Az auschwitzi haláltábor
Dr. Mengele a főhóhér, – Hüvelykujjal való intés jelenti a halálos ítéletet
1945. március 18.
(Harmadik közlemény.)
Az auschwitzi „szelekció ” abban állott, hogy dr. Mengele SS-orvos előtt a pályaudvaron elvonult a deportáltak minden egyes csoportja,
ő egy szempillantásnyi idő alatt döntött arról, hogy az illető munkaképes-e,
vagy sem, és hüvelykujjának intésével jobbra vagy balra irányította az
embereket.
A jobb oldal a szerencsések oldala volt, ezeket a táborba vezették, akiket azután rabszolgák módjára dolgoztattak. A bal oldalon a gyengébb fizikummal rendelkező férfiakat, az öregeket, a terhes és kisgyermekes anyákat és a gyermekeket 12-13 éves korig gyűjtötték össze. A szelekció után ezek is elindultak, és a tábor főbejáratán keresztül csakhamar egy parkba jutottak. A park olyan volt, mint minden más park, pázsittal, fákkal, virágokkal. Ez a park azt a látszatot keltette a szerencsétlen emberekben, hogy itt nem kell félniök semmitől. A parkban többnyelvű felírású táblák jelezték az irányt „fertőtlenítő fürdő ” felírással, hogy merre kell haladniok. Ezek a felírások is kizárólag megnyugtatásra szolgáltak.
Gázkamrák és krematóriumok
A parkban elszórva hatalmas épületek állottak. Egy-egy ilyen épület kétemeletnyi magas volt, hossza legalább 60 méter, szélessége pedig 40 métert tett ki. Öt ilyen építmény volt egymástól különböző távolságban elszórva. A mit sem sejtő emberek szomorú menete egy lépcsőn lefelé haladva ablaktalan szuterénhelyiségbe jutott. Itt nyomban elhangzott a parancs: meztelenre vetkőzni. A még náluk lévő értéktárgyakat, fülbevalót, gyűrűt, a szájból kivehető aranyprotézist egy nagyméretű urnába kellett dobni. A ruhákat a bennük lévő iratokkal, okmányokkal együtt a betonpadlóra kellett helyezni. Ezután egy ajtó felé irányították a halálraítélteket, amelyen ez a felírás volt: „Fertőtlenítő bejárat. Unreine Seite”(tisztátalan oldal). Az ajtó bejáratánál SS-legények állottak, és figyelmeztették a befelé haladókat, amennyiben ékszert vagy drágakövet nyeltek le, mondják meg, bántódásuk nem lesz. Röntgensugarakkal fogják ugyanis megállapítani, nincs-e briliánskő, arany, platina testükben, és akkor jaj lesz ezeknek. A legtöbb, aki ilyen tárgyat nyelt le, félelmében jelentkezett. Ezeket külön állították. A többiek egymás után mentek be a hatalmas terembe. Mikor a terem zsúfolásig megtelt, a helyiséget lezárták.
Működésben a cyklongáz
A nagyterem mennyezetén hatalmas csőhálózat futott végig, amelynek nyílása
invíz helyett cyklongáz (a ciángáz egyik válfaja, amely még a ciánnál is pusztítóbb
hatású) préselődött be mechanikus úton.
Az ablak nélküli terem hermetikusan el volt zárva. Csak kis kémlelőnyílások voltak, amelyek légmentesen záródtak, és ezeken keresztül
figyelték az SS-banditák a szerencsétlen emberek halálküzdelmét.
Amikor a szörnyű haláltusa véget ért, és az életnek már semmi nyoma sem látszott, elektromos készülékekkel a mérges gázt kiszivattyúzták a helyiségből.
Halotthamvasztás futószalagon
Midőn a terembe való belépés már nem jelentett életveszélyt, bevonultak az SS-legények és több erre a célra kirendelt fogoly, akik a holttesteket egymásra halmozva a felvonóba rakták, majd megindult a felvonó, amely elszállította a holttesteket, és az épület felső részén
automatikusan hányta ki magából a holttesteket egyenesen az égetőkemence
gyomrába.
A modern technika minden vívmányával felszerelt krematóriumban azután elhamvasztották a holttesteket. Az így keletkezett hamut salaknak használták, és a tábor mocsaras területét töltötték fel vele.
Akik jelentkeztek önként, hogy ékszert nyeltek le, mint mondottam, külön csoportba gyűjtötték, mert tudták, hogy ezekkel külön munkájuk lesz. Ezeket is gázzal pusztították el, és utána kioperálták a holttestekből a különböző értéktárgyakat, hogy semmi se menjen veszendőbe.
Ily borzalmas sorsra jutottak az aggok, a másállapotban lévő vagy kisgyermekes anyák és a fiatal gyermekek.
Az igazi „fertőtlenítő fürdő”
A munkaképesnek nyilvánított embereket a tábor bejárata előtt külön csoportba állították, és amíg a kivégzendők csoportja a kivégzési hely felé indult, addig ez a csoport az igazi fertőtlenítő fürdőbe ment. Itt is át kellett adni minden értéktárgyunkat, azután levetkőztünk, földre dobáltuk ruháinkat, benne iratainkat, emléktárgyainkat, majd felemelt kézzel, nyitott szájjal elhaladtunk egy ellenőrző SS-katona előtt, nehogy valaki az ujjai között vagy a szájában valamilyen értéktárgyat, akárcsak egy kedves fényképet is magával vihessen. Ezután következett az általános szőrtelenítés, mindenkit kopaszra nyírtak, férfit, nőt egyaránt, a test összes szőrzetét eltávolították, és egy erre a célra szolgáló készülékkel a bal karba beletetoválták az illető számát.
Nevünk nincs, számok lettünk
Ettől a pillanattól fogva az illető elvesztette személyiségét, neve már nem volt, csak száma, és kizárólag ezzel a számmal szerepelt a tábor életében. Én a tetoválás során a B 14480. számot kaptam. Ezt a számot kellett beírnom a rabruha minden egyes darabjába. Mindenki ugyanis a fürdő után megkapta a rabruháját, rajta egy keskeny vászoncsík, és erre kellett írnia a saját számát. A fürdés futószalagos rendszerben történt, amint ez ilyen nagy üzemnél elképzelhető is. Végigmentünk egy hosszú cső alatt, ami vízsugarakat lövellt ki magából. A letusolás után rossz minőségű, silány anyagból készült rabruhát kaptunk, valamint fatalpú cipőt. Ezután a tábor egyik barakkjába irányítottak bennünket. Ez a faépület 50 méter hosszú és 16 méter széles tákolmány volt, mindkét végén kemencével. Fapriccsek álltak egymás mellett szorosan, egymás felett pedig három sorban.
(Közli: Népszava, 1945. március 18. 5. o.)