VII. TÖRVÉNYCIKK
a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről.
Megjelent az 1946. évi Országos Törvénytár 1946. évi március hó 23-án kiadott 3.
számában
(M. i.) Az elmúlt negyedszázad büntetőjogi fejlődésének egyik jellegzetessége az alkotmányos állami rend, az állam külső és belső biztonságának és a társadalmi békének az e ddiginél szélesebb körű, hatékonyabb fegyverekkel való céltudatos védelme. Államvédelmi törvényekkel az utóbbi évtizedekben Európa valamennyi államában találkozunk, államformára és kormányzati rendszerre tekintet nélkül, köztársaságokban és monarchikus formájú államokban egyaránt. Bár e törvények értéke és büntetőjogi jelentősége különböző is, a maguk egészében bizonyítják, milyen általános és uralkodó követelmény az állam büntetőjogi védelmének hathatós kiépítése.
Az állam- és társadalomellenes bűnözés és a szabad politikai tevékenység határának éles megvonása, az állam fennállását és alkotmányos rendjét támadó cselekmények ellen irányuló büntetőjogi védelem megkülönböztetése a hatalmon lévő rendszer merev állandósításának érdekétől: mindez előfeltétele a büntetőjogi államvédelem, a jogállam és az emberi szabadság megfelelő kiépítésének. A helyes elvek figyelembevételével megalkotott államvédelmi törvény így nem megfojtója vagy akadályozója a nemes értelemben vett békés politikai és szociális haladásnak, de legelemibb biztosító és oltalmazó előfeltétele az egyéni és közszabadságnak.
Az állami rend büntetőjogi védelme minden országnak elsőrangú kötelessége, a hathatós büntetőjogi államvédelmet a demokratikus elveken nyugvó rendszer sem nélkülözheti. De legkevésbé az olyan állam, mint az évtizedes reakciós uralom, a második világháború és a nyilas-német pusztítás után feltámadó Magyarország. Demokratikus államrendszerünk alig egy éves fejlődésre tekinthet vissza, a köztársasági államforma pedig csupán a közelmúltban valósult meg. Ilyen körülmények között a demokratikus magyar államrendszer és államforma ellen intézett támadások még súlyosabban esnek latba, hiszen létükben veszélyeztetik az állam fennállását, a társadalom életének fejlődését és ezzel együtt a magyar nép helyét a demokratikus nemzetek sorában.
A magyar államnak az a büntetőjogi védelme, amely a büntető törvénykönyvben és melléktörvényeiben, elsősorban az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikkben volt lefektetve, a demokratikus állami rendszer védelmére elégtelen, nagyrészt meg nem felelő és ezért nem tartható többé hatályban. A büntető törvénykönyvnek a felségsértésről szóló fejezete a királyság intézményének megszűnésével túlnyomó részt hatályát vesztette és a politikai bűnözés legújabb fejlődése folytán szerkezetileg sem megfelelő. De megcáfolhatatlan érvek szólnak az 1921:III. törvénycikk további alkalmazása ellen is, amely – mint az ellenforradalmi korszak állami és társadalmi rendjét széles körű büntetőjogi védelemmel körülbástyázó törvény – a „felforgató mozgalom” és a „nemzetgyalázás” tényálladékaival a baloldali munkásmozgalmak és a szabad politikai véleménynyilvánítás elnyomására irányult.
Új államvédelmi törvény megalkotásának szüksége – az előadottakra tekintettel – már régebben felmerült, arra azonban csak az államforma kérdésében való döntés után kerülhetett sor. A törvényjavaslat legfőbb célja, hogy biztosítsa a demokratikus szemléletből folyó politikai szabadságjogokat, a jogegyenlőséget, a közélet bírálatának lehetőségét és a szólásszabadságot, de ugyanakkor hathatós védelemben részesítse a demokratikus magyar köztársaságot. Nem hívja ki a büntetőjogi megtorlást az, aki pl. a tárgyilagos politikai bírálat vagy éppen a tudományos meggyőzés hangján foglalkozik az államforma kérdésével, sem az, aki a demokrácia egyik-másik elvét elutasító konzervatív álláspontot képvisel. De ugyanakkor súlyosan megtorlandó minden olyan támadás, mely a demokratikus állami rendszer megdöntésére vagy a köztársasági államforma jogellenes módon való megváltoztatására irányul.
A javaslat megalkotásánál állandóan szem előtt lebegett, hogy a demokrácia sem jelent korlátlan szabadságot és nem nyújthat lehetőséget a szabadságjogokkal való visszaélésre, még kevésbé a demokratikus állam megdöntésére. Az állampolgári szabadságot minden esetben össze kellett egyeztetni az állami rend biztonságának követelményével. A cél a demokratikus állami rendszer megbontására törő reakció mindennemű szervezett tevékenységének büntetés alá helyezése, a magyar demokráciának erélyes büntetőjogi védelme nemcsak közvetlen támadásokkal és merényletekkel, hanem az annak aláásására alkalmas közveszélyes szellemi fertőzéssel szemben is. Hogy az ország elpusztítása után fasiszta jellegű államellenes törekvések komoly formában ne ismétlődhessenek, szükségessé teszi, hogy az államhatalom ne kesztyűs kézzel, hanem kemény szigorral sújtson le rájuk. Ha a háborús és népelle nes bűntettesek, akik cselekményeiket a múltban követték el, most a magyar népbíróság előtt adnak számot tetteikért: akkor a demokrácia megdöntésére irányuló bűncselekményeknek a jövőben is ugyanilyen szigorú megtorlásban kell részesülniök. A javaslat védelemben kívánja részesíteni egyfelől a demokratikus állami rendet és ennek keretében a demokrácia lényegéhez tartozó állampolgári jogegyenlőséget és szabadságjogokat, másfelől pedig a köztársasági államformát és a köztársasági elnök személyét. Az előbbinek megdöntésére vagy megbontására közvetlenül irányuló mindennemű cselekmény, mozgalom vagy szervezkedés mindenképpen büntetendő, míg a köztársasági államformának csupán jogellenes módon való megváltoztatására irányuló cselekmény esik büntetés alá. Ebből következik, hogy a köztársaságitól eltérő államforma alkotmányos bevezetésére törvényes keretek között folyó mozgalom szabadsága továbbra is fennmarad. Ezzel szemben a demokratikus államberendezés, mint a magyar nép élet- és társadalomberendezésének alapja ellen nemcsak erőszakos vagy jogellenes módon, hanem egyébként sem szabad támadni vagy mozgalmat szervezni, mert az ilyen tevékenység a javaslat álláspontja szerint mindig jogellenes.
A javaslat a demokratikus állami berendezés, a köztársasági államforma és a köztársasági elnök személye ellen irányuló, szorosan vett támadó cselekményeken felül bünteti a demokráciaellenes lázítás és izgatás különböző nemeit, továbbá a háborús és népellenes, valamint a törvényjavaslatban meghatározott bűntettek magasztalását és ilyenek elkövetőjének feldicsérését.
A javaslat a benne foglalt bűntettek tárgyában való ítélkezést a népbíróságok hatáskörébe utalja. Ezáltal az nemcsak az elmúlt korszak háborús- és népellenes bűnösei, hanem a jövőben előforduló legsúlyosabb politikai bűnözők felett is kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.
1. § (1) Bűntett miatt büntetendő, aki az 1946:I. törvénycikkben megalkotott demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti.
(2) Bűntettet követ el az is, aki az (1) bekezdésben meghatározott mozgalomban vagy szervezkedésben tevékeny részt vesz vagy azt előmozdítja.
2. § Bűntettet követ el:
a) aki az 1. § (1) bekezdésében meghatározott államrend vagy köztársaság megváltoztatására lázít,
b) a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen gyűlöletre izgat,
c) egyes személyek vagy csoportok ellen azok demokratikus vagy köztársasági meggyőződése miatt gyűlöletre izgat,
d) az állampolgári szabadság vagy jogegyenlőség érvényesülése ellen vagy nemzetiségi, faji vagy felekezeti gyűlölködésre izgat, illetőleg annak felkeltésére alkalmas más cselekményt követ el.
3. § Vétséget követ el, aki háborús vagy népellenes bűncselekményt vagy a jelen törvényben meghatározott valamely cselekményt magasztal, vagy ilyennek elkövetőjét feldicséri.
4. § Vétséget követ el, aki két vagy több személy jelenlétében olyan valótlan tényt vagy való tényt olyan módon állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy az 1. § (1) bekezdésében meghatározott államrend vagy köztársaság iránt megvetést keltsen vagy nemzetközi megbecsülését csorbítsa.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény bűntett, ha azt a Btk. 171. §-ának első bekezdésében megjelölt módon követték el.
5. § Bűntett miatt büntetendő, aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul,
a) hogy a köztársasági elnököt életétől, testi épségétől, személyes szabadságától vagy alkotmányos hatalmától megfossza,
b) avagy jogellenes módon arra kényszerítse, hogy alkotmányos hatalmát meghatározott irányban gyakorolja vagy ne gyakorolja.
6. § Bűntett miatt büntetendő, aki az 1. és 5. §-okban meghatározott bűncselekmények valamelyikének elkövetésére mással szövetkezik, a véghezvitel előkészítésére irányuló más cselekményt követ el, avagy az említett bűncselekmények valamelyikének elkövetésére izgat, mást felhív, ajánlkozik vagy vállalkozik.
7. § (1) Bűntettet követ el, aki a köztársasági elnököt – az 5. § esetén kívül – tettleg bántalmazza.
(2) A köztársasági elnök ellen tisztségének tartama alatt vagy tisztségének gyakorlására vonatkozóan tisztségének megszűnés után elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés esetében a valóság bizonyításának nincs helye; a bűnvádi eljárást hivatalból kell megindítani.
8. § (1) Vétséget követ el, aki az 1. és 5. §-okban meghatározott valamely cselekményről, mozgalomról vagy szervezkedésről hitelt érdemlő tudomást szerez és erről a hatóságnak, mihelyt lehetséges, jelentést nem tesz.
(2) Az előbbi bekezdés alapján nem büntethető a tettes vagy részes hozzátartozója (Btk. 78. §).
9. § Nem büntethető a 6. §-ban említett előkészületi cselekmény elkövetője, ha a bűntett véghezvitele az ő önkéntes visszalépése vagy elhárító tevékenysége folytán maradt el. Ugyancsak nem büntethető az sem, aki az 1. § (1) bekezdésében körülírt mozgalomtól vagy szervezkedéstől, avagy a a 6. §-ban említett szövetségtől – mielőtt azt a hatóság felfedezte volna – eláll, ha a társait a mozgalom vagy szervezkedés abbanhagyására igyekezett reábírni, vagy a mozgalmat, illetőleg a szervezkedést a hatóságnál feljelentette.
10. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében és az 5. §-ban meghatározott cselekmények büntetése halál vagy életfogytig tartó kényszermunka, testi alkalmatlanság esetében életfogytig tartó fegyház, avagy kényszermunka, amelynek legrövidebb tartama öt évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében öt évtől tizenöt évig terjedhető fegyház.
(2) Az 1. § (2) bekezdésében, a 6. §-ban és a 7. § (1) bekezdésében meghatározott cselekmények büntetése kényszermunka, a melynek legrövidebb tartama öt évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében öt évtől tizenöt évig terjedhető fegyház.
(3) A 2. §-ban meghatározott cselekmény büntetése két évtől tíz évig terjedhető börtön.
(4) A 3. §-ban, a 4. § (1) bekezdésében, a 7. § (2) bekezdésében, valamint a 8. § (1) bekezdésében meghatározott vétség büntetése öt évig terjedhető fogház, a 4. § (2) bekezdésében meghatározott bűntetté pedig öt évig terjedhető börtön.
(5) A jelen törvényben meghatározott bűncselekmények esetén mellékbüntetésként a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését minden esetben ki kell szabni. A bűntettek miatt külföldit az országból ki kell utasítani és a visszatérésből örökre el kell tiltani, belföldit pedig abból a községből, ahol tartózkodása a demokratikus államrend szempontjából veszedelmes, akkor is ki lehet tiltani, ha az az elítéltnek illetőségi helye. Az 1. § (1) bekezdésében meghatározott bűntett miatt ezenfelül az elkövető egész vagyonának, a jelen törvényben meghatározott egyéb bűntettek miatt pedig egész vagyonának vagy vagyona meghatározott hányadának elkobzását is ki kell mondani.
11. § (1) A jelen törvényben meghatározott bűncselekmények elbírálása az ítélőtáblák székhelyén működő népbíróságok kebelében a (2) bekezdés szerint öt tagból alakított külön tanács hatáskörébe tartozik.
(2) A külön tanács elnökét (helyettes elnökét) az ítélőbírák sorából az igazságügy-miniszter jelöli ki, egy-egy tagját (póttagját) pedig a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezetei küldik ki.
(3) A jelen törvényben meghatározott bűncselekményekre a népbíráskodás körében irányadó anyagi és eljárási büntetőjogi szabályokat a jelen törvényből folyó eltérésekkel kell alkalmazni. A külön tanács eljárásában az 1945:VII. törvénycikkel törvényerőre emelt 81/1945. M. E. számú rendelet 49. és 50. §-ai (az 1440/1945. M. E. számú rendelet 20. §-a) nem nyernek alkalmazást.
12. § (1) A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
(2) Az 1878:V. törvénycikkbe iktatott büntető törvénykönyv (Btk.) 172. §-a második bekezdésének az osztály, nemzetiség, hitfelekezet és tulajdon ellen irányuló izgatásra vonatkozó rendelkezése, az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikk, valamint az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938:XVI. t.c. 5. §-a hatályát veszti.
Vélemények, javaslatok