A Felvidék, Észak-Erdély és a Délvidék
Magyarországba bekebelezésére vonatkozó törvényeket
hatályon kívül helyezték
1945. március 29.
A „Magyar Távirati Iroda” jelenti:
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Moszkvában létrejött fegyverszüneti egyezmény 2. pontjának végrehajtásaként rendeletet adott ki az ország területi változásaira vonatkozó törvénycikkek hatályon kívül helyezéséről.
A rendelet kimondja, hogy a fegyverszüneti egyezmény 19. pontja értelmében az 1938. évi november 2-án kelt bécsi döntőbírósági határozat és az 1940. évi augusztus 30-án kelt bécsi döntés érvénytelen.
Ennek folytán az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Csehszlovák Köztársaságtól Magyarországhoz csatolt területek visszacsatolását kimondó 1938. évi XXXIV. és 1939. évi VI. törvénycikkeket,
a Román Királyságtól Magyarországhoz csatolt terület visszacsatolását kimondó 1940. évi XXVI. törvénycikket,
a Jugoszláv Királyságtól Magyarországhoz csatolt terület visszacsatolását kimondó 1941. évi XX. törvénycikket hatályon kívül helyezi.
Hatályon kívül helyezi az Ideiglenes Nemzeti Kormány a fent felsorolt törvények végrehajtásával kapcsolatban kibocsátott összes törvényeket, rendeleteket és egyéb közigazgatási intézkedéseket.
*
A fegyverszüneti egyezmény fent idézett 2. pontja így szól: „Magyarország kötelezte magát, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia megszállt területeiről visszavonja az összes magyar csapatokat és hivatalokat az 1937. december 31-i magyar határok mögé. Hatályon kívül helyez minden olyan törvényhozási és közigazgatási intézkedést, amely a csehszlovák, jugoszláv és román területen Magyarországhoz való csatolásra, vagy Magyarországba való bekebelezésre vonatkozik.” A 19. pont pedig így hangzik:„A bécsi döntőbíróság 1938. november 2-án kelt határozata (a Felvidéknek Magyarországba való bekebelezéséről) és az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés (Észak-Erdélynek Magyarországba való bekebelezéséről) ezennel semmisnek és érvénytelennek nyilváníttatik.”
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány most kiadott rendelete formai szempontból a fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségeink egyikének teljesítése; a valóságban már a fegyverszüneti szerződés idevonatkozó pontjai is csak az 1945. január 20-án tényleg fennállott állapotokat szegezi[k] le, hiszen ekkor már sem a Felvidéken, sem Észak-Erdélyben, sem a Délvidéken nem álltak magyar csapatok, nem működtek magyar közhivatalok, nem volt magyar fennhatóság.
Egyébként a fegyverszüneti egyezmény csak a régi állapotot, a „status quó” -t állítja helyre; új határokat nem von meg, s nem rendezi végleg a határkérdést, ami a béketárgyalások feladata lesz.
Mi a Duna mentén és a Kárpátok koszorújában egyenlőséget, testvériséget, szabadságot akarunk,
mert nem határvonalaktól függ a Duna-völgyi népek békés
együttműködése, hanem attól, mennyire tudják megszüntetni mindazt,
ami elválaszthatná őket egymástól. A határfalak olyan magasak csak, amilyenre
magunk építjük őket.
A Kárpátok koszorújában és a Duna völgyében van hely mindannyiunk számára – magyarok, csehszlovákok, jugoszlávok és románok élnek itt ezer év óta. S ha eddig harcban, ezután békében!
Semmi nem törheti meg szándékunkat, hogy közös hazánknak tekintsük
a földet, amely a miénk, a mi népeinké, az új dunai népi demokráciáké!
E pillanatban minden demokratikus népnek egyetlen célt kell szem előtt tartania: az erők összefogását a hitleri Németország mielőbbi és minél teljesebb legyőzésére, minden imperialista szándék kiirtására, a tartós béke és a szabadságszerető népek közti barátság és jó szomszédi viszony megalapozására.
(Közli: Népszava, 1945. március 29. 5. o.)