1947. február 11.

...A francia Külügyminisztérium pazar aranydíszítésű óratermének híres órája pontosan öt óra harminc percet mutat, amikor a hat gyönyörű csillár által megvilágított nagyterembe belép George Bidault francia külügyminiszter. Elfoglalja helyét az elnöki székben, és megkezdődik egy korszak első befejező aktusa, a magyar békeszerződés aláírása.

Pár perccel előbb az óratermi zöld posztóval bevont hatalmas asztala körül elhelyezkedtek az aláíró államok képviselői. elsőnek Masaryk csehszlovák külügyminiszter lépett a terembe, sötét ruhában, mosolyogva. Mellette Clementis szürke ruhában. Rövid beszélgetés után mindenki elfoglalta helyét a világos bőrrel bevont székeken. Az elnöktől balra foglal helyet Duff Cooper, Anglia párizsi nagykövete, mellette sorrendben Ausztrália, Kanada, India, Ukrajna és Jugoszlávia képviselői. Az elnök jobbján Bogomolov, a Szovjet-Unió párizsi nagykövete, mellette Jefferson Cafferi, az Egyesült Államok párizsi nagykövete, majd sorrendben Fehér-Oroszország, Csehszlovákia, Ú-Zéland és a Dél-afrikai Unió képviselői következtek. Az egyes államok képviselői mögött kíséretük. Az elnökkel szemben

három szék üresen áll, ez a magyar küldöttek helye.

Bidault néhány megnyitó szót mond. Üdvözli a szövetséges hatalmak képviselőit,

– Elnöki minőségemben a magyar delegációnak kifejezem az erre az emlékezetes alkalomra itt összegyűlt nemzetek delegátusainak jókívánságait.

– Megállapodás jött létre a szövetséges nemzetek és Magyarország között kötendő békeszerződés feltételeiben. Igazolom, hogy az a szöveg, amelyet most aláírnak, megfelel azoknak az okmányoknak, amelyeket Washingtonban január 17-én az aláíró államok képviselőinek átnyújtottak. A most megtörténő aláírások kötelezettséget jelentenek arra, hogy lojálisan és hűségesen végrehajtsák mindazokat a feltételeket, amelyeket a békeszerződés szövegében lefektettek. Az itt levő békeokmányok véget vetnek a legszomorúbb és legszörnyűbb háborúnak. Szilárd az a reményem, hogy ezek az okmányok megnyitják a nemzetek közötti egyetértés és megértés felé vezető utat, továbbá lehetővé teszik a világ javára szolgáló közös erőfeszítések elvégzését.

• Van szerencsém felszólítani a meghatalmazott urakat, hogy helyezzék el aláírásaikat a felszólítási sorrendben a békeszerződéseken.
•  

Kéri ezután, vezessék be a magyar delegációt. Csend, szünet, majd megjelenik Gyöngyösi külügyminiszter, mindjárt mögötte Kertész István és Sebestyén Pál követek. Gyöngyösi meghajol az elnök felé, helyet foglal, leülnek mellette kísérői.

Bidault néhány üdvözlő mondatot mond, amelyet rögtön lefordítanak angolra és oroszra, majd

fölkérik az egyes államok megbízottjait, hogy írják alá a békeokmányt.

Először a nagyhatalmak képviselőit szólítják. Közülük is elsőnek Bogomolovot, a Szovjetunió képviselőjét. Bidault feláll és kíséretével átvonul az óraterem mellett levő szalónba, amelyet „ béketerem” -nek neveznek, és ahol a történelmi nevezetességű asztalon kibontva fekszik a békeszerződés. A nyitott lapok szélén élénk, piros színű szalagot látni, amelyet két sor vastag, piros viaszpecsét erősít a papírhoz. Maga az asztal a 18. század stílusában készült. Ezen az asztalon írta alá annak idején XV. Lajos és XVI. Lajos is rendeleteit. Gyönyörű réz tintatartó áll rajta, ez volt Napoleon tintatartója, amelyet első konzulságának idején használt. A tintatartó előtt hat toll, mindegyik szára nehéz szirénai márványból készült.

Bogomolov saját töltőtollát veszi elő és azzal írja alá a békeszerződést. Utána az elegáns Duff Cooper, Anglia követe következik. Ő fölemeli az asztalon fekvő tollak egyikét, és azzal ír. Jefferson Cafferi is saját töltőtollát használja. A három nagy után a többi államok következnek betűrendben.

Az aláírások szinte mechanikusan történnek. Miközben egy-egy diplomata átsétál a békeszalonba, addig a többiek szótlanul ülnek.

Valamennyi állam részéről egy-egy megbízott írja alá a békeokmányt, csak Csehszlovákia és Jugoszlávia kivétel, mert Csehszlovákia részéről ketten, Masaryk és Clementis írták alá a békeszerződést, Jugoszlávia részéről hárman.

Végül Magyarország képviselőit szólítják. Gyöngyösi feláll és kíséretével átvonul a békeszalonba, előveszi töltőtollát és aláírja a békét.

A filmfelvevőgépek zúgnak, fényképészek lámpái villannak. Az érdeklődés tetőfokára hágott, amikor Gyöngyösi aláírta az okmányt, amelyre vonatkozó kifogásait a békeszerződés aláírása előtt egy-két órával írásban átnyújtotta a francia külügyminiszter útján a nagyhatalmaknak.

Pontosan öt óra negyvenkilenc percet mutatott az óraterem híres órája – közép-európai időszámítás szerint tehát hat óra 49 perc van – ebben a percben a magyar köztársaság megszűnt hadviselő állam lenni, és belépett a békés népek közösségébe.

Az aláírás aktusa pontosan negyedóráig tartott.

Ezután a díszegyenruhás köztársasági gárda tisztelgő sorfala között a magyar békedelegáció elhagyta a francia Külügyminisztérium épületét.

Gyöngyösi megállt a lépcső alján, körülnézett az enyhe, alkonyodó délutánban és nagyot sóhajtott...

Elejére