1945. február 24.

Nincs gyufa, nincs cukor, nincsenek orvosszerek! Országszerte halljuk a panaszt, se szeri, se száma azoknak az elsőrendű fontosságú cikkeknek, amelyekben hiány mutatkozik. Ezért különös érdeklődéssel olvastuk Szolnoki Imre kis füzetét, amelyben útmutatást találunk arra, hogy miképpen lehet egyes közszükségleti cikkeket házilag előállítani. Reméljük, ezzel a pár sorral hozzásegítjük olvasóinkat, hogy a legégetőbb hiányokat háztartásuk keretén belül pótolják.

A gyufaínség valóban egyike a legrégibb keletű hiányoknak, és néhol teljesen megbénítja a háztartás vezetését. Otthon azonban a gyufa könnyen pótolható, ha felújítjuk az acél-kova-tapló hármasát modern kiadásban. Az acél megmarad, kovakő helyett bármilyen más kemény ásvány vagy kőzet használható, sőt vas is megteszi. A tapló helyettesei: használt filmszalagcsíkok, fotófilm, celluloid, amit a fogkefe nyeléről kapartunk le. Az ilyen gyúlékony anyagok könnyen lobbannak lángra, és nem kell hozzá különösebb ügyesség vagy gyakorlat, máris nincs a házban gyufahiány.

A zseblámpát kukoricacsutkával pótolhatjuk, ha izzásba hozzuk. Már az izzást fokozó anyagokkal való átitatás nélkül is elég erős és tartós fényt ad a csutkaparázs ahhoz, hogy akadályokat átlépjünk, lépcsőt, fordulót észrevegyünk. Ha elaludni készül a parázs, mozgassuk a csutkát. Egyébként a járás is izzásban tartja a vörös fényt lövellő kúpot. Ha a kukoricacsutkát pléhdoboz fedeléből készült „fényszóróba ” helyezzük, jelentősen fokozzuk a légáramlást és a fényerősséget.

Orvosi szenet (Eucarbon) a pirítás közben elszenesedett és porrá tört kenyérhéj pótolja. Előállítható más égetett vagy pörkölt lisztes anyagokból is.

Szódabikarbónát helyettesíti a konyhasó ugyanannyi liszttel vagy keményítővel összekeverve.

Dr. Katona József említi útleírásában, hogy a Dunántúl egy falujában a skorbut elkerülésére meszes italt fogyaszt a lakosság. Ez persze nem azt akarja mondani, hogy a paprikavitamin helyettesítésére „meszet együnk”, hanem eredetét onnan veszi, hogy a vitaminhiány és a mészhiány tünetei – az általános gyöngeség, vérzékenység – hasonlatosak. Ezek a tünetek gyakran teljesen elmaradnak a meszes ital hatása folytán.

Háztartásunk központ[i] problémája a cukorhiány. Minden a cukor körül forog. A cukor valuta lett. Cukorért mindent lehet kapni, de cukrot – sehol...

A cukor pótlására házilag előállítható az úgynevezett “szaladós ” – vagy ahogy Jókai nevezi „Aranyember ” című regényében: „Felséges” mézédes csíramálé.

Elkészítésének módja: Egy kilónyi konkolytól megtisztított és egy éjszakán át áztatott gabonát (búzát) terítsünk szét tisztára súrolt deszkán két ujjnyi vastagságban. Terítsük le az egészet durva szövésű vászonkendővel, és tartsuk nedvesen. Az időjáráshoz mérten 4-8 nap múlva a levélcsírák mint a pázsit fűszálai jelentkeznek. Ha ezek a csírák az 1-2 centiméter hosszúságot elérték, akkor az egész csíratömeget fa- vagy porcelánmozsárban szétzúzzuk, és 2 liter vízben 10 percig áztatjuk. A vízben áztatott csíratömeg levét porcelántálba öntjük, és ebbe szűrjük át szitán a leöntésnél visszamaradt csíratömeg nedvét.

Az áztatás és szűrés után nyert körülbelül kétliternyi kivonatot 1¹/₂–2 kiló búzaliszttel keverjük, és csomómentesen eldolgozzuk.

A kapott híg, önthető tésztát tűzálló agyagedényben vagy jól kizsírozott lábasban sütőbe tesszük. A híg tészta forr, mint a gyümölcsíz készítés közben. Körülbelül egyórai sütés után a csíramálé tetején barna-piros bőr képződik, amelyet lehűtve fogyaszthatunk.

Ez a Jókai által említett mézédes csíramálé. A földművelésügyi minisztérium elemeztetése szerint 20–22% cukrot, azonkívül B₁-, B- és E-vitamint is tartalmaz. A magyar nép ősi édesítőszere volt évszázadokon keresztül ez az egészséges, természetes cukorpótló.

Ennyit mond Szolnoki Imre kis füzete. Tessék elővenni az acélt, kovát, taplót, begyújtani a tűzhelyt, s a kukoricalámpa fényénél megindulhat a cukorgyártás. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az illatos és édes csíramaláta fogyasztása után senkinek sem lesz szüksége pótszénre vagy pótszódabikarbónára.

(Közli: Népszava, 1945. február 24. 4. o.)

Elejére