasabb feladata új
harcosokat nevelni, az eddiginél tökéletesebb fegyvereket kovácsolni, hogy az új
harcosok az új fegyverekkel kiküzdhessék a társadalmi felszabadulást, és
megvethessék alapjait az első igazán szabad és igazán emberi kultúrának.
Szabad ország, szabad föld, szabad nép!
In: Magyar Történeti Szöveggyűjtemény 1914-1999. Szerk. Romsics Ignác, I.
köt. 411–420. o.
Vélemények, javaslatok